Alapi László
Pásztón (Nógrád megye) született. A hat elemi
elvégzése után apjával együtt járt
napszámba. A háborúban a keleti fronton szovjet hadifogságba
esett, ahonnan csak 1948-ban került haza. Ugyanebben az évben
behívták katonának, szakaszvezetõként szerelt
le. Három évig bányászként dolgozott, amikor
egészségügyi okok miatt ezt a munkát abba kellett
hagynia. Ekkor helyezkedett el a pásztói Tejipari Vállalatnál
kocsikísérõként. A forradalom idején Geczkó
Istvánnal együtt folyamatosan dolgozott: a pásztói
gyár tejtermékeit szállították a salgótarjáni
üzletekbe. December 4-én az õ javaslatára szereztek
robbanóanyagot a mátraszõlõsi kõbányából,
hogy a Pásztó és Szurdokpüspöki közötti
vasúti hidat fölrobbantva megakadályozzák magyar
fiatalok deportálását. December 8-án éppen
Salgótarjánba vitt fuvart, így szemtanúja volt
a vérengzésnek, az õ kocsiját is találat
érte. Ennek hatására döntöttek úgy,
hogy tervüket még aznap végrehajtják. Az akcióban
nem vett részt, felesége kérésére otthon
maradt. A robbantás következtében a híd használhatatlanná
vált, a vasúti közlekedést csak napokkal késõbb
tudták helyreállítani. 1957. április 23-án
tartóztatták le. A Budapesti Katonai Bíróság
statáriális eljárás során - õt tekintették
a szabotázsakció szellemi irányítójának
- 1957. május 6-án halálra ítélte robbanóanyaggal
való visszaélés vádjával. Még aznap
kivégezték.
1924. március 27-én született. Pusztahencsén, anyja
neve: Topánka Julianna.
Paraszti családból származik, hatan voltak testvérek.
Szülei uradalmi cselédek voltak, õ is velük dolgozott.
1946-ban feljött Budapestre és elhelyezkedett a Fõvárosi
Elektromos Mûveknél, ahol 1 950-ig laboránsként
dolgozott.
1950. májusában behívták a Honvédséghez,
ahol letette a tiszti vizsgát. és hadnagyi rangban került
ki.
A Honvédelmi Minisztériumban dolgozott tovább, párttitkárként.
késõbb a mátyásföldi repülõ egységhez
helyezték, és mint a titkos iroda vezetõje dolgozott.
1956. október 23-án a forradalom kitörésekor a bajtársai
õt is beszervezték, mint nemzetõrt. Õ abban az
idõben nagyon ellene volt mindenféle túlkapásnak,
sok mindenben nem értett egyet velük, akkor is a nép és
a nemzet érdekét képviselte.
1956 után egy rendelettel a tisztek egy részét leszerelték,
többek között Õt is.
A Cementipari Vállalatnál helyezkedett el. és innen vitték
el 1957-ben, a Kozma utcai Gyûjtö fogházba.
felesége három pici gyerekkel és munka nélkül
maradt. Sokáig nem is tudott róla, hogy a férjét
hová vitték, mindent elkövetett kiszabadítására,
de mindenütt elutasították, nem is indokolták meg
a
letartóztatását. Késõbb beszélõn
találkozhatott vele, de ennivalót. sem ruhanemût nem engedtek
bevinni. A vizsgálati fogság nagyon megviselte, szinte csak
árnyéka volt önmagának. Több tárgyalása
is volt. minden beszélõn - a tárgyalások alkalmával
- azt hangoztatta a feleségének, hogy õ ártatlannak
érzi magát. A felesége ügyvédet fogadott,
de õ sem tudott sokat tenni, az ismert politikai körülmények
miatt.
1958. március 4-én került sor az utolsó tárgyalásra.
a Fõ utcában.
A vádlottakat. többek között Öt is, megalázó
módon láncokkal összekötözve és hatosával
összefûzve vitték a tárgyalóterembe. Mivel
zárt tárgyalások voltak, az ügyvéd a bíróság
folyosóján ismertette a hozzátartozókkal a vádakat,
melyek a következõk voltak:
- Köztársaság megdöntése, Hazaárulás,
Dezertálás.
Fenti vádak alapján golyó általi halálra
ítélték, kegyelmi kérvényét elutasították,
és több csepeli társával együtt 1958. március
6-án a Kozma utcai gyûjtõ fogházban kivégezték.
A Kozma utcai köztemetõ 301-es parcellájába jeltelen
sírba temették.
A hozzátartozók a feltételezett sírhelyet azóta
folyamatosan ápolták, annak ellenére, hogy még
a legutóbbi idõkig is sok inzultust kell elszenvedniük.
A 60-as években több alkalommal is kegyelet-gyalázó
módon lovas rendõrökkel tapostatták szét
a feltételezett és felhantolt sírhelyet, az ott tartózkodókat
igazoltatták.
Jellemzés:
Csendes, zárkózott természetû ember volt, családját,
három gyermekét nagyon szerette. Mint családapa is nagyon
gondoskodó volt.
Munkatársaiért, környezetéért hacsak tehette
mindent megtett, nem várt érte viszonzást, segítõkész
és probléma-érzékeny volt. Ezek a tulajdonságaiért
nagyon szerették.
Az életfilozófiája nagyon egyszerû volt; azt szerette
volna, ha a családjában is és az embereknek is egyformán
megvan minden boldog és elégedett arcokat lát maga körül,
és ezért mindent meg is tett, hogy így legyen.
1928-ban született Magyarbánhegyesen. A hat elemi után elvégezte a négy polgárit,
de származása miatt nem tanulhatott tovább. 1944-ben anyjával és egyik nővérével
Auschwitzba deportálták, ahol mindkettőjüket elvesztette: nővérét szökési
kísérletéért a szeme láttára végezték ki. A háború után Budapesten érettségizett,
majd felvették a bölcsészettudományi karra, magyar-történelem szakra. 1949-ben
Lukács György melletti felszólalása miatt két elvégzett év után kizárták az
egyetemről. Ezt követően Dunapentelén kitanulta a vasbetonszerelő szakmát,
rövidesen művezető technikus, majd építésvezető lett. 1950-ben megnősült,
felesége a színiakadémia növendéke volt, házasságából egy fiú született. 1956.
október 23-án Esztergomban dolgozott, ott érte a készülő diáktüntetés híre.
Budapestre érve a Bem-szobornál csatlakozott a demonstrációhoz, innen a tömeggel
a Parlament elé vonult. Este ott volt a Rádió ostrománál: a sebesültek elszállításában,
a lőszerek lerakodásában segédkezett. 25-én csatlakozott a "véres zászlós"
tüntetéshez, az ő javaslatára a követeléseket nem az amerikai, hanem a szocialista
országok követségei előtt mondták el. 26-án újságokat terjesztett, 27-én pedig
a Péterfy Sándor utcai kórházból szállított élelmet a fegyvereseknek és a
gyermekes családoknak. Ekkor került kapcsolatba a Tűzoltó utcai felkelőkkel,
akiknek hamarosan a parancsnoka lett. Velük vett részt a városrész fegyveres
védelmében. 29-én és 30-án több alkalommal folytatott tárgyalásokat a fegyverszüneti
feltételekről. Ezt követően a rend fenntartását tekintette legfőbb feladatának.
Csoportja november 8-áig vívott fegyveres harcot; november 7-én a házakra
a nemzeti lobogó mellé kitűzette a vörös zászlót is. A fegyveres harc bukása
után a Péterfy Sándor utcai kórházból folytatta tovább a küzdelmet: röplapokat,
felhívásokat szövegezett, sokszorosított és terjesztett. Az új kormánnyal,
és mindenekelőtt Kádár Jánossal többször is megpróbált kapcsolatba lépni a
forradalom vívmányainak védelmében, ám törekvése nem vezetett sikerre. Noha
társai erre biztatták, nem volt hajlandó elmenekülni az országból. November
16-án karhatalmisták razziáztak a kórházban, és őt is letartóztatták. Elsőfokon
a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette Népbírósági Tanácsa 1958. április
17-én szervezkedés kezdeményezése, vezetése és egyéb vádak alapján halálra
ítélte. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa jogerőre
emelte. December 1-jén kivégezték
Angyal Józsefné
Oroszváron született. 1919-ben elvesztette apját, aki a
Lónyai-uradalomban volt gépkocsivezetõ. A gimnázium
elvégzése után három szemesztert hallgatott a
Mosonmagyaróvári Mezõgazdasági Akadémián.
1937-tõl titkárnõként dolgozott Albrecht fõherceg
uradalmában. 1940-ben férjhez ment, ettõl az idõtõl
a háztartásban dolgozott. 1951-ben Koltai László
kémügyében tartóztatták le, és hûtlenség
vádjával négy év börtönbüntetést
szabtak ki rá. Férjét, vele egy perben, feljelentési
kötelezettség elmulasztása miatt hat év börtönre
ítélték. Szabadulása után fordítóként
dolgozott. 1958. március 7-tõl öt hónapon át
küldött jelentéseket Ausztriába, ezért havi
kétezer forintot kapott. Ezekben részletesen beszámolt
Magyarország gazdasági, politikai és kulturális
életérõl. Megírta a Nagy Imre-per fogadtatását,
tájékoztatott az általa tapasztalt katonai mozgásokról,
az állambiztonsági rendszerrõl. Vádlottak padján
címmel cikket írt, amelyet a Szabad Európa Rádiónak
szánt. 1958. augusztus 20-án tartóztatták le.
Elsõ fokon 1959. május 27-én hûtlenség és
egyéb vádak alapján halálra ítélték.
Ezt a másodfokon eljáró Legfelsõbb Bíróság
Katonai Kollégiuma, a minõsítést tovább
súlyosbítva, 1959. július 16-án jogerõre
emelte. Július 21-én kivégezték.
Ábrahám József
1924. december 20-án szültetett Budapesten. Kétéves
korában elvesztette édesanyját. Apja szabó kisiparos
volt, nehezen tartotta el a családot, gyakran jártak ebédért
a szegények konyhájára. A hat elemi befejezése
után kifutófiúként kezdett dolgozni. A világháborúban
zsidó munkaszolgálatra hívták be, a keleti frontra
került, ahol 1944-ben fogságba esett. 1945 elején jött
haza. Még ugyanebben az évben belépett az MKP-ba, majd
az egyesülés után 1955-ig tagja volt az MDP-nek. 1950-ben
megnõsült, házasságából egy fia született.
Kitanulta a szerszámkészítõ gépésztechnikusi
szakmát, és az Autóvillamossági Felszerelések
Gyárában helyezkedett el. 1953-ban elváltak, a gyermek
az anyánál maradt. 1955-ben ismét megnõsült.
1956. november 1-jén felkereste az alakulóban lévõ
Magyar Forradalmi Ifjúság Pártja Izabella utcai irodáját,
ahol elvállalta, hogy a párt részére a XIII. kerületben
végez szervezõmunkát. Ekkor ismerkedett meg egy férfivel,
aki december 8-án felkereste és felkérte, hogy írja
össze azon megbízhatónak ítélt személyeket,
akikre számítani lehet a fegyveres harc folytatásában.
Ábrahám elvállalta ugyan a feladatot, de a névsort
mégsem készítette el. Még ugyanebben a hónapban
Bécsbe hívták, ahol vállalta, hogy információkat
szolgáltat a Magyarországon állomásozó
szovjet egységekrõl. Hazatérését követõen
huszonnyolc jelentést juttatott el megbízóihoz, többek
között a debreceni és a kiskunlacházi szovjet katonai
repülõtérrõl, a székesfehérvári
és tököli bázisokról, valamint a Magyar Néphadseregben
rendszeresített rádiókról. Az információkért
több esetben pénzt is kapott. Általa beszervezett társaival
együtt állították bíróság elé.
1957. október 23-án tartóztatták le. Elsõ
fokon a Budapesti Katonai Bíróság Gáspár
Gyula hadbíró õrnagy vezette tanácsa 1958. március
27-én halálra ítélte szervezkedésben való
részvétel, hûtlenség és egyéb cselekmények
vádjával. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsõbb
Bíróság Katonai Kollégiumának Különtanácsa
a Szimler János hadbíró ezredes elnökletével
1958. június 9-én megtartott ülésén jogerõre
emelte. Két nap múlva kivégezték.
Ács Lajos
Komáromban született. A gimnáziumi érettségi
után egy ideig gépkocsivezetõként, majd segédmunkásként
dolgozott. Bevonulása, illetve letartóztatása elõtt
géplakatos ipari tanuló volt. 1956. október 30-án
a Szabad Nép-székházban állomásozó
csoportnál jelentkezett nemzetõrnek, másnap meg is kezdte
a szolgálatát. A forradalom bukása után hat hónapi
börtönre ítélték fegyverrejtegetésért,
valamint feljelentési kötelezettség elmulasztásáért,
ám büntetését három év próbaidõre
felfüggesztették. Bekapcsolódott Szelepcsényi István
1957 eleje óta mûködõ szervezkedésébe;
guminyomdát, fegyvereket és lõszereket rejtegettek. A
tagoknak lõgyakorlatokat és kiképzést tartottak.
Hruscsov 1958. áprilisi látogatása alkalmából
450 röpcédulát készítettek, ezeket különbözõ
budapesti kerületekben terjesztették. Tervezték a budapesti
Dimitrov-emlékmû felrobbantását is. 1959. március
20-án tartóztatták le. Elsõ fokon szervezkedés
kezdeményezése és vezetése vádjával
1959. július 17-én halálra ítélték,
a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
Különtanácsa az ítéletet 1959. szeptember 3-án
jogerõre emelte. 1959. szeptember 8-án kivégezték.
Babér István
Záhonyban (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) született. Hat
elemi után napszámosként kezdett dolgozni. 1945 után
belépett az MKP-ba, de az MDP-nek nem lett a tagja. A MÁV-nál
dolgozott Záhonyban, majd a Ferencvárosi pályaudvaron.
A Ganz Vagongyárban átképezték lakatosnak. Dolgozott
tetõszigetelõként, bányászként,
a forradalmat megelõzõen a mezõkövesdi Betonútépítõ
Vállalatnál volt kubikos. 1951-ben Debrecenben töltötte
sorkatonai szolgálatát. Több alkalommal volt büntetve
kisebb bûncselekményekért. 1956. október 25-én
részt vett a mezõkövesdi megmozdulásban a pártbizottság,
a tanácsháza és a rendõrség elleni fegyveres
támadásban. Szabadon engedték a foglyokat. Október
30-án Budapestre utazott. Másnap a vád szerint részt
vett Tóth Ferenc ÁVH-s százados meglincselésében.
Ezt követõen csatlakozott a Kovács Dezsõ vezette
fegyveres csoporthoz, de annak akcióiban - helyismeret hiányában
- nem vett részt, jobbára õrszolgálatot adott.
1958. szeptember 19-én tartóztatták le. Elsõ fokon
1959. január 6-án szervezkedésben való részvétel,
valamint egyéb cselekmények vádjával halálra
ítélték. A Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa február 12-én
jogerõre emelte az ítéletet. Másnap kivégezték.
Babolcsai István
Balatonkenesén (Veszprém megye) született. Szülei
mezõgazdasági napszámosok voltak. A hat elemi elvégzése
után kitanulta a kõmûves szakmát. Nem sokat volt
azonban szabadlábon, mivel összesen tizennyolc alkalommal ítélték
el, ebbõl hat ízben 1945 után. A forradalom elõtt
a székesfehérvári szovjet katonai parancsnokságon
volt kazánfûtõ. A forradalom idején sokáig
csak szemlélõje volt az eseményeknek. November 4-én
Marton István rendõr hadnaggyal együtt szervezte meg fegyveres
csoportját, mely mintegy 30-40 fõt számlált. Fegyvert
a székesfehérvári rendõrkapitányság
raktárából szereztek. Bázisuk a Vas utcai kisegítõ
mûszaki zászlóalj laktanyájában volt. Másnap
elfoglalták az Öreghegyi rádióállomást,
ahol kiépítették a védelmet. A helyi gimnáziumban
csatlakozásra szólították föl a diákokat.
Az akció ugyan a tanári kar ellenállásán
megbukott, de a diákoktól kapott fegyverekkel jelentõs
mértékben sikerült megerõsíteni fegyverzetüket.
Megtámadtak két, az adó felé közeledõ
szovjet katonát. Miután bekerítették õket,
Babolcsai utasította helyettesét, Molnár Sándor
felkelõt, hogy adja ki a tûzparancsot, aki viszont vonakodott
ezt megtenni. Ekkor õ maga nyitott tüzet. Délután
a bázist már egyre többen hagyták el, végül
este Babolcsai feloszlatta a csapatot, és maga is hazament. 1957. június
20-án tartóztatták le. Elsõ fokon 1957. december
5-én szervezkedés vezetése vádjával halálra
ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Katonai Kollégiumának Különtanácsa 1958. március
3-án megtartott ülésén jogerõre emelte. Március
6-án kivégezték.
1930-ban született Répcelakon. Néhány hónapos korában elvesztette anyját, nagyszülei nevelték. Hétéves volt, amikor apja magához vette. A nyolc általános elvégzése után lakatosnak tanult, 1948-ban szerzett segédlevelet a Csepel Vas- és Fémművekben. Itt kezdett dolgozni szerszámkészítő lakatosként, mindvégig ez volt a munkahelye. Később kitanulta a fémgyalus szakmát is. 1950-ben megnősült, a következő évben az ÁVH-hoz hívták be katonának, itt családi problémái miatt öngyilkosságot kísérelt meg. 1954-ben jelentkezett a pártba, de nem vették fel, jóllehet kétszeres sztahanovista volt. 1956. október 23-án a délelőtti műszakból hazatérőben csatlakozott a tüntetéshez. A Parlamenttől átment a Rádióhoz, majd a tűzharc kitörésekor Csepelre indult, ahonnan munkásokat és fegyvereket hozott az ostromhoz, amelyben részt is vett. 25-én vagy 26-án a Tompa utcai fegyveres csoport vezetőjévé választotta, akiktől a "Bordósipkás Jancsi" becenevet kapta. Megszervezte az egységet; felkelőcsoportja a környéken biztosította a közrendet, és több alkalommal felvette a harcot szovjet katonai egységekkel. Csapatával keményen ellenállt a november 4-én meginduló újabb szovjet támadásnak. A fegyveres küzdelem bukása után a forradalom alatt megismert menyasszonyával megpróbált Ausztriába szökni, ám a határnál elfogták őket. Visszatért Csepelre, ahol beválasztották a gépgyár munkástanácsába. Ezzel egyidejűleg kezdte el szervezni a Forradalmi Ifjúsági (Ifjúmunkás) Szövetséget, amely hamarosan elnökévé választotta. December elején részt vett a jogi kar MEFESZ-gyűlésén, ekkor került kapcsolatba a Központi Honvéd Kórházban folyó szervezkedéssel. Jelentős mennyiségű fegyvert és lőszert gyűjtöttek össze (ezeket a csepeli Ifjúsági Otthonban rejtették el), röpcédulákat készítettek és terjesztettek. 1957. április 20-án tartóztatták le. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette Népbírósági Tanácsa szervezkedés vezetése és egyéb vádak alapján 1958. május 22-én halálra ítélte. Ezt másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Borbély János vezette népbírósági tanácsa 1959. február 10-én jogerőre emelte, és 18-án kivégezték.
Bakos Gyuláné Salabert Erzsébet
Budapesten született, házasságon kívüli gyermekként,
tizenhárom éves koráig menhelyen nevelkedett. Ekkor anyja
egy évre magához vette, majd újra beadta a kecskeméti
Jópásztor zárdába, ahol másfél évig,
az intézmény felszámolásáig nevelték.
Az általános iskola elvégzése után segédmunkásként
kezdett dolgozni, de tizenhét éves korában csavargás
címén két év javító-nevelõ
munkára ítélték. Büntetését
a rákospalotai leánynevelõ intézetben töltötte.
Szabadulását követõen a Ganz Vagon- és Gépgyárban,
majd a Lámpagyárban dolgozott. Az erkölcsrendészet
több alkalommal folytatott ellene eljárást. Két
gyermeket szült házasságon kívül, mindkettõt
állami gondozásba adta. 1956. október 23-án egy
moziból kijövet találkozott a körúton tüntetõ
diákokkal. Elõször csak nézelõdött,
majd amikor elterjedt a jelszó, hogy "Megyünk a rádióhoz!",
õ is velük tartott, jelen volt az ostromnál. Másnap
a Verseny Áruházat megszállva tartó felkelõkhöz
csatlakozott, majd egy Rákóczi úti csoporthoz csapódott.
Jelen volt az amerikai követség elõtt megtartott tüntetésen,
amely az ENSZ segítségét kérte a forradalom védelme
érdekében. Október 28-án részt vett a Szivárvány
Áruházban ellenálló karhatalmi egységek
ellen indított ostromban: lõszert hordott a fegyvereseknek,
majd ugyanezen a napon a Práter utcai fegyveresekkel harcolt a szovjet
tankok ellen. Október 29-én a Mária utcában tûnt
föl, ahol a Baross utcai csoport tagjai támadták meg a
szovjet egységeket. Másnap Galgóczi Zoltánékkal
a Köztársaság térre ment, ahol lõszert szerzett,
amit kiosztott az ostromlók között. A bírósági
ítélet indoklása szerint részt vett az elfogott
védõk elleni atrocitásokban. 1957. március 15-én
az ünnep tiszteletére feldíszített óbudai
Halászkert ablakaiból letépte s a földre dobva összetaposta
a vörös szalagokat. 1957. augusztus 8-án tartóztatták
le. Elsõ fokon 1958. szeptember 4-én szervezkedésben
és mozgalomban való részvétel, gyilkosság
és egyéb vádak alapján halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1958. november 25-én jogerõre emelte. November
28-án kivégezték.
Balázs Ferenc
Mátészalkán (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) született.
Az elemi iskola után négy polgárit végzett; az
építõipari technikumot - anyagi okok miatt - az elsõ
év után abba kellett hagynia. A Budapesti Épületszerelõ
Vállalatnál helyezkedett el, ahol kitanulta a vízvezetékszerelõ-szakmát,
s a továbbiakban szakmájában dolgozott. 1953-ban Tokajra,
katonai munkahelyre került, ahol még abban az évben államtitok
megsértésének vádjával letartóztatták,
majd két és fél év börtönbüntetésre
ítélték. Ebbõl tizennégy hónapot
töltött le a tatabányai büntetõ munkahelyen,
amikor 1954. áprilisban feltételesen szabadlábra helyezték.
Szabadulását követõen több munkahelyen, de
mindig szakmájában dolgozott. 1956. október 7-én
megkísérelte elhagyni az országot, de Gyõr közelében
elfogták, és a Fõ utcai börtönbe szállították.
Az elõzetes letartóztatásból október 30-án
szabadult. Október 30-án a Páva utcai rendõrségen,
majd a Tompa utcai fegyveresek révén próbált meg
igazolványhoz jutni, eredménytelenül. Utóbbi helyrõl
a Corvin közbe küldték. Itt találkozott egy volt rabtársával,
aki rábeszélte, vállaljon fegyveres õrséget:
a XIII. kerület, Huba utca 7. szám alatti vöröskeresztes
raktárnál ellenõrizte a bejövõ és
kimenõ személyeket. November 2-án délután
leadta szolgálati fegyverét a Teve utcai rendõrségen,
de nem lévén egyéb budapesti szállása,
továbbra is a Huba utcai iskola épületében lakott.
November közepén az iskola egyik tanárával összeszedték
a környékrõl az elszórt fegyvereket, nehogy gyerekek
kezébe kerülve tragédia történjen, és
ezeket lekezelve elásták az iskola udvarán. Még
az év folyamán a IX. kerületi Aszódi utcába
költözött, és kisegítõként helyezkedett
el egy autószerelõ kisiparosnál. 1957. március
22-én tartóztatták le. A Budapesti Katonai Bíróság
1957. március 28-án megtartott statáriális tárgyaláson
fegyverrejtegetés vádjával halálra ítélte.
Április 10-én kivégezték.
Balázs Géza
Mátészalkán (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) született.
Az elemi iskola után négy polgárit végzett; az
építõipari technikumot - anyagi okok miatt - az elsõ
év után abba kellett hagynia. A Budapesti Épületszerelõ
Vállalatnál helyezkedett el, ahol kitanulta a vízvezetékszerelõ-szakmát,
s a továbbiakban szakmájában dolgozott. 1953-ban Tokajra,
katonai munkahelyre került, ahol még abban az évben államtitok
megsértésének vádjával letartóztatták,
majd két és fél év börtönbüntetésre
ítélték. Ebbõl tizennégy hónapot
töltött le a tatabányai büntetõ munkahelyen,
amikor 1954. áprilisban feltételesen szabadlábra helyezték.
Szabadulását követõen több munkahelyen, de
mindig szakmájában dolgozott. 1956. október 7-én
megkísérelte elhagyni az országot, de Gyõr közelében
elfogták, és a Fõ utcai börtönbe szállították.
Az elõzetes letartóztatásból október 30-án
szabadult. Október 30-án a Páva utcai rendõrségen,
majd a Tompa utcai fegyveresek révén próbált meg
igazolványhoz jutni, eredménytelenül. Utóbbi helyrõl
a Corvin közbe küldték. Itt találkozott egy volt rabtársával,
aki rábeszélte, vállaljon fegyveres õrséget:
a XIII. kerület, Huba utca 7. szám alatti vöröskeresztes
raktárnál ellenõrizte a bejövõ és
kimenõ személyeket. November 2-án délután
leadta szolgálati fegyverét a Teve utcai rendõrségen,
de nem lévén egyéb budapesti szállása,
továbbra is a Huba utcai iskola épületében lakott.
November közepén az iskola egyik tanárával összeszedték
a környékrõl az elszórt fegyvereket, nehogy gyerekek
kezébe kerülve tragédia történjen, és
ezeket lekezelve elásták az iskola udvarán. Még
az év folyamán a IX. kerületi Aszódi utcába
költözött, és kisegítõként helyezkedett
el egy autószerelõ kisiparosnál. 1957. március
22-én tartóztatták le. A Budapesti Katonai Bíróság
1957. március 28-án megtartott statáriális tárgyaláson
fegyverrejtegetés vádjával halálra ítélte.
Április 10-én kivégezték.
Balla Pál
Aradon (Románia) született. A hat elemi elvégzése
után kitanulta a kovács- és a lakatosszakmát.
1940-ben költözött Magyarországra. Bevonulásáig
egy soroksári kisiparosnál dolgozott. A háborúban
hadifogságba esett. Hazatérése után egy ideig
gyári munkás volt, majd Gyónra költözött,
és az erdõgazdaságban lett fakitermelõ. A forradalom
idején lakóhelyén jelentkezett a nemzetõrségbe.
A hatóságok 1956. december 10-én fel akarták oszlatni
a nemzeti bizottságot, s vissza akarták helyezni tisztségébe
a faluból októberben elûzött Biksza Miklóst,
az MSZMP járási bizottságának ideiglenes titkárát,
valamint a többi leváltott funkcionáriust. A tárgyalás
alatt nagyobb tömeg gyûlt össze a tanácsháza
elõtti téren, tiltakozva választott vezetõik elmozdítása
ellen. Mikor elterjedt a hír, hogy a megbeszélés közben
letartóztatták a nemzeti bizottság megválasztott
elnökét, D. Szabó Károlyt, többen benyomultak
a tanácsterembe, és nekitámadtak Biksza Miklósnak.
â kimenekült az épületbõl, de az emberek üldözni
kezdték, mire fegyverével két figyelmeztetõ lövést
adott le. Ekkor csatlakozott a tömeghez Balla Pál. Az üldözõk
hamarosan utolérték a menekülõt, aki egyiküket
pisztolyával megsebesítette. A tömeg ekkor kezdte Bikszát
bántalmazni, Balla is belerúgott, majd megpróbálta
megkötözni, de a kötél elszakadt. Balla Pál ezt
követõen a sebesült Harmincz Istvánt vitte be egy
közeli tanyára.. Az orvos megérkezése után
ismét csatlakozott a Bikszát bántalmazókhoz. Nem
sokkal késõbb Kövecses Ferenc (aki ezt követõen
külföldre menekült) agyonlõtte Biksza Miklóst.
1956. december 10-én tartóztatták le. Elsõ fokon
1957. március 8-án szándékos emberölés
vádjával hét év börtönre ítélték.
A Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa megváltoztatta az indoklást, és szervezkedésben
való részvétel és gyilkosság vádjával
1957. október 22-én halálra ítélte. Három
nap múlva kivégezték.
Balogh László
Aradon (ma: Románia) született, földmûvescsaládban.
1939-ben került Budapestre, ahol különbözõ munkahelyeken
dolgozott. Több szakma tanulásába is belefogott, de egyiket
sem fejezte be. 1946-ban betöréses lopás vádjával
másfél év börtönbüntetésre ítélték.
Szabadulása után szakított addigi életmódjával;
megnõsült. 1951-ben egy mulatságot követõen
két szovjet katona molesztálta a feleségét. Az
ezt követõ verekedés miatt izgatás vádjával
három év börtönbüntetésre ítélték.
Szabadulása után csatornatisztító brigádvezetõként
dolgozott. 1956. október végén brigádjával
vidéken dolgozott, csak 26-án mentek vissza Budapestre. Október
31-én a Köztársaság téren látottak
hatására csatlakozott a Baross téri csoporthoz, és
belépett a nemzetõrségbe. Korábbi ismeretségük
alapján Nickelsburg László egy szakasz parancsnokává
nevezte ki. Másnap a Deák téri fõkapitányságon
vette át a Baross téri csoport nemzetõr-igazolványait,
saját szakaszának õ is írta alá. November
3-án egy letartóztatott ÁVH-s tisztet átkísért
a Kilián laktanyába. Másnap részt vett a Baross
téren a szovjetek elleni harcban, ott légnyomást kapott:
a Péterfy Sándor utcai kórházba szállították.
Ezt követõen a fegyveres ellenállásban már
nem tudott részt venni, de segítette a harcolók egészségügyi
ellátását és élelmezését.
November 11-én hagyta el a kórházat, majd 27-én
feleségével együtt az országot. Bécsben kapcsolatba
került az emigrációval, december 20-án az õ
megbízásukból tért haza, hogy felvegye a kapcsolatot
a különbözõ fegyveres csoportokkal, felkérje
Nickelsburgot az ellenállás vezetésére, és
hogy megszervezze a sebesültek Ausztriába való kijuttatását.
Egy hét után dolgavégezetlen megpróbált
visszamenni Bécsbe, de nem jutott át a határon, így
visszatért Budapestre. Január 13-án sikerült kijutnia,
de 23-án újra Magyarországra jött, hogy segítsen
a sebesültek kimentésében. Február 6-án,
útban Székesfehérvárra, társaival együtt
igazoltatták és letartóztatták. Elsõ fokon
szervezkedés vezetése és egyéb vádak alapján
1957. október 4-én halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1958. április 15-én jogerõre emelte. Április
22-én kivégezték.
Barabás Tibor
Budapesten született. Az elemi után elvégezte a négy polgári iskolai osztályt, majd lakatostanulónak szegõdött. Másfél évig tanulta a szakmát, amikor abbahagyta, és a továbbiakban alkalmi munkahelyeken szállítómunkásként dolgozott. 1939-ben hívták be tényleges katonai szolgálatra. 1941-ben szerelt le, de a következõ évben újra behívták, és a keleti frontra került. 1943-ban leszerelték. 1945-ben belépett a MKP-ba, de a következõ évben kilépett. 1952-ben csalásért egy, 1955-ben orgazdaságért tíz hónap börtönbüntetésre ítélték. A forradalom idején a Keller Károly vezette Thököly úti fegyveres csoport egyik alegységét irányította, miután október 28-án jelentkezett az Amerikai úti pártfõiskolán mûködõ parancsnokságon. A bírósági iratok szerint október 30-án részt vett a Köztársaság téri pártház ostromában, az elsõk között hatolt be az épületbe, és irányította az ottani erõszakoskodásokat. Az esti órákban megszállták a BM Május 1. úti épületét, onnan felszerelési tárgyakat, élelmiszert szállítottak a Thököly útra. November 4-én a szovjet agresszió hírére megerõsítették bázisukat, és a környezõ házakban is kiépítettek tüzelõállásokat. A közeli benzinkút tartályait felnyitva nagy mennyiségû MOLOTOV-koktélt készítettek. A délelõtt folyamán több szovjet páncélost támadtak meg kézifegyverekkel, valamint kézigránátokkal, visszafordulásra kényszerítve õket. Az éjszakai órákban vezetésével megtámadtak egy páncélautót, a harc során több szovjet katona életét vesztette. Másnap sikerült egy a város központja felé tartó harckocsit, majd egy páncélkocsit megállítaniuk, a kocsit kísérõ szovjet katonák közül többen elestek. November 6-án egy szovjet teherautót és az azt kísérõ páncélost támadták meg gyalogsági fegyverekkel, benzinespalackokkal, valamint kézifegyverekkel. A támadás következtében a jármûvek kigyulladtak, többen a helyszínen meghaltak. Néhány szovjet katona a környezõ lakásokba húzódott vissza. A lakók értesítették a felkelõket, akik megtámadták a szovjeteket, és végeztek velük. A sebesülteket a Péterfy Sándor utcai kórházba szállították. Másnap a döntõ túlerõ elõl már visszavonultak, a csapat feloszlott. 1958. október 1-jén tartóztatták le. Elsõ fokon 1959. május 26-án halálra ítélték mozgalomban való részvétel és egyéb vádak alapján. Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1959. október 26-án jogerõre emelte. Október 28-án kivégezték.
Bartha Béla
Tornyospálcán (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) született.
Hat elemi osztályt végzett. A háború után
a határõrséghez került, 1950-ben már fõhadnagyként
teljesített szolgálatot. 1952-ben azonban kettõs házasságért
hét hónap börtönbüntetésre ítélte
a putnoki járásbíróság. Ugyanebben az évben
öngyilkosságot kísérelt meg. Hamarosan elítélték
egy használhatatlan pisztoly rejtegetéséért, majd
1953-ban köz- és magánokirat-hamisításért
kapott négy év börtönbüntetést, amelybõl
1955-ben amnesztiával szabadult. Szabadulását követõen
több helyen dolgozott bányalakatosként, traktorosként,
illetve útépítõként. 1956. október
3-tól a diósgyõri Lenin Kohászati Mûvekben
dolgozott martinlakatosként. 1956. október 21-én munkahelyén
balesetet szenvedett, betegállományba került, hazautazott
Nyírlövõ községbe. Az ottani munkástanács
megbízásából többször járt Miskolcon.
Élelmet vitt az Egyetemvárosba, a diákok pedig lõfegyvert
küldtek vele a munkástanácsnak. November 12-én a
kisvárdai vasútállomáson látta, hogy magyarokat
deportálnak a Szovjetunióba; errõl 15-én tájékoztatta
az LKM munkástanácsát. November 21-én a munkástanács
a rendõrségre delegálta: a hejõcsabai rendõrõrsön
teljesített kisegítõ munkás-rendõrként
szolgálatot törzsõrmesteri rendfokozatban. Amikor azonban
fény derült büntetett elõéletére, elbocsátották.
December 10-én bement Miskolcra, hogy leadja rendõri felszerelését
- a szovjet városparancsnok utasítására ekkor
rendelték el a kisegítõ munkás-rendõrség
felszámolását, mivel azok nem léptek föl
elõzõ nap a tüntetõkkel szemben, sõt többen
támogatták a megmozdulást. Útban hazafelé
lett figyelmes egy tüntetõ csoportra az Állami Biztosító
elõtt, akik követelték, hogy az épületrõl
távolítsák el a vörös csillagot. Bartha bekapcsolódott
a tüntetésbe, mely a tanácsházához, majd
a nyomdához vonult. Itt elõbb egy karhatalmi egység próbálta
meg feloszlatni a csoportosulást, majd szovjet harckocsik érkeztek.
A tüntetõk megpróbálták megállítani
a páncélosokat, meggyõzni õket ügyük
igazáról, de a katonák tüzet nyitottak rájuk.
Másnap megpróbálták mozgósítani
a Dimávag munkástanácsát az elõzõ
napon foglyul ejtettek kiszabadítása érdekében,
de akciójuk nem járt sikerrel. 1956. december 17-én tartóztatták
le. Elsõ fokon 1957. február 15-én a Miskolci Megyei
Bíróság gyorsított eljárásban szervezkedés
vezetéséért tizennégy év börtönre
ítélte. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Vida Ferenc vezette különtanácsa az 1957. március
20-án megtartott ülésén jogerõre emelte.
Az ítélet ellen a Legfõbb Ügyészség
törvényességi óvást nyújtott be 1957
májusában. Az ennek folytán eljáró Legfelsõbb
Bíróság Népbírósági Tanácsa
1957. június 18-án megtartott ülésén ítéletét
halálbüntetésre súlyosbította. Június
25-én kivégezték.
Bartók János
Budapesten született. Ötéves volt, amikor elveszítette
anyját. Hét általános iskolai osztály elvégzése
után, 1951-tõl 1955-ig kisebb megszakításokkal
az atkári gépállomáson dolgozott, majd Dunaföldvárra
költözött, ahol a helyi tanács pénzügyi
csoportjánál volt végrehajtó, és a DISZ
dunaföldvári területi szervezetének a titkára.
Aktívan sportolt: futballozott, úszott és birkózott.
1956. október 24-én délelõtt a rádióból
értesült a budapesti eseményekrõl, s barátaival
azonnal Pestre indult motorkerékpáron. Nem sokkal sötétedés
elõtt érkeztek Pesterzsébetre, ahol segítettek
barikádot építeni. A társaság nagyobb mennyiségû
fegyvert is szerzett. Hajnalban társaival együtt letartóztatta
egy civilekbõl és rendõrökbõl álló
járõr, ám a tömeg tüntetõ fellépése
nyomán még aznap délután szabadon bocsátották
õket. Belépett a pesterzsébeti nemzetõrségbe.
Október 26-án részt vett a helyi rendõrkapitányság
megszállásában és a hatalom átvételében.
Másnap hazament Dunaföldvárra, majd október 29-én
egy élelmiszer-szállítmány élén
tért vissza a fõvárosba, Pesterzsébetre. Rendszeresen
járõrözött, valamint motoros összekötõi
feladatokat látott el. Egy alkalommal kisebb felderítõcsoport
vezetõje volt. November 4-e után részt vettek a szovjetek
elleni fegyveres harcokban. Még 10-én is - a kerületi forradalmi
tanács vezetõjének a megbízásából
- nemzetõr-igazolványokat bélyegzett felül és
írt alá. Egy napig a visszatérõ kerületi
rendõrparancsnokkal is együttmûködött az önkényeskedések
megszüntetése érdekében, majd otthagyta a kapitányságot.
Ausztriába menekült, egy Bécs melletti lágerbe került,
de már november 18-án visszatért Magyarországra.
November 24-én letartóztatták, de december 4-én
szabadon engedték. Ezt követõen röpcédulákat
készített, amelyekben a december 11-12-i általános
sztrájk támogatására hívta fel a lakosságot.
1956. december 14-én tartóztatták le. A Budapesti Katonai
Bíróság 1957. február 12-én fegyver- és
lõszerrejtegetés vádjával -- jóllehet nála
fegyvert nem is találtak -- statáriális eljárás
során halálra ítélte. Még aznap kivégezték.
Batonai István
Cegléd (Pest megye) született. Az elemi elvégzése
után kereskedelmi iskolába ment, de anyagi okok miatt tanulmányait
nem fejezte be. Különbözõ munkahelyeken dolgozott segédmunkásként.
1946-ban a ceglédi járásbíróság
lopás vádjával két hét fogházra
ítélte, amit azonban nem kellett letöltenie. 1949 novemberében
önként jelentkezett katonának, 1951-ben szerelt le, ezt
követõen a Szabadságharcos Szövetségnél
dolgozott. A BM Légvédelmi Fõosztályánál
légókiképzésen vett részt, majd két
évig légótörzsparancsnok volt. 1955-ben targoncavezetõként
helyezkedett el a Budafoki Kartonlemezgyárban. 1956. november 1-jén
László bátyjával együtt jelentkezett a XXII.
kerületi (budafoki) rendõrkapitányságon nemzetõrnek.
November 4-ig két alkalommal voltak szolgálatban: a balatoni
úton ellenõrizték a személy- és tehergépkocsikat.
November elején testvére talált két géppisztolyt,
ezeket lekezelték és elrejtették. 1956. december közepén
jutott tudomásukra, hogy Varga József (segédmunkás)
"partizánparancsnok", a majdani per elsõrendû
vádlottja a környékükön lakik. Elhatározták,
hogy fölveszik vele a kapcsolatot. Több eredménytelen kísérlet
után sikerült találkoznia Vargával, aki neki is
partizánparancsnokként mutatkozott be, és azt állította,
hogy Maléter 240 000 fegyveressel folytatja az ellenállást,
õ maga közel 30 000 ember fölött rendelkezik, ágyúkkal,
nehézfegyverzettel megfelelõen el vannak látva. Fölhívta
a két testvért sztrájkok szervezésére,
megbízható személyek bevonására, hogy legyenek
készen a harcra, ha megérkeznek Magyarországra az ENSZ-csapatok.
A késõbbiekben géppisztolyokat, kézigránátokat
szerzett, ezeket át is adta a harcot folytatni akaró fiataloknak.
A január 13-ára megbeszélt találkozóra
Varga már nem tudott elmenni, mert letartóztatták. 1957.
január 14-én tartóztatták le. A Budapesti Katonai
Bíróság 1956. január 22-én statáriális
eljárás során fegyver- és lõszerrejtegetés
vádjával halálra ítélte. Miután
felterjesztett kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács
elutasította, február 5-én kivégezték.
Batonai László
Cegléden (Pest megye) született. A hat elemi elvégzése
után kõmûvesszakmát kezdett tanulni, de abbahagyta.
Egy ideig még kõmûvesek mellett dolgozott segédmunkásként,
majd gazdasági cseléd lett. 1945 májusában internálták,
majd háborús és népellenes bûncselekmény
vádjával hat hónap javító-nevelõ
munkára ítélték. 1946-ban lopásért,
1948-ban koldulásért került bíróság
elé. Ebben az évben hívták be katonának.
1950-ben szerelt le a katonaságtól, ezt követõen
letartóztatásáig a Budafoki Kartonlemezgyárban
dolgozott segédmunkásként. Az MDP tagja volt. 1956. november
1-jén István öccsével együtt jelentkezett a
XXII. kerületi (budafoki) rendõrkapitányságon nemzetõrnek.
November 4-ig két alkalommal volt szolgálatban: a balatoni úton
ellenõrizték a személy- és tehergépkocsikat.
November elején két géppisztolyt talált, ezeket
testvérével lekezelték és elrejtették.
1956. december közepén jutott tudomására, hogy Varga
József (segédmunkás) "partizánparancsnok",
a majdani per elsõrendû vádlottja a környékükön
lakik. Elhatározták, hogy fölveszik vele a kapcsolatot.
Elõször öccsének sikerült kapcsolatba kerülnie
Vargával, aki nekik is partizánparancsnokként mutatkozott
be, és azt állította, hogy Maléter 240 000 fegyveressel
folytatja az ellenállást, õ maga közel 30 000 ember
fölött rendelkezik, ágyúkkal, nehézfegyverzettel
megfelelõen el vannak látva. Fölhívta a két
testvért sztrájkok szervezésére, megbízható
személyek bevonására, hogy legyenek készen a harcra,
ha megérkeznek Magyarországra az ENSZ-csapatok. A késõbbiekben
géppisztolyokat, kézigránátokat szerzett, ezeket
át is adta a harcot folytatni akaró fiataloknak. A január
13-ára megbeszélt találkozóra Varga már
nem tudott elmenni, mert letartóztatták. 1957. január
14-én tartóztatták le. A Budapesti Katonai Bíróság
1956. január 22-én statáriális eljárás
során fegyver- és lõszerrejtegetés vádjával
halálra ítélte. Miután felterjesztett kegyelmi
kérvényét az Elnöki Tanács elutasította,
február 5-én kivégezték.
Bán Róbert
Budapesten született. Hat középiskolai osztály elvégzése
után rádiómûszerésznek tanult, az ipariskolát
kitüntetéssel végezte el. Elõbb az Egyesült
Izzó, majd a katonai szolgálat letöltése után
az Orion mûszerésze lett. Apját a világháború
alatt államellenes tevékenységért internálták.
1945-tõl az MKP, illetve az MDP tagja. Részt vett az október
23-i tüntetésen, a Kossuth téren meghallgatta Nagy Imre
beszédét. Október 25-én a Margit hídnál
beállt a hídõrségbe, amely igyekezett megakadályozni
az ÁVH és a szovjet csapatok mozgását Buda és
Pest között. Az õrség tagjai eredménytelenül
próbáltak fegyverhez jutni a Tímár utcai rendõrõrsnél,
valamint a Budai Nagy Antal laktanyánál. Október 27-én
a Széna térre ment, hogy belépjen a nemzetõrségbe;
itt 29-én ezredírnoknak választották. Október
30-tól a Maros utcai részleg parancsnokhelyettese volt. Fölvette
a kapcsolatot a Petõfi Katonai Akadémiával, valamint
a Dudás József által kinevezett II. kerületi katonai
parancsnokkal, Szeifert Tiborral. Utóbbi politikájával
nem azonosult, mivel õ elfogadta a Király Béla vezette
nemzetõrséget. November 1-jén felkereste az osztrák
követséget, mert Ausztriába akart menni, hogy onnan fegyvert
szerezzenek. Az engedélyt - fegyveres csoportról lévén
szó - nem kapták meg, másnap a több mint negyven
fõs csoport mégis elindult. Gyõrbe érve felkeresték
Szigethy Attilát, a Dunántúli Nemzeti Tanács elnökét,
hogy beszerezzék tõle a határ átlépéséhez
szükséges engedélyt. Szigethy ezt megtagadta, ugyanakkor
írásbeli meghatalmazással Szombathelyre küldte a
csoportot, hogy segítsék az ottani forradalmi tanács
munkáját, fegyverezzék le az ÁVH-s határõr
egységet. Késõ délután érkeztek
a városba, megszállták a Söptei úti laktanyát,
és hozzákezdtek a kapott feladat végrehajtásához.
Itt estek fogságba másnap reggel, miután a szovjet csapatok
hajnalban puskalövés nélkül elfoglalták a laktanyát.
Vallomásában elmondta: a szovjetek verték és három
napon át éheztették õket. 1956. november 4-én
tartóztatták le. Elsõ fokon 1957. július 23-án
gyorsított eljárás során halálra ítélték
szervezkedés vezetése, valamint egyéb vádak alapján.
Az ítéletet a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1957. november 23-án
jogerõre emelte. November 29-én kivégezték.
Bencsik József
Budapesten született. Az elemi elvégzése után apjával
kõmûvesek mellett dolgozott segédmunkásként.
A háború után a Kõbányai Alumínium-hengermûben
helyezkedett el. 1951-ben katonai szolgálatra hívták
be a pestlõrinci tüzérséghez, de nyolc hónap
múltán vesebaja miatt leszerelték. Az Építõanyag-ipari
Vállalatnál, majd 1953-ban a Közlekedési Szakszervezetnél
helyezkedett el. Innen küldték el gépkocsi-vezetõi
tanfolyamra, ennek elvégzése után sofõrként
dolgozott. 1956. október 25-én jutott fegyverhez a Kálvin
térnél; a Baross utca torkolatánál segített
a barikád építésében. Fegyveres csoporthoz
tartósan nem csatlakozott. Október 28-án megtámadtak
egy kisebb szovjet katonai egységet. November 4-e után fegyverét
elrejtette. 1957. március 6-án névtelen feljelentés
alapján nyomozók kutatták át a lakást,
de a fegyvereket nem találták meg, ezután igyekezett
azokat megsemmisíteni. A késõbb újra kiszálló
nyomozók mégis megtalálták nála a fegyverek
(használhatatlan) maradványait, s ekkor letartóztatták.
A Budapesti Katonai Bíróság 1957. március 25-én
fegyverrejtegetés vádjával statáriális
eljárás során halálra ítélte. Miután
kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elutasította,
április 8-án kivégezték.
Berecz György
Kolozsváron (Románia) született. Szülei hamar elváltak,
édesanyja új házasságában nevelõapja
saját nevére vette. A család 1927-ben települt át
Magyarországra. Négy gimnáziumi osztály elvégzése
után kitanulta a mûszerészszakmát. A következõ
évben, 1944-ben bevonult katonának, Budán, a rohamtüzérségnél
teljesített szolgálatot. 1945. január elején szovjet
fogságba esett, ám hamarosan szabadon engedték. Még
ugyanebben az évben verekedésért 100 pengõ pénzbüntetésre
ítélték. 1947-ben magánlaksértésért
két hónap fogházbüntetést kapott. 1946-ban
sorkatonai szolgálatát töltötte. Késõbb
több helyen dolgozott, különbözõ beosztásokban.
1949-ben nyolc hónapra internálták embercsempészés
vádjával. A forradalmat megelõzõen a II. sz. Épületfuvarozási
Vállalatnál volt sofõr. 1956. október 23-án
vidéki kiszállásról tért haza, és
mivel élettársát nem találta lakásukban,
keresésére indult a teherautóval. A Belvárosban
találkozott a tüntetõkkel, kocsijával különbözõ
csoportokat vitt a Parlamenthez, a rádióhoz; a késõ
esti órákban egy nagyobb csoportot Kispestre fegyverekért.
Másnap beválasztották a vállalatánál
megalakult munkástanácsba, a vállalat fegyveres õrségének
megszervezésével bízták meg. Október végén
ennek révén került kapcsolatba a II. Kerületi Forradalmi
Bizottmánnyal, Szeifert Tiborral, és rajta keresztül Szabó
János (Szabó bácsi) felkelõparancsnokkal, tõlük
kapott fegyvert. November 1-jén õt nevezték ki a kerületi
fegyveres felkelõk parancsnokának. November 4-én elhagyta
a bizottmány szálláshelyét, és hazament.
A forradalom bukása után egy ideig bujkált, majd megpróbált
Ausztriába menekülni, de elfogták. 1957. április
25-én tartóztatták le. Elsõ fokon 1957. december
4-én szervezkedés vezetése és egyéb vádak
alapján életfogytiglani börtönbüntetésre
ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Katonai Kollégiumának Különtanácsa az 1958.
január 27-én megtartott ülésén halálos
ítéletre súlyosbította. Az ítéletet
már másnap végrehajtották.
Berta József
Veszprémben született. Szüleit nem ismerte, Körmendi
János szobafestõnél nevelkedett menhelyi gyerekként.
A nyolc általános elvégzése után a Veszprémi
Könyvterjesztõ Vállalatnál helyezkedett el gyakornokként,
majd elvégzett egy nyolc hónapos tanfolyamot. Ezt követõen
instruktori beosztásba került. 1952-ben betegsége miatt
kilépett munkahelyérõl, és kocsikísérõként,
majd traktorosként dolgozott tovább. 1954 novemberében
hívták be sorkatonai szolgálatra. A forradalom idején
Várpalotán teljesített szolgálatot bányászkatonaként.
1956. október 25-én elhagyta alakulatát, és bekapcsolódott
a helyi forradalmi eseményekbe. Részt vett a tüntetésben,
majd a pártbizottság és a rendõrség megtámadásában,
utóbbi lefegyverzésében. Ekkor jutott egy golyószóróhoz.
A felkelõk torlaszokat, barikádokat építettek,
majd a nap folyamán megtámadtak több Hajmáskér
felõl érkezõ szovjet gépkocsioszlopot. A gépkocsikat
kilõtték, a szovjet katonák közül tizenhárman
vesztették életüket. A harcot követõen visszatért
laktanyájába, ahol a további harchoz fegyvert és
lõszert követelt; katonatársait igyekezett rábeszélni,
hogy csatlakozzanak a felkeléshez. A laktanya azonban másnap
sem csatlakozott a megmozduláshoz, fegyvert sem adott ki, hiába
követelték ezt a tüntetõk, akik több eredménytelen
ostromot is indítottak. Az egyik támadásban Berta is
a várpalotai katonák ellen harcolt. A fordulat után nemzetõrként
bujkáló ÁVH-sok felkutatásában vett részt.
1956. november 21-ig teljesített nemzetõrként szolgálatot.
Ekkor értesültek arról, hogy a szovjet hadsereg letartóztatja
a forradalomban részt vett személyeket. A közeli erdõbe
vonultak vissza, azt tervezték, hogy folytatják a harcot, végül
azonban az egység feloszlott, többen külföldre menekültek.
Berta visszatért alakulatához, ahonnan december elején
szerelt le. 1957. február 14-én tartóztatták le.
Elsõ fokon 1957. november 2-án szervezkedés vezetése
vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre
ítélték. Ezt Legfelsõbb Bíróság
Katonai Kollégiumának Különtanácsa 1957. december
10-én halálos ítéletre súlyosbította.
1958. január 2-án kivégezték. 1990 után
poszthusz honvéd õrnaggyá léptették elõ
Békési Béla
Veszprémben született. Szüleit nem ismerte, Körmendi
János szobafestõnél nevelkedett menhelyi gyerekként.
A nyolc általános elvégzése után a Veszprémi
Könyvterjesztõ Vállalatnál helyezkedett el gyakornokként,
majd elvégzett egy nyolc hónapos tanfolyamot. Ezt követõen
instruktori beosztásba került. 1952-ben betegsége miatt
kilépett munkahelyérõl, és kocsikísérõként,
majd traktorosként dolgozott tovább. 1954 novemberében
hívták be sorkatonai szolgálatra. A forradalom idején
Várpalotán teljesített szolgálatot bányászkatonaként.
1956. október 25-én elhagyta alakulatát, és bekapcsolódott
a helyi forradalmi eseményekbe. Részt vett a tüntetésben,
majd a pártbizottság és a rendõrség megtámadásában,
utóbbi lefegyverzésében. Ekkor jutott egy golyószóróhoz.
A felkelõk torlaszokat, barikádokat építettek,
majd a nap folyamán megtámadtak több Hajmáskér
felõl érkezõ szovjet gépkocsioszlopot. A gépkocsikat
kilõtték, a szovjet katonák közül tizenhárman
vesztették életüket. A harcot követõen visszatért
laktanyájába, ahol a további harchoz fegyvert és
lõszert követelt; katonatársait igyekezett rábeszélni,
hogy csatlakozzanak a felkeléshez. A laktanya azonban másnap
sem csatlakozott a megmozduláshoz, fegyvert sem adott ki, hiába
követelték ezt a tüntetõk, akik több eredménytelen
ostromot is indítottak. Az egyik támadásban Berta is
a várpalotai katonák ellen harcolt. A fordulat után nemzetõrként
bujkáló ÁVH-sok felkutatásában vett részt.
1956. november 21-ig teljesített nemzetõrként szolgálatot.
Ekkor értesültek arról, hogy a szovjet hadsereg letartóztatja
a forradalomban részt vett személyeket. A közeli erdõbe
vonultak vissza, azt tervezték, hogy folytatják a harcot, végül
azonban az egység feloszlott, többen külföldre menekültek.
Berta visszatért alakulatához, ahonnan december elején
szerelt le. 1957. február 14-én tartóztatták le.
Elsõ fokon 1957. november 2-án szervezkedés vezetése
vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre
ítélték. Ezt Legfelsõbb Bíróság
Katonai Kollégiumának Különtanácsa 1957. december
10-én halálos ítéletre súlyosbította.
1958. január 2-án kivégezték. 1990 után
poszthusz honvéd õrnaggyá léptették elõ
Bobek Károly
Baján (Bács-Kiskun megye) született. Apja cipész
volt. Hétéves korától nyaranta napszámba
járt, illetve különbözõ alkalmi munkákat
végzett. Az elemi elvégzése után két évig
fonónak, majd üzemi gépszerelõnek tanult Budapesten,
mûszerész lett. Miután felszabadult, hazament Bajára,
egy ideig apja mellett dolgozott, 1951-ben rendõrnek jelentkezett.
Egy sikeres rendõri vizsga után bátyjával mulatott,
részegen garázdálkodtak, ezért a Szegedi Katonai
Törvényszék nyolc hónap börtönbüntetésre
ítélte. Büntetésének töltése
közben szökés kísérlete, függelemsértés
és ingó vagyon rongálása címén újabb
két év börtönbüntetésre ítélték.
1953. március 20-án szabadult. 1954 augusztusában újra
letartóztatták, és köztörvényes bûncselekmények
vádjával hat év börtönbüntetésre
ítélte a Kecskeméti Megyei Bíróság.
1956. november 2-án kiszabadították, azonnal Budapestre
utazott. Csak november 8-án tért haza Bajára, ahol felháborodott
az ottaniak tehetetlenségén, akik tétlenül tûrik,
hogy a szovjetek elfoglalják a várost. Másnapra megbeszélést
szervezett, ahol elhatározták, hogy fegyvert szereznek, megtámadják
és elfoglalják a város fontosabb épületeit,
felszólítják a szovjet csapatokat Baja azonnali kiürítésére.
Amennyiben azok ennek nem tennének eleget, megtámadják
õket. Miután a társaság szétszéledt,
Bobek Szalai Mihály és Erhardt Ottó révén
arról értesült, hogy a rendõrség épületében
négy fiatalt tartanak fogva. Elhatározták, hogy kiszabadítják
õket. Lefegyverezték a kapuban szolgálatot teljesítõ
törzsõrmestert és az arra járó õrsparancsnokot,
benyitottak az ügyeletes tiszti szobába, és megadásra
szólították föl az ott-tartózkodókat.
Egyesek engedelmeskedtek, mások azonban fegyverük után
nyúltak, mire Bobek és társai tüzet nyitottak, és
folyamatosan lõve hátráltak ki az épületbõl.
Több rendõr megsebesült, egy pedig életét vesztette.
November 12-én öccsével megpróbált átjutni
a határon, ám vállalkozásuk nem volt eredményes,
Csurgó után a rendõrök mindkettejüket letartóztatták.
Elsõ fokon 1957. február 1-jén gyilkosság vádjával
ítélték halálra. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
1957. április 10-én jogerõre emelte, a minõsítést
kiegészítve szervezkedésben való részvétel
vádjával. Miután az Elnöki Tanács elutasította
kegyelmi kérvényét, május 16-án kivégezték.
Bognár Ottó
Szombathelyen született. Tizennyolc éves korában elvesztette
apját, aki a gyûrûsi MDP egyik alapítója,
majd párttitkára volt. A nyolc általános elvégzése
után Bognár az erdészetnél kezdett dolgozni; majd
tûzoltó, késõbb csapatszállító
csillés volt. Kétszer állt bíróság
elõtt kisebb lopások miatt, de büntetését
egyszer sem kellett kitöltenie. 1953-ban vonult be sorkatonai szolgálatra,
ahol függetlenített ezredpárttitkár is volt. A katonaságtól
megpróbált Jugoszláviába szökni, de elfogták,
és tíz év börtönre ítélték.
1956. október 27-én szabadult a Váci Országos
Börtönbõl. Szabadulása után Budapestre jött,
a Péterfy Sándor utcai kórházban jelentkezett
munkára. Sebesültek szállítása volt a feladata.
November 4-én a kórházat elhagyva csatlakozott a Palotás
József vezette fegyveres csoporthoz, annak élelmiszer-ellátását
intézte. A vádirat szerint agyonlõtte egyik - árulónak
tartott - társukat. November 8-án szovjet katonák igazoltatták,
elõállították, és csak 20-án engedték
szabadon. Hazautazott, és ismét a bányában kezdett
dolgozni. 1957. március 12-én azonban igazolatlan hiányzások
és rendszerellenes kijelentések miatt munkahelyérõl
elbocsátották. Négy nap múlva letartóztatták.
1957. november 20-án elsõ fokon halálra ítélték
szervezkedésben való tevékeny részvétel
és gyilkosság vádjával. A Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1958. március
11-én az ítéletet jogerõre emelte. Március
14-én kivégezték.
Bokor János
Gyergyóújfalun (Románia) született. Az öt elemi
után elõbb szabóinas volt, majd vasesztergályosnak
tanult. Tizenhét éves korában elvesztette apját,
ezután õ tartotta el a családot. 1943-ban behívták
katonának. A keleti frontra került, ahol a következõ
évben hadifogságba esett. 1945 õszén szabadult,
a következõ évben települt át Magyarországra.
Raktárkezelõként, majd vasesztergályosként
dolgozott. 1946-ban az MKP tagjelöltje volt. 1956. október 26-án
a lövöldözést meghallva ment Sziklai Sándornak,
a Hadtörténeti Intézet igazgatójának a házához,
ahova a tömeggel együtt maga is behatolt. A bíróság
ítélete szerint része volt Sziklai halálában.
1957. május 11-én tartóztatták le. Elsõ
fokon 1957. november 4-én szándékos emberölés
és izgatás vádjával tizenegy év börtönbüntetésre
ítélték. A védõ fellebbezése nyomán
került sor a másodfokú tárgyalásra, ahol
a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1958. június 18-án gyilkosság és
szervezkedésben való részvétel vádjával
halálra ítélte. Az ítéletet majdnem fél
évvel késõbb, 1958. november 6-án hajtották
végre.
Bódi József
Kisvárdán (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) született.
Szülei napszámosok voltak. Egyéves volt, amikor apját,
kilenc, amikor anyját is elveszti; a rokonság nevelte fel. Négy
elemit végzett. Tizenegy évesen került Budapestre, a kispesti
Vörös Csillag Traktorgyárban lett kovács ipari tanuló.
1953-ban szabadult föl, ezután különbözõ
munkahelyeken, elsõsorban szakmájában dolgozott. Október
24-én végignézte a csepeli katonai kiegészítõ
parancsnokság ostromát, itt kapott fegyvert, de a harcokba ekkor
még nem kapcsolódott be, csak 26-án csatlakozott a csepeli
Királyerdõben lévõ fegyveres csoporthoz. Elrejtett
fegyverek után kutatva találtak rá a bujkáló
Kalamár Józsefre, Csepel volt tanácselnökére.
A letartóztatott Kalamárt az elõállítás
során vélhetõen Bódi József lõtte
agyon. Október 27-én a csepeli gyár védelmére
rendelt magyar katonai alakulat letartóztatta, és csak 30-án,
a nemzeti bizottság közremûködésével
nyerte vissza szabadságát. November 4-ét követõen
néhány napig részt vett a szovjetek elleni fegyveres
harcban. 1957. június 22-én tartóztatták le. Elsõ
fokon 1958. április 10-én életfogytiglani börtönbüntetésre
ítélték szervezkedésben való részvétel,
valamint gyilkosság vádjával. Ötéletét
a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1958. december 20-án halálbüntetésre
súlyosbította. 23-án kivégezték.
Bóna Zsigmond
Ózdon született, értelmiségi családban. Apját
korán elvesztette; miután édesanyja újból
férjhez ment, mostohaapja a nevére íratta. Késõbb
a család Pomázra költözött, ahol nevelõapja
lett az általános iskola igazgatója. A gimnáziumi
érettségi után az állatorvosi egyetemre iratkozott
be, ahonnan negyedéves korában kizárták. Ekkor
egy ideig fizikai munkásként, majd a helyi állatorvos
mellett kisegítõ felcserként dolgozott. Késõbb
kitanulta a villanyszerelõ-szakmát. 1956. október végén
részt vett a pomázi nemzetõrség megszervezésében,
melynek õ lett a parancsnoka. E tisztségében szorgalmazta,
hogy a helyi tanácselnök mihamarabb alakítsa meg a nemzeti
bizottságot, ami meg is történt. Az általa vezetett
nemzetõrség mindvégig együttmûködött
a rendõrséggel, legfõbb feladatának a rend és
a közbiztonság fenntartását tekintette. November
elsõ napjaiban személyesen akadályozta meg, hogy a fõvárosból
érkezett felkelõk leszámoljanak egy házaspárral,
akiket azzal gyanúsítottak, hogy az Andrássy út
60.-ban részt vettek a foglyok kínzásában. (A
házaspár a tárgyalásra mentõtanúnak
jelentkezett, a bíróság elnöke azonban nem engedte
be õket a terembe.) November 4-én két katonatiszt teherautóval
nagy mennyiségû fegyvert és lõszert szállított
Pomázra a szentendrei laktanyából, a szovjetek elleni
védelem segítésére. Harcra nem került sor,
a fegyvereket a nemzetõrök elrejtették. November 19-én
a szovjet csapatok a III. kerületi karhatalmi parancsnoksággal
együttmûködve lefegyverezték a pomázi fegyvereseket.
Decemberben biztonságosabbnak hitt helyre vitték a fegyvereket,
ám valaki feljelentette a fiatalokat a karhatalomnál. 1957.
január 5-én tartóztatták le. A Budapesti Katonai
Bíróság 1957. február 12-én statáriális
tárgyaláson fegyver- és lõszerrejtegetés
vádjával halálra ítélte. Az ítéletet
még aznap végrehajtották.
1924-ben született Derekegyházán. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1949-ben szerzett diplomát, az Eötvös Kollégium tagjaként végzett ógörög-latin-történelem szakon kitüntetéssel. 1947-ben ösztöndíjasként Bécsben tanult egy évig. Nagy jövőt jósoltak neki a klasszika-filológia kutatásában, e tárgyban több írása megjelent. Egy ideig az egyetemen demonstrátorként, majd két kisközségben kántorként dolgozott. 1952-ben kezdett el tanítani a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban. Tanári munkája és kulturális tevékenysége révén városában ismerték és tisztelték. A helyi értelmiségi vitakör, a Batsányi kör egyik megalapítója és vezetője volt. 1956. október 26-án beválasztották a Veszprém Megyei Forradalmi Tanácsba, melynek kezdettől eszmei irányítója, november 1-jétől hivatalosan is a vezetője volt. Ugyanezen a napon a Honvédelmi Minisztériumban járt, hogy a nemzetőrség vezetésének támogatására egy megbízható tisztet kérjen. Másnap beszédet tartott a jutasi laktanyában egybegyűlt fegyvereseknek, melyben hangsúlyozta a fegyelem szükségességét, a rend fenntartásának fontosságát. Programnyilatkozatukban felhívták a kormányt, kezdjen tárgyalásokat a szovjet csapatoknak az országból történő kivonásáról, írjon ki demokratikus választást, a nemzeti sajátosságok figyelembevételével folytassa a szocializmus építését. Több alkalommal minden befolyását latba vetve állta útját az erőszakos cselekményeknek, oldott meg békésen igen feszült helyzeteket. Rendeletet adott ki a téeszek részbeni feloszlatásáról, a tagosítás során elvett földek visszaadásáról, zároltatta a DISZ és az MDP vagyonát, és azt a forradalmi tanács részére utaltatta át. Kimutatást kért a letartóztatott ÁVH-s tisztekről, és gondoskodott a forradalmi tanács tagjainak kézifegyverrel való fölszereléséről, a régi funkcionáriusok lefegyverzéséről. 1957. április 25-én tartóztatták le. Elsőfokon a Győri Katonai Bíróság szervezkedés vezetése vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte 1957. október 19-én. Ítéletét a másodfokon eljáró katonai felsőbíróság a Veszprém megyei első titkár közbenjárására halálbüntetésre súlyosbította. 1958. január 9-én kivégezték.
Bosnyák Bábor
1930. június 4-én született Mezõtúron, meghalt
1958. április 24-én Budapesten.
Sorkatonai szolgálatát az ÁVH-nál töltötte.
A 3 év letelte után 2 évig továbbszolgáló.
Gyõrbe akarták helyezni, nem vállalta, inkább
leszerelt. 1955 õszén Diósdon kubikosként dolgozott,
de visszavágyódott a katonasághoz.
1956 október végén munkába menet a Kilián
laktanyánál megállították a felkelõk,
ávós múltja miatt szinte kényszeríttették
a csatlakozásra, fegyvert adtak a kezébe. Fegyverét soha
nem használta, amikor ezt szóvá tették a többiek,
azt mondta, hogy rossz a puskája.
1957 januárjában feleségével Jósvafõre
költözött, május 17-én pesti nyomozók
letartóztatták.
1957 októberében nyílt tárgyaláson 20 évet
kapott, az ügyész súlyosbításért,
a védõ enyhítésért fellebbezett.
Másodfokon zárt tárgyaláson 1958 áprilisában
halálra ítélték. Kegyelmi kérvényét
elutasították, és április 24-én felakasztották.
Védõügyvédje a per után egy Tüzép
telepre került mázsásnak.
(Nádházi Zsigmondné Bosnyák Mária
és Bosnyák Gáborné Silye Ida
közlése alapján)
Bürgermeiszter József
Nagymaroson (Pest megye) született. Az általános iskola
elvégzése után az Egyesült Izzóban kezdett
dolgozni, itt lett szerszámkészítõ-tanuló.
1954-ben szabadult föl, ezt követõen letartóztatásáig
szakmájában dolgozott. Utolsó munkahelye a Landler Jenõ
Jármûjavító Üzem volt. 1956. október
23-án éppen szabadságon volt, Nagymaroson értesült
a budapesti eseményekrõl. Másnap a fõvárosba
utazott, bement munkahelyére, majd munkatársaival együtt
a Belvárosba körülnézni, este pedig hazautazott. Október
30-án Lachky Alberttel tért vissza Budapestre, vele együtt
csatlakozott a Hársfa utcai csoporthoz, ahol fegyvert is kaptak. Részt
vettek a Köztársaság téri pártház
ostromában és a bírósági ítélet
indoklása szerint az azt követõ atrocitásokban,
kivégzésekben, ezt azonban semmilyen bizonyíték
nem támasztja alá. November elsõ napjaiban különbözõ
katonai raktárakból nagy mennyiségû fegyverzetet
gyûjtöttek össze. November 4-én egysége felvette
a harcot a támadó szovjet csapatokkal. A küzdelmet azonban
hamarosan kilátástalannak ítélte, letette a fegyvert,
és hazautazott Nagymarosra, jelentkezett a nemzetõrségbe,
ahol annak feloszlásáig különbözõ feladatokat
látott el. 1957. június 3-án tartóztatták
le. Elsõ fokon 1958. szeptember 4-én szervezkedés vezetése,
gyilkosság és egyéb vádak alapján halálra
ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1958. november 25-én
jogerõre emelte. November 28-án kivégezték.
Csányi Sándor
Perkátán (Fejér megye) született. A négy elemi elvégzése után zenéléssel próbálkozott. Ehhez azonban nem volt elég tehetsége, így abbahagyta, és a következõ években napszámosként, segédmunkásként dolgozott. 1948-ban költözött Budapestre, és a Kelenföldi Tejipari Vállalatnál helyezkedett el segédmunkásként. Innen vonult be 1950-ben katonai szolgálatra. 1952-ben szerelt le, egy ideig építkezéseken volt segédmunkás, majd jelentkezett rendõrnek; a IX. kerületi kapitányságra osztották be. Két év múlva leszerelt, ezután több munkahelyen dolgozott, különbözõ beosztásokban. 1956 tavaszán szándékos emberölés és rablás kísérletéért elõzetes letartóztatásba helyezték (e cselekményéért a Fõvárosi Bíróság 1957 decemberében hat év börtönbüntetésre ítélte). 1956. november 4-én szabadult a Markó utcai börtönbõl, ahol elõzetes letartóztatásban volt. Azonnal csatlakozott a Keller Károly vezette Thököly úti fegyveres csoporthoz, az egyik tüzelõálláshoz osztották be. A délelõtt folyamán több szovjet páncélost támadtak meg kézifegyverekkel, valamint kézigránátokkal, visszafordulásra kényszerítve õket. Másnap sikerült egy a város központja felé tartó harckocsit, majd egy páncélkocsit megállítaniuk, a kocsit kísérõ szovjet katonák közül többen elestek. November 6-án egy szovjet teherautót és az azt kísérõ páncélost támadták meg gyalogsági fegyverekkel, benzinespalackokkal, valamint kézifegyverekkel. A támadás következtében a jármûvek kigyulladtak, többen a helyszínen meghaltak. Néhány szovjet katona a környezõ lakásokba húzódott vissza. A lakók értesítették a felkelõket, akik megtámadták a szovjeteket, és végeztek velük. A sebesülteket a Péterfy Sándor utcai kórházba szállították. Másnap a döntõ túlerõ elõl már visszavonultak, a csapat feloszlott. 1958. október 1-jén tartóztatták le. Elsõ fokon 1959. május 26-án halálra ítélték mozgalomban való részvétel és egyéb vádak alapján. Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1959. október 26-án jogerõre emelte. Október 28-án kivégezték.
Császár
József
Magyaratádon (Somogy megye) született. A hat elemi elvégzése
után kovácsnak tanult, de még mielõtt szakmát
szerzett volna, 1947-ben átszökött Ausztriába. Négy
évig mezõgazdasági munkásként dolgozott.
1951-ben egy számára ismeretlen magyar állampolgárságú
személyt kellett volna a magyar-osztrák határon át-,
majd visszakísérnie, de az osztrák határõrök
elfogták õket, és átadták a szovjet, azok
pedig a magyar hatóságoknak. Ugyanebben az évben a gyõri
járásbíróság tiltott határátlépés
és embercsempészés vádjával öt év
börtönbüntetésre ítélte. 1956 tavaszán
szabadult. A veszprémi Tefunál helyezkedett el gépkocsiszerelõként.
Október 26-án részt vett az elsõ nagy veszprémi
tüntetésen, a Kossuth-emlékmûnél õ
tûzte ki a címer nélküli nemzeti zászlót.
November elején azonnal jelentkezett az újjászervezett,
felfegyverzett nemzetõrségbe. A peremartoni gyártelepnél
adott õrséget. November 4-én hajnalban riadóztatták
egységét, parancsra a Csatári-hegyekbe indultak, hogy
ott foglaljanak állást. Egy idõ után azonban visszafordultak,
hogy a Veszprémbe bevonuló szovjetekkel felvegyék a harcot.
November 4-én eredményesen védték a Várat,
jóllehet a két irányból támadó szovjetek
harckocsikon kívül a légierõt is bevetették
ellenük. Szolgálati fegyverét hazavitte, majd a késõbb
talált fegyverekkel és lõszerekkel együtt elrejtette.
1957 februárjában tartóztatták le. A Gyõri
Katonai Bíróság 1957. április 5-én statáriális
tárgyaláson halálra ítélte fegyver- és
lõszerrejtegetés vádjával. Miután kegyelmi
kérvényét az Elnöki Tanács elutasította,
április 12-én a gyõri katonai lõtéren agyonlõtték.
Csehi Károly
Budapesten született. Az elemi iskola elvégzése után
festõ-mázoló tanonc lett. 1944. október 26-án
belépett a nyilaspártba, majd két nap múlva jelentkezett
a Hunyadi páncélosokhoz. Az alakulattal Németországba
ment, ott esett amerikai hadifogságba, ahonnan 1945 novemberében
tért haza. A következõ év nyarán letartóztatták,
és háborús bûnösként életfogytiglani
börtönbüntetésre ítélték. 1956.
július 24-én feltételesen szabadult, az àbudai
Hajógyárban helyezkedett el a szakmájában. 1956.
október 23-án részt vett az újpesti tüntetésen,
csak másnap reggel tért haza. Október 26-án jelentkezett
Kósa Pálnál, 28-ától tagja a forradalmi
bizottságnak, a személy- és tehergépkocsikra felügyelt.
Több fõvárosi vállalattól összesen húsz
teherautót foglaltatott le, melyeket fegyver- és lõszerszállításhoz,
valamint a letartóztatásokhoz használtak. Október
30-án részt vett Horváth Jánosnak, az Állami
Egyházügyi Hivatal elnökének, valamint két
kísérõjének letartóztatásában,
kihallgatásában. November 1-jén lakásukon letartóztatta
Klein Sándort és feleségét, akiket 3-án
engedtek szabadon. A felkelés idején antiszemita kijelentéseket
tett. November elsõ napjaiban az újpesti flottillalaktanyából
két teherautónyi fegyvert és lõszert szállított
a Könyves Kálmán Gimnáziumban lévõ
bázisra. November 4-én gondoskodott a szovjetekre támadó
rákospalotai felkelõk lõszer- és élelem-utánpótlásáról.
Ugyanezen a napon a Kilián laktanyából szállított
jelentõs mennyiségû fegyverzetet Újpestre. Miután
november 4-én este terepszemlét tartottak, másnap négy
társával behatolt Piros László és Kiss
Károly II. kerületi lakásába, ahonnan a vád
szerint nagy értékû ingóságokat hoztak el.
November 6-án Rákospalotán részt vett a fegyveres
harcokban. Az összecsapás után õ gondoskodott a
halottak és sebesültek elszállításáról.
1956. november 12-én tartóztatták le. Elsõ fokon
1959. március 15-én szervezkedés kezdeményezése
és vezetése, valamint társadalmi tulajdon sérelmére
elkövetett bûncselekmények vádjával halálra
ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1959. július
23-án jogerõre emelte. Július 30-án kivégezték
Csermák János
Kiskörén (Heves megye) született. Szülei elváltak,
nagyszülei nevelték föl. A hat elemi elvégzése
után pincérnek tanult, majd felszabadulva szakmájában
kezdett dolgozni. A háború után rövid ideig a csepeli
papírgyárban helyezkedett el segédmunkásként,
majd a Thököly úti Sport Vendéglõben volt pincér.
Itt 1950-ben megpofozott egy szovjet katonát, ezért internálták,
1953-ban szabadult a recski táborból, ahol tbc-ben megbetegedett.
Egy ideig a földalatti vasút építkezésén
dolgozott segédmunkásként, majd visszatért a Sport
Vendéglõbe. 1956-ban behívták katonának,
de betegsége miatt hamarosan leszerelték. 1956. október
27-én csatlakozott a Keller Károly vezette Thököly
úti csoporthoz, részt vett a jármûvek igazoltatásában.
November 4-én a szovjet agresszió hírére fegyvert
szállított a Thököly út 44. szám alatt
lévõ fõhadiszállásra, majd segített
kiépíteni a tüzelõállásokat a környezõ
lakásokban, ahova Maxim géppuskákat állítottak
be. Segédkezett a MOLOTOV-koktélok elkészítésében
is. Ettõl a naptól folyamatosan támadták a körzetükben
felbukkanó szovjet egységeket. Másnap sikerült egy
a város központja felé tartó harckocsit, majd egy
páncélkocsit megállítaniuk, a kocsit kísérõ
szovjet katonák közül többen elestek. November 6-án
egy szovjet teherautót és az azt kísérõ
páncélost támadták meg gyalogsági fegyverekkel,
benzinespalackokkal, valamint kézifegyverekkel. A támadás
következtében a jármûvek kigyulladtak, többen
a helyszínen meghaltak. Néhány szovjet katona a környezõ
lakásokba húzódott vissza. A lakók értesítették
a felkelõket, akik megtámadták a szovjeteket, és
végeztek velük. A sebesülteket a Péterfy Sándor
utcai kórházba szállították. Másnap
a döntõ túlerõ elõl már visszavonultak,
a csapat feloszlott. 1958. október 1-jén tartóztatták
le. Elsõ fokon 1959. május 26-án halálra ítélték
mozgalomban való részvétel és egyéb vádak
alapján. Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1959. október 26-án jogerõre emelte. Október
28-án kivégezték.
Csiki Lajos
Dorogon (Komárom-Esztergom megye) született. Apja bányász,
anyja postás volt. A nyolc általános elvégzése
után kitanulta a géplakatosszakmát, majd az Erzsébet
aknai bányában kezdett dolgozni. 1948-ban önként
vonult be katonának, ugyanebben az évben belépett az
MDP-be. 1950-ben függelemsértésért négy hónap
fogházbüntetésre ítélték, három
hónap letöltése után szabadult. Ennek ellenére
hamarosan kiemelték, és egy tanfolyam elvégzése
után tisztté avatták. A forradalom idején hadnagyi
rangban Esztergomban teljesített szolgálatot. A forradalom elsõ
napjaiban elöljárói utasítására állomáshelyén
részt vett a rend védelmében. 1956. november 2-án
parancsra egy huszonhárom gépkocsiból álló
egységet vezetett Budapestre. November 4-én, a szovjetek támadását
követõen elhagyta állomáshelyét, és
visszaindult Esztergomba, de még Budapesten feltartóztatták
a szovjetek, és elvették a fegyvereit. Másnap jelentkezett
a Schmidt-kastélyban Pércsi Lajos õrnagynál, aki
megbízta a közelben állomásozó szovjet egységek
felderítésével. November 6-án - mivel Pércsi
õrnagy elhagyta a csoportot - Erdõsi Ferenc hadnaggyal átvette
a parancsnokságot, átszervezte és megerõsítette
az egységet. Ugyanezen a napon tûz alá vették a
környéken lévõ szovjet állásokat.
November 7-én is folytatták a küzdelmet: két alkalommal
is tüzet nyitottak arra vonuló szovjet katonai egységekre.
Délután, megbizonyosodva a szovjetek döntõ túlerejérõl,
embereit a hiábavaló küzdelem föladására
szólította föl, és elhagyta a bázist. November
12-én jelentkezett a Honvéd Karhatalomba, melyben letartóztatásáig
teljesített szolgálatot. Belépett a szervezõdõ
MSZMP-be. 1957-ben megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet.
1957. szeptember 12-én tartóztatták le. 1958. február
28-án elsõ fokon halálra ítélték
mozgalom vezetése és gyilkosság vádjával.
A Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
Különtanácsa 1958. május 8-án jogerõre
emelte az ítéletet. Május 10-én kivégezték.
Csizmadia Ferenc
Budapesten született. A négy elemi után két polgári
osztályt végzett el, de már tizenkét évesen
munkába kellett állnia. Segédmunkásként
dolgozott különbözõ munkahelyeken 1952-ig. Ekkor behívták
katonának. 1954-ben szerelt le, majd a következõ évben
jelentkezett továbbszolgálatra. 1956-ban szakaszvezetõként
szerelt le. Az Újpesti Vegyipari és Festékvállalatnál
helyezkedett el segédmunkásként. Egy alkalommal állt
bíróság elõtt: sikkasztás és közveszélyes
munkakerülés vádjával, hat hónap börtönbüntetésre
ítélték. 1956. november 4-én Nagy Imre rádiószózatát
hallva jelentkezett a XIII. Kerületi Rendõrkapitányságon,
fegyvert kért, és a kapott golyószóróval
csatlakozott az ott gyülekezõ fegyveres csoporthoz. Egy honvéd
fõhadnagy teherautón a Róbert Károly körúti
Mátyás laktanyába vitte õket, ahol egy nehézgéppuskát
vételeztek. Innen a Váci út-Rákos-patak sarokra
hajtottak, ahol a katonatiszt elhagyta a csoportot, amely Csizmadit választotta
parancsnoknak. Õ megszervezte a védelmet, elhelyezte a fegyvereket.
Gondoskodott tartalék fegyverekrõl, élelmiszerraktárról,
kötözõhelyet rendeztetett be. Igen szigorú rendet
tartott: megszervezte az õrséget, a járõrszolgálatot;
megakadályozott minden rendbontást, önkényeskedést.
Katonái egy járõrszolgálat során feltartóztattak
egy gyanúsan viselkedõ fiatalembert. Az illetõ nem tudta
igazolni magát, a nála lévõ Bibliában pedig
egy jelekkel ellátott Magyarország-térképet találtak.
Ebbõl Csizmadi arra a következtetésre jutott, hogy az illetõ
az ÁVH számára kémkedik, és azért
szimulál elmebetegséget, hogy õket megtévessze.
Egy félreesõ helyre kísérték, és
agyonlõtték. (Az illetõ - mint ez késõbb
kiderült - valóban elmebeteg volt.) November 4. és 8. között
több támadást hajtottak végre az arra elhaladó
szovjet páncélosegységek ellen, nem egy esetben komoly
veszteségeket okozva azoknak. November 8-án egy erõs
szovjet támadás szétszórta a csoportot. Csizmadi
ezt követõen egy másik csapattal próbálta
meg folytatni az ellenállást, ám hamarosan belátta
a harc reménytelenségét, és fegyverét letéve
hazament. 1957. október 27-én tartóztatták le.
Elsõ fokon 1958. augusztus 30-án mozgalom vezetése és
gyilkosság vádjával halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1958. november 10-i ülésén jogerõre
emelte. Két nap múlva kivégezték.
Czakó András
Nagykátán (Pest megye) született. Kereskedelmi iskolában
érettségizett Budapesten 1946-ban. Ugyanebben az évben
felvették a budapesti tudományegyetem jogi karára, ahonnan
három elvégzett év után származása
miatt (a családot kuláknak minõsítették)
kizárták. Ezt követõen négy évig segédmunkás
volt a Mezõgazdasági Gépértékesítõ
Vállalatnál, majd könyvelõ a Kõbányai
Sörgyárban. 1956. október 27-én beválasztották
a Nagykátai Ideiglenes Nemzeti Bizottságba. Belépett
az október 30-án létrehozott nemzetõrségbe,
majd az október 31-én megalakult járási nemzeti
bizottságba is bekerült, amelynek a bíróság
szerint õ volt az elnökhelyettese. (A dokumentumok ezt nem támasztják
alá.) A nemzeti bizottság eltávolította a helyi
vezetésbõl a régi tisztségviselõket. November
5-én Györe László, aki korábban a téeszszervezést
irányította a megyében, és akit a nemzeti bizottság
október végén elbocsátott állásából,
felelõsségre vonta a nemzetõröket, hogy nem vigyáznak
a téesz vagyonára (elõzõ éjszaka ismeretlen
tettes felgyújtotta a szövetkezet szénáját),
és felszólította õket, hogy hagyják el
a rendõrség épületét. A nemzetõrök
kiutasították az épületbõl, mire õ
azzal fenyegetõzött, hogy a Nagykõrösön állomásozó
szovjet egységgel tér vissza, és hogy neki is van fegyvere,
amit használni is fog, ha szükség lesz rá. Bihácsi
György, a nemzetõrség parancsnoka ekkor két önként
jelentkezõ nemzetõrt küldött utána, hogy vegyék
el tõle a fegyvert. Györe László azonban kézigránáttal
hadonászva kizavarta a fiatalokat a portájáról,
mire Czakó társa, Laukó (keresztnevét nem ismerjük)
visszatért további utasításért a parancsnokságra.
Györe eközben - kezében a kézigránáttal
- elindult a nemzetõrség épülete felé, Czakó
András az utca túloldalán követte. Hamarosan Györe
megállította a visszatérõ Laukót, vitatkozni,
majd veszekedni kezdtek. A dulakodókat szétválasztani
igyekvõ Czakó géppisztolya elsült, az egyik lövedék
Györe László tüdejébe fúródva
annak azonnali halálát okozta. 1958. március 14-én
tartóztatták le. Elsõ fokon 1958. október 13-án
nyolc év hat hónap börtönbüntetésre ítélték
szándékos emberölés vádjával. Tettét
a másodfokon eljáró Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa gyilkosságnak
minõsítette, egyben bûnösnek találta szervezkedésben
való részvételben is, ezért 1959. május
21-én az ítéletet halálbüntetésre
súlyosbította. Kegyelemre nem ajánlották, másnap
kivégezték.
Czermann Lajos
Budapesten született. A cisztercitáknál érettségizett,
majd beiratkozott a budapesti tudományegyetem jogi karára, ahonnan
azonban 1950-ben politikai okokból kizárták. Ezt követõen
segédmunkásként tudott csak elhelyezkedni. 1950. november
5-én letartóztatták, és a katolikus egyház
megtörésére megrendezett Grõsz-per harmadrendû
vádlottjaként tizenöt év börtönbüntetésre
ítélték. 1956. október 27-én szabadult
ki a Váci Országos Börtönbõl. Budapestre ment,
de a fegyveres harcba nem kapcsolódott be. November 3-án összetalálkozott
több egykori rabtársával, és elhatározták,
hogy megalakítják a Keresztény Világnézetû
Volt Politikai Foglyok Szövetségét. Megfogalmazták
a szervezet karitatív alapelveit, és azt engedélyeztetésre
be is nyújtották Tildy Zoltán titkárságára.
A szovjet támadás következtében azonban a szervezet
meg sem kezdhette mûködését. November 17-én
jelentkezett a Fõvárosi Ügyészségen, ahol
tájékoztatták, hogy további intézkedésig
szabadlábon maradhat. Szállítómunkásként
kezdett el dolgozni, és sikerült elintéznie, hogy esti
tagozaton folytathassa jogi tanulmányait. Egyben per-újrafelvételi
kérelmet nyújtott be. 1957 februárjában felkereste
Bartakovics nevû volt rabtársa, aki cikket kért tõle
az Ausztriában megjelenõ Nemzetõr címû újságba.
1957 júniusában F. Nagy Csaba felkérésére
vállalta, hogy információkat gyûjt a strasbourgi
Forradalmi Parlament, valamint az ENSZ ötös bizottsága számára
a magyarországi megtorlásról. Megegyeztek abban is, hogy
ebbe a munkába másokat is megpróbálnak bevonni.
1957. július 4-én letartóztatták, hogy folytassa
megszakított büntetését, ezért érdemben
már nem tudott részt venni az adatszolgáltatásban.
1958. október 1-jén elsõ fokon szervezkedés vezetése
és hûtlenség vádjával életfogytiglani
börtönbüntetésre ítélték. Ezt a
Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
Sömjén György Különtanácsa 1959. március
25-én halálbüntetésre súlyosbította.
Március 28-án kivégezték.
Czédli István
Budapesten született. Az általános iskola befejezése
után két gimnáziumi osztályt végzett, majd
kitanulta a villanyszerelõ-szakmát. 1954-ben a MÁV Északi
Jármûjavító Mûhelyében kezdett dolgozni.
A következõ év õszén behívták
katonának, Rákospalotára került. A forradalom kitörése
után a Dunakeszire telepített légvédelmi tüzérütegnél
teljesített szolgálatot. Október 29-ig a vagongyár
õrzését, védelmét látták
el. Felvették a kapcsolatot a helyi nemzetõrséggel, részükre
fegyvert, lõszert, kézigránátot adtak át,
segítették a nemzetõrök kiképzését.
Október 30-án telefonon érkezett parancs alapján
tüzelõállást foglaltak a helyi temetõnél,
hogy megakadályozzák a szovjet csapatok esetleges visszatérését
a fõvárosba. Október 31-én délelõtt
a katonák és a velük lévõ civilek tüzet
nyitottak egy Budapest felé haladó szovjet tartálykocsira,
valamint a katonai kíséretet szállító tehergépkocsira.
Utóbbit találat érte, és megállt. A löveg
parancsnoka ekkor megpróbálta meggyõzni a szovjet tisztet,
hogy forduljanak vissza, ám kísérlete nem vezetett eredményre.
Még tartott a vita, amikor Czédli István agyonlõtte
a szovjet tisztet, majd a löveg is több lövést adott
le. A teherautó kigyulladt, több katona bennégett, a menekülõket
gyalogsági fegyverekkel lõtték. Egy sebesült szovjet
katonát kórházba szállítottak. 1958. február
25-én tartóztatták le. Elsõ fokon 1958. június
13-án halálra ítélték szervezkedésben
való részvétel és gyilkosság vádjával.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
Különtanácsa 1958. augusztus 5-én jogerõre
emelte. Augusztus 9-én kivégezték.
Cziffrik Lajos
Mosonmagyaróváron született. Szülei mezõgazdasági
napszámosok voltak, a négy elemi elvégzése után
õ is napszámba járt. A katonaságnál lovászként
szolgált, 1936-ban tizedesként szerelt le. Késõbb
ismét behívták. Mivel 1944-ben nem akart felesküdni
Szálasira, lefokozták, és hadbíróság
elé állították. 1945-ben Németországba
vitték volna, de megszökött egységétõl,
és márciusban hazajött Magyarországra. 1946-ban
tagja volt a földosztó bizottságnak, nyolc holdat kapott,
amit 1949-ben bevitt a téeszbe, amelynek Mosonmagyaróváron
õ volt az elsõ tagja. 1950-ben brigádvezetõ, majd
a következõ évben téeszelnök lett. 1952-ben,
mivel nem értett az adminisztrációhoz, és egyébként
is sokat betegeskedett, saját kérésére leváltották.
Letartóztatása elõtt tehenészként dolgozott
a téeszben. 1956. október 26-án részt vett a tüntetésen,
de hamarosan rosszul lett a látványtól, és hazament.
Másnap a borbélynál tudta meg, hogy az elõzõ
napon az öccse is megsebesült. Azonnal a kórházhoz
ment, ahonnan ekkor hozták ki hordágyon Stefkó József
határõrtisztet. Az utcán a tömeg nekirontott a sebesültnek,
és ütlegelni kezdte õ a látványtól
ismét rosszul lett, és hazament. A tiszt bántalmazásában
vagy megölésében nem vett részt. 1956. december
27-én tartóztatták le. Elsõ fokon 1957. június
10-én szervezkedésben való részvétel és
gyilkosság vádjával halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
Különtanácsa 1957. december 21-én jogerõre
emelte. Miután kegyelmi kérvényét az Elnöki
Tanács elutasította, 1958. január 15-én kivégezték.
Czimmer Tibor
Budapesten született. Hat elemit végzett. 1940-ben korengedménnyel
vonult be katonának. 1943-ban leszerelt, de a következõ
évben újra behívták. 1944 õszén
megszökött csapattestétõl, és a háború
befejezõdéséig katonaszökevényként
bujkált. 1945 után sûrûn váltogatta munkáját
és munkahelyét, többek között dolgozott Sztálinvárosban,
majd a metróépítkezésnél, volt ökölvívóedzõ
és bányász. 1947-ben a szentendrei járásbíróság
lopásért egyhavi elzárásra ítélte,
ám 1953-ban mentességet kapott. 1956. október 30-án
csatlakozott a pilisszentiváni bányászok Rusznyák
vezette csoportjához, másnap már a parancsnok helyettesévé
választották. A Maros utcában õ is tagja lett
a "Bányászbrigádnak", részt vett a csoport
minden tevékenységében: járõrözésekben,
letartóztatásokban, õrszolgálatban. November 3-án
csatlakozott a fegyverért Ausztriába indulókhoz. Gyõrben
azonban Szigethy Attilától nem kapták meg a határ
átlépéséhez szükséges okmányokat,
így eredeti tervükrõl le kellett tenniük. Szigethy
ugyanakkor írásbeli meghatalmazással Szombathelyre küldte
a csoportot, hogy segítsék az ottani forradalmi tanács
munkáját, fegyverezzék le az ÁVH-s határõr
egységet. Késõ délután érkeztek
a városba, megszállták a Söptei úti laktanyát,
és hozzákezdtek a kapott feladat végrehajtásához.
Itt estek fogságba másnap reggel, miután a szovjet csapatok
hajnalban puskalövés nélkül elfoglalták a laktanyát,
ahol megszálltak. Elsõ fokon 1957. július 23-án
gyorsított eljárás során halálra ítélték
szervezkedés kezdeményezése, vezetése és
rablás vádjával. A Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1957. november 23-án
jogerõre emelte az ítéletet. Nem kért kegyelmet,
november 29-én kivégezték.
Dobi Károly
Gyulán született. A hat elemi elvégzése után
a budapesti Ganz Hajógyárban lett ipari tanuló. A következõ
évben hosszasan kezelték a Margit kórházban, gyógyulását
követõen az Egyesült Izzónál mûszerésztanuló
lett. 1952-ben segédmunkásként a földalatti vasút
építésén dolgozott. Ebben az évben vonultatták
be katonának. 1955 februárjában továbbszolgálatra
jelentkezett a Kossuth Tüzértiszti Iskolára, ám
hat hét múlva leszerelték. Ezt követõen segédrendõrként
teljesített szolgálatot a VIII. kerületi kapitányságon.
1956. október 23-án a Kilián laktanyában mûködõ
munkásszállóban lakott, itt értesült a forradalom
kitörésérõl. Harcolt a rádió ostrománál.
Másnap csatlakozott a Práter utcai csoporthoz. Október
30-án bekapcsolódott a Köztársaság téri
pártház ostromába, egyike volt azoknak, akik a védõket
a térre kísérték. A bírósági
iratok szerint a halott Papp József ezredes zsebébõl
kivette annak pénzét, és egy részét a halott
szájába tömte. November 4. után részt vett
a szovjet csapatok elleni fegyveres harcban. November 5-én nagyobb
mennyiségû fehérnemût hozott el az égõ
Divatcsarnokból, ennek egy részét elosztogatta a környezõ
házakban, másik részét anyjának vitte haza.
November végén barátnõjével elhatározta,
hogy Ausztriába szöknek. A határon elfogták õket,
de az õrség parancsnokát ezer forinttal megvesztegetve
mégis sikerült átjutniuk. Innen Svájcba mentek tovább,
ahol dolgozni kezdett. 1958 márciusában továbbment Németországba,
majd onnan Csehszlovákiába. Itt a helyi államvédelmi
szervek letartóztatták, és átadták a magyar
hatóságoknak. 1958. április 12-én tartóztatták
le. Elsõ fokon 1959. augusztus 7-én szervezkedés vezetése,
gyilkosság és egyéb vádak alapján halálra
ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1959. december 18-án
jogerõre emelte. Négy nap múlva kivégezték.
Dóczi Dénes
Budapesten született. Az általános iskola elvégzése
után négy hónapig az Ikarusz Gyárban dolgozott,
majd különbözõ alkalmi munkákból élt.
Két alkalommal folyt ellene bírósági eljárás
közveszélyes munkakerülés címén. 1953-ban
vonult be katonának, szolgálatát Cegléden, majd
Nagykõrösön töltötte. 1956 õszén
a Metallokémia Vállalatnál dolgozott. 1956. október
28-án a rádió felhívására jelentkezett
nemzetõrnek a VII. kerületi rendõrkapitányságon.
Itt fegyvert kapott, a gépkocsik ellenõrzésével
bízták meg. Október 30-án részt vettek
a Köztársaság téri pártház ostromában.
Annak elfoglalását követõen igyekeztek megakadályozni
a fosztogatást, majd amikor ez nem sikerült, teherautót
szereztek, és a pártház felszerelésébõl
kétfuvarnyit szállítottak át a Péterfy
Sándor utcai kórházba. November 2-án részt
vett az Fõvárosi Villamosvasút Vállalat Akácfa
utcai központja elleni támadásban, ahol információik
szerint ÁVH-sok rejtõztek. Innen két teherautót
zsákmányoltak. Másnap a megnövekedett létszámú
csoport áttette székhelyét a Royal Szállóba.
November 4-én, a szovjet támadás megindulásakor
kilátástalannak ítélte a harcot, abban már
nem vett részt. A fegyveres harc bukása után azonban
bekapcsolódott a politikai ellenállásba: a honvédkórházban
készített röpcédulák terjesztésében
segített. 1957. október 14-én tartóztatták
le. Elsõ fokon 1958. június 30-án szervezkedés
vezetése és egyéb vádak alapján halálra
ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Katonai Kollégiumának Különtanácsa 1958. október
4-én jogerõre emelte. Három nap múlva kivégezték.
Dudás József Marosvásárhelyen született 1912-ben. A húszas évek végén kapcsolódott be az erdélyi illegális kommunista mozgalomba. 1933-ban letartóztatták, és kilenc év börtönre ítélték. 1939-ben szabadult, és a II. bécsi döntés után költözött Budapestre. Itt gépészmérnöki tanulmányokat folytatott, de oklevelet nem szerzett. 1944-ben az antifasiszta mozgalomban összekötő szerepet töltött be a különböző irányzatok között. 1944 szeptemberében tagja volt az első, nem hivatalos moszkvai fegyverszüneti delegációnak, alapító tagja a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának. 1945-ben kommunista kapcsolatait fenntartva az FKGP felé orientálódott, és a következő évben kisgazda színekben választották be a budapesti Törvényhatósági Bizottságba. A Kisgazdapárt elleni támadások során internálták. 1948-ban kiszabadult, de hamarosan ismét letartóztatták, előbb Kistarcsán, majd Recsken raboskodott. 1951-ben kiadták a román államvédelemnek, 1954-ben került vissza Magyarországra, ugyanekkor szabadult. A forradalomig mérnökként dolgozott. 1956. október 27-én beszédet tartott a Széna téren összegyűlt tömegnek. 29-én létrehozta a II. kerületi Nemzeti Bizottmányt; 25 pontos programja a pillanatnyi helyzetben radikálisnak számított. Főbb követelései: koalíciós kormány, többpártrendszer, semlegesség. Ugyanezen a napon a Szabad Nép székházába tette át székhelyét, és lapot indított (Magyar Függetlenség) a címlapon bejelentve: nem ismerjük el a jelenlegi kormányt! Szervezetét Országos Nemzeti Forradalmi Bizottmánnyá keresztelte át, holott ehhez megfelelő struktúrával nem rendelkezett. A hozzá csatlakozó, de tőle nem szorosan függő fegyvereseknek (kb. 400 fő), az ún. Dudás-csoportnak a forradalmi erők körében sem volt jó hírük. 30-án tárgyalt Nagy Imrével. November 3-ig folytatta lapkiadói tevékenységét is, folyamatosan bírálva a kormányt tétovázó magatartásáért. Összeütközésbe került saját fegyvereseivel, akik 3-án leváltották. Kétszer a kormányerők is letartóztatták neki tulajdonított cselekmények, illetve az ezekről elterjedt álhírek (a Külügyminisztérium elleni támadás, a Nemzeti Bank kirablása) miatt. November 4-én megsebesült, kórházba került. 21-én tárgyalás ürügyével a Parlamentbe csalták, ahol a szovjetek letartóztatták. Az SZKP Elnökségének delegációja jelölte ki az azonnal hadbíróság elé állítandók közé. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa Ledényi Ferenc hadbíró ezredes elnökletével szervezkedés vezetésének vádjával 1957. január 14-én halálra ítélte a fellebbezés lehetősége nélkül. Kegyelmi kérvényét ugyanezen testület utasította el. 1957. január 19-én kivégezték.
Ekrem Kemál Kornél
Marosvásárhelyen (Románia) született. A húszas
évek végén kapcsolódott be az erdélyi illegális
kommunista mozgalomba. 1933-ban letartóztatták, és kilenc
év börtönbüntetésre ítélték.
1939-ben szabadult, s a II. bécsi döntés után költözött
Budapestre. Itt gépészmérnöki tanulmányokat
folytatott, de oklevelet nem szerzett. 1944-ben az antifasiszta mozgalomban
összekötõ szerepet töltött be a különbözõ
irányzatok között. 1944 szeptemberében tagja volt
az elsõ, nem hivatalos moszkvai fegyverszüneti delegációnak,
alapító tagja a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító
Bizottságának. 1945-ben kommunista kapcsolatait fenntartva az
FKGP felé orientálódott, a következõ évben
kisgazdaszínekben beválasztották a budapesti Törvényhatósági
Bizottságba. A kisgazdapárt elleni támadások során
internálták a buda-déli táborba. 1948-ban kiszabadult,
de hamarosan ismét letartóztatták, elõbb Kistarcsán,
majd Recsken raboskodott. 1951-ben kiadták a román államvédelemnek,
1954-ben került vissza Magyarországra, ugyanekkor szabadult. A
forradalomig mérnökként dolgozott. 1956. október
27-én beszédet tartott a Széna téren összegyûlt
tömegnek. Október 29-én létrehozta a II. Kerületi
Nemzeti Bizottmányt; 25 pontos programja a pillanatnyi helyzetben radikálisnak
számított. Fõbb követelései: koalíciós
kormány, többpártrendszer, semlegesség. Ugyanezen
a napon a Szabad Nép-székházba tette át székhelyét,
lapot indított (Magyar Függetlenség), a címlapon
bejelentve: nem ismerjük el a jelenlegi kormányt! Szervezetét
Országos Nemzeti Forradalmi Bizottmánnyá keresztelte
át, holott ehhez megfelelõ struktúrával nem rendelkezett.
A hozzá csatlakozó, de tõle nem szorosan függõ
fegyvereseknek (kb. 400 fõ), az ún. Dudás-csoportnak
a forradalmi erõk körében sem volt jó híre.
Október 30-délelõtt a szovjet Különleges Hadtest
megbízott törzsfõnökével, Malasenko ezredessel
tárgyalt. Igyekezett elérni, hogy a szovjetek Nagy Imre ellenében
õt ismerjék el a legfõbb magyar politikai és katonai
hatalom birtokosának. Délután a Magyar Értelmiség
Forradalmi Bizottmányának közvetítése révén
tárgyalt Nagy Imrével, de konkrétan nem állapodtak
meg
semmiben. Október 31-én a Dunántúli Nemzeti Tanács
elnökének, Szigethy Attilának ajánlott személyes
küldöttjén keresztül együttmûködést,
akár közös ellenkormány alakítását,
amit Szigethy határozottan visszautasított. Másnap telefonon
beszélt Dudás a miskolci Diákparlament egyik vezetõjével,
akinek ugyancsak hiába tett együttmûködési javaslatot.
November 3-ig folytatta lapkiadói tevékenységét,
folyamatosan bírálva a kormányt tétovázó
magatartásáért. Ezalatt összeütközésbe
került saját fegyvereseivel, akik 3-án leváltották.
Kétszer a kormányerõk is letartóztatták
neki tulajdonított cselekmények, illetve az ezekrõl elterjedt
álhírek (Külügyminisztérium elleni támadás,
a Nemzeti Bank kirablása) miatt. November 4-én megsebesült,
kórházba került. 21-én tárgyalás ürügyével
a Parlamentbe csalták, ahol a szovjetek letartóztatták.
Az SZKP elnökségének delegációja jelölte
ki az azonnal hadbíróság elé állítandók
közé. 1956. november 21-én tartóztatták le.
A Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
Különtanácsa szervezkedés vezetésének
vádjával 1957. január 14-én halálra ítélte.
Kegyelmi kérvényét ugyanezen testület január
18-án elutasította, másnap kivégezték.
Erdélyi Gyula
Felsõgallán (Komárom-Esztergom megye) született.
Az elemi iskola elvégzése után bányászként
kezdett dolgozni. 1944 karácsonyán besorozták; hogy ne
kelljen a frontra mennie, jelentkezett egy különleges SS-alakulatba,
ahol robbantásos merényletekre képezték ki. A
kiképzés után társaival hazaszökött
Magyarországra, és Tatabányán bányászként
kezdett dolgozni. Hamarosan letartóztatták, és még
1945 õszén egy szovjet katonai bíróság
háborús bûncselekmény vádjával tíz
év kényszermunkára ítélte. 1953-ban amnesztiával
szabadult. Hazatérve Tatabányán volt bányász.
Miután 1956 januárjában megnõsült, apósa
gazdaságában dolgozott. Késõbb Pusztavámra
költözött, és az ottani bányában volt
csillés. A forradalomban nem vett részt. 1957 õszén
megszaporodtak a rendkívüli események a pusztavámi
bányában: 1957. október 14-én tûz ütött
ki, október 23-án átvágták a szállítószalagot.
November 4-én, majd november 6-áról 7-ére virradó
éjszaka újra bányatûz volt. A nyomozó hatóságok
- a dátumokra tekintettel - szándékosságot és
politikai célzatot gyanítottak a háttérben. Erdélyi
Gyulát a legutolsó esettel kapcsolatban vádolták
gyújtogatással, amikor õ is az éjszakás
mûszakban dolgozott. Annak ellenére, hogy nem õ volt az
elsõrendû gyanúsított, feltehetõleg múltja
miatt, õt állították bíróság
elé. A gyújtogatást nem vagyon elleni, hanem politikai,
ellenforradalmi jellegû bûncselekményként értékelte
a bíróság. Elsõ fokon 1958. április 1-jén
társadalmi tulajdonban levõ vagyontárgy szándékos
felgyújtásának vádjával tizenöt év
börtönbüntetésre ítélték. Mivel
Erdélyi és védõje a fellebbezést visszavonták,
az ítélet jogerõre emelkedett. Ez ellen a legfõbb
ügyész nyújtott be törvényességi óvást.
Ennek alapján a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1959. március 23-án ítéletét
halálbüntetésre súlyosbította. Két
nap múlva kivégezték.
Erdész József
Budapesten született vasutascsaládban. Az elemi után elvégezte
a négy polgárit, majd nyomdásznak tanult az Univerzum
Nyomdában. Szakmájában azonban nem szabadult fel, mert
a nyomdát 1944-ben bezárták. A háborút
követõen a MÁV-nál helyezkedett el. 1948-ban lopás
címén két év fogházra ítélték,
büntetése alatt vájárként dolgozott. Ez idõ
alatt újabb bûncselekményeket követett el, ezért
büntetését folyamatosan hosszabbították.
Végül 1954 szeptemberében négy és fél
év börtönre ítélték. Az edelényi
büntetõ munkahelyrõl csak a forradalom leverését
követõen, 1956. november 25-én szabadult ki. Szabadulását
követõen Budapestre költözött, ahol fölkereste
Sipos Zsigmondot, akit a börtönben ismert meg. Sipossal 1956. december
30-tól több betörést követtek el, egyik alkalommal,
1957. január 18-án, meggyilkoltak két öregasszonyt.
1956 februárjától részt vett a Forradalmi Ifjúság
és Illegális Forradalmi Munkástanács aláírású
röplapok terjesztésében. Március 15-én egész
nap járták Budapest utcáit, agitáltak, fényképeztek,
ám a várt újabb felkelés elmaradt. 1957. március
26-án tartóztatták le. Elsõ fokon gyorsított
eljárás során 1957. június 21-én szervezkedés
vezetése, gyilkosság, valamint egyéb bûncselekmények
vádjával halálra ítélték. A Legfelsõbb
Bíróság Népbírósági Tanácsa
1957. augusztus 13-án jogerõre emelte ítéletét.
A jogerõs halálos ítélet után két
társával megszökött a Markó utcai börtönbõl,
ám még aznap elfogták mindannyiukat. Augusztus 15-én
kivégezték.
Erdõsi Ferenc
Bakonybélen (Veszprém megye) született. Az általános
iskola befejezése után esztergályosnak tanult. Szakmájában
azonban csak egy évet dolgozott, mivel 1953-ban a DISZ javaslatára
jelentkezett a Légvédelmi Tiszti Iskolára, ahol 1956.
szeptember 5-én avatták tisztté. Budapesten a Mátyás
laktanyában mint légvédelmi tüzér felderítõ
szakaszparancsnok kezdte meg a szolgálatát. 1956. november 4-én
Nagy Imre felhívására jelentkezett szolgálati
helyén, de mivel a felkelõk elfoglalták a laktanyát,
lakására indult. étközben - fegyveresek kérésére
- csatlakozott az óbudai Schmidt-kastélyban gyülekezõ
egységhez. Éjjel Pércsi õrnagy parancsára
felrobbantotta a hármashatár-hegyi rádió adó-vevõ
állomást. November 6-án utasításra Szentendrérõl
három légvédelmi ágyút hozott, ezekkel
tûz alá vették a szovjetek feltételezett állásait
és a Bécsi úton haladó jármûveit.
November 7-én a döntõ túlerõvel szemben feladta
a kilátástalan küzdelmet, majd november 12-én jelentkezett
a karhatalomba, ahol letartóztatásáig teljesített
szolgálatot. Belépett az MSZMP-be. 1957. augusztus 13-án
tartóztatták le. Elsõ fokon 1958. február 28-án
halálra ítélték szervezkedés vezetése
és gyilkosság vádjával. A Legfelsõbb Bíróság
Katonai Kollégiumának Különtanácsa 1958. május
8-án jogerõre emelte az ítéletet. Május
10-én kivégezték
Erõs István
Üllõn született. Három elemit végzett, írni-olvasni
jóformán nem is tudott. Szakmát nem tanult, alkalmi munkákból
élt. 1950-ben egy üzemi baleset következtében nyugdíjazták.
Epilepsziás volt, több alkalommal idegorvosi kivizsgálás
alatt állt. 1956. október 31-én része volt Tóth
Ferenc ÁVH-s százados meglincselésében. A bíróság
szerint egy másik ÁVH-s tisztet õ jelentett föl
a fegyvereseknek, akik azután kirabolták annak lakását.
Részt vett a Lenin körúti Horizont Könyvesbolt felgyújtásában
és a vád szerint a Köztársaság téri
pártház ostromában, valamint a december 6-i vörös
zászlós tüntetés megzavarásában, bár
ez utóbbiakat a bírósági tárgyaláson
nem sikerült bizonyítani. 1957. március 11-én tartóztatták
le. Elsõ fokon 1958. február 5-én mozgalomban való
részvétel és egyéb vádak alapján
életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
A Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1958. október 7-én a korábbi ítélet
minõsítését helybenhagyva, ítéletét
halálbüntetésre súlyosbította. Október
10-én kivégezték.
Farkas Imre
Csepelen született. Az elemi iskola elvégzése után
küldöncként kezdett el dolgozni a csepeli Weiss Manfréd
Gyárban. A háború befejezõdése után
két évig bádogostanonc, majd ugyanennyi ideig apja mellett
inas volt. 1949-ben belépett a rendõrséghez, de a következõ
évben egészségi állapota miatt leszerelték.
Három évig a Csepel Vas- és Fémmûveknél
dolgozott, majd különbözõ kerületi IKV-knál,
de mindig a szakmájában. 1956. október 26-án a
csepeli rendõrségre ment, ahol egy régi ismerõsétõl
akart személyes ügyben segítséget kérni.
Ott éppen lefegyverezték az elfoglalt rendõrkapitányság
tisztjeit, így azok nem segíthettek neki, de egyikük kölcsönadta
a pisztolyát egy napra Farkasnak. Mivel nem volt közlekedés,
fölszállt egy Pestrõl érkezett fegyveresek teherautójára,
hogy azok elvigyék õt hazafelé. A fegyveresek Kalamár
Józsefet, Csepel tanácselnökét akarták letartóztatni,
akit azzal gyanúsítottak, hogy október 24-én lelõtt
egy felkelõt. Miközben hiába keresték a tanácselnököt,
az elõlük láthatólag menekülni próbáló
Bordás András Kossuth-díjas esztergályos vonta
magára a fegyveresek figyelmét. Üldözõbe vették
az ismeretlent, bekerítették, és ekkor Nagy József
(Csepel) célzás nélkül elsütötte felé
a fegyverét. A bíróságon kihallgatott tanúk
egyértelmûen igazolták, hogy Farkas Imre megpróbálta
megakadályozni társa fegyverhasználatát. Bordás
András azonnal meghalt. A fegyveresek ezután hazavitték
Farkast. Másnap a fegyvert visszaadta rendõr ismerõsének.
1957. március 19-én tartóztatták le. Elsõ
fokon 1957. június 14-én szervezkedés vezetése
és gyilkosság vádjával halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa életfogytiglani börtönre mérsékelte,
a cselekményt nem gyilkosságnak, hanem szándékos
emberölésnek minõsítve. Az ítélet
ellen a legfõbb ügyész törvényességi
óvást nyújtott be. Ennek nyomán a Legfelsõbb
Bíróság Elnökségi Tanácsának
Népbírósági Törvényszéke 1958.
február 20-án újratárgyalta az ügyet, és
helyreállította az eredeti, elsõfokú ítéletet.
Február 28-án kivégezték.
Farkas Mihály
Gyulán született, szegényparaszti családban. Az
1945-ös földosztás során a család öt holdhoz
jutott, amit 1955-ben felajánlottak az államnak. Az általános
iskola befejezése után kitanulta a bádogosszakmát,
1945-ben szabadult föl. 1949-ig a szakmájában Budapesten
dolgozott, ekkor behívták katonának. 1950-ben jelentkezett
a Dózsa Gyalogostiszti Iskolára, majd már csapattisztként
Pécsre került. 1953-ban családi okokra hivatkozva kérte
leszerelését, hadnagyi rendfokozatban helyezték tartalék
állományba. Ezt követõen visszament szakmájába,
és különbözõ vállalatoknál helyezkedett
el. 1956 szeptemberében tartalékos tiszti továbbképzésre
hívták be Hódmezõvásárhelyre. A
forradalom alatt a békéscsabai, valamint a hódmezõvásárhelyi
helyõrségekben teljesített szolgálatot. A szovjetek
második támadása után leszerelték. 1956.
december 17-én õ is részt vett a gyulavári fegyverszerzési
akcióban. Ezt megelõzõleg Gyulán a tüntetõk
ki akarták szabadítani a rendõrség fogdájából
az elõzõ napon letartóztatott társaikat. Ellenük
kirendelték a karhatalmat, amely erõszakkal oszlatta szét
a tömeget, egy tüntetõ súlyosan megsebesült.
Ekkor határoztak úgy többen, hogy fegyvert szereznek a
gyulai karhatalom ellen. Elõször a gyulavári rendõrségen
próbálkoztak, és miután ez az akciójuk
nem volt eredményes, mentek ki a határõrõrsre,
ahol sikerült fegyverhez jutniuk. A gyulavári hídnál
foglaltak tüzelõállást, de a forradalmi tanács
volt elnökének rábeszélésére még
aznap hiánytalanul visszavitték a fegyvereket, és hazamentek.
Összetûzésre nem került sor, a bíróság
mégis tizennégy vádlottat ítélt el. 1956.
december 18-án tartóztatták le. A Szegedi Katonai Bíróság
statáriális eljárás során fegyver- és
lõszerrejtegetés vádjával 1957. január
10-én halálra ítélte. Miután felterjesztett
kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elutasította,
február 2-án agyonlõtték a békéscsabai
lõtéren.
Fáncsik György
Budapesten született. Az általános iskola befejezése
után téglagyárban dolgozott; 1950-tõl ipari tanuló
volt, majd esti tagozaton végezte el a közgazdasági technikumot.
Esztergályosként a Villamosgép- és Kábelgyárban
dolgozott, késõbb ugyanitt mûszaki ellenõrként
alkalmazták. 1953-ban behívták katonának. Szolgálata
alatt öngyilkosságot kísérelt meg, ezért
leszerelték. 1956. október 24-én reggel értesült
az elõzõ esti eseményekrõl. Bement munkahelyére,
és az elkövetkezõ napokban állandóan ott
tartózkodott, csak éjszakára járt haza. Október
28-án értesült arról, hogy a XIII. kerületben
büntetlen elõéletû személyek jelentkezhetnek
a nemzetõrségbe. Miután jelentkezett, iskolai végzettségére
tekintettel egy kisebb csoport parancsnokává nevezték
ki, bázisuk a VIII. kerület, Kisfaludy utca 28/b számú
házban volt. Házkutatásokat tartottak, több ÁVH-s
beosztottat elõállítottak a Práter utcai iskolába.
Október 30-án a bírósági iratok tanúsága
szerint részt vett a Corvin közi parancsnokság alá
tartozó csoportok vezetõinek értekezletén, de
a Köztársaság téri pártház ostromában
is. Itt megmentette több civil és egy ÁVH-s katona életét,
akik azonban nem voltak hajlandóak mellette tanúskodni. November
4. után egységével részt vett a szovjet csapatok
elleni fegyveres harcban, majd november 6-án elhatározták,
hogy mintegy háromszázan Ausztriába menekülnek.
Több kocsival indultak Tatabánya felé, ám Tarján
közelében szovjet páncélosokba ütköztek,
és azok szétverték a csapatot. Néhány társával
továbbmenekült, november 13-án Környe közelében
fogságba estek. 1958. március 31-én tartóztatták
le. Elsõ fokon 1959. augusztus 7-én szervezkedés vezetése,
gyilkosság és egyéb vádak alapján halálra
ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1959. december 18-án
jogerõre emelte. Január 3-án kivégezték.
Fáy Ferenc
Szegeden született. Budapesten, a Pázmány Péter
Tudományegyetemen szerzett államtudományi doktorátust.
Ezt követõen adóhivatali kisegítõként
helyezkedett el az I. kerületben. 1931-1932-ben egyéves önkéntesi
szolgálatát töltötte, karpaszományos õrmesterként
szerelt le. Részt vett a Felvidék, Észak-Erdély
és a Délvidék visszacsatolásában, utóbbi
alkalmával léptették elõ fõhadnaggyá.
1945-ben az igazoló bizottság meghagyta rangját és
állását, 1950-ben mégis nyugdíjazták,
átszervezésre hivatkozva. 1956 nyaráig adminisztratív
munkakörben dolgozott, ekkor a Tüker 22. számú telepén
helyezkedett el kocsikísérõként. 1956. október
26-án a Nagytétényi Nemzeti Bizottság vezetésének
felkérésére elvállalta a helyi nemzetõrség
megszervezését. Felvették a kapcsolatot a környéken
állomásozó katonasággal, tõlük fegyvert
kaptak és honvédeket a járõrözés segítésére.
Október 29-én megállapodtak a helyi rendõrséggel,
hogy közösen felügyelnek a rendre, közbiztonságra.
Több esetben állítottak elõ és hallgattak
ki ÁVH-s tiszteket és más személyeket. A kihallgatás
után valamennyiüket szabadon engedték egy ÁVH-s
fõhadnagy kivételével, akit továbbvittek a Fõ
utcába (onnan november 4-én szabadult ki). November 1-jén
átvették a helyi lõszerraktár õrzését,
melynek ÁVH-s õrsége szétszéledt, így
a hadianyag teljességgel õrizet, felügyelet nélkül
maradt. November 4-én a szovjet csapatok közeledtének hírére
felderítõ járõröket küldött ki,
riadóztatta embereit, és barikádot építettek
a sertéshizlalda mellett. A nemzetõrök azonban a szovjetek
megérkezésekor abbahagyták a munkát, és
hazamentek. Ugyanezen a napon egy másik nemzetõrcsoport Fáy
utasítására lefegyverezte a rendõröket, ám
még aznap vissza is adták nekik a fegyvereiket. Délután
parancsot adott az õrizetlenül hagyott tüzérkörlet
ingóságainak, valamint az ott talált lõszernek
a rendõrség épületébe való beszállítására.
1957. február 17-én tartóztatták le. Elsõ
fokon 1957. szeptember 5-én szervezkedés vezetése és
egyéb vádak alapján életfogytiglani börtönbüntetésre
ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1958. március
13-án halálbüntetésre súlyosbította.
Másnap kivégezték.
Fejes József Tibor
Budapesten született. Szülei hamar elváltak, ekkor anyja
menhelyre adta. Egy földmûveshez került, akitõl többször
megszökött. 1941-ben Kolozsvárra adták ki, ott végezte
el az elemi iskola öt osztályát. 1949-ben a sztalinaolti
javítóintézetbe került, ott kitanulta a lakatos-hegesztõ
szakmát. Ezt követõen két évig a resicai
ércbányáknál dolgozott lakatosként. 1956
januárjában a bukaresti magyar követség segítségével
repatriált Magyarországra. Apjához költözött,
és elõbb az óbudai Hajógyárban, majd a
VI. kerületi Vegyesipari Vállalatnál dolgozott. 1956. október
23-án jelen volt a Sztálin-szobor ledöntésénél,
majd másnap a jugoszláv követség elõtt a
szovjet csapatok ENSZ-csapatokkal való felváltását
követelõ tüntetésen. Október 25-én,
a VIII. kerületi rendõrkapitányság lefegyverzésekor
jutott puskához; ezt követõen részt vett a Tolnai
Lajos utcában õrzött foglyok - fõként diákok
- kiszabadításában. Még ugyanezen a napon csatlakozott
a Corvin közi fegyveresekhez, ahol puskáját géppisztolyra
cserélte. Bevonták a fegyveres járõrözésbe.
Október 30-án igazoltatták Balassa János ÁVH-s
fõhadnagyot, akinél megtalálták annak szolgálati
pisztolyát, ezért a helyszínen kivégezték.
November 1-jétõl 4-ig a VI. kerületi nemzetõrség
tagja volt, rendfenntartó feladatokat látott el. A második
szovjet intervenciót követõen hazament, és az elsõk
között vette fel a munkát. 1958. március 11-én
tartóztatták le. Elsõ fokon 1959. január 22-én
mozgalomban való részvétel és egyéb vádak
alapján halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb
Bíróság Népbírósági Tanácsa
1959. április 7-én jogerõre emelte. Április 9-én
kivégezték.
Folly Gábor
Budapesten született értelmiségi családban. Egy
betegség szövõdményeként négyéves
korától tüdõasztmája volt, állandó
orvosi kezelésre szorult. A gimnáziumot a piaristáknál
végezte, utána erdõmérnöknek akart tanulni,
ezt azonban a család anyagi helyzete nem tette lehetõvé.
Egy ideig tisztviselõként dolgozott, majd a Friss Újság
munkatársa volt 1944 októberéig, amikor otthagyta a lapot.
Tizennégy éves korában csatlakozott a nyilasmozgalomhoz,
de már 1937-ben kilépett a pártból. 1938-ban kiképzõ
a Rongyos Gárdánál, majd Kiss János altábornagy
antifasiszta katonai szervezetében felderítõ. 1945 után
a Független Ifjúság egyik szervezõje, majd titkára
a II. kerületben. 1946 áprilisában letartóztatták
a demokratikus államrend megdöntésére irányuló
szervezkedésben való részvétel vádjával,
és 1947-ben tíz év börtönbüntetésre
ítélték. 1955 februárjában feltételesen
szabadult. Betanított munkásként helyezkedett el a Földtani
Intézetnél. 1956. október 28. után tagja lett
a nemzetõrségnek, egy alkalommal megakadályozta egy ÁVH-s
tiszt elhurcolását, egyéb cselekedetének nem maradt
nyoma. November 4. után a harcokban részt vett fiatalokat maga
köré gyûjtötte, hogy az egyre kilátástalanabb
fegyveres harc helyett békés eszközökkel próbáljanak
nyomást gyakorolni a kádárista vezetésre a mûegyetemi
pontok valóra váltása érdekében. Az egyik,
külföldre menekülni szándékozó fiút
megkérte, vegye fel a kapcsolatot a Kéthly Anna és Király
Béla vezette emigrációval, és hogy próbáljon
meg rádió adó-vevõt szerezni a szervezkedés
számára. A beszélgetéseken túl érdemi
akciót nem szerveztek. 1957. január 3-án tartóztatták
le. Elsõ fokon 1957. március 23-án gyorsított
eljárás során szervezkedés kezdeményezése
és vezetése, valamint fegyver- és lõszerrejtegetés
vádjával életfogytiglani börtönre ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa halálos ítéletre súlyosbította
1957. május 10-én. Május 14-én kivégezték.
1923-ban született Budapesten. A keszthelyi premontrei gimnáziumban érettségizett. Elvégezve a Színművészeti Főiskolát előbb rendező színész a néphadsereg színházában, majd a Győri Kisfaludy Színház főrendezője lett. 1945-ben belépett az MKP-ba, majd tagja lett az MDP-nek is. 1951-ben megnősült, házasságából egy gyermek született. 1953-ban csatlakozott Nagy Imre irányvonalához, a reformpolitikához a miniszterelnök eltávolítása után is ragaszkodott. 1956. október 6-án jelen volt Rajk László temetésén, részt vett a Petőfi Kör több vitáján. Ennek mintájára hozta létre társaival 1956. október 23-án a győri Petőfi Kört. 1956. október 25-én tüntetés zajlott Győrött. Javaslatára a színház több dolgozója a NÉKOSZ-indulót énekelve csatlakozott a felvonulókhoz, jelszavaikkal a pártvezetés hibáit bírálták. Beszédében hitet tett Nagy Imre és politikája mellett, követelte Magyarország szuverenitásának helyreállítását. Miután a megyei börtön előtt rálőttek a tömegre, mindent elkövetett a további vérontás megakadályozása érdekében. Másnap részt vett a Győri Nemzeti Tanács megalakításában, ő lett az értelmiségi tanács elnöke. Délután Szigethy Attila megbízta, hogy Mosonmagyaróváron segítsen a rend helyreállításában, vegye elejét a további vérontásnak. Miközben a laktanyában a katonákkal tárgyalt, a tömeg beözönlött a kapun. Hiába próbált több helyről is erősítést szerezni. Letartóztatta a parancsnok politikai helyettesét, akit a városházán átadott a nemzeti tanácsnak, két másik katonatisztet pedig - azok kérésére - vitt el gépkocsijával Győrbe. 27-én megbízták a győri rádió adásainak politikai ellenőrzésével, délután a nemzeti tanács ülésén felszólalt a dunántúli ellenkormány terve ellen, hangsúlyozva, hogy a legfőbb feladat Nagy Imre mögé fölsorakoztatni a demokratikus elemeket. 28-án egy szélsőséges tüntetés hatására Szigethy Attila átmenetileg lemondatta pozíciójáról. November 4-e után tért vissza a politikai életbe, felvette a kapcsolatot a Hazánk című lap szerkesztőivel, cikkeket is írt az újságba. Színházi és egyéb kulturális rendezvényeken próbálta meg ébren tartani a forradalom szellemét, sikerült kiharcolnia, hogy a színház első premierje a Bánk bán legyen. 1957. május 3-án tartóztatták le. Elsőfokon a Győri Megyei Bíróság szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával halálra ítélte 1957. június 10-én. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma 1957. december 21-én felmentette a gyilkosság vádja alól, de jogerőre emelte az elsőfokon kiszabott ítéletet. Hiába járt közben érdekében a magyar színházi élet több kiválósága, kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elutasította. 1958. január 15-én kivégezték.
Földes Tibor
Szegeden született, munkáscsaládban. A négy polgári
után három év faipari felsõiskolát végzett.
1944 novemberében hívták be katonának Budapestre,
a híradózászlóaljhoz. Hamarosan Németországba
került, ahol szovjet hadifogságba esett; 1945 augusztusában
került haza. Szakmunkásként helyezkedett el, közben
kitanulta a villanyszerelõi szakmát is, és a Szegedi
Vegyes Kisipari Szövetkezet villanyszerelõ részlegének
lett a vezetõje. A Szegedi Forradalmi Bizottmányba a kisiparosok
szövetsége delegálta, hamarosan az elnökségnek
is tagja lett. Feladatul kapta, hogy ellenõrizze a szegedi ÁVH
zavaros pénzügyeit. A vizsgálat során különbözõ
visszaéléseket derített föl. Ezt követõen
a nyugati rádióadások zavarására telepített
rádióadók után nyomozva Perbíró
József professzor jóváhagyásával leszereltetett,
és a bizottmány rendelkezésére bocsátott
egy nagy és egy kis teljesítményû rádió
adó-vevõt. Ugyanakkor az esetleges atrocitások elkerülése
érdekében lakásán rejtegette a szegedi börtön
volt parancsnokát. November 4-én reggel a forradalmi bizottság
és a forradalmi katonatanács küldöttséget menesztett
Röszkére, a jugoszláv határra. Földesi a magyar
határõrségtõl hozott fegyvereket a szovjetek elleni
védelemhez, ezeket az õ vezetésével osztották
ki a felkelõk között. Késõbb segédkezett
a fegyverek összegyûjtésében is. November 23-án
Ausztriába, onnan Nyugat-Németországba menekült.
Itt került kapcsolatba egy emigránsszervezettel, melynek megbízásából
decemberben visszatért, hogy jelentést készítsen
a Magyarországon tartózkodó szovjet katonai erõkrõl.
A feladatot azonban nem tudta teljesíteni, mivel kereste a rendõrség,
így visszatért az NSZK-ba. Miután - a bírósági
iratok tanúsága szerint - a CIC Németországban
kiképezte, 1957-ben újra Magyarországra küldték.
1957. március 24-én, amikor átlépte a határt,
letartóztatták. Elsõ fokon 1957. november 2-án
mozgalom vezetése és egyéb bûncselekmények
vádjával tizenöt év börtönbüntetésre
ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Katonai Kollégiumának Különtanácsa 1958. január
30-án halálos ítéletre súlyosbította.
Másnap kivégezték.
Franyó Ferenc
Budapesten született. Nyolc elemit végzett. 1944 novemberében
leventeként vett részt a háborúban: a Hunyadi
páncélosokhoz, majd Németországban az SS-be került.
A mai Csehország területén harcolva esett szovjet fogságba
1945-ben. 1950 decemberében térhetett csak haza a Szovjetunióból,
itt azonnal internálták a tiszalöki táborba. Az
iratok szerint szökést tervezett, ezért a katonai bíróság
1951 decemberében nyolc év börtönbüntetésre
ítélte. Büntetését Tatabányán,
büntetõ munkahelyen töltötte. 1954-ben felülvizsgálták
ügyét, s elõbb csökkentették büntetését,
majd még ez év szeptemberében feltételesen szabadult
is. Csak 1955 tavaszán térhetett vissza a fõvárosba,
ahol egy fuvarosnál helyezkedett el mint hajtó. 1956. október
23-án végignézte a Sztálin-szobor ledöntését,
és részt vett a Szabad Nép székházának,
valamint a rádiónak, október 30-án pedig a Köztársaság
téri pártháznak az ostromában. A második
szovjet támadás hírére a Thököly út
44. számú házban gyülekezõ Keller Károly
vezette fegyveres egységhez csatlakozva vett részt a harcokban;
az egyik részleg parancsnokhelyettese lett, meg is sebesült. Felszerelésüket
a BM egyik raktárából szerezték. A harcok közben
megmentett egy ÁVH-s tisztet. November 9-ig tartottak ki, ekkor, mivel
az általuk is várt ENSZ-segítség nem érkezett
meg, föladták a kilátástalan harcot, a csoport felbomlott.
1957. március 12-én tartóztatták le. Elsõ
fokon 1957. október 24-én szervezkedésben való
részvétel és gyilkosság vádjával
halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1958. február
17-én jogerõre emelte. Február 20-án kivégezték.
Futó János
Kaposváron született. A négy elemi után két
polgári iskolai osztályt végzett, majd 1950-ben beiratkozott
a Bányagépipari Technikumba. 1952-ben tanulmányait félbehagyva
a Kaposvári Szerelõ Vállalatnál kezdett dolgozni,
a következõ évben átment a Bánya Tröszthöz.
Késõbb bányagép-lakatosi segédlevelet szerzett,
de a jobb fizetés érdekében csillésként
dolgozott. A bánya mentesítette, így sorkatonai szolgálatot
nem teljesített. Többször állt bíróság
elõtt: 1954-ben közveszélyes munkakerülés címén
ítélték el két hónapra, míg a következõ
évben elõbb társadalmi tulajdon, majd az év végén
magánszemély kárára elkövetett lopás
vádjával rövidebb ideig tartó börtönbüntetésre.
1956. október 26-án este szabadult az oroszlányi büntetés-végrehajtási
munkahelyrõl. Egy rabtársával Gyõrszentivánba
ment, onnan teherautóval október 30-án ment fel a fõvárosba.
A VI. kerület Eötvös utcai honvéd kiegészítõ
parancsnokságon jelentkezett, ahol rabruháját honvédegyenruhával
cserélte fel, fegyvert kapott, rövidesen nemzetõr-igazolvánnyal
is ellátták. A környezõ utcákban teljesített
járõrszolgálatot. A november 4-i szovjet támadás
hírére egy kisebb fegyveres csoporttal a Royal Szállóban
harcoló fegyveresekhez csatlakozott. A harcok elcsendesültével
felderítõútra ment, majd önálló fegyveres
csoportot hozott létre a Keleti pályaudvar környékén
harcoló, bujkáló vájártanulókból.
Fõhadiszállásukat a Garay tér 3. számú
házban rendezték be. Felvették a kapcsolatot a Keller
Károly vezette Thököly úti csoporttal. Megszállták
a környék fontosabb forgalmi pontjait, lezárták
az útkeresztezõdéseket. Másnap, november 5-én
a Landler Jenõ utca 19. számú házban foglaltak
tüzelõállást, ahonnan komoly harcot vívtak
egy szovjet páncélosegységgel. A kigyulladt harckocsikból
a környezõ lakásokba visszahúzódó
katonákat üldözõbe vették, közülük
többet megöltek vagy megsebesítettek. November 6-án
ismét megtámadtak egy a Keleti pályaudvar felõl
közeledõ szovjet egységet, egyben tûz alá
vették azt a lakást is, ahol tudomásuk szerint egy ÁVH-s
lakott. 8-án a nagy túlerõvel támadó szovjetekkel
szemben kénytelenek voltak feladni állásaikat. Az egységbõl
többen a Péterfy Sándor utcai kórházba húzódtak
vissza, ahol egy ideig még részt vettek a politikai ellenállásban.
A forradalom leverése után részt vett egy katonai tartalékos
tiszti tanfolyamon. 1958. június 14-én tartóztatták
le. Elsõ fokon 1959. május 26-án halálra ítélték
szervezkedés vezetése és egyéb vádak alapján.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1959. október 26-án jogerõre emelte. Október
28-án kivégezték.
Galgóczi Zoltán
Budapesten született. Apja a világháború idején
a Dunai Repülõgépgyár igazgatója volt. Galgóczi
veleszületett terheltsége miatt a gyógypedagógiai
iskolában is csak három elemit végzett el; írni-olvasni
alig tudott. 1950-tõl többször került lopás vádjával
bíróság elé, a szabadságvesztések
letöltése közötti idõszakokban alkalmi munkákból
élt. Elõször a forradalom bukása után volt
állandó munkahelye, ekkor Oroszlányban, majd érkúton
dolgozott vájárként. 1956. október 25-én
Oroszlányban az egybegyûlt tömeg átvágta a
büntetés-végrehajtási munkahely szálláskörletének
drótkerítését, és minden elítéltet
kiszabadított. Galgóczi kiszabadulván néhány
társával azonnal a fõvárosba indult, ahová
október 28-án érkeztek meg. Itt Nagy József (Köztársaság
tér) rabtársával azonnal jelentkezett a Wesselényi
utcai felkelõcsoportnál, és másnap jelen voltak
a forradalmi bizottság megválasztásán is. Október
30-án részt vettek a Köztársaság téri
pártház ostromában, amíg nem jutottak fegyverhez,
a tárazásban segítettek. Az ostrom során egy szilánktól
megsebesült. Miután a kórházban elsõsegélyben
részesült, visszatért a térre, és folytatta
a harcot. A bírósági ítélet indoklása
szerint részt vett az elfogott védõk bántalmazásában,
kivégzésében is. Este csatlakozott a Corvin közi
fegyveresekhez. Másnap barátai kérésére
visszatért a Wesselényi utcai csoporthoz, amelynek székhelye
ekkor már az Almássy tér 2. szám alatti házban
volt. A fegyveres harc bukásáig részt vett e csapat életében,
feladataiban. November 3-áról 4-ére virradóra
Kovács Imre felkelõ vezetésével lefegyverezték
az Eötvös utcai katonai fegyverraktár õrségét,
ahonnan jelentõs mennyiségû fegyvert és egyéb
katonai felszerelést szereztek. Mivel az egység az akció
révén nehézfegyverekkel is rendelkezett, november 4.
után nagy veszteségeket okoztak a támadó szovjet
csapatoknak. Az elsõ összecsapásokból aktívan
kivette részét, de aztán elszakadt a csoporttól;
a fegyveres harc bukása után több köztörvényes
bûncselekmény elkövetésében vett részt.
November 25-én két testvérével és Nagy
Józseffel Csehszlovákiába szökött, ahol még
aznap letartóztatták. 1957. január 21-én adták
át õket a magyar hatóságoknak. 1957. július
19-én tartóztatták le. Elsõ fokon szervezkedés
vezetése, gyilkosság és egyéb vádak alapján
1958. szeptember 4-én halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1958. november 25-én jogerõre emelte. November
28-án kivégezték.
Garamszegi Alfréd
Budapesten született házasságon kívüli gyermekként.
Anyja menhelyre adta, tíz éven át egy gazdánál
nevelkedett. Iskolába nem járatták, éppenhogy
megtanult írni és olvasni. Tizenhat éves korában
megtalálta szülõanyját, hozzá költözött,
de hamarosan elköltözött, mert rossz volt a viszonya mostohaapjával.
Csavargott, kisebb bûncselekményekbõl tartotta fenn magát;
lopásért, munkakerülésért többször
került bíróság elé. 1942-ben behívták
katonának. Szökési kísérletért három
év börtönbüntetésre ítélték,
egyidejûleg kivitték a frontra, ahol rövidesen hadifogságba
esett. Megszökött, és 1945-ben Csehszlovákiában
telepedett le, ahol rokonai éltek. 1956 tavaszán tért
csak vissza Magyarországra. április-májusban mint ön-
és közveszélyes elmebeteget epileptikus alkatú pszichopátiával
kezelték a Róbert Károly körúti kórház
zárt osztályán. 1956. októberben az iszkaszentgyörgyi
bányában dolgozott. Október 27-én teherautóval
Budapestre jött, ahol csatlakozott a Baross téri fegyveres csoporthoz.
államvédelmi tisztek elõállításával
bízták meg. A házkutatások során több
értékes holmit eltulajdonított, ezért csoportja
november 2-án letartóztatta. Megszökött, átment
egy II. kerületi egységhez, november 4-e után velük
harcolt a szovjetek ellen. November 7-én a Hûvösvölgy
felé vonultak vissza, abban a hitben, hogy ott Maléter vezetésével
még kitartanak a felkelõk. A Rózsadombon csatlakoztak
a Széna térieknek egy Szabó János (Szabó
bácsi) által vezetett egységéhez. Pesthidegkúton
a SZOT-üdülõben foglaltak állást, hogy feltartóztassák
a szovjet egységeket. Másnap föl is vették a harcot,
de hamarosan szétverték csapatukat. Szétszéledtek,
többen külföldre menekültek. Garamszegi karját
fölkötve mint "Maléter-honvéd" kéregetett
a Dunántúlon letartóztatásáig. 1957. március
18-án tartóztatták le. A megismételtetett elsõ
fokú tárgyalás eredményeképpen szervezkedés
vezetése és egyéb vádak alapján 1958. szeptember
5-én halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb
Bíróság Népbírósági Tanácsa
1958. június 13-án jogerõre emelte. 1959. február
3-án kivégezték.
Gábor László
Budapesten született. Négy év gimnáziumot végzett.
1948-ban sikkasztás és okirat-hamisítás vádjával
négy hónap börtönbüntetésre ítélték,
büntetését kitöltötte. 1950-ben behívták
katonának, 1952-ben honvédként szerelt le. Munkahelyein
általában normásként dolgozott, legutoljára
a XV. kerületi Vegyesipari Javító Vállalatnál
volt munkaügyi osztályvezetõ. Tagja volt az MKP-nak. Az
1956. október 24-i újpesti tüntetés alkalmával
õ is beszédet mondott a forradalmi ifjúság képviseletében.
Október 27-én beválasztották az ideiglenes nemzeti
bizottságba, õ lett a személy- és tehergépkocsik
felelõse. Október 29-én gyûjtést rendeztek
a kerületben, az összegyûjtött élelmet a Corvin
köz fegyvereseinek juttatták el. Fölvette a kapcsolatot az
Országos Nemzeti Bizottsággal, Kuczka Péterrel. Október
30-án õ lett az újpesti nemzetõrök parancsnokhelyettese.
Ugyanezen a napon Rétságra mentek, ahol találkoztak Mindszenty
József bíborossal, részt vettek a hercegprímás
Budapestre kísérésében. Több nyelven röpcédulákat
készíttetett, amelyeket a kecskeméti légierõ
segítségével akart a szomszédos országokban
terjeszteni. Ugyanakkor a kecskeméti laktanyából jelentõs
fegyverzetet szállított Újpestre. November 2-án
letartóztatta a rétsági laktanya parancsnokát,
Garami Lajos ezredest. November 3-án tüzet nyitottak egy ÁVH-soknak
vélt fegyveres csoportra; letartóztatták Dombóvári
Gyulát és a feleségét. November 4-én átvette
a nemzetõrség parancsnokságát, majd 6-án
S. Nagy Sándort nevezte ki az újpesti fegyveres erõk
parancsnokává, gondoskodott a felkelõk felfegyverzésérõl.
Ez idõ alatt számos röplapot készítettek
és terjesztettek. Fõhadiszállásuk a Könyves
Kálmán Gimnáziumban volt. A november 8-án meginduló
harcok során komoly veszteségeket okoztak a szovjeteknek. November
12-én együttes ülést tartott a nemzeti bizottság
és a kerületi tanács, ezen a forradalmárok nem ismerték
el a Kádár János által kinevezett vezetõket,
követelték eltávolításukat, valamint a Nagy
Imre-kormány visszahozatalát. Ezen a napon tartóztatták
le. Elsõ fokon szervezkedés kezdeményezése és
vezetése, valamint egyéb cselekmények vádjával
1959. március 15-én halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1959. július 23-án jogerõre emelte. Felterjesztett
kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elutasította,
így szeptember 23-án az ítéletet végrehajtották.
Gábor Péter
Földeákon (Csongrád megye) született szegény
földmûvescsaládban. Így már az öt elemi
elvégzése után dolgozni kezdett, napszámba járt.
1940-ben behívták katonának, öt éven át
egy szegedi utászegységnél teljesített szolgálatot.
1944-ben Budapesten egy bombatámadás következtében
megsérült, jobb lábát csonkolni kellett, egyik karja
is megnyomorodott. 1945 januárjában szovjet hadifogságba
esett, de már áprilisban hazakerült Magyarországra.
Belépett az SZDP-be, s az egyesülés után rövid
ideig az MDP-nek is tagja volt, de még 1948-ban kizárták.
Számos munkahelyen a legkülönbözõbb munkakörökben
dolgozott - 1956-ban elnyerte a Sztahanovista és a Kiváló
Dolgozó címet -, mígnem 1956 nyarán leszázalékolták.
1956. október végén jelentkezett nemzetõrnek az
újpesti rendõrõrsön, segédrendõrnek
osztották be. Felfegyverezték, igazolványt és
karszalagot kapott; különbözõ objektumok õrzésében
vett részt. Október 31-én fegyveresen csatlakozott egy
államvédelmi beosztottak után kutató csoporthoz.
Amikor az egyik keresett ÁVH-sról kiderült, hogy csak egyszerû
sorkatona, elhagyták annak lakását. Szolgálatát
november 4-e után is ellátta, igazoltatta az utcán lévõket,
igyekezett érvényt szerezni a kijárási tilalomnak.
Egyik alkalommal megállásra szólított föl
egy férfit, aki nem állt meg, mire Gábor Péter
rálõtt. A férfi - Ürögi János vasöntõ
- néhány órával késõbb a kórházban
belehalt sebesülésébe. November folyamán a sztrájk
folytatása mellett, a Kádár-kormány elimerése
ellen agitált. 1957. november 9-én tartóztatták
le. Elsõ fokon szervezkedésben való részvétel
és egyéb vádak alapján 1958. március 10-én
tizenkét év hat hónap börtönbüntetésre
ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1958. június
12-én halálos ítéletre súlyosbította.
Június 16-án kivégezték.
Geczkó István
Pásztón (Nógrád megye) született. A hat elemi
elvégzése után szülei hatholdas birtokán
dolgozott. Még ugyanebben az évben behívták katonának.
Budapesten, a tüzértiszti iskolában teljesített
szolgálatot gépkocsivezetõként. 1951-ben honvédként
szerelt le. Ezután a salgótarjáni Akövnél
helyezkedett el, ugyancsak sofõrként. 1953-ban hatósági
közeg elleni erõszak címén öt hónap
börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása
után több munkahelyen is megfordult, majd 1955 tavaszán
visszatért az Akövhöz, ott dolgozott letartóztatásáig.
A forradalom idején folyamatosan dolgozott: a pásztói
tejüzembõl szállította a termékeket a salgótarjáni
üzletekbe. December 4-én társaival robbanóanyagot
szerzett a mátraszõlõsi kõbányából,
hogy a Pásztó és Szurdokpüspöki közötti
vasúti hidat felrobbantva megakadályozzák a felkelésben
részt vetteknek a Szovjetunióba hurcolását. A
salgótarjáni sortüzet követõen hajtották
végre az akciót, részben a sortûz elleni tiltakozásul.
A robbantás következtében a híd tartóoszlopai
a használhatatlanságig megrongálódtak. Értesítette
a pályamestert, nehogy az vonatot engedjen erre a szakaszra, és
ott katasztrófa következzen be. 1957. április 23-án
házkutatást tartottak a lakásán, melynek során
megtalálták a fel nem használt robbanóanyagot,
azonnal le is tartóztatták. A Budapesti Katonai Bíróság
1957. május 6-án megtartott statáriális tárgyaláson
halálra ítélte robbanóanyaggal való visszaélés
vádjával. Még aznap kivégezték.
Gerley József
Budapesten született, munkáscsaládban. Az elemi után
elvégezte a polgári iskolát, majd a Ganz Villamossági
Gyárban kezdett el dolgozni segédmunkásként. Itt
kitanulta a villanyszerelõ-szakmát. 1952 novemberében
vonultatták be katonának. December végén szolgálati
útra Budapestre ment. Mivel a nála lévõ honvédségi
pénzt elköltötte, egységéhez nem tért
vissza, s ezért a katonai bíróság tizennégy
havi börtönbüntetésre ítélte. Szabadulását
követõen ugyancsak nem tért vissza alakulatához,
másodszorra már húsz hónapra ítélték.
Büntetését a büntetés-végrehajtás
komlói munkahelyén töltötte le. Ezt követõen
az amerikai nagykövetség számára írt levélben
kémkedésre vállalkozott. A megbeszélt találkozóra
tartott, amikor letartóztatták: jogerõsen három
év börtönbüntetésre ítélték.
1956. november 1-jén szabadította ki a Gyûjtõfogházból
egy forradalmi csoport, amelynek Darvas Iván is tagja volt. A Baross
térre vitték õket, ahol enni kaptak, és a nem
köztörvényesek beléphettek a nemzetõrségbe.
Gerlei ekkor felkereste Király Bélát, akit a börtönben
ismert meg, majd elment a volt politikai foglyok Damjanich utcai gyûlésére.
Ezt követõen hazament édesanyjához, a forradalmi
eseményekben nem vett részt. November 11-én értesítették,
hogy amnesztiát kapott; az oroszlányi bányában
dolgozott a december 6-i sztrájkig. December elején Ausztriába
szökött, ahol elhatározta, hogy visszajön, hogy családját
is kivigye. Elvállalta két levél hazahozatalát:
az egyiket Marián alezredesnek, a másikat Maléter Pálnak
kellett kézbesítenie, egyben feladata volt a feltételezett
bakonyi fegyveresek megkeresése. Budapesten több titkos megbeszélésen
vett részt, de voltaképpeni küldetését nem
sikerült teljesítenie, ezért december 22-én dolgavégezetlenül
tért vissza Bécsbe. 1957. január elején ismét
hazajött, részt vett illegális megbeszéléseken,
Pápára utazott feltételezett fegyveres ellenállókat
megkeresni. Családjával együtt többször kísérelte
meg - sikertelenül - Jugoszlávia felé elhagyni az országot.
Visszatért a fõvárosba, ahol ismét felvette a
kapcsolatot majdani pertársával, Balogh Lászlóval.
Február 6-án vele indult Székesfehérvárra,
amikor letartóztatták. Elsõ fokon államrend elleni
mozgalom vezetése és egyéb vádak alapján
1957. október 4-én életfogytiglani börtönbüntetésre
ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1958. április
15-én a minõsítést változatlanul hagyva
halálbüntetésre súlyosbította. Április
22-én kivégezték.
Géczi József
Budapesten született munkáscsaládban. A harmadik polgári
után ipari tanulónak ment, de a háború miatt kimaradt.
Egy ideig alkalmi munkákból élt, végül kitanulta
a kárpitosszakmát. 1950 szeptemberében megpróbált
Ausztriába szökni, de elfogták és elítélték,
büntetésébõl 1952-ben szabadult. Az Angyalföldi
Vasszerelvény Gyárban helyezkedett el segédmunkásként.
Itt átképezte magát lakatosnak, egymás után
kapta a sztahanovista- és más okleveleket, kitüntetéseket.
1953-tól a szakszervezet, 1954-tõl az üzemi bizottság
tagja volt. Hamarosan kiemelték: minõségi ellenõr
beosztást kapott. Munkatársai körében megõrizte
népszerûségét. A forradalom elsõ napjaiban
igazgatója felhívására vállalta a gyár
védelmét, belépett a gyári õrségbe,
a munka felvétele mellett agitált. Amikor ezért egyik
társa kérdõre vonta, rádöbbent, hogy hibát
követett el, s hogy ezt jóvátegye, csatlakozott a Corvin
közi fegyveresekhez. Kezdetben a halottak összegyûjtését,
eltemetését intézte, majd különleges megbízatásokat
teljesített. Találkozott Maléter Pállal, akitõl
levelet vitt a Gábor Áron Tüzértiszti Iskolába,
amely ekkor még nem állt a felkelés mellé. Géczi
beszédet intézett az iskola hallgatóihoz, akik ezt követõen
lefegyverezték parancsnokaikat, és forradalmi katonai bizottságot
választottak. A Honvédelmi Minisztérium fegyverraktárából
újabb nagy mennyiségû fegyvert és lõszert
szerzett. A Corvin közi csoportnál õ ellenõrizte
az õrséget és a fogdát, részt vett ÁVH-sok
elõállításában, letartóztatásában.
November 4-én futár útján több fegyveres
egységet riasztott, maga a Parlamentbe ment, hogy Nagy Imrét
is értesítse, de az épületbe már nem jutott
be. Az újpesti fegyveresekhez csatlakozva vett részt a szovjetek
elleni harcban. A fegyveres ellenállás bukása után
munkahelyén a munkástanács elnökévé
választották. 1957. június 24-én tartóztatták
le. Elsõ fokon 1957. december 30-án szervezkedés kezdeményezésének
vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre
ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1958. november 7-én
halálos ítéletre súlyosbította. November
11-én kivégezték.
Gémes József
Szegeden született. Apja elesett az elsõ világháborúban.
A kereskedelmi iskola elvégzése után festékkereskedésekben
dolgozott segédként 1944-ig, amikor feleségével
önálló üzletet nyitottak. Miután ezt 1946-ban
felszámolták, a Chinoin Gyárban dolgozott. 1945-ben belépett
az FKGP-be, onnan azonban hamarosan kizárták. A Magyar Szabadság
Párt tagja lett, képviselõjelöltként indult
1947-ben. Az elkövetett visszaélések nyilvánosságra
hozatala után csalással vádolta az MKP-t. Pártja,
a Sulyok-párt megszûnése után a Pfeiffer Zoltán
vezette Magyar Függetlenségi Párt tagja, egészen
annak megszûnéséig. 1956-ban beadványokat küldött
az Országgyûlés elnökének, a sajtónak,
amelyben felhívta a figyelmet a bajokra, és javaslatokat tett
azok orvoslására. 1956. október 23-án részt
vett az újpesti tüntetésen, másnap jelentkezett
a forradalmi bizottságnál, ahol a közellátás
felügyeletével bízták meg. Október 29-én
levélben figyelmeztette a forradalmi bizottságot, hogy a munkásság
abban nincs kellõen képviseltetve. Október 31-én
Hornyák Tiborral megalakította a Magyar Függetlenségi
Pártot, õ lett az alelnök. November 4-e után a szovjet
csapatok elleni harcra buzdított, röplapokat készített,
amelyeken a szovjet csapatok kivonását, a Nagy Imre vezette
kormány visszaállítását követelte.
November 6-án Kósa Pál megbízta a fegyveres csoportok
felügyeletével. 1956-1957 fordulóján írt
cikkeibõl és leveleibõl többkötetes gyûjteményt
állított össze, amely a forradalom eseményeit és
tanulságait taglalja. 1957. április 1-jén tartóztatták
le. Elsõ fokon 1959. március 15-én szervezkedés
kezdeményezése és vezetése, valamint társadalmi
tulajdon sérelmére elkövetett bûncselekmények
vádjával halálra ítélték. Ezt a
Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1959. július 23-án jogerõre emelte. Július
30-án kivégezték.
Gombos László
Debrecenben született. Hatéves korában menhelyre került,
csak három elemi osztályt végzett el. 1936-tól
kifutófiúként, majd gazdasági cselédként
kezdett dolgozni. 1945 tavaszán önként jelentkezett a demokratikus
hadseregbe, ugyanebben az évben belépett az MKP-ba, aminek 1948-ig
volt tagja. Leszerelése után 1946-tól lakatosként
dolgozott a debreceni vagongyárban, a lajoskomáromi olajmalomban,
majd 1949-tõl a Ganz Villamossági Gyárban, majd a Gumijavító
Ktsz-nél dolgozott. A forradalom idején a Mészáros
utcai Forradalmi Ifjúsági Szövetséghez csatlakozott,
melynek az I. kerületi párthelyiségben volt a székhelye.
Fegyvereket szerzett, és a fegyveres harcokban is részt vett.
A forradalom leverése után a szövetség fegyvereibõl
többet elrejtett (hét géppisztolyt tárakkal és
egy pisztolyt), többeknek segített - részben ellenszolgáltatásért
- kijutni az országból. Ezekrõl tudomást szerzett
munkatársa, Edei János, aki megzsarolta, hogy amennyiben nem
segít neki kijutni Ausztriába, akkor följelenti a rendõrségen.
Az iratok szerint Gombos, mintha ebbe beleegyezne, 1959 augusztusában
a pilisi erdõbe csalta Edeit, ahol megölte, összegyûjtött
pénzét elvette. Még az eljárás elõtt
kétszer kísérelt meg öngyilkosságot. 1959.
március 5-én tartóztatták le. Elsõ fokon
1959. május 21-én halálra ítélték
gyilkosság és egyéb vádak alapján. Ezt
a Legfelsõbb Bíróság 1959. szeptember 9-én
jogerõre emelte. Október 10-én kivégezték.
Gimes Miklós 1917. december 22-én Budapesten született. Szülei orvospszichiáterek voltak, ő is orvosnak készült, de Szegeden megkezdett tanulmányait nem fejezte be. Különféle alkalmi szellemi munkákból élt. A háború alatt munkaszolgálatra hívták be, ahonnan 1944 nyarán megszökött, és beállt Tito hadseregébe. 1945 januárjában tért vissza Budapestre, belépett a kommunista pártba, a Szabad Nép munkatársaként dolgozott. 1953 után Nagy Imre reformpolitikájának a híve lett, emiatt a miniszterelnök elmozdításakor áthelyezték a Magyar Nemzethez. 1955 májusában egy párttaggyűlésen követelte a Rajk elleni, valamint az azzal kapcsolatos koholt perek felülvizsgálatát, ezért kizárták a pártból, és állásából is elbocsátották; könyvtárosként majd lektorként dolgozott tovább. Nagy Imre körének egyik vezéralakja. 1956 októberében visszatért a Szabad Nép szerkesztőségébe. A forradalom alatt barátaival napilapot alapított Magyar Szabadság címmel. November 4-e után a szellemi ellenállás egyik vezéralakja volt: Október Huszonharmadika címmel illegális lapot szerkesztett, Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom néven ellenállási szervezetet hozott létre. 1956. december 5-én a szovjetek tartóztatták le Budapesten. A Nagy Imre-perben a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével 1958. június 15-én szervezkedés kezdeményezése és vezetése vádjával halálra ítélte a fellebbezés lehetősége nélkül. Másnap kivégezték.
Gönczi Ferenc
Budapesten született munkáscsaládban. Az elemi iskola után
kitanulta a motorszerelõ-szakmát. 1951-tõl újságíróként
dolgozott a Fejér Megyei Néplapnál. Ugyanebben az évben
katonai szolgálatra hívták be. Itt kiemelték,
elvégezte a középiskolát, a Petõfi Akadémiát,
és hadnagyi rangot kapott. 1954-ben központi döntésre,
másokkal együtt leszerelték, ezt követõen szakmájában
dolgozott. A bírósági iratok szerint büntetett elõéletû,
de ennek a büntetés-végrehajtás nyilvántartásában
nincsen nyoma. 1956. október 23-án este ott volt a rádió
elõtti tüntetésnél, és már ekkor részt
vállalt az Önkéntes Mentõszolgálat munkájából.
A forradalom alatt a sebesültek szállításában
vett részt. November 4-e után bekapcsolódott a szovjetek
elleni fegyveres harcba, majd a politikai ellenállásba: részt
vett röpcédulák, illetve az Élünk címû
illegális lap készítésében. A bírósági
ítélet szerint 1956. november 18-án meggyilkoltak egy
ismeretlen férfit, akit ÁVH-snak véltek. Gyöngyösi
Miklóssal éppen egy stencilgépet szállítottak,
amikor a szovjet katonák letartóztatták 1956. december
5-én. Elsõ fokon 1957. április 8-án gyilkosság
és izgatás vádjával halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1957. június 20-án jogerõre emelte, miközben
az elsõfokú ítélet minõsítését
izgatásról szervezkedésben való részvételre
súlyosbította. Június 26-án kivégezték.
Groszmann Frigyes
Budapesten született. A hat elemi elvégzése után
motorszerelõ-szakmát tanult, közben gépkocsi-vezetõi
vizsgát tett, és sofõrként kezdett el dolgozni.
1941-tõl 1943-ig, majd 1944 májusától 1945 januárjáig
teljesített katonai szolgálatot. Ekkor mentõsofõrként
fejlövést és szilánksérülést
szenvedett. Súlyos koponyamûtéten esett át, ennek
következményeként epilepsziás rohamok törtek
ki rajta. 1946-ban csatornabúvárként helyezkedett el.
A következõ évben lopás vádjával három
hónap börtönbüntetésre ítélte a
Budapesti Központi Járásbíróság. 1956.
október 23-a után bekapcsolódott a Keller Károly
vezette Thököly úti fegyveres csoport tevékenységébe:
járõröztek, igazoltatták a gyanús járókelõket.
Október végén együttesen jelentkeztek nemzetõrnek
a Toller Károly vezette kerületi kapitányságon.
Ezt követõen fegyveres õrszemek felállításával
ellenõrzésük alatt tartották a Thököly
úti forgalmat. Október 29-én megtámadták
a BM Róna utcai raktárát, onnan nagyobb mennyiségû
felszerelési tárgyat szállítottak az Amerikai
úti parancsnokságra. A teherautót Grosszmann vezette.
Október 30-án reggel értesültek a Köztársaság
téri ostromról, ekkor egy nagyobb csoport Keller vezetésével
a helyszínre ment: részt vettek az ostromban és a bírósági
iratok szerint az elfoglalását követõ atrocitásokban.
November 4-én a szovjet agresszió hírére a környezõ
házakban is kiépítettek tüzelõállásokat.
A közeli benzinkút tartályait felnyitva nagy mennyiségû
MOLOTOV-koktélt készítettek. Ettõl a naptól
kezdve folyamatosan támadták a körzetükben felbukkanó
szovjet egységeket. A délelõtt folyamán több
szovjet páncélost támadtak meg kézifegyverekkel,
valamint kézigránátokkal, visszafordulásra kényszerítve
õket. Másnap sikerült egy a város központja
felé tartó harckocsit, majd egy páncélkocsit megállítaniuk,
a kocsit kísérõ szovjet katonák közül
többen elestek. Grosszmann az ütközet során kézigránátot
dobott a páncélosra. 6-án egy szovjet teherautót
és az azt kísérõ páncélost támadták
meg gyalogsági fegyverekkel, benzinespalackokkal, valamint kézifegyverekkel.
A támadás következtében a jármûvek
kigyulladtak, többen a helyszínen meghaltak. Néhány
szovjet katona a környezõ lakásokba húzódott
vissza. A lakók értesítették a felkelõket,
akik megtámadták a szovjeteket, és végeztek velük.
Grosszmann az ablakon keresztül nyitott tüzet rájuk, majd
kézigránátot dobott a lakásba. A sebesülteket
a Péterfy Sándor utcai kórházba szállították.
Másnap a döntõ túlerõ elõl már
visszavonultak, a csapat feloszlott. 1958. október 1-jén tartóztatták
le. Elsõ fokon 1959. május 26-án halálra ítélték
mozgalomban való részvétel és egyéb vádak
alapján. Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1959. október 26-án jogerõre emelte. Október
28-án kivégezték.
Gulyás Lajos
Kisújfalun (Szlovákia) született. Érsekújváron
érettségizett, majd Losoncon kezdte el a teológiai fõiskolát,
melyet az elsõ bécsi döntést követõen
Pápán fejezett be. 1942-tõl Gelléren, majd Balatonszepezden
volt lelkész. 1944 novemberében a nyilasok internálták
az antifasiszta ellenállással való kapcsolatai miatt.
1945-ben igazolták, majd 1947-ben pótképviselõnek
választották a kisgazdapárt színeiben. 1948-ban
üresedés miatt behívták, de még ugyanebben
az évben lemondott mandátumáról. 1956-ban kivándorló-útlevelet
kapott Csehszlovákiába, ahol egy kisebb birtokot örökölt,
de nem tudta magát rászánni Magyarország elhagyására,
így visszaadta az útlevelet. 1956. október 25-én
este érkezett vissza Csehszlovákiából. 1956. október
26-án parókiáján értesült a mosonmagyaróvári
tragédiáról. Azonnal a városba sietett, fölkereste
a rendõrséget, a tanácsot, hogy tegyenek meg mindent
a rend helyreállítása, a további vérontás
megakadályozása érdekében, de mindkét helyen
elutasították. Ekkor visszatért falujába, és
onnan hozott magával megbízható embereket. Mire a határõrlaktanyához
értek, ott már megkezdõdött a népítélet.
Saját testi épségének kockáztatásával
mentette ki az egyik tisztet, akit elõször a börtönhöz,
majd - mivel a parancsnok nem engedte be õket - a tanácsházára
vitt. Itt Tihanyi Árpád után õ is beszédet
mondott, melyben szintén a törvény elõtti felelõsségre
vonás szükségességét hangsúlyozta.
Telefonon utasította a határõrõrsöket, hogy
a továbbiakban a forradalmi szervek utasításai szerint
járjanak el. Másnap falujában részt vett a nemzeti
tanács megválasztásán, de semmilyen funkciót
nem vállalt. Október 29-én a lakóhelye ügyében
ment be Mosonmagyaróvárra, ahol a járási munkástanács
elnöke kiküldte Hegyeshalomba, hogy ellenõrizze az õrsöt.
Ott rövid interjút adott a SZER két munkatársának,
amelyben megköszönte az eddigi segítséget, egyben
a vöröskeresztes szállítmányok növelését,
valamint azt kérte, hogy az ENSZ gazdasági jellegû szankciókkal
akadályozza meg, hogy a szovjetek fegyveresen beavatkozzanak a magyarországi
eseményekbe. November 3-án beválasztották a járási
nemzeti tanácsba, 10-én pedig a forradalom során megválasztott
tagokkal kiegészített tanács végrehajtó
bizottságába. 1957. február 5-én tartóztatták
le. Elsõ fokon 1957. június 10-én szervezkedés
vezetése és gyilkosság vádjával halálra
ítélték. A Legfelsõbb Bíróság
Katonai Kollégiumának Különtanácsa 1957. december
21-én jogerõre emelte az elsõ fokon kiszabott ítéletet
szervezkedés vezetése és - gyilkosság helyett
-hûtlenség vádjával. December 31-én kivégezték.
Gyulai Lajos
Budapesten született. A gimnázium elvégzése után
nem tudott továbbtanulni, ezért különbözõ
munkahelyeken alkalmi és irodai munkákat végzett. 1954-ben
a BM állományába került, polgári alkalmazottként
a személyi igazolványok kiállítását
intézõ alosztályon dolgozott. 1954 decemberében
- sokadik felvételi kérelmének elutasítása
után - Ausztriába szökött, az angol zónába
került. A forradalom kitörésekor egy nürnbergi lágerban
lakott. Az eseményekrõl értesülve több társával
elhatározták, hogy hazatérnek. A körülbelül
húszfõs csoport õt választotta vezetõnek.
Október 30-án lépték át a határt.
Gyulai azonnal Budapestre utazott, ahol jelentkezett a VII. kerületi
rendõrkapitányságon, és beállt nemzetõrnek.
Az operatív csoporthoz osztották be: házkutatásokat
tartottak azoknak az államvédelmi beosztottaknak a lakásán,
akik ellen feljelentés érkezett. A második szovjet támadást
követõen fölvették a harcot, november 9-ig tartottak
ki. Másnap egy kisebb csoporttal átment Budára, a Vörös
Csillag Szállóhoz, abban a reményben, hogy ott csatlakozhatnak
a Király Béla vezette erõkhöz. Mivel azonban ott
ekkor már senkit sem találtak, õk is Ausztriába
menekültek. Bécsben fel akarta keresni Kéthly Annát,
akit tájékoztatni kívánt a magyarországi
fejleményekrõl, és kérni akarta, tegyen lépéseket
az ENSZ beavatkozása érdekében. November 27-én
visszatért Magyarországra, majd 30-án volt felkelõparancsnokával,
Steiner Lajossal és annak testvérével ment vissza Ausztriába.
Decemberben ismét hazatért, hogy közvetítsen Kéthly
Anna és Kádárék között. 1956. december
21-én tartóztatták le. Elsõ fokon 1958. október
9-én hûtlenség, szervezkedés vezetése és
egyéb vádak alapján halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
Különtanácsa 1958. december 1-jén jogerõre
emelte. December 3-án kivégezték.
Gyöngyösi Miklós 1929. augusztus 8-án született budapesti munkáscsaládban. Szüleit 1943-ban egy bombatámadásban elvesztette. Az elemi után két évig polgáriba járt, majd ezt abbahagyva vízvezeték-szerelő szakmát szerzett; rövid ideig szakmájában dolgozott. 1951-ben közveszélyes munkakerülés vádjával került bíróság elé, ahol lopásért és sikkasztásért három hónap börtönbüntetésre ítélték. Büntetését Pálhalmán töltötte, ugyanazon év karácsonyán szabadult. A következő évben több ügyben indítottak eljárást ellene, végül összbüntetésként hat év három hónapra ítélte a Budapesti Megyei Bíróság, de a következő év nyarán már feltételesen szabadult. Nemsokára azonban újból elítélték. 1956. október 29-én szabadult Ormospusztáról, Budapestre utazott, és csatlakozott a Landler Jenő utca 44. számú házban lévő felkelőcsoporthoz. A november 4-e utáni harcokban kitűnt bátorságával, hamarosan ő lett az egység parancsnoka. A kilátástalanná váló fegyveres küzdelmet november 8-án szüntették be. Ezt követően bekapcsolódott a politikai ellenállásba: részt vett röpcédulák, illetve az Élünk című illegális lap készítésében. A bírósági ítélet szerint 1956. november 18-án meggyilkoltak egy ismeretlen férfit, akit ÁVH-snak véltek. Társával éppen egy stencilgépet szállított, amikor a szovjet katonák 1956. december 5-én letartóztatták őket. Első fokon a Fővárosi Bíróság különtanácsa az ún. Tóth Ilona-perben gyilkosság és izgatás vádjával halálra ítélte 1957. április 8-án. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa jogerőre emelte, miközben az első fokú ítélet minősítését izgatásról szervezkedésben való részvételre súlyosbította. 1957. június 26-án kivégezték.
Hadady Rudolf
Kolozsváron (ma: Románia) született. 1948-tól dolgozott
az Acélárugyárban. 1956-ban a szerkesztési osztály
munkatársa volt. A forradalom alatt vezetõje volt annak a kb.
30 fõs nemzetõregységnek, amelyet Szabó István
rendõr õrnagy, a BM Nógrád Megyei Fõosztálya
helyettes vezetõje fegyverzett fel október végén.
Salgótarján területén - különösen
az acélárugyári kolónián - látták
el szolgálatukat. (A megtorlás idején ezt a csoportot
nevezték el Hadady-Hargitai-féle fegyveres csoportnak, illetve
különítménynek.) A csoport tagjai november 13-án
részt vettek a megyei tanács visszafoglalásában,
majd másnap megkísérelték a Karancslapujtõn
szervezkedõ karhatalmisták lefegyverzését is.
December 11-én a karhatalmisták letartóztatták.
December 13-án hajnalban fogvatartói azzal az ürüggyel,
hogy a Budapesti Központi Bírósághoz szállítják,
Hargitai Lajossal együtt gépkocsiba ültették, és
a fõvárosba indultak vele. A Balassagyarmat elõtt lévõ
Hugyagnál azonban a felismerhetetlenségig összeverték,
és meggyilkolták õket.
Harazsin János
Kakucson (Pest megye) született. Iskolába nem járt, analfabéta
volt. Nyolc kataszteri holdon gazdálkodott, kétszoba-konyhás
háza volt a faluban. Korábban kilenc alkalommal ítélték
el vagyon elleni bûncselekményekért, illetve súlyos
testi sértésért. A budapesti események hírére
Kakucson is tüntetést tartottak, amelynek során leverték
és megrongálták a földmûves-szövetkezet
tábláját. 1956. október 28-án este Harazin
több falujabelivel együtt iszogatott a kocsmában. Innen indultak
el, hogy leszámoljanak azokkal, akiktõl a múltban sérelmeket
szenvedtek. Elõször a szemközt lévõ párthelyiségnek,
majd Farkas Istvánnak, a helyi téesz egyik alapítójának
az ablakait verték be. Megtámadták a begyûjtési
bizottság elnökének a házát, majd a párttitkárét
is. Innen Gavló Józsefhez mentek. Gavló 1945 óta
volt tagja a kommunista pártnak, õ volt a helyi tanács
elnöke, a téesz másik megalapítója, párttitkára,
valamint brigádvezetõje. A támadók behatoltak
a házba, késekkel fenyegetõzve elkergették a tanácselnök
lányát és feleségét, majd dulakodás
kezdõdött. Ennek során leverték a lámpát,
és a sötétben többen is megszúrták Gavlót,
aki elvérzett, mert nem tudtak neki szakszerû segítséget
nyújtani, mivel a faluban nem volt orvos. 1956. december 14-én
tartóztatták le. Elsõ fokon 1957. június 7-én
gyorsított eljárás során halálra ítélték
szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1957. augusztus 27-én jogerõre emelte. Augusztus
31-én kivégezték.
Harmincz István
Gyónon (Pest megye) született. Apja 1945 elõtt fegyõr-osztályvezetõ
volt, 1946-ban B-listázták, ezután saját tizenkét
holdas birtokán gazdálkodott. Harmincz István a hat elemi
elvégzése után 1942-tõl villanyszerelõnek
készült, ám mielõtt felszabadult volna, félbehagyta
a tanulást, és a család gazdaságában kezdett
el dolgozni. 1944-ben kovácstanoncnak szegõdött, de ebben
a szakmában sem szabadult fel. 1949-ig élt szülei háztartásában,
ekkor Pestre költözött, és a Kispesti Textilmûveknél
helyezkedett el segédmunkásként. 1951-53-ban töltötte
sorkatonai szolgálatát, szakaszvezetõként szerelt
le. Ezt követõen állandó munkahelye nem volt, alkalmi
munkákból tartotta fenn magát. Megnõsült,
házasságukból gyermek nem született. 1956. október
28-án a más perben halálra ítélt D. Szabó
Károly-lyal, valamint Lakos Jánossal szorgalmazták a
gyóni nemzeti bizottság és a nemzetõrség
megalakítását. Utóbbinak tagja is lett. Dabasról
fegyvereket szereztek, majd lefegyverezték a korábban megalakult,
kommunista befolyású polgárõrséget. A volt
vezetõk közül többeket letartóztattak, majd kihallgatásuk
után szabadon engedték õket. November 4-e után
a szovjet csapatok lefegyverezték a nemzetõröket, ám
a dabasi rendõrség engedélyével újjászervezõdtek,
újabb fegyvereket is kaptak. Jóllehet december 4-én ismét
lefegyverezték az egységet, a nemzeti bizottsággal együtt
folytatták vállalt munkájukat. December 10-én
küldöttség érkezett Gyónra a járási
tanácstól, azzal a céllal, hogy visszahelyezzék
hivatalukba a forradalom idején elmozdított helyi vezetõket,
és felszámolják a nemzeti bizottságot. Velük
volt Biksza Miklós, aki az MSZMP járási bizottságát
képviselte. A tárgyalás alatt nagy tömeg gyûlt
a tanácsháza elé, tüntetve választott szervük
védelmében, egyben Biksza Miklós ellen. Egy csoport a
tanácsterembe is benyomult. Itt Harmincz István pofon is ütötte
Bikszát, aki kimenekült az utcára, és amikor a tömeg
üldözõbe vette, figyelmeztetõ lövést adott
le feléjük. Harmincz István utolérte a menekülõt,
dulakodni kezdtek, ekkor Biksza a pisztolyával megsebesítette.
Egy közeli tanyára vitték, ott részesült elsõsegélyben.
Nem sokkal késõbb Kövecses Ferenc egyetemi hallgató
Bikszát annak saját pisztolyával agyonlõtte. 1957.
április 5-én tartóztatták le. Elsõ fokon
mozgalom vezetése és gyilkosság vádjával
életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
Ezt a másodfokon eljáró Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa halálbüntetésre
súlyosbította 1957. október 22-én. Az ügyben
Kádár János személyesen követelt gyors, szigorú,
elrettentõ ítéleteket. Három nap múlva
kivégezték.
Havrila Béláné Sticker Katalin
Esztergomban született. Apját nem ismerte, anyja, akárcsak
testvéreit, õt is menhelyre adta, tizenhárom éves
koráig különbözõ családoknál nevelkedett.
Ekkor anyja magához vette, és varrni taníttatta. Hamarosan
azonban elköltözött hazulról, ipari tanuló, majd
az újpesti Pamutipari Vállalatnál orsózó
lett. 1952-ben a honvédségnél lett takarítónõ,
majd letartóztatásáig a lámpagyárban dolgozott.
1956. október 24-én gyalog indult munkahelyére, amikor
a Margit hídon csatlakozott a tüntetõkhöz. E napon
ismerkedett meg a Corvin közben Wittner Máriával, akivel
a sebesültek ellátásában segítettek. Október
27-étõl a Vajdahunyad utca 41. szám alatti ház
lett a bázisuk. A harcokban vállalt szerepe tisztázatlan,
a rendfenntartásban biztosan részt vett. Október 30-án
a pártház elfoglalása után érkezett a Köztársaság
térre, részt vett a titkos börtönök keresésében
- géppisztolyával belõtt egy a pincében talált
nyílásba. A harcok befejezõdése után november
7-én Ausztriába, majd onnan Svájcba menekült. A
forradalom idején megismert võlegénye hívására,
az amnesztiában bízva, 1957. január 12-én jelentkezett
az ottani magyar követségen, és hazatért. 1957.
június 25-én tartóztatták le. Elsõ fokon
mozgalomban való részvétel, valamint egyéb vádak
alapján 1958. július 23-án halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1959. február 24-én jogerõre emelte. Február
26-án kivégezték.
Herczeg József
Szigetváron (Baranya megye) született. A hat elemi elvégzése
után péknek tanult, de tizenöt éves korában
széngázmérgezést kapott, ami emlékezetkiesést,
memóriazavarokat eredményezett, így az iskolát
nem tudta befejezni. Több helyen dolgozott alkalmi mezõgazdasági
munkásként, letartóztatása elõtt a Szigetvári
Sütõipari Vállalatnál volt sütõsegéd.
1951-ben egy leventepuskát találtak nála, ezért
fegyverrejtegetés vádjával két év börtönre
ítélte a Pécsi Megyei Bíróság 1952-ben.
1954 tavaszán szabadult. 1957 kora tavaszán megtudta, hogy volt
szigetvári nemzetõrök a vár területén
fegyvert és lõszert rejtettek el. Öccsével a fegyvereket
hazavitték, megtisztították, majd a várban más
helyre újra elrejtették. A forradalom idején is eltett
egy karabélyt nagy mennyiségû lõszerrel, ezenkívül
1949 óta õrzött egy pisztolyt is. 1957. augusztus 21-én
tartóztatták le. A Kaposvári Katonai Bíróság
1957. szeptember 4-én statáriális tárgyaláson
halálra ítélte fegyver- és lõszerrejtegetés
vádjával. Miután kegyelmi kérvényét
az Elnöki Tanács elutasította, 1957. október 4-én
kivégezték a Kaposvári Megyei Börtön udvarán.
Horváth István 1936-ban született Budapesten. Hét általános iskolai osztály elvégzése után Csepelen kitanulta a hegesztő szakmát. Ezt követően rövid idő alatt számos munkahelye volt, de zömmel szerzett szakmájában dolgozott. 1953-ban tiltott határátlépés kísérletének vádjával egy év börtönre ítélték, büntetését kitöltötte. A forradalom kitörésekor Hatvanban dolgozott, de már 24-én délelőtt a fővárosba jött, Csepelen lakó süketnéma szüleihez. Másnap a tanácsháza előtti téren meghallgatta a szónoklatokat; innen a Belvárosba ment, hogy megkeresse öccsét. A Nagyvásárcsarnok közelében találkozott egy fegyveres csoporttal, melyben több csepeli ismerősét fedezte fel; fegyvert adtak neki, és hamarosan részt is vett a HÉV-állomás közelében egy tűzharcban. Ezt követően meg akarták akadályozni a Kecskeméti utca felől közeledő szovjet páncélosok továbbhaladását, azonban nem merték a harckocsik tüzét viszonozni. Délután hazament Csepelre, ahol belépett a nemzetőrségbe. Részt vett a Csepelen és Soroksáron zajló tüntetéseken, ÁVH-sok előállításában, és a szovjet csapatok elleni fegyveres harcokban. November 17-én elhatározta, hogy Nyugatra menekül, de amikor arról kapott hírt, hogy Maléter Pál még kitart csapatával a Bakonyban, meggondolta magát. Néhány társával elindult, hogy csatlakozzanak hozzájuk, de (természetesen) nem találták meg őket a hegyekben. December 12-én tudomásukra jutott, hogy a Bakonybél közelében lévő ÁVH-s üdülőben államvédelmisek vannak, elhatározták, hogy az épületet megtámadva lefegyverzik őket. A támadást nem megfelelően készítették elő, és amikor egyik társuk rálőtt az ajtót kinyitó tűzoltó főhadnagyra, a többiek azt hitték, őket érte támadás és szétfutottak. A sikertelen akciót követő napokban lefegyvereztek két pénzügyőrt. December 22-én rajtuk ütött egy karhatalmista egység, és letartóztatta a csoportot. A Budapesti Katonai Bíróság az 1957. január 10-én megtartott statáriális tárgyaláson fegyver- és lőszerrejtegetés, valamint egyéb cselekmények vádjával halálra ítélte. 1957. január 26-án kivégezték
Hullár Gábor
Tiszabercelen (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) született. Apja napszámosként
dolgozott, tízen voltak testvérek. Az általános
iskola elvégzése után a család bérelt földjén
dolgozott, és napszámba is eljárt. 1945-ben kitanulta
a hentesszakmát Budapesten, és a vágóhídon
helyezkedett el. 1949-ben tartalékos tiszti tanfolyamra hívták
be, amelynek letöltése közben kérte a hivatásos
állományba való felvételét. 1953-ig Miskolcon
és Ózdon légvédelmi tüzéralakulatoknál
teljesített szolgálatot, amikor is családi okokra hivatkozva
kérte leszerelését. Leszerelését követõen
egy ideig a miskolci vágóhídon, majd a tanács
iparügyi osztályán mint tervelõadó dolgozott.
1955-ben okirat-hamisítás címén egy év
börtönbüntetésre ítélték. 1956.
november 1-jén tartalékos alhadnagyként vonult be szolgálattételre
a nemzetõrséghez. November 4-én a szovjet csapatok támadásának
hírére szolgálati helyét elhagyta, és a
nála lévõ fegyvereket magához véve lakására
ment. A statárium kihirdetése után nem merte leadni az
otthonában õrzött fegyvereket. Ezeket december 20-án
feljelentés alapján megtartott házkutatás során
találták meg. Azonnal letartóztatták. A Budapesti
Katonai Bíróság 1957. január 24-én statáriális
eljárás során fegyverrejtegetés vádjával
halálra ítélte. Miután kegyelmi kérvényét
az Elnöki Tanács elutasította, február 7-én
kivégezték
Huszár László
Jánoshalmán (Bács-Kiskun megye) született. Apja
1945-ig napszámosként dolgozott. A földosztás során
kapott egy holdat, ehhez késõbb még ötöt vásárolt,
azon gazdálkodott. Huszár László a hat elemi elvégzése
után egy évig napszámba járt, majd a család
birtokán gazdálkodott. 1950-ben elvesztette apja csikóját,
a várható büntetés elõl és kalandvágyból
külföldre szökött. Egy ideig Jugoszláviában
volt téglagyári munkás, majd egy földmûves-szövetkezetben
dolgozott. Mivel kevesellte fizetését, 1951 nyarán továbbment
Ausztriába, majd onnan Franciaországba, ahol beállt az
idegenlégióba. Innen is megszökött, és átment
az NSZK-ba. 1955-ben, bízva az itthoni amnesztiában, visszatért
Magyarországra, ahol hat hónap börtönbüntetésre
ítélték. Nem sokkal szabadulását követõen
ismét Ausztriába, majd onnan az NSZK-ba szökött. Újból
jelentkezett az idegenlégióba, ahova azonban korábbi
szökése miatt nem vették be. Németországban
kikötõi rakodómunkásként dolgozott. 1956.
október 28-án kapott hírt a forradalomról, és
azonnal elhatározta, hogy hazatér. Hazaérve szülõfalujában
több beszédet tartott, amelyekben szidalmazta a megbukott rendszert,
és az úton lévõ nyugati segítséggel
biztatta az embereket. November végén újra kiszökött
Ausztriába, ahol az osztrák csendõrség tolmácsa
volt, de hamarosan ismét visszatért Magyarországra. December
elején tiltott határátlépés vádjával
tíz hónap börtönbüntetésre ítélték.
Nem sokkal szabadulása után újból Ausztriába
indult, de ezúttal nem sikerült átjutnia a határon:
hat hónap börtönbüntetésre ítélték.
1958 szilveszterén Jugoszlávia felé hagyta el az országot,
de 1959 januárjában a jugoszláv szervek átadták
õt a magyar hatóságoknak. A vizsgálati fogság
idején megijedt a vizsgálótiszt fenyegetésétõl,
hogy ügyét átadják a katonai ügyészségnek:
ezért szökni próbált, de kísérlete
nem sikerült. Elsõ fokon 1959. október 20-án szervezkedés
kezdeményezése, hûtlenség, valamint egyéb
vádak alapján halálra ítélték. Ezt
a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
különtanácsa 1959. november 19-én jogerõre
emelte. Két nap múlva kivégezték.
Huzián István
Zalaegerszegen született. Gyerekkorában három súlyos
mûtéten esett át. Az öt elemi elvégzését
követõen apja szakmáját tanulja ki: 1942-tõl
Pesten helyezkedett el szabósegédként. 1956-ban elvonókúrára
kényszerült. 1956. október 26-án a VII. kerületi
tanács épületében magát nemzetõrségnek
nevezõ fegyveres csoport alakult Steiner Lajos vezetésével.
Huzián több társával együtt csatlakozott ehhez
az egységhez. Október 30-án részt vett a Köztársaság
téri pártház ostromában. Annak elfoglalásakor
azonban nem volt jelen (elfogyott a lõszere, s õ éppen
munícióért volt a Rákóczi úton).
A környezõ boltokból rekviráltak élelmiszert,
ruházatot, cigarettát, egy ékszerboltból állítólag
elhozott négy darab vekkert is. November 5-én a csoporttal részt
vett egy szovjet harckocsi megtámadásában. 1958. december
2-án tartóztatták le. Elsõ fokon 1959. augusztus
7-én szervezkedés vezetése, gyilkosság és
egyéb vádak alapján halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1959. december 18-án jogerõre emelte. Négy
nap múlva kivégezték.
Iván Kovács László 1930-ban Debrecenben született alkalmazotti családban. 1944-ben (a soproni katonai reáliskola növendéke volt) apjával együtt Nyugatra menekült, de a következő évben hazatértek. 1951-ben közgazdasági iskolában érettségizett, ugyanebben az évben jelentkezett a jogi egyetemre, de nem vették föl. Egy évet végzett esti tagozaton a Közgazdaság-tudományi Egyetemen. Sportolóként - futballozott - különböző adminisztratív munkakörökben és bányászként dolgozott, sportköri előadó is volt. 1951-től a hadseregnél volt polgári alkalmazott, de 1953-ban elbocsátották. 1956. október 23-án részt vett a rádió előtti tüntetésen, tagja volt az egyik küldöttségnek, amelyik bejutott az épületbe. Még aznap puskához jutott a Kálvin téren, és az Üllői úton részt vett a bevonuló szovjet csapatok elleni harcban. Másnap a Nemzeti Múzeumnál katonák lefegyverezték, de rövid fogvatartás után szabadon engedték. Október 25-én csatlakozott a Corvin közi fegyveresekhez, ahol már másnap őt tekintették parancsnoknak. Fölvette a kapcsolatot a Práter utcai csoporttal, tárgyalt a pártközpontban és a Honvédelmi Minisztériumban a fegyverletétel feltételeiről. Október 28-án fogadta Nagy Imre, akinek előadta a Corvin köziek követeléseit: biztosítsák az ország függetlenségét; tárgyalások eredményeképpen vonják ki a szovjet csapatokat Magyarország területéről; szüntessék meg az egypártrendszert; hozzanak létre nemzetőrséget a fegyveres felkelők bevonásával. Október végén és november elején több tárgyaláson vett részt, melyen a nemzetőrség megalakításáról, szervezetéről tanácskoztak. November 1-jén vagy 2-án leváltották parancsnoki tisztségéből, de 3-án beválasztották a nemzetőri ezredek szervezésére létrehozott bizottságba. November 4-én felvette a harcot a szovjet csapatokkal, de még aznap árulónak kiáltották ki a Corvin közben, és letartóztatták. Miközben átkísérték a Kilián laktanya épületébe, sikerült megszöknie. 10-éig otthon bujkált, ekkor fegyverét megtartva szülei alsógödi házába költözött. 1957. februárban Turul Párt néven illegális párt alapítását kezdeményezte a forradalom eszményeinek megőrzése érdekében. Röpcédulákat készített, tervezte Maléter kiszabadítását, igyekezett felvenni a kapcsolatot Király Bélával. 1957. március 12-én tartóztatták le. Elsőfokon a Pest Megyei Bíróság Major népbírósági tanácsa szervezkedés vezetésének vádjával halálra ítélte 1957. augusztus 22-én. Ezt a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével 1957. december 27-én jogerőre emelte. 30-án kivégezték
Ivicz György
Budapesten született. Ötnapos korában elvesztette édesanyját,
ezt követõen anyai nagyanyja nevelte. Mindössze tizenöt
éves, amikor õt is elveszíti, ettõl kezdve egyedül
tartja el magát. Az általános iskola elvégzése
után kitanulta a villanyszerelõi szakmát, átképzõsként
a Fémmunkás Vállalatnál helyezkedett el. Miközben
dolgozott, elvégezte a villanyszerelõi technikumot is. 1953-ban
a Budapest Központi Járásbíróság közokirat-hamisítás
címén hét hónap szabadságvesztésre
ítélte, kedvezménnyel szabadult. 1955-ben a debreceni
járásbíróság ítélte el társadalmi
tulajdon sérelmére elkövetett lopás vádjával,
ekkor az elõzõ büntetésébõl elengedett
rész letöltésére is kötelezték. Miután
1956. október 23-án legálisan szabadult a miskolci büntetés-végrehajtási
munkahelyrõl, Budapestre utazott. Még aznap csatlakozott a felkelõkhöz,
a Rákóczi téri csoportnak lett a tagja, velük vett
részt a szovjet csapatok elleni harcokban. Október 29-én
átlépett a Corvin közi egységbe, itt fõként
õrszolgálatot látott el. Miután a november 4-i
szovjet támadás csoportját szétszórta,
visszatért a Rákóczi térre, és ott harcolt
november 6-áig, ekkor hazament a lakására. November 10-én
találkozott Szabó Lajos (Bástya-csoport) volt Corvin
közi társával, aki beszélt neki a Központi
Honvéd Kórházban szervezõdõ ellenállásról.
Ivicz néhány nap múlva csatlakozott a csoporthoz. Tekintélyét
azzal kívánta növelni, hogy Maléter összekötõjének
adta ki magát, társait úgy informálta, hogy Király
Bélával is kapcsolatban áll. Az õ javaslatára
szólították föl munkabeszüntetésre a
vasutasokat, ennek a röplapnak a terjesztésében is részt
vett. December közepén minden kapcsolatot megszakított
a szervezkedés résztvevõivel. 1957. május 28-án
tartóztatták le. Elsõ fokon 1958. május 22-én
szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával
halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1959. február
10-én jogerõre emelte. Február 18-án kivégezték.
Jakab András
1934. április 4-én született Nagymihály községben
(ma: Szlovákia). Szüleit nem ismerte, a Kassai Állami Gyermeknevelõ
Intézetben, majd szlovák nevelõszülõknél
nevelkedett. A Felvidék visszacsatolása után Magyarországra
hozták, hogy megtanuljon magyarul. Komjátiba, Perkupára
majd 1947 végén Meszesre került. 1950-ben Diósgyõrbe
költözött, kovácsipari tanuló lett, de másfél
év múlva rossz eredményei miatt elbocsátották
az iskolából. A diósgyõri vasgyárban dolgozott
tovább segédmunkásként. 1952-ben átszökött
Csehszlovákiába, de a cseh hatóságok visszaadták,
itthon pedig másfél év börtönre ítélték.
Büntetésébõl jó munkájára tekintettel
két hónapot elengedtek. Szabadulását követõen
még kétszer kísérelt meg Csehszlovákiába
szökni, mert úgy tudta, hogy anyja valahol ott él. Mindkét
alkalommal elfogták, és egyre hosszabb börtönbüntetésekre
ítélték 1954-ben, majd 1956 nyarán. Utolsó
büntetését Ormosbányán töltötte.
1956. október 26-án egy Miskolcról érkezett bizottság
kivizsgálta a fogva tartottak ügyeit, Jakab Andrást politikai
elítéltnek minõsítették és szabadon
bocsátották. Október 29-én Miskolcra utazott,
ahol csatlakozott a korábbi rabtársa, Szkárosi András
által szervezett csoporthoz, mely másnap Berecz Ignácot
választotta parancsnoknak. A fiatalok célja elsõsorban
a bujkáló ÁVH-sok felkutatása, elõállítása
volt, tervezték, hogy fegyvereket szereznek, de erre november 4-ig
nem került sor. Kapcsolatba léptek a Diákparlamenttel és
az Anna-bányai munkástanáccsal. Székhelyük
a csoport egyik tagjának Barbai Ferenc utcai lakásában
volt, szervezetüket Magyar Ellenállási Szövetségnek
nevezték el. November 3-án vezetõjük, Berecz Ignác
értelmetlennek minõsítette különállásukat,
és a megyei munkástanácson a nemzetõrségbe
való beolvasztásuk lehetõségei felõl folytatott
tájékozódó megbeszélést. November
4-én, a amikor kiosztották a városi rendõrkapitányság
fegyvereit a fiatalok, köztük Jakab, jelentõs mennyiségû
fegyverhez jutottak. A csoport tagjai munkahelyükön pénzt
gyûjtöttek, hogy a Miskolcon rekedt vidéki egyetemisták
haza tudjanak utazni. Anna-bányán a munkástanáccsal
egyetértésben a sztrájk folytatására, a
végsõkig való kitartásra buzdító
röpcédulákat írtak, ezeket azonban a városba
visszatérõket igazoltató szovjet katonák elkobozták.
Jakab András november 4-ét követõen több vagyon
elleni bûncselekmény elkövetésében is részt
vett, az így szerzett pénzbõl élt. November 28-án
több társával megpróbált Ausztriába
menekülni, ám Szombathelyen elfogták õket a rendõrök,
és másnap visszaindították õket Miskolcra.
December 10-én részt vett a nyomda elõtti tüntetésben.
A lövések elõl egy betört kirakat fedezékébe
húzódott. A szovjetek elfogták, majd még az este
folyamán több társával együtt átadták
a városi rendõrkapitányságnak. Államellenes
bûncselekmény vádjával indították
meg ellene az eljárást, majd hamarosan fény derült
a részben általa elkövetett köztörvényi
cselekményekre is. Végül fegyverrejtegetés vádjával
állították statáriális bíróság
elé, jóllehet december 10-e óta folyamatosan letartóztatásban
volt. 1957. január 10-én a Budapesti Katonai Bíróság
Pinczés István vezette tanácsa néhány órai
eljárás alapján halálra ítélte.
Miután a bíróság egyhangúan úgy
döntött, hogy nem ajánlják kegyelemre, az ítéletet
másnap reggel végrehajtották.
Józsa György
Sátoraljaújhelyen született. 1953-ban közgazdasági
technikumban érettségizett, majd egy hónapos tanfolyam
elvégzését követõen könyvelõként,
tervelõadóként dolgozott különbözõ
munkahelyeken. A forradalom elõtt a Sátoraljaújhelyi
3-as Számú Élelmiszer-ipari Vállalatnál
volt irodai alkalmazott. Testi hibája miatt (fél szemére
vak volt) nem vitték el katonának. 1956. október 29-én
szabályos behívót kapott a sátoraljaújhelyi
nemzetõrségtõl, több alkalommal volt szolgálatban.
Részt vett házkutatásokban, kommunisták lefegyverzésében,
titkosított anyagok összegyûjtésében és
elszállításában. November 4-én a nemzetõrök
parancsnokuk, Kummer Károly vezetésével teljes fegyverzetükkel
visszavonultak a Zempléni-hegységbe, a kõkapui üdülõbe.
Az egységhez több fegyveres csoport csatlakozott Miskolcról,
Sárospatakról és Szerencsrõl. A csapat két
páncéltörõ ágyút is fölvontatott
új védelmi állásába. Másnap, november
5-én, a helyi MSZMP vezetõi értekezletet tartottak a
városi munkástanács épületében, ahol
a felállítandó kádárista munkásmilícia
megszervezésérõl tárgyaltak. A nemzetõrök
rajtukütöttek, és a kiegészítõ parancsnokság
parancsnokát, a járási párttitkárt és
a munkásmilícia kijelölt parancsnokát, egy honvéd
századost túszul ejtettek. Egyben nagyobb mennyiségû
fegyvert is magukkal vittek a rendõrkapitányságról.
Másnap azonban a munkástanács elnökének közbenjárására
szabadon engedték õket. November 9-én nagyobb szovjet
páncélos egység szállta meg Sátoraljaújhelyt.
Közvetítõk útján találkozót
beszéltek meg Kummer Károllyal Pálháza és
Füzesradvány között. A megbeszélésen Kummer
belátva a fegyveres ellenállás kilátástalanságát,
ígéretet tett, hogy csapata másnap leteszi a fegyvert.
A megállapodás hírére a fegyveresek nagy része
szétszéledt, mások a további ellenállás
mellett döntöttek, és beljebb húzódtak a hegyekbe.
A másnapi fegyverletételen már csak a csoport maradéka
vett részt. Kummert a szovjetek õrizetbe vették, de néhány
nap múlva szabadon engedték, ekkor Nyugatra menekült. Józsa
György a géppisztolyát tárakkal, töltényekkel
hazavitte, majd a vele egy perben elítélt vádlott-társának
adta át. 1957. február 7-én tartóztatták
le. A Debreceni Katonai Bíróság 1957. március
19-én statáriális tárgyaláson fegyver-
és lõszerrejtegetés vádjával halálra
ítélte. Április 12-én kivégezték.
Kanyó Bertalan
Fülpösön (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) született
földmûvescsaládban. Négy elemit végzett. Lakatosnak
tanult, 1922-ben szabadult fel. 1929-tõl az ÁKM-ben dolgozott,
általában segédmunkásként. Még 1945
elõtt izgatásért, majd lopásért került
bíróság elé, 1951-ben pedig társadalmi
tulajdon sérelmére elkövetett lopás címén
ítélte hat hónap börtönbüntetésre
a Miskolci Megyei Bíróság. 1946-ban egy verekedés
nyomán elvitte az ÁVO, és több mint egy évet
töltött vizsgálati fogságban. Felesége, aki
szintén a ÁKM-ben dolgozott, a per idején volt várandós
gyermekükkel. 1956. október 29-én egy borbélyüzletben
tartózkodva figyelt fel az utcán gyülekezõ tömegre.
Az a hír terjedt el, hogy a rendõrök és az ÁVH-sok
lövik a nemzetõröket, és a gyár felé
nyomulnak, hogy felrobbantsák azt. (Valójában a nemzetõrség
parancsnoka kapott idegösszeroppanást, és kezdett céltalanul
lövöldözni a rendõrség épületében.)
Hamarosan a kohászati mûvek vészszirénája,
a város hangoshíradója is hírt adott a vélt
orvtámadásról, mire a gyárból is kitódultak
az emberek. Kanyó a fõbejárathoz sietett, ahol már
nagyobb tömeg gyûlt össze, mindenféle eszközzel
felfegyverkezve. Ekkor igazoltatták az utcán Horning Ferenc
ügyészségi nyomozót, akinél fegyvert találtak,
ezért elõállították a munkástanács
épületébe. A tömeg követelni kezdte, hogy adják
ki nekik, majd õk ítélkeznek fölötte. A munkástanács
vezetése nem mert ellenállni, kiadták a nyomozót,
akit az emberek agyonvertek. Bántalmazásában az ítélet
indoklása szerint Kanyó is részt vett. 1956. november
23-án tartóztatták le. Elsõ fokon 1957. február
27-én tizenkét év börtönbüntetésre
ítélték szándékos emberölés
és izgatás vádjával. Cselekményét
a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa gyilkosságnak és szervezkedés vezetésének
minõsítette, és ítéletét 1957. április
20-án halálbüntetésre súlyosbította.
Egy hét múlva kivégezték.
Katona István
Öcsényen (Tolna megye) született földmûvescsaládban.
A hat elemi elvégzése után a családi gazdaságban
dolgozott. 1939-ben önkéntesként vonult be katonának,
a XVIII. honvéd gyalogezredben volt zenész. 1941-ben újra
behívták. 1945 februárjában megsebesült,
ekkor szerelték le. Gyógyulása után egy ideig
az öcsényi tésztagyárban dolgozott, majd visszament
szülei földjére gazdálkodni. 1948-ban fegyverrejtegetés
vádjával statáriális bíróság
elé került: tizenkét év fegyházbüntetésre
ítélték. 1954-ben szabadult. Egy ideig Budapesten volt
segédmunkás egy dobozüzemben, majd a család megmaradt,
négyholdas gazdaságába ment vissza dolgozni. Az októberi
forradalomban nem vett részt. 1957-ben más ok miatt feljelentették.
A kiszálló rendõrök elrejtett fegyvereket találtak
a lakásán; 1957. október 10-én tartóztatták
le. A Kaposvári Katonai Bíróság az 1957. október
17-én megtartott statáriális tárgyaláson
fegyver- és lõszerrejtegetés vádjával halálra
ítélte. Még aznap kivégezték.
Katona Sándor
Budapesten született. Apja korán elhagyta a családot, és
többé nem is adott hírt magáról. Négy
gimnáziumi osztályt végzett Budapesten, majd nyomdásztanulónak
ment. 1936-tól szakmájában dolgozott. 1938-ban behívták
katonának. 1941-ben szerelt le, de három év múlva
újra behívták, és a keleti frontra vitték.
1945 februárjában esett szovjet hadifogságba, ahonnan
csak 1947 nyarán tért haza. Két év múlva
letartóztatták, és háborús bûncselekmény
címén két év börtönre ítélték.
Alighogy büntetésébõl szabadult, lopás címén
ítélték el öt hónapra. Szabadulását
követõen szakmájában helyezkedett el az újpesti
nyomdánál. 1956. október 24-én már nem
dolgoztak a nyomdában. Pomázon tagja lett az október
28-án megalakuló nemzetõrségnek, amely mindvégig
együttmûködött a rendõrséggel, legfõbb
feladatának a rend és a közbiztonság fenntartását
tekintette. Katonai fegyveres õrszolgálatot látott el
egészen november 19-ig. November 4-én két katonatiszt
teherautóval nagy mennyiségû fegyvert és lõszert
szállított Pomázra a szentendrei laktanyából,
a szovjetek elleni védelem megsegítésére. Harcra
nem került sor, a fegyvereket a nemzetõrök elrejtették.
December 19-én a szovjet csapatok a III. kerületi karhatalmi parancsnoksággal
együttmûködve lefegyverezték õket. Decemberben
biztonságosabbnak hitt helyre vitték a fegyvereket, ám
valaki feljelentette a fiatalokat a karhatalomnál. 1957. január
23-án tartóztatták le. A Budapesti Katonai Bíróság
az 1957. február 12-én megtartott statáriális
tárgyaláson halálra ítélte fegyver- és
lõszerrejtegetés vádjával. Az ítéletet
még aznap végrehajtották.
Kálmán Dezsõ
Szaván (Baranya megye) született. Szülei földmûvesek
voltak, saját földjükön gazdálkodtak. A hat elemi
elvégzése után elõször a család gazdaságában,
majd kocsisként a helyi termelõszövetkezetben dolgozott.
1954-ben vonult be katonai szolgálatra Esztergomba, az 51. légvédelmi
tüzérosztályhoz. 1956. november elején egysége
parancsra tüzelõállást foglalt a Budapest déli
kijáratánál lévõ Juta-dombnál. November
4-én hajnalban egy erõs szovjet harckocsioszlopot átengedtek
Budapest felé. Késõbb lõttek egy egyedül
elhaladó harckocsivontatóra, ám nem találták
el. Reggel egy szovjet-magyar vegyes alakulat érkezett állásuk
közelébe, mellyel tûzharcba kerültek. Több katonát
lelõttek, és több gépjármûvet megsemmisítettek.
Kálmán Dezsõ a tûzharcban nem vett részt,
de azt követõen lement a kilõtt jármûvekhez,
ahol egy ÁVH-s százados iratait és pisztolyát
elvette (ez képezte az ítéletben a rablás tárgyi
alapját). Ezalatt civilek két, a megtámadott egységtõl
elszakadt ÁVH-st kísértek a tüzérek felé,
megkérték Kálmánt, hogy igazoltassa õket.
Csatlakozott a kísérõkhöz, majd a foglyokat agyonlõtték.
Ezt követõen tüzelõállást váltottak,
a Határ útnál lévõ salakdombokhoz mentek,
ahol ismét tüzet nyitottak szovjet egységekre, egy oldalkocsis
motorkerékpárt kilõttek. 1957. december 2-án tartóztatták
le. Elsõ fokon 1958. augusztus 14-én mozgalomban való
részvétel és egyéb vádak alapján
halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Katonai Kollégiumának különtanácsa 1958. november
13-án jogerõre emelte. November 15-én kivégezték.
Keller Károly
Budapesten született. Az elemi hat osztályának elvégzése
után nem tanult tovább, alkalmi munkákból élt.
1944-ben a MÁV-nál dolgozott, munkahelye mentesítette
a katonai szolgálat alól. 1945 után öt alkalommal
került bíróság elé, hol lopás, hol
csavargás, koldulás vádjával ítélték
el. 1956. október 26-ára fegyveres csoportot szervezett, mely
a Thököly út-Dózsa György út keresztezõdését
tartotta ellenõrzése alatt. Járõröztek, a
gyanús járókelõket igazoltatták. Október
végén a Toller Károly által vezetett kerületi
kapitányságon együttesen jelentkeztek nemzetõrnek.
Itt géppisztollyal vagy szálfegyverrel látták
el a csoport tagjait. Visszatérve Thököly út 44. szám
alatti bázisukra, rendszeresítették az õr- és
járõrszolgálatot. Egy megállított autóban
nagy mennyiségû fegyvert találtak, ezt elkobozták
és a Thököly útra vitték. Október 30-án
reggel értesültek a Köztársaság téri
ostromról, ekkor egy nagyobb csoport Keller vezetésével
azonnal a helyszínre ment. Részt vettek az ostromban és
a bírósági iratok szerint az elfoglalását
követõ atrocitásokban. Az esti órákban megszállták
a BM Május 1. úti épületét, onnan felszerelési
tárgyakat, élelmiszert szállítottak a Thököly
útra. November 4-én a szovjet agresszió hírére
megerõsítették bázisukat, és a környezõ
házakban is kiépítettek tüzelõállásokat.
A közeli benzinkút tartályait felnyitva nagy mennyiségû
MOLOTOV-koktélt készítettek. Ettõl a naptól
folyamatosan támadták a körzetükben felbukkanó
szovjet egységeket. A délelõtt folyamán több
szovjet páncélost támadtak meg kézifegyverekkel,
valamint kézigránátokkal, visszafordulásra kényszerítve
õket. Másnap sikerült egy a város központja
felé tartó harckocsit, majd egy páncélkocsit megállítaniuk,
a kocsit kísérõ szovjet katonák közül
többen elestek. November 6-án egy szovjet teherautót és
az azt kísérõ páncélost támadták
meg gyalogsági fegyverekkel, benzinespalackokkal, valamint kézifegyverekkel.
A támadás következtében a jármûvek
kigyulladtak, többen a helyszínen meghaltak. Néhány
szovjet katona a környezõ lakásokba húzódott
vissza. A lakók értesítették a felkelõket,
akik megtámadták a szovjeteket, és végeztek velük.
A sebesülteket a Péterfy Sándor utcai kórházba
szállították. Másnap a döntõ túlerõ
elõl már visszavonultak, a csapat feloszlott. 1958. október
1-jén tartóztatták le. Elsõ fokon 1959. május
26-án halálra ítélték szervezkedés
vezetése és egyéb vádak alapján. Ezt a
Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1959. október 26-án jogerõre emelte. Október
28-án kivégezték.
Kicska János
Munkácson (Ukrajna) született. A négy gimnáziumi
osztály elvégzése után Bélapátfalván
elõször egy uradalomban, majd építkezéseken
segédmunkásként dolgozott. 1949-ben önként
jelentkezett katonának. Egy év csapatszolgálat után
beiskolázták. Miután befejezte tanulmányait a
Bem Légvédelmi Tüzértiszti Iskolán, Debrecenbe
vezényelték. 1952-ben ütegparancsnoki tanfolyamra küldték,
elvégzése után került az esztergomi 51. légvédelmi
tüzérosztályhoz, fõhadnagyi rangban, ütegparancsnoki
beosztásban. 1956. október végéig Esztergomban
tartózkodott, csak november 1-jén rendelték fel Budapestre,
hogy könnyû légvédelmi ütegével foglaljon
tüzelõállást a Juta-dombnál, és akadályozza
meg a szovjet csapatok esetleges visszatérését, illetve
biztosítsa, hogy a kivonuló egységeket ne támadják
meg a fegyveresek. November 3-án több civil érkezett tüzelõállásukba;
kérésükre Kicska kézigránátokat, lõszert
adott át nekik. November 4-én hajnalban átengedtek egy
nagy tûzerejû szovjet harckocsioszlopot, majd Rémiás
Pál ütege tüzet nyitott egy harckocsivontatóra, ezt
azonban nem találták el. Reggel egy szovjet-magyar vegyes alakulat
érkezett állásuk közelébe, mellyel tûzharcba
kerültek. Több katonát lelõttek, és több
gépjármûvet megsemmisítettek. Ezt követõen
tüzelõállást váltottak a Határ útnál
lévõ salakdombokhoz, ahol ismét tüzet nyitottak
szovjet egységekre, egy oldalkocsis motorkerékpárt kilõttek.
A forradalom leverését követõen visszatért
Esztergomba, majd az alakulat 1957. március 31-i felszámolása
után Vácott teljesített szolgálatot. 1957. október
19-én tartóztatták le. Elsõ fokon 1958. augusztus
14-én szervezkedés vezetése és gyilkosság
vádjával halálra ítélték. Ezt a
Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
Különtanácsa 1958. november 13-án jogerõre
emelte. November 5-én kivégezték.
Kiss Antal
Diószegen (Szlovákia) született. Apját nem ismerte,
anyja állami gondozásba adta, ahonnan nevelõszülõkhöz
került. A második világháború idején
költözött Mosonmagyaróvárra. A nyolc általános
iskolai osztály elvégzése után fûtõként
dolgozott a mosonmagyaróvári diákotthonban. Nõtlen
volt, sem pártnak, sem politikai szervezetnek nem volt tagja. 1956.
október 26-án részt vett a mosonmagyaróvári
tüntetésben, ott volt a vörös csillagok leverésénél,
de nem azzal a csoporttal tartott, amelyik a határõrlaktanya
elé vonult. A sortûz után a kórházhoz sietett,
megnézte a kiterített halottakat, a többiekkel együtt
követelte a bûnösök kiadását, azonnali
felelõsségre vonását. Innen a tömeggel együtt
a laktanyához vonult, részt vett a katonák lefegyverzésében,
majd a többiekkel együtt visszament a tanácsháza elé.
Másnap dél körül ismét visszatért a
fõtérre, ahol a tömeg ekkorra már megölte Vági
Istvánt, a laktanya parancsnokának politikai helyettesét.
A bírósági iratok szerint Kiss Antal bántalmazta
a holttestet. Továbbmenve a kórházhoz, részt vett
Stefkó József bántalmazásában, akit utóbb
a tömeg felakasztott. 1957. január 24-én tartóztatták
le. Elsõ fokon 1957. június 10-én szervezkedésben
való részvétel és gyilkosság vádjával
életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
Különtanácsa az elsõ fok minõsítését
meghagyva 1957. december 21-én halálos ítéletre
súlyosbította. December 31-én kivégezték.
Kiss István
Panyolán (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) született. Hét
elemi osztály elvégzése után elment kocsisnak,
majd különbözõ alkalmi munkákból élt.
1946-ban Ausztrián át Nyugatra szökött, Amerikában
élõ rokonaihoz akart eljutni. Terve nem sikerült, 1947
áprilisában beállt a francia idegenlégióba,
ahonnan a következõ évben megszökött, és
visszatért Magyarországra. Itt a tiltott határátlépésért
hat hónap börtönre ítélték. Büntetésének
letöltése után még kétszer került bíróság
elé, elõször közveszélyes munkakerülés,
majd hanyag kezelés címén ítélték
el. 1955 szeptemberében három barátjával Ausztriába
szökött, ahol szintén alkalmi munkákból élt.
1956. október végén Linzben értesült a forradalomról.
28-án átszökött a magyar határon, de a határõrök
elfogták, és 31-éig fogva tartották. Amikor kiszabadult,
azonnal Budapestre utazott, a Széna tériek Maros utcai bázisán
jelentkezett. November 3-án tagja volt annak a szakasznak, amelyik
Márianosztrára ment a politikai elítélteket kiszabadítani,
de amikor megtudták, hogy ez már megtörtént, visszatértek
Budapestre. Részt vett a Külügyminisztérium épületének
elfoglalásában is. November 4-én egy kisebb osztaggal
foglalt tüzelõállást a fogaskerekû végállomásánál,
de harcra itt nem került sor. 1957. január elején egyik
ismerõse arra kérte, hogy segítsen neki kiszökni
az országból. A feladatot Kiss kilencezer forint fejében
elvállalta, ám csoportját a határõrök
elfogták. Amikor kiderült, hogy már volt Ausztriában,
és osztrák igazolvánnyal is rendelkezik, a magyar határõrségen
megbízták, készítsen jelentést, hogyan
élnek az ausztriai táborokban a magyar menekültek. Elvállalta
ugyan a feladatot, de a megbeszélt idõben nem tért vissza,
és a jelentést sem készítette el. 1957. december
29-én megpróbált visszaszökni Magyarországra,
de a határõrök elfogták. Elsõ fokon 1958.
július 21-én hûtlenség, szervezkedésben
való részvétel, valamint egyéb vádak alapján
halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Katonai Kollégiumának Tanácsa 1958. szeptember 20-án
jogerõre emelte. Több mint három hét múlva
végezték ki.
Klenovszki István
Budapesten született. Apja korán meghalt, anyja újra férjhez
ment, de házassága nem sikerült, gyerekei gyakran kerültek
menhelyre. Az iskoláit nem tudta rendesen elvégezni - gyógypedagógiai
osztályba is járt -, mindössze az általános
iskola elsõ osztályát fejezte be. Több helyen dolgozott
segédmunkásként, majd a honvédséghez került
mint polgári alkalmazott, de hamarosan elbocsátották.
Háromszor állították bíróság
elé: 1953-ban lopásért két hónapra, 1954-ben
hatósági közeg elleni erõszakért egy hónapra,
majd 1955-ben közveszélyes munkakerülés, valamint
társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás
címén egy év börtönbüntetésre ítélték.
Legutolsó büntetésébõl szabadulva Budapestre
költözött. 1956. október 27-én pilisi lakásáról
Budapestre ment, hogy körülnézzen a harcok színhelyén.
A Nemzeti Színház elõtt egy tüntetõ csoporthoz,
majd a Corvin közi fegyveresekhez csatlakozott, s még aznap részt
vett fegyveres harcban is. Október 29-én a Corvint elhagyva
a Kisfaludy utca 28/B-ben lévõ fegyveres egységhez ment
át. Társaival teherautón élelemszerzésre
indult, ehhez Maléter Pál aláírásával
ellátott igazolást kaptak. Október 30-án részt
vett a Köztársaság téri pártház ostromában,
majd másnap a föld alatti börtönök keresésében
is: õ irányította az egyik kotrógépet.
November elsõ napjaiban ÁVH-s tiszteket állítottak
elõ. November 4-ét követõen a VIII. kerületben
több helyütt is részt vett a fegyveres harcokban (Kisfaludy
utca, Baross utca, Harminckettesek tere, Rákóczi út,
Szabad Nép-székház). A vád szerint november 6-án
- lényegi vizsgálat nélkül - egyik társával
a Kisfaludy utcai bázis pincéjében agyonlõtt egy
tizenhét éves tanulót, akirõl az a hír
járta, hogy titokban rendszeresen tájékoztatja az ellenséget
a környezõ fegyveres csoportokról. 1956. december 13-án
tartóztatták le. Elsõ fokon 1958. április 24-én
halálra ítélték szervezkedésben való
részvétel és gyilkosság vádjával.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1958. október 2-án jogerõre emelte. Két
nap múlva kivégezték.
Kocsis Sándor
Kiskunfélegyházán született. Apja gazdasági
cseléd volt, aki kilenc gyermeket nevelt fel. Már a négy
elemi elvégzése után munkába kellett állnia,
1949-ig segédmunkásként dolgozott. Ekkor hívták
be sorkatonai szolgálatra, az ÁVH-hoz került, 1952-ben
szerelt le. Ezt követõen két évig ismét segédmunkásként
dolgozott, majd 1954-ben jelentkezett a rendõrséghez. A soroksári
kapitányságra osztották be, 1956-ban tizedes volt. 1956.
október 28-án Soroksáron is megalakult nemzetõrség;
az idõközben kiürült rendõrség épületében
rendezték be fõhadiszállásukat, a testületnek
így Kocsis is tagja lett. November 4-én kora reggel Oláh
Ödön nemzetõr parancsnok utasította embereit, hogy
foglaljanak tüzelõállást a fõvárosba
vezetõ út mentén, és támadják meg
a befelé tartó szovjet katonai egységeket. A nemzetõrök
az út mentén különbözõ helyeken foglalt
állást, Kocsis néhány társával a
Marx Károly (ma Grassalkovich) út és a Török
utca sarkán lévõ vasúti hídhoz, a Juta-dombhoz
került. Miután feltûnt egy szovjet-magyar vegyes alakulat,
a nemzetõrök tüzet nyitottak. A szovjetek viszonozták
a tüzet, a harcba az út mellé telepített esztergomi
tüzérek is bekapcsolódtak. Több szovjet harci jármû
kiégett, megsérült. A tûzharc után fedezékébõl
elõjõve Kocsis egy sebesült szovjet katonát vett
észre; amikor megbizonyosodott róla, hogy még él,
a bírósági iratok szerint agyonlõtte. 1957. február
2-án tartóztatták le. Elsõ fokon 1957. február
20-án szervezkedésben való részvétel és
szándékos emberölés vádjával tizennégy
év börtönbüntetésre ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
Különtanácsa 1957. március 18-án az ítélet
minõsítésének változatlanul hagyása
mellett halálos ítéletre súlyosbította.
A halálos ítéletet közel fél év múlva,
1957. szeptember 4-én hajtották végre.
Kokics Béla
Sóskúton (Pest megye) született. Visszamaradott szellemi
képességei miatt csak hétéves korában íratták
be az elemi iskolába, így is csak több év alatt
sikerült elvégeznie az elsõ osztályt, alig tanult
meg írni és olvasni. Az iskolát három osztály
elvégzése után befejezte. Ezt követõen különbözõ
uradalmakban alkalmazták napszámosként. 1945-ben került
Budapestre, ahol különbözõ helyeken mint segéd-
vagy szállítómunkás dolgozott. 1953-tól
a MÁV-nál rakodó volt a Déli pályaudvaron.
Kokics 1945-ben belépett az MKP-ba, majd tagja lett az MDP-nek és
az MSZMP-nek is. 1956-ban három hónapig a folyamõrségnél
teljesített szolgálatot. 1956. október 28-án a
rádió felhívása nyomán feleségével
együtt megjelent a XII. kerületi rendõrkapitányságon,
ahol nemzetõrnek jelentkezett. A Törpe utcai õrsre osztották
be, járõrözött, illetve vezetõ politikusok
lakásának õrzésében vett részt.
Megakadályozta, hogy egy tüntetõ csoport elfoglalja a XII.
kerületi pártbizottság épületét (ahol
ÁVH-sokat sejtettek), az ott talált fegyvereket a rendõrkapitányságra
szállíttatta. Ekkor cserélte el karabélyát
dobtáras géppisztolyra. Két alkalommal is megakadályozta,
hogy fegyveresek az õrizetlenül hagyott villalakásokat
fosztogassák. November 4-én délelõtt személyes
ügyben ment a Déli pályaudvarra, éppen amikor a
szovjet tankok áttörték a hevenyészett barikádot.
Bekapcsolódott a küzdelembe, melynek során több szovjet
katona életét vesztette. 1957. március 15-én tartóztatták
le. A bírósági eljárás során az
igazságügyi orvosszakértõ jelentésében
gyengeelméjûséget állapított meg. A Fõvárosi
Fõügyészség az Egészségügyi Tudományos
Tanácstól kért szakvéleményt, amely megerõsítette
a korábbi értékelést azzal a megjegyzéssel,
hogy ez nem akadályozta Kokicsot tette társadalmi veszélyességének
felismerésében. Elsõ fokon 1958. február 19-én
mozgalomban való részvétel és gyilkosság
vádjával halálra ítélték. Ezt a
Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1958. április 11-én jogerõre emelte. Miután
fölterjesztett kegyelmi kérvényét az Elnöki
Tanács elutasította, május 8-án kivégezték.
Kolompár Mátyás
Kiskunmajsán (Bács-Kiskun megy) született. Iskolába
egyáltalán nem járt, analfabéta volt. Tavasztól
segédmunkásként, napszámosként, õsztõl
pedig cigány vándoriparosként dolgozott. 1946-ban katonai
szolgálata alatt a hadbíróság lopás és
szolgálati bûntett vádjával hat és fél
hónap börtönbüntetésre ítélte,
amit ki is töltött. Leszerelése után a kiskunfélegyházi
járásbíróság súlyos testi sértés
címén ítélte száz forint pénzbüntetésre,
de õ ezt nem tudta kifizetni, helyette leülte a húsz napot.
1952-ben lopásért újból elítélték,
büntetésébõl egy évet töltött le.
Szabadulása után egy építõipari vállalatnál
dolgozott segédmunkásként. 1956. október 27-én
nagyobb tömeg gyûlt össze Kiskunmajsán az állat-
és kirakodóvásáron, s tüntetni kezdett a
régi rendszer, annak szimbólumai és helyi képviselõi
ellen. Leverték vagy lemeszelték a vörös csillagokat,
levertek egyes köztáblákat. Egyre hangosabban követelték
Neményi Józsefnek, a begyûjtési hivatal volt vezetõjének,
valamint a tanácselnöknek és a párttitkárnak
a megbüntetését. Neményit otthonából
a tanácsházához vitték, hogy a tömeg elõtt
számoljon be viselt dolgairól. Ott bezárták a
pincébe, hogy a többi vezetõvel együtt hallgassák
ki. A párttitkár keresésére indultakat azonban
értesítették, hogy az már elmenekült a faluból.
Ekkor visszafordultak, és Kolompár Mátyás felhozta
Neményi Józsefet a pincébõl. Ahogy kiértek
az épületbõl, a tömeg nekiesett Neményinek,
és agyonverték. 1956. november 26-án tartóztatták
le. Elsõ fokon 1957. február 22-én szándékos
emberölés vádjával tizenkét évi börtönbüntetésre
ítélték. Ezellen csak a védõ nyújtott
be fellebbezést. A Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1957. szeptember 28-án mozgalomban való részvétel
és gyilkosság vádjával ítéletét
halálbüntetésre súlyosbította. Október
10-én kivégezték.
Kolonics János
Pakson született. A nyolc általános elvégzése
után különbözõ iparvállalatoknál
dolgozott segédmunkásként. Egy ideig vájárképzõbe
járt, de az iskolát nem tudta befejezni, haza kellett mennie,
hogy szüleinek segítsen; rövid idõ múlva a
hidasi szénbányában mégis vájárnak
állt. 1955 õszén Tolnára vonult be katonának
egy utászalakulathoz, ám egészségi okok miatt
hamarosan leszerelték. Kétszer állt bíróság
elõtt: 1953-ban tervgazdaság érdekeit sértõ
bûntett vádjával tíz hónapra ítélték;
közvetlenül ennek letöltése után tiltott határátlépés
kísérletéért kapott másfél év
börtönt. 1956 nyarán barátjával külföldre
szökött. Salzburg közelében lakást, munkát
is kapott, ám munkahelye hamarosan megszûnt, s mivel nem tudott
elhelyezkedni, átszökött az NSZK-ba. Ott elfogták,
és visszatoloncolták Ausztriába. Õ azonban visszaszökött,
s a forradalom kitöréséig Nyugat-Németországban
élt munka nélkül. A forradalom hírére kinti
barátjával úgy döntöttek, azonnal hazatérnek,
hogy részt vehessenek a harcokban. Bécsbe utaztak, ahol október
27-én részt vettek a magyar emigránsok által szervezett
gyûlésen. Másnap kilenc társával Ágfalvánál
lépte át a határt, ám a határõrök
elfogták, Sopronba vitték, és két napig fogva
tartották õket. Október 30-án egy élelemszállító
teherautón mentek fel a fõvárosba, ahol a Széna
tériek Maros utcai bázisára irányították
õket. Belépett a nemzetõrségbe, a Rákosi-villa
õrzésére rendelték ki. Másnap részt
vett a Külügyminisztérium épületének elfoglalásában.
A szovjet támadást követõen két napig a Széna
téren, két napig az óbudai Schmidt-kastélyban
vett részt a fegyveres harcban. November 7-e után egy ideig
a környéken bujkált, majd vidékre költözött.
1958. október 27-én tartóztatták le. Elsõ
fokon 1959. április 7-én szervezkedésben való
részvétel, hûtlenség, valamint egyéb vádak
alapján halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb
Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa
1959. május 4-én jogerõre emelte. Május 6-án
kivégezték.
Kolozsi István
Ózdon született, apja gyári munkás volt. A polgári
iskola négy osztályának elvégzése után
1930-ban önként vonult be katonai szolgálatra a folyamõrséghez,
1936-ban szakaszvezetõként szerelt le. A háború
idején többször bevonultatták, 1944 novemberében
esett szovjet hadifogságba, 1948. november 8-án jött haza
Magyarországra. 1951-ig a miskolci törvényszéken
dolgozott, ekkor azonban létszámcsökkentés miatt
elbocsátották. Az ÓKM-nél adminisztratív
munkát végzett; 1953-ban segédmunkára helyezték
át. 1956. október 23-a után beválasztották
a nagyüzem munkástanácsába, az üléseken
rendszeresen részt vett. Segítette a polgári õrség
megalakulását, több alkalommal vállalt fegyveres
szolgálatot. Október 29-én részt vett Cs. Nagy
Zsigmond rendõr százados letartóztatásában,
õt a városi munkástanácsnál akarta elõállítani.
A kaszinó elõtti téren azonban a tömeg felismerte
Cs. Nagyot, kirángatták õt a katonai autóból,
és agyonverték. Bántalmazásában Kolozsi
nem vett részt. 1958. február 28-án tartóztatták
le. Elsõ fokon 1958. szeptember 12-én szervezkedésben
való részvétel és gyilkosság vádjával
ítélték halálra. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Katonai Kollégiumának különtanácsa 1958. október
17-én jogerõre emelte. Október 22-én kivégezték.
Komjáti Ferenc
Mezõnyéken született vasutascsaládban, nyolcan voltak
testvérek. Az elemi öt osztályának elvégzése
után dolgozni kezdett. A háború idején behívták
katonának, de 1943-ban megszökött. Miután elfogták,
a hadbíróság három és fél év
börtönbüntetésre ítélte. 1946-ban feltörte
a Miskolci Megyei Törvényszék bûnjelkamráját,
ezért statáriális eljárás során
tizenöt évi fegyházbüntetésre ítélték,
de büntetésének letöltését 1948 novemberében
feltételesen félbeszakították. 1954 õszén
egy vendéglõi verekedést a bíróság
hatóság elleni erõszaknak minõsített, és
ezért egy év hat hónap börtönbüntetésre
ítélték. 1956. július 8-án szabadult Várpalotáról;
Miskolcon az Épületanyag-fuvarozási Vállalatnál
lett rakodómunkás. 1956. október 25-én bekapcsolódott
az Egyetemvárosban a diákok tüntetésébe.
Másnap nagyobb tömeg követelte a rendõrkapitányság
elõtt az elõzõ nap letartóztatottak szabadon engedését.
Az épületbõl figyelmeztetõ lövéseket
adtak le, mire az emberek szétfutottak, majd ismét összegyûltek
a megyei fõkapitányság épülete elõtt.
Követelésükre négy-öt letartóztatottat
szabadon is engedtek, az emberek azonban továbbra sem mozdultak az
épület elõl. Különbözõ rémhírek
terjedtek el a lefogottak kivégzésérõl, ezek felkorbácsolták
az indulatokat, egyre hangosabban követelték a diákok szabadon
bocsátását. A megerõsített õrség
ekkor tüzet nyitott a tüntetõkre. Hárman azonnal meghaltak,
többen megsebesültek. A halottakat tehergépkocsikra rakták,
és körbevitték õket a környezõ nagyüzemekbe,
bányákba. A könnyûszerszámgépgyár
munkástanácsa kiosztotta a gyárban lévõ
fegyvereket, ezzel megkezdõdhetett a fõkapitányság
ostroma. Értesülve a történtekrõl, Komjáti
a helyszínre sietett, hogy személyesen körülnézzen.
Mire odaért, már folyt az épület ostroma. A bíróság
bizonyítottnak tekintette, hogy részt vett az épületbõl
civil ruhában menekülõ Gáti Gyula rendõr
alezredes bántalmazásában. A súlyosan megsebesült
tisztet nyakánál fogva egy teherautó után kötötték,
a szovjet emlékmûhöz vonszolták, ahol fölakasztották.
1956. december 15-én tartóztatták le. Elsõ fokon
mozgalomban való részvétel és gyilkosság
vádjával 1957. május 16-án halálra ítélték.
Ítéletét a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1957. július
17-én jogerõre emelte. Három nap múlva kivégezték.
Kondorosi Imre
Sátoraljaújhelyen született. A négy elemi után
Miskolcon végezte el a polgári iskolát, majd a MÁV-hoz
ment lakatostanulónak (apja is ott dolgozott). 1941-ben szabadult föl,
és ugyanott dolgozott tovább, amíg 1943-ban be nem hívták
katonának. Debrecenbe került a repülõsalakulathoz,
de 1944 szeptemberében megszökött egységétõl.
A fronton nem harcolt, rendfokozata nem volt. 1945-ben munkaszolgálatra
vitték a Szovjetunióba, 1947-ben jött haza. A Pannónia
Szõrmegyárban helyezkedett el szakmájában, és
még ugyanebben az évben belépett az MKP-ba. 1949-tõl
függetlenített pártmunkásként dolgozott.
Családi problémái miatt 1952-ben kizárták
a pártból, ekkor újra szakmájában helyezkedett
el. 1956. november 4-én a második szovjet agresszió hírére
csatlakozott a Keller Károly vezette Thököly úti fegyveres
csoporthoz, amely ekkor erõsítette meg bázisát,
és a környezõ házakban is épített
ki tüzelõállásokat, ezek egyikében volt Kondorosi
a géppuska kezelõje. A közeli benzinkút tartályait
felnyitva nagy mennyiségû MOLOTOV-koktélt készítettek.
Ettõl a naptól folyamatosan támadták a körzetükben
felbukkanó szovjet egységeket. A délelõtt folyamán
több szovjet páncélost támadtak meg kézifegyverekkel,
valamint kézigránátokkal, visszafordulásra kényszerítve
õket. Éjszaka Barabás Tibor vezetésével
megtámadtak egy szovjet páncélautót, a harc során
több szovjet katona életét vesztette. Kondorosi aktív
részt vállalt a harcban. Másnap sikerült egy a város
központja felé tartó harckocsit, majd egy páncélkocsit
megállítaniuk, a kocsit kísérõ szovjet
katonák közül többen elestek. November 6-án egy
szovjet teherautót és az azt kísérõ páncélost
támadták meg gyalogsági fegyverekkel, benzinespalackokkal,
valamint kézifegyverekkel. A támadás következtében
a jármûvek kigyulladtak, többen a helyszínen meghaltak.
Néhány szovjet katona a környezõ lakásokba
húzódott vissza. A lakók értesítették
a felkelõket, akik megtámadták a szovjeteket, és
végeztek velük. A sebesülteket a Péterfy Sándor
utcai kórházba szállították. Másnap
a döntõ túlerõ elõl már visszavonultak,
a csapat feloszlott. 1958. október 1-jén tartóztatták
le. Elsõ fokon 1959. május 26-án halálra ítélték
mozgalomban való részvétel és egyéb vádak
alapján. Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1959. október 26-án jogerõre emelte. Október
28-án kivégezték.
Korsós József
Solton (Bács-Kiskun megye) született. Az általános
iskola befejezése után a Ganz Vagon- és Gépgyárban
tanulta ki a géplakatosszakmát. 1952-ben szabadult fel, és
1955. õszi bevonulásáig ugyanott dolgozott. A rákospalotai
légvédelmi tüzéralakulatnál teljesített
szolgálatot. A forradalom kitörése után ütegét
Dunakeszire vezényelték. Október 29-ig a vagongyár
õrzését, védelmét látták
el. Felvették a kapcsolatot a helyi nemzetõrséggel, részükre
fegyvert, lõszert, kézigránátot adtak át,
segítették a nemzetõrök kiképzését.
Október 30-án telefonon érkezett parancs alapján
tüzelõállást foglaltak a helyi temetõnél,
hogy megakadályozzák a szovjet csapatok esetleges visszatérését
a fõvárosba. Október 31-én délelõtt
a katonák és a velük lévõ civilek tüzet
nyitottak egy Budapest felé haladó szovjet tartálykocsira,
valamint a katonai kíséretet szállító tehergépkocsira.
Utóbbit találat érte, és megállt. A löveg
parancsnoka ekkor megpróbálta meggyõzni a szovjet tisztet,
hogy forduljanak vissza, ám kísérlete nem vezetett eredményre.
Még tartott a vita, amikor Czédli István agyonlõtte
a szovjet tisztet, majd az a löveg, amelynek Korsós József
is a kezelõje volt, négy lövést adott le. A teherautó
kigyulladt, több katona bennégett, a menekülõket gyalogsági
fegyverekkel lõtték. Egy sebesült katonát kórházba
szállítottak. 1957. március 18-án tartóztatták
le. 1957. május 10-én a Budapesti Katonai Bíróság
még csak szándékos emberölés kísérletében
találta bûnösnek, és ezért két év
börtönbüntetésre és lefokozásra ítélte.
Ítéletét a Legfelsõbb Bíróság
1957. július 4-én hatályon kívül helyezte,
és a nyomozati szerveket új eljárás lefolytatására
utasította. Ezek után elsõ fokon 1958. június
13-án halálra ítélték szervezkedésben
való részvétel és gyilkosság vádjával.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
különtanácsa 1958. augusztus 5-én jogerõre
emelte. Augusztus 9-én kivégezték.
Koszterna Gyula
Újpesten (Budapest) született. Kétéves korában
elveszítette apját, ezt követõen tízéves
koráig intézetben nevelkedett. Az öt elemi osztály
elvégzése után, 1948-ban kezdett el dolgozni. A következõ
évben lakatostanonc lett, 1950-ben képzését megszakítva
jelentkezett a néphadseregbe. 1953-ban leszerelt, ezt követõen
különbözõ gyárakban dolgozott lakatosként.
1956. október 23-án munkaidõ után a Belvárosba
ment, ahol jelen volt a rádió ostrománál. Másnap
részt vett az újpesti tüntetésen, beszédet
mondott a kerületi rendõrkapitányság elõtt
lelõtt fiatalmeber rögtönzött ravatalánál.
Tagja lett az ezt követõen megalakult Ideiglenes Nemzeti Bizottságnak.
Október 27-én az Ideiglenes Nemzeti Bizottság elnökének,
Rajki Mártonnak az utasítására társaival
felnyitotta a Magyar Nemzeti Bank újpesti fiókját, ahonnan
pénzt fizettek ki az egyes üzemeknek, annak ellenére, hogy
a kormány letiltotta a fizetéseket. Október 30-án
kinevezték a politikai nyomozók parancsnokává,
feladata volt ÁVH-s tisztek letartóztatása, kihallgatásuk
vezetése. Ugyanezen a napon tartóztatták le Horváth
Jánost, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét,
akinek a kihallgatását Koszterna vezette. A következõ
napokban nyolc másik személyt is letartóztattak, kihallgattak.
November 3-án õ lett a kerületi fõkapitányság
bûnügyi osztályának a vezetõje. Miután
november 4-én este terepszemlét tartottak, másnap négy
társával behatolt Piros László és KISS
Károly II. kerületi lakásába, ahonnan a vád
szerint nagy értékû ingóságokat hoztak el.
November 4-tõl részt vett a szovjet csapatok elleni fegyveres
harcban, az újpesti téglagyár környékén,
valamint a Váci út és Árpád út keresztezõdésénél.
November 13-án eredménytelenül kísérelt meg
tüntetést szervezni az elõzõ napon letartóztatott
vezetõk kiszabadítása érdekében. 1957.
február 8-án tartóztatták le. Elsõ fokon
szervezkedés kezdeményezése és vezetése,
valamint egyéb cselekmények vádjával 1959. március
15-én halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb
Bíróság Népbírósági Tanácsa
1959. július 23-án jogerõre emelte. Július 30-án
kivégezték.
Kovács Dezsõ
Gyömrõn (Pest megye) született. A négy polgári
elvégzése után segédmunkásként kezdett
dolgozni, majd kitanulta a hõszigetelõ-szakmát. 1939-ben
sorkatonai szolgálatot teljesített, 1941-ben ismét behívták.
1944. március 15-én részt vett az antifasiszta tüntetésen,
ezért a hadbíróság lázítás
vádjával két év börtönre ítélte.
November végén megszökött. A háború
végeztével Algyõn dolgozott; a kommunista párt
ifjúsági szervezõje volt. 1945-1946-ban õrmesteri
rendfokozatban újra katona. 1946-ban falopás vádjával
statáriális bíróság tíz év
börtönbüntetésre ítélte. Büntetését
1949-ben kegyelembõl öt év próbaidõre felfüggesztették.
Az Építésügyi Minisztérium Szerelõipari
Vállalatánál helyezkedett el. Többszörös
élmunkás és sztahanovista. A forradalom kitörésekor
Törökszentmiklóson dolgozott, csak október 26-án
érkezett Budapestre. Másnap bement vállalatához,
ahol a munkástanács megválasztása zajlott. Õt
is jelölték, de nem fogadta el. Október 28-án a
rádió felhívására jelentkezett nemzetõrnek
a VII. kerületi rendõrkapitányságon. Még
aznap járõrszolgálatba ment, melynek során lefegyverezték
a Szabad Nép-székház egyik egységét, mert
azok nem voltak hajlandók az alakuló nemzetõrséghez
csatlakozni. Késõbb a csoport átköltözött
a Wesselényi utca 49-be, majd az Almássy tér 2-be, egyben
megszüntették a csoport nemzetõri jellegét (a továbbiakban
a karszalagot sem használták). Felvették a kapcsolatot
Solymosi János alezredessel, a VIII. kerület katonai parancsnokával.
Az õ révén a BM raktárából jelentõs
mennyiségû fegyverzethez és egyéb katonai felszereléshez
jutottak. Hamarosan a csapat vezetõje lett. Részt vettek a Köztársaság
téri pártház ostromában. November 3-án
jelen volt a BM Budapesti Fõosztálya épületében
az Ideiglenes Karhatalmi Bizottságot megválasztó gyûlésen.
Ezen a napon tették át székhelyüket a Royal Szállóba.
November 4-tõl nagy erõkkel vették fel a harcot a támadó
szovjet csapatokkal, jelentõs veszteségeket okozva nekik. November
7-én az épület kigyulladt, és kénytelenek
voltak feladni a fegyveres ellenállást. Társaival a honvédkórházban
keresett menedéket. Itt még tíz napon át röplapokat
fogalmaztak és terjesztettek, majd a csoport beszüntette tevékenységét.
1957. október 23-án tartóztatták le. Elsõ
fokon 1958. június 30-án szervezkedés vezetése
és egyéb vádak alapján halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
különtanácsa 1958. október 4-én emelte jogerõre.
Három nap múlva kivégezték.
Kovács Ferenc
Budapesten született munkáscsaládban. A nyolc általános
elvégzése után nem tanult tovább, segédmunkásként
kezdett el dolgozni. Katonai szolgálatát letöltve továbbszolgálatot
vállalt, ám 1956 februárjában leszerelték.
Augusztusban közveszélyes munkakerülés és orgazdaság
gyanújával letartóztatták. A forradalom kitörése
vizsgálati fogságban érte. A börtönbõl
október végén szabadulva csatlakozott a Landler Jenõ
utca 44. számú házban tartózkodó fegyveres
csoporthoz, ahol felderítõként mûködött.
A harcok idején kitûnt bátorságával. A fegyveres
harc bukását követõen azonnal bekapcsolódott
a politikai ellenállásba: részt vett röpcédulák,
illetve az Élünk címû illegális lap készítésében.
1956. november 26-án megbízta egyik bajtársát,
hogy likvidáljon egy árulónak vélt személyt,
az azonban csak megsebesült, amikor rálõttek. December
6-án egy illegális politikai tevékenységet szolgáló
lakásban tartóztatták le. Elsõ fokon 1957. április
8-án gyilkosság és izgatás vádjával
tíz év börtönbüntetésre ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1957. június 20-án az elsõ fokú
ítélet minõsítését izgatásról
szervezkedésben való részvételre súlyosbítva
halálbüntetésre változtatta. Június 26-án
kivégezték.
Kovács Imre
Monor (Pest megye) született. A négy polgári osztály
elvégzése után küldöncként kezdett el
dolgozni Kecskeméten a rendõrségnél. Ezt követõen
a konzervgyárban, majd rövid ideig szülõfalujában
dolgozott, késõbb Budapesten betonozó volt különbözõ
építõvállalatoknál. 1956. október
28-án a rádió felhívására jelentkezett
nemzetõrnek a VII. kerületi rendõrkapitányságon.
Fegyveres járõrszolgálatra osztották be. Késõbb
a csoport átköltözött a Wesselényi utca 49-be,
majd az Almássy tér 2-be, egyben megszüntették a
csoport nemzetõri jellegét (a továbbiakban a karszalagot
sem használták). Felvették a kapcsolatot Solymosi János
alezredessel, a VIII. kerület katonai parancsnokával. Az õ
révén a BM raktárából jelentõs mennyiségû
fegyverzethez és egyéb katonai felszereléshez jutottak.
A csoport parancsnokhelyettese lett. Részt vett a Köztársaság
téri pártház ostromában. Az épület
elfoglalása után védelmébe vette Méhes
Lajos pártfunkcionáriust, akit közelben lakó sógorához
kísért el. Igyekeztek megakadályozni a fosztogatást,
majd amikor ez nem sikerült, teherautót szereztek, és a
pártház felszerelésébõl kétfuvarnyit
szállítottak át a Péterfy Sándor utcai
kórházba. Az elkövetkezõ napokban ÁVH-s tisztek
felkutatásában, házkutatásokban vett részt.
November 2-án õ irányította az Fõvárosi
Villamosvasút Vállalat Akácfa utcai központja elleni
támadást, ahol információik szerint ÁVH-sok
rejtõztek. Innen két teherautót zsákmányoltak.
November 3-ról 4-re virradóra vezetésével lefegyverezték
az Eötvös utcai katonai fegyverraktár õrségét,
ahonnan jelentõs mennyiségû fegyvert és egyéb
katonai felszerelést szereztek. Másnap a megnövekedett
létszámú és tûzerejû csoport áttette
székhelyét a Royal Szállóba. Itt részt
vett a védelem megszervezésében, november 4. után
egyik irányítója volt a védekezõ harcoknak,
melyek során jelentõs veszteségeket okoztak a szovjeteknek.
Amikor november 7-én az épület kigyulladt, kénytelenek
voltak feladni a fegyveres ellenállást. Kovács Dezsõ
vezetésével a honvédkórházban kerestek
menedéket. Itt még tíz napon át röplapokat
fogalmaztak és terjesztettek, majd a csoport beszüntette tevékenységét.
1957. július 17-én tartóztatták le. Elsõ
fokon 1958. június 30-án szervezkedés vezetése
és gyilkosság vádjával halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
különtanácsa 1958. október 4-én jogerõre
emelte. Három nap múlva kivégezték.
Kovács Lajos
Budapesten született. A négy polgári iskolai osztály
elvégzése után a Mávagnál volt szerszámlakatos
ipari tanuló. A háború miatt az iskolát nem tudta
befejezni, behívták katonának. Leventeként 1945
januárjában esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1948
októberében jött haza. Még egy fél évig
a Mávagban dolgozott, majd a Stühmer Csokoládégyárban
volt szezonmunkás. 1950-ben a Budapesti Büntetõ Törvényszék
lopás vádjával három hónap fogházbüntetésre
ítélte. Ettõl kezdve csak igen rövid idõszakokat
töltött szabadlábon: 1951-ben rablásért, 1954-ben
társadalmi tulajdon elsikkasztásáért, majd még
ugyanezen évben lopásért ítélték
el. 1956 októberében Tatabányán dolgozott vájárként.
Október 25-én érkezett Budapestre, önkéntes
ápoló lett a Péterfy Sándor utcai kórházban.
Október 26-án sebesülteket szállított, majd
bekapcsolódott a fegyveres harcba: a Baross tér 19-es számú
házba települt csoporthoz csatlakozott. Járõrszolgálatot
látott el, részt vett a gyalogos- és gépjármûforgalom
ellenõrzésében. A Mûvész Klubból,
majd október 31-én a Teleki téri BM-garázsból
fegyvereket szállított a bázisukra. Több belügyi
dolgozó lakásán tartottak házkutatást.
November elsõ napjaiban Gyöngyöstarjánból szállítottak
élelmiszert a csoport tagjai számára. November 4-ét
követõen részt vett a Baross téren a szovjet csapatok
elleni fegyveres harcban. A bíróság bûnösnek
találta az égõ Divatcsarnok kifosztásában
is. 1956 után ugyancsak három alkalommal ítélték
el köztörvényes bûncselekményekért, utolsó
büntetésébõl 1960. március 28-án szabadult,
de még aznap letartóztatták '56-os cselekményei
miatt. A Legfelsõbb Bíróság 1961. július
15-én szervezkedés vezetése és egyéb vádak
alapján halálra ítélte a fellebbezés lehetõsége
nélkül. Augusztus 26-án kivégezték.
Kováts József
Békéscsabán született. 1944-ben érettségizett,
még ebben az évben behívták katonának,
Németországban esett hadifogságba, ahonnan csak 1946-ban
tért vissza. Belépett a Magyar Szabadság Pártba
és beiratkozott a szegedi tudományegyetem orvosi karára,
de egy év múlva kizárták, és izgatás
vádjával négy év börtönbüntetésre
ítélték. 1951-ben szabadult, ekkor elõbb a Csornai
Állami Gazdaságban, majd a dorozsmai Gépállomáson
helyezkedett el. Egy tanfolyam elvégzése után, különbözõ
gépállomásokon, fõkönyvelõként
dolgozott tovább. 1956. október 19-én részt vett
a József Attila Kör alakuló ülésén,
hozzászólásában élesen bírálta
a rendszert. Október 25-én csatlakozott a szegedi tüntetéshez.
Részt vett azokon a tárgyalásokon, amelyeknek célja
a szegedi forradalmi erõk összefogása volt. Másnap
folytatódtak a tüntetések. A város katonai parancsnoka
közölte az alakuló forradalmi bizottsággal, hogy amennyiben
a tüntetõk behatolnak a Széchenyi térre, akkor tüzet
nyitnak. Baróti Dezsõ professzor, Kováts József
és mások megpróbálták részint más
irányba terelni a tüntetést, részint kordont vonni
a tér köré, ez azonban csak egy ideig sikerült. A
tömeg a kordonon keresztülgázolva betört a térre,
s eldördült a halálos áldozatot is követelõ
sortûz. Kováts József maga is megsebesült, és
csak október 29-én bocsátották el a sebészeti
klinikáról. Ekkor lett tagja a Szegedi Néptanács
vezetõségének, elõször a pénzügyek
irányításával, majd a belbiztonsági szervek
vezetésével bízták meg. A szegedi ÁVH tagjait
a Csillag börtönbe záratta elkerülendõ az utcai
ítéleteket. November 4-én a néptanács utasítása
ellenére a városban szórványos ellenállás
fogadta a bevonuló szovjet csapatokat. Másnap Kováts
József kezdeményezte a fegyverek összegyûjtését,
õ vezette a néptanács délelõtti ülését:
a Kádár-kormány elismerésérõl elfogadott
javaslata szerint 1956. november 6-án felvették a kapcsolatot
az MSZMP-vel, amely támogatásáról biztosította
a testületet. A szovjetek azonban letartóztatták õket.
Elsõ fokon szervezkedés vezetése és egyéb
vádak alapján 1958. február 13-án halálra
ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa jogerõre emelte
1958. október 1-jén. Október 6-án végezték
ki.
Kósa Ferenc
Budapesten született. 1948-ig Romániában, egyik rokonánál
nevelkedett. Magyarországra kerülése után több
alkalommal folyt ellene eljárás közveszélyes munkakerülés
és csavargás címén; megjárta a kalocsai
és az aszódi Javító-Nevelõ Intézetet
is. Három elemi osztályt végzett. 1953-ban fiatalkorúként
társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás
vádjával ítélték börtönbüntetésre.
Béresként dolgozott a nagymarosi állami célgazdaságban.
1956. október 23-án részt vett a Vörös Csillag
Nyomda elõtti tüntetésben, majd tagja volt a Kilián
laktanyába benyomuló tömegnek. Itt felfegyverkezve bekapcsolódott
a rádió ostromába. Másnap csatlakozott a VIII.
kerületi rendõrkapitányság épületében
gyülekezõ fegyveresekhez, õrszolgálatot látott
el a garázsnál. Október 30-án részt vett
a Köztársaság téri pártház ostromában,
majd annak elfoglalását követõen a pincebörtönök
felderítésére folytatott kutatásokban. Ezt követõen
a VII. kerületi pártháznál mûködõ
felkelõcsoporthoz csatlakozott. A forradalmat követõen
köztörvényes bûncselekmény vádjával
két év négy hónapi börtönbüntetésre
ítélték. Miközben büntetését
töltötte, állították újra bíróság
elé. Elsõ fokon 1958. március 6-án szervezkedésben
való részvétel és gyilkosság vádjával
halálra ítélték. A Legfelsõbb Bíróság
Katonai Kollégiumának különtanácsa 1958. június
23-án jogerõre emelte az ítéletet. Június
25-én kivégezték.
Kósa Pál
Balatonfüreden (Veszprém megye) született. A négy
polgári elvégzése után asztalosnak tanult, majd
apja mûhelyében kezdett el dolgozni. 1942-ben behívták
katonának, 1946-ban õrmesteri rendfokozattal szerelt le. Belépett
az MKP-ba, majd tagja lett az MDP-nek is, ám hamarosan kizárták,
mert "ellenséges propagandát fejtett ki, és letagadta
múltját" (apja 1938-ban belépett a nyilaskeresztes
pártba). 1956 nyarán levelet írt az NSZK kormányának
és különbözõ német szervezeteknek, melyben
felhívta õket, hogy tiltsák be a kommunista pártot,
mivel az Moszkva fizetett ügynöke. 1956. október 23-án
részt vett az újpesti tüntetésen: este több
társával fegyvert követelt a flottilla laktanyája
elõtt, ahol megpróbálta a katonákat a felkelés
mellé állítani. Másnap jelen volt a szovjet emlékmû
ledöntésénél, és a kerületi rendõrkapitányság
elõtt lelõtt fiatalember rögtönzött ravatalánál
mondott beszédében általános sztrájkra
szólított. Tagja lett az ezután megalakult ideiglenes
nemzeti bizottságnak, másnap õ foglaltatta le a kerületi
pártbizottság gépkocsijait. Október 30-án
az õ vezetésével alakult újjá a nemzeti
bizottság, ezen a napon tartóztatták le Horváth
Jánost, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét:
az õ révén akarták elérni Mindszenty József
bíboros kiszabadítását. A nemzeti bizottság
az õ vezetésével vette fel a kapcsolatot Nagy Imrével
és az Írószövetséggel. November elején
megpróbáltak a kecskeméti légierõ segítségével
röpcédulákat eljuttatni a környezõ országokba,
azonban ez a tervük kudarcba fulladt. November 4-én a szovjet
támadás hírére fegyveres ellenállásra
szólította fel a lakosságot, a laktanyából
tizenkét teherautó fegyvert és lõszert szerzett,
majd a nemzeti bizottság illegalitásba vonult. November 8-án
felvették a harcot a városrészbe bevonuló szovjet
katonákkal, akik közül többen elestek, illetve megsebesültek.
November 11-én a nemzeti bizottság felhívta a kerületi
tanácsot, hogy tárgyaljanak az együttmûködésrõl.
12-én megjelentek a tanács végrehajtó bizottsága
ülésén, ahol valamennyiüket letartóztatták.
Elsõ fokon szervezkedés kezdeményezése és
vezetése, valamint társadalmi tulajdon sérelmére
elkövetett bûncselekmények vádjával 1959.
március 15-én halálra ítélték. Ezt
a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1959. július 23-án jogerõre emelte. A
halálos ítélet kihirdetését követõen
a börtönben öngyilkosságot kísérelt meg,
ezért végezték ki néhány nappal társai
után.
Kóté Sörös József
Monoron (Pest megye) született. Tízen voltak testvérek
(egyik bátyját a nyilasok lõtték agyon). Kiskunfélegyházán
nevelkedett, itt végezte el az általános iskola négy
osztályát. Cigány vándoriparosként dolgozott
mint bádogos, lakatos és alkalmi zenész. 1948-tól
három évig sorkatonai szolgálatot teljesített,
ekkor büntették elõször, önkényes eltávozásért
és parancsmegtagadásért. 1952-ben belépett a MDP-be.
1954-ben a monori járásbíróság ítélte
el, orgazdaság címén kétszáz forint pénzbüntetésre.
Felesége harmadik gyermeküket várta, amikor Kótét
letartóztatták. 1956. október 29-én õ és
Tóth József (kivégzett) a Vöröskereszt által
összegyûjtött élelmiszert szállították
Budapestre. A két teherautónyi élelmet és bort
a kórházakba vitték. Ekkor találkoztak a Vajdahunyad
utcai fegyveres csoport néhány tagjával, akik rábeszélték
õket, hogy csatlakozzanak a felkelõkhöz. Fegyvert kaptak,
és részt vettek az utcai harcokban, valamint járõr-
és õrszolgálatot teljesítettek. A bíróság
a Köztársaság téri pártház ostromában
való részvétellel is megvádolta, de ezt nem tudták
bizonyítani. A november 4-i Üllõi úti harcban a
combján megsebesült. Ekkor a kilátástalannak bizonyuló
küzdelmet föladva hazament a családjához, majd Ausztriába
menekült. Az amnesztiarendelet hírére a magyar követség
segítségével tért vissza. 1957. július
18-án tartóztatták le. Elsõ fokon mozgalomban
való részvétel, valamint egyéb vádak alapján
1958. július 23-án halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1959. február 24-én jogerõre emelte. Február
26-án kivégezték.
Kõrösi Sándor
Szekszárdon született. Gimnáziumi tanulmányait abbahagyva
önként jelentkezett katonának 1948-ban. Egy év csapatszolgálat
után felvették a Bem Légvédelmi Tüzértiszti
Iskolára, 1950-ben alhadnagyként avatták tisztté.
Szakaszparancsnok, majd hamarosan hadmûveleti tiszt lett. 1952-ben belépett
az MDP-be. Árvízvédelmi Emlékéremmel tüntették
ki. 1956-ban fõhadnagyi rangban teljesített szolgálatot,
1956. október 30-ig lakásán tartózkodott, ekkor
parancsra a csepeli Királyerdõben lévõ üteghez
vonult be. Állásukat ekkor már bekerítették
a szovjetek, velük szemben október 31-én megkezdték
az ellenállás szervezését, megerõsítették
a harcálláspont védelmét, megválasztották
a Forradalmi Katonai Tanácsot. November 4-én hajnalban a támadó
szovjetek egy kivételével a légvédelmi tüzérezred
valamennyi ütegét elfoglalták. A megmaradt lövegekbõl
Kõrösi fõhadnagy Buri István nemzetõr parancsnok
segítségével szervezett új védelmi állásokat
a stratégiailag fontosabb helyeken. Délelõtt kilõttek
egy szovjet páncélautót és egy harckocsit. 5-én
a nemzetõrök hozzájutottak egy sorozatvetõhöz,
amellyel a Kõrösi által a HÉV-végállomás
közelében kijelölt tüzelõállásból
lõtték a tököli szovjet repülõtér
felszállópályáját. Emberei november 6-án
és 7-én is tüzet nyitottak sorozatvetõkkel a szovjet
repülõgépekre, mindkét nap lelõttek egy-egy
IL-28-as gépet. November 9-én a szovjetek komoly tüzérségi
elõkészítés után általános
támadást indítottak a csepeli védelmi állások
ellen. A harcba vadászrepülõket is bevetettek, amelyek
mélyrepülésben géppuskázták a szabadságharcosok
állásait. A harcok során számos halottat és
négy harckocsit vesztettek, de a védelmet nem sikerült
megtörniük. Másnap folytatódtak a harcok, Kõrösiék
továbbra is kemény ellenállást tanúsítottak,
három szovjet harckocsit is kilõve megtartották állásaikat.
November 11-én azonban a túlerõ összeroppantotta
Csepel védelmét. A harcok után, november 10-én
társaival ki akart szökni az országból, de Kõszegen
elfogták õket. A letartóztatásból december
4-én szabadult ki. A tiszti nyilatkozatot nem írta alá,
december 8-án saját kérésére leszerelt.
Az Ofotért Vállalatnál fotólaboránsként
helyezkedett el. 1957. április 6-án tartóztatták
le. Elsõ fokon szervezkedés vezetése, valamint gyilkosság
vádjával 1957. december 14-én halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
különtanácsa 1958. március 4-én megtartott
ülésén jogerõre emelte. Március 6-án
kivégezték.
Krausz Gyula
Tinnyén (Pest megye) született. Szülei másfél
éves korában menhelyre adták. Tizenhárom évig
nevelõszülõknél volt, elvégezte az elemi
hat osztályát. Ekkor Pestre került egy fémcsiszoló-
és galvanizálómesterhez tanoncnak. 1948-ban szerzett
segédlevelet, de szakmájában sosem dolgozott, alkalmi
munkákból tartotta fenn magát. Megkeresve szüleit
hozzájuk költözött a VII. kerületbe. 1952-ben a
Budapesti Központi Járásbíróság köztörvényes
bûncselekmények vádjával másfél év
börtönbüntetésre ítélte, melyet Cegléden,
a fiatalkorúak fogházában töltött le. Szabadulását
követõen is alkalmi munkákból élt. 1954 novemberében
a tatai páncélosokhoz vonult be katonai szolgálatra.
1955-ben tizedessé és harckocsiparancsnokká léptették
elõ. 1956. október 29-én önként jelentkezett
a csolnoki fogolytábor õrzésére, ahonnan a rabokat
csak az Igazságügy-minisztériumból érkezett
utasítás után engedték szabadon. Innen Esztergomba
vezényelték, majd egységével október utolsó
napjaiban jött Budapestre, a Róbert Károly úti laktanyába,
ahonnan többször hazament lakására, a VII. kerületbe.
Alakulatát egy alkalommal gépkocsikkal és páncélosokkal
kivezényelték a mûszaki egyetemre. Néhány
nap múlva valamennyien visszatértek Tatára, ahol november
4-én leszerelték, és õ visszajött Budapestre.
A bírósági iratok szerint november 7-én lakóházának
egyik ablakából kidobtak egy oda bemenekült szovjet katonát,
ebben Krausz is részt vett. A bíróság egyéb
cselekményekben is vétkesnek ítélte, ezeket azonban
a per során nem sikerült bizonyítani. 1959. február
3-án tartóztatták le. Elsõ fokon 1959. május
26-án halálra ítélték mozgalomban való
részvétel és egyéb vádak alapján.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1959. október 26-án jogerõre emelte. Október
28-án kivégezték.
Lachky Albert
Bierbeekben (Belgium) született. Szülei 1939-ben települtek
vissza Magyarországra. A négy polgári elvégzése
után a Kábel- és Mûanyaggyárban kitanulta
a szerszámkészítõ lakatos szakmát. 1952-ben
szerzett segédlevelet. Letartóztatásáig ez volt
az egyetlen munkahelye. 1955-ben a Központi Honvéd Kórház
idegosztályán kezelték. Tagja volt a DISZ-nek. 1956.
október 23-án munkahelyén értesült a tüntetésrõl,
itt szerzett tudomást a forradalmi követelésekrõl.
Délután részt vett a tüntetésen, ott volt
a Parlamentnél és a Szikra Nyomdánál is. Innen
több fegyveressel autóbusszal a XX. kerületi tanácsházához
ment, ahol lefegyverezték az õrséget és a kerületi
rendõrkapitányságon tartózkodó rendõröket.
Este bekapcsolódott a rádió épületének
ostromába. Október 25-én a Rákóczi úti
fegyveresekhez csatlakozva részt vett a szovjet csapatok elleni küzdelemben,
majd két napon át a Corvin köziekkel harcolt együtt.
Október 27-én hazautazott szüleihez Nagymarosra, onnan
csak 30-án tért vissza. Ekkor csatlakozott a Hársfa utcai
fegyveres csoporthoz; velük indult a Köztársaság téri
pártház ostromára. Az akcióban õ volt a
Hársfa utcai egység egyik vezetõje. A bíróság
ítéletének indoklása szerint részt vett
az összeterelt foglyok kivégzésében, az iratok elégetésében,
ezt azonban semmilyen bizonyíték nem támasztja alá.
Az estét a Corvin közben töltötte, majd visszatért
a Hársfa utcai bázisra. November elsõ napjaiban különbözõ
katonai raktárakból nagy mennyiségû fegyverzetet
szedtek össze, melybõl a Corvin közieknek is juttattak. Járõrözött,
részt vett igazoltatásokban, a csoport felszerelését
célzó beszerzésekben. November 4-én egysége
felvette a harcot a támadó szovjet csapatokkal. A küzdelmet
azonban hamarosan kilátástalannak ítélte, letette
a fegyvert, és hazautazott szüleihez Nagymarosra. Ott jelentkezett
a nemzetõrségbe, ahol annak feloszlásáig különbözõ
feladatokat látott el. 1957. március 14-én gúnyos
megjegyzéseket tett a felvonuló munkásõrökre,
emiatt vették õrizetbe. 1957. március 29-én tartóztatták
le. Elsõ fokon szervezkedés vezetése, gyilkosság
és egyéb vádak alapján 1958. szeptember 4-én
halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1958. november 25-én
megtartott ülésén jogerõre emelte. November 28-án
kivégezték.
1920. február 23-án Gyónon született, földmûves
családban. Saját tanyájuk volt. Szabósegédnek
tanult, de maradt a földmûvelésnél. 1946. november
30-án nõsült meg. 1957-ig feleségével egyéni
gazdálkodó.
A forradalom alatt nemzetõr. a községi Nemzeti Bizottság
tagja.
1956 decemberében Biksza Miklós párttitkár megérkezik
a faluba ,.rendet csinálni", "ami a tanácsrendszer
visszaállítását jelenti. Hírek terjednek
el a földek kisajátításáról is.
Ennek hatására a feldühödött tömeg a tanácsháza
elé vonul. Ahol Biksza Miklós tartózkodik. A helyzet
elfajul. a párttitkár lövöldözve menekül.
a tömeg elfogja. megverik. majd Kövecses Ferenc a párttitkárt
saját pisztolyával lelövi. Kövecses Ferenc külföldre
menekül, jelenleg Kanadában él.
Ez ügyben a községbõl négy embert - Balla Pált.
Harminc Istvánt, Szabó Károlyt. Lakos Jánost -
végzik ki.
Még legalább nyolc embert ítélnek börtönbüntetésre.
ö tizennégy évet kap, majd másodfokon halálra
ítélik. 1957. október 25-én végzik ki.
Laurinyecz András
Kondoroson (Békés megye) született. Szülei gazdasági
cselédek voltak, mindketten korán meghaltak. Miután Szarvason
leérettségizett, 1948-ban beiratkozott a szegedi tudományegyetem
jogi karára. Párhuzamosan a Chinoin gyárban volt tisztviselõ,
hogy fenntartsa magát. Két évfolyam elvégzése
után, 1950-ben fegyverrejtegetés vádjával letartóztatták
(második világháborús német géppisztolyokat
õrzött), és a gyulai bíróság életfogytiglani
szabadságvesztésre ítélte. 1956 tavaszán
büntetésének letöltését félbeszakították.
A munkaközvetítõ a pilisszentlászlói bányába
irányította, itt dolgozott a forradalom kitöréséig.
1956. október 26-án bányásztársaival gyalog
ment fel Budapestre, ahol csatlakozott a Széna téri fegyveres
csoporthoz. Részt vett az október 27-28-i harcokban, majd társaival
együtt Pilisszentivánra húzódott vissza a túlerejû
szovjet támadást követõen. Október 30-án
javaslatot tett a csolnoki büntetés-végrehajtási
munkahelyen dolgozó rabok kiszabadítására, de
az akció végül elmaradt (a rabok már ezt megelõzõen
kiszabadultak Csolnokon). Társaival együtt tért vissza
Budapestre október 31-én, s ezután is részt vett
a csoport valamennyi akciójában. November 3-án tagja
volt a fegyverért Bécsbe induló csoportnak. Gyõrben
azonban Szigethy Attilától nem kapták meg a határ
átlépéséhez szükséges okmányokat,
így eredeti tervükrõl le kellett tenniük. Szigethy
ugyanakkor írásbeli meghatalmazással Szombathelyre küldte
a csoportot, hogy segítsék az ottani forradalmi tanács
munkáját, fegyverezzék le az ÁVH-s határõr
egységet. Késõ délután érkeztek
a városba, megszállták a Söptei úti laktanyát,
és hozzákezdtek a kapott feladat végrehajtásához.
Itt estek fogságba másnap reggel, miután a szovjet csapatok
hajnalban puskalövés nélkül elfoglalták a laktanyát,
ahol megszálltak. 1956. december 22-én tartóztatták
le. Elsõ fokon gyorsított eljárás során
1957. július 23-án halálra ítélték
szervezkedés kezdeményezése, vezetése, valamint
egyéb vádak alapján. A Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa jogerõre emelte
az ítéletet 1957. november 23-án. Nem kért kegyelmet,
november 29-én kivégezték.
Lengyel László
Miskolcon született munkáscsaládban. Az általános
iskola ötödik osztályának elvégzése
után különbözõ helyeken segédmunkásként
dolgozott. 1955 decemberében a miskolci 34. számú Építõipari
Vállalatnál helyezkedett el, ahol kõmûves-segédlevelet
szerzett. 1956. október 26-án (piacnap volt Miskolcon) nagyobb
tömeg követelte a rendõrkapitányság elõtt
az elõzõ nap letartóztatottak szabadon bocsátását.
Idõvel egy kisebb küldöttséget beengedtek az épületbe,
ahol közölték velük, hogy egyetlen letartóztatottat
sem tartanak fogva. A tüntetõk ezt nem hitték el, és
továbbra sem mozdultak az épület elõl. Az épületbõl
figyelmeztetõ lövéseket adtak le, mire az emberek szétfutottak,
majd ismét összegyûltek a megyei fõkapitányság
épülete elõtt. Követelésükre négy-öt
letartóztatottat szabadon is engedtek, az emberek azonban ennél
többet vártak, így továbbra sem mozdultak az épület
elõl. Különbözõ rémhírek terjedtek
el a lefogottak kivégzésérõl, ezek felkorbácsolták
az indulatokat, egyre hangosabban követelték a diákok szabadon
bocsátását. A megerõsített létszámú
rendõr- és ÁVH-s õrség ekkor tüzet
nyitott a tüntetõkre. Hárman azonnal meghaltak, többen
megsebesültek, mire az emberek szétfutottak. A halottakat tehergépkocsikra
rakták, és körbevitték õket a környezõ
nagyüzemekben, bányákban. A látottakon és
hallottakon felháborodva a Könnyûszerszámgépgyár
munkástanácsa kiosztotta a gyárban lévõ
fegyvereket, ezzel megkezdõdhetett a fõkapitányság
ostroma. A tüntetõk között ott volt Lengyel László
sógora, Kiss Tibor. Õ egy miskolci vállalatnál
volt kocsis, és a sortûz során mindkét általa
hajtott lovat találat érte. Az épülettõl
menekülõben találkozott Lengyel Lászlóval,
akinek beszámolt a történtekrõl. Mire visszaértek
a fõkapitánysághoz, azt már elfoglalták
az ostromlók. Az épületbe benyomulva Lengyel László
részt vett Juhász József ÁVH-s hadnagy és
Mohai István ÁVH-s százados bántalmazásában.
Az ütlegelés után mindkettejüket fölakasztották.
1957. január 25-én tartóztatták le. Elsõ
fokon 1957. május 16-án gyorsított eljárás
során halálra ítélték mozgalomban való
részvétel és gyilkosság vádjával.
Ítéletét a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1957. július
17-én jogerõre emelte. Három nap múlva kivégezték.
Léderer Jenõ Tibor
Budapesten született. A nyolc általános befejezése
után kitanulta a géplakatosszakmát. Bevonulását
megelõzõen bányászként dolgozott. 1955.
november 10-én kezdte meg sorkatonai szolgálatát Rákospalotán.
1956. november 2-án alakulatát elhagyta, de egy katonai járõr
már másnap õrizetbe vette, és visszavitte egységéhez.
November 4-én felkelõk szabadították ki. Ekkor
átöltözött civilbe, és csatlakozott a fegyveresekhez.
Gépkocsival fegyvert szállított Angyalföldre és
Zuglóba, majd Kispesten jelentkezett nemzetõrnek, ahol november
11-ig több alkalommal részt vett a szovjet csapatok elleni fegyveres
harcokban. November 6-án a Nagykõrösi út és
a Kossuth Lajos út sarkán négy szovjet harckocsit lõttek
ki. November 9-én egy újabb összecsapást követõen
egyik társával fölkereste Lados Mihálynét,
a kerületi tanács végrehajtó bizottságának
elnökét, hogy elõállítsák a nemzetõrségre.
Az akció során a nemzetõrök több alkalommal
is fegyverüket használták az eljárás ellen
tiltakozó házaspárral szemben, majd a sebesült Lados
Mihályt kórházba szállították, feleségét
pedig elõállították a parancsnokságra,
ahonnan rövidesen szabadon engedték. 1956. december 3-án
tartóztatták le. A Magyar Néphadsereg Fegyvernemi Parancsnokságok
Katonai Bírósága 1957. január 14-én szándékos
emberölés és egyéb cselekmények címén
halálra ítélte. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Katonai Kollégiumának különtanácsa 1957. február
6-án az ítélet minõsítését
gyilkosságra súlyosbítva jogerõre emelte. Miután
kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elutasította,
február 15-én kivégezték.
Lénárd Ottó
Pesthidegkúton (Budapest) született. Hétéves korában
elveszítette apját. Anyja kilenc gyerekkel maradt egyedül,
így több gyermekét kénytelen volt menhelyre adni.
Lénárd Ottó ott tanulta ki a pékszakmát.
1944-ben leventeként vitték el a Szudéta-vidékre,
ott esett francia hadifogságba, ahonnan csak 1948-ban került haza.
Ezt követõen három hetet töltött az Andrássy
út 60.-ban, míg igazolták. Ekkor egy sertésbeszerzõ
kocsikísérõjeként helyezkedett el. 1950-ben behívták
katonának. Szolgálata alatt három alkalommal is elítélték,
mert a szabadságáról megkésve ment vissza. 1953-ban
szerelt le, ezt követõen különbözõ helyeken
segédmunkásként dolgozott. 1954 tavaszán a vonaton
verekedésbe keveredett. Nyáron a Ferencvárosi pályaudvaron
igazoltatták, ekkor tudta meg, hogy a verekedés miatt körözést
adtak ki ellene. Négy év börtönbüntetésre
ítélték, amit késõbb még egy évvel
megtoldottak: nem adta le vállalati ruháját, amit társadalmi
tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztásnak minõsített
a bíróság. 1956. október 26-án dél
tájban az õrség a rabok közé lõve
verte vissza azok kitörési kísérletét, este
azonban tüntetõk kiszabadították az elítélteket
az oroszlányi büntetõ munkahelyrõl. Másnap
Budakeszin igazoltatták, és mivel nem rendelkezett megfelelõ
papírokkal, elõállították a Petõfi
Katonai Akadémiára. A Katonai Forradalmi Tanács október
31-én engedte szabadon. Igazolványért ment a II. kerületi
forradalmi katonai bizottmányhoz, ahol a parancsnok felszólította
a csatlakozásra. Az elkövetkezõ napokban õrszolgálatot
teljesített, valamint részt vett házkutatásokban,
ÁVH-s tisztek elõállításában. Szolgálata
közben november 2-án megsebesült a lábán. November
4-én a szovjetek támadásának hírére
hazament. Másnap leadta szolgálati fegyverét, és
néhány napig élelmiszert szállított a János
kórház számára. November 12-én jelentkezett
a Markó utcában, de az ügyészség úgy
határozott, hogy egyelõre nem kell folytatnia büntetésének
letöltését. Elbocsátó papírt és
személyi igazolványt kapott. A Dunai Rév Vállalatnál
kezdett el dolgozni, de már március 3-án letartóztatták,
hogy töltse ki hátralevõ büntetését.
Elsõ fokon 1957. december 4-én szervezkedésben való
részvétel vádjával tizenöt év börtönbüntetésre
ítélték. Tevékenységét a Legfelsõbb
Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa
az 1958. január 27-én megtartott ülésén szervezkedés
vezetésének minõsítette, és börtönbüntetését
halálos ítéletre súlyosbította. Az ítéletet
már másnap végrehajtották.
Losonczy Géza 1917-ben Érsekcsanádon, református lelkészcsaládban született. A gimnáziumi érettségi után a debreceni bölcsészkar magyar-francia szakos hallgatója. Egyetemi tanulmányainak idején tagja lett a Márciusi Frontnak. 1939-ben franciaországi ösztöndíja idején került kapcsolatba az illegális kommunista párt Külföldi Bizottságával, amely párttaggá nyilvánította. Hazatérve a Népszava újságírója lett. 1940-ben letartóztatták, majd rendőri felügyelet alá helyezték. 1941-ben Budapesten befejezte egyetemi tanulmányait, részt vett a Népszava karácsonyi mellékletének összeállításában, majd a következő évben a Történelmi Emlékbizottság létrehozásában. 1942-ben Rózsa Ferenc és Schönherz Zoltán letartóztatása után illegalitásba vonult. 1943-ban Donáth Ferenccel együtt fogalmazták meg a Békepárt memorandumát. 1945 februárjában feleségül vette Haraszti Máriát. Ez év márciusától a Szabad Nép főmunkatársa. 1946-tól az MKP KV póttagja, 1947-től képviselő, 1948. decembertől miniszterelnökségi államtitkár, 1949-től 1951-ig a Népművelési Minisztérium politikai államtitkára volt. 1951-ben koholt vádak alapján letartóztatták, és tizenöt év börtönre ítélték. 1954 nyarán súlyos betegen szabadult, egy évet töltött kórházban és szanatóriumban. 1955 áprilisában rehabilitálták. Felépülése után a Magyar Nemzet főmunkatársa. Vezető alakja a Nagy Imre körül csoportosuló pártellenzéknek. 1955-ben részt vett az írók memorandumának szervezésében, 1956-ban felszólalt a Petőfi Kör sajtóvitáján. 1956. október 23-áról 24-ére virradó éjszaka kooptálták a pártvezetés tagjai közé, az MDP PB póttagjának választották, azonban a KV politikája elleni tiltakozásképpen Donáth Ferenccel együtt levélben mondott le tisztségéről. Október 26-án az MDP KV ülésén ugyancsak Donáth Ferenccel együtt követelte, hogy a párt hagyjon fel a felkelés megbélyegzésével, folytassanak tárgyalást a felkelők főbb követelései alapján. Október 30-án államminiszterként lett tagja Nagy Imre kormányának, a sajtó- és propagandaügyeket intézte. Tagja volt az MSZMP héttagú Intéző Bizottságának. Tildy Zoltán társaságában ő tartotta a kormány utolsó, november 3-i sajtótájékoztatóját. November 4-én a jugoszláv követségre menekült, 22-én a Nagy Imre-csoport többi tagjával együtt fogták el, és szállították Romániába. 1957. április 11-én Snagovban tartóztatták le. A Nagy Imre-per másodrendű vádlottja lett volna. A vizsgálat során kiújult előző fogságában szerzett tüdőbetegsége. Éhségsztrájkot folytatott, idegrendszeri zavarok léptek fel nála. 1957. december 21-én - a bírósági tárgyalás megkezdése előtt - máig nem kellően tisztázott körülmények között halt meg a vizsgálati fogságban.
Magori Mária
Pécsett született. Apja kõmûvesmester volt, anyja
tizenhat gyermeket nevelt föl. Dunaharasztin végezte el az elemi
iskola néhány osztályát, de alig tudott írni-olvasni.
1937-ben Budapestre költözött, nyilvántartott prostituáltként
élt. 1951-ben rendõrhatósági felügyelet alá
helyezték. A következõ évben orgazdaság vádjával
egy év börtönbüntetésre ítélte
a Budapesti Központi Járásbíróság.
1956. október végén csatlakozott a Keller Károly
vezette Thököly úti csoporthoz, de annak fegyveres akcióiban
még nem vett részt. November 4-én a szovjet agresszió
hírére megerõsítették bázisukat,
és a környezõ házakban is kiépítettek
tüzelõállásokat. A közeli benzinkút
tartályait felnyitva nagy mennyiségû MOLOTOV-koktélt
készítettek, ezek jelentõs részét Magori
Mária csinálta. Ettõl a naptól folyamatosan támadták
a körzetükben felbukkanó szovjet egységeket. A délelõtt
folyamán több szovjet páncélost támadtak
meg kézifegyverekkel, valamint kézigránátokkal,
visszafordulásra kényszerítve õket. Másnap
sikerült egy a város központja felé tartó harckocsit,
majd egy páncélkocsit megállítaniuk, a kocsit
kísérõ szovjet katonák közül többen
elestek. November 6-án egy szovjet teherautót és az azt
kísérõ páncélost támadták
meg gyalogsági fegyverekkel, benzinespalackokkal, valamint kézifegyverekkel.
A támadás következtében a jármûvek
kigyulladtak, többen a helyszínen meghaltak. Néhány
szovjet katona a környezõ lakásokba húzódott
vissza. A lakók értesítették a felkelõket,
akik megtámadták a szovjeteket, és végeztek velük.
A sebesülteket a Péterfy Sándor utcai kórházba
szállították. Magori Mária a fegyveres harcban
is részt vett. Másnap a döntõ túlerõ
elõl már visszavonultak, a csapat feloszlott. 1958. október
1-jén tartóztatták le. Elsõ fokon 1959. május
26-án halálra ítélték mozgalomban való
részvétel és egyéb vádak alapján.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1959. október 26-án jogerõre emelte. Október
28-án kivégezték
Magyar János
Révfalun született földmûvescsaládban. Szülei
a földosztáskor tíz holdat kaptak, azon gazdálkodtak,
a termelõszövetkezetbe nem léptek be. Két idõsebb
bátyja elesett a második világháborúban.
A nyolc általános befejezése után kanászként
kezdett dolgozni, majd elvégezte a traktorostanfolyamot, és
a Kelemenligeti Állami Gazdaságban helyezkedett el. 1954-ben
vonult be katonai szolgálatra az esztergomi 51. önálló
légvédelmi tüzérosztályhoz, ahol gépkocsivezetõ
lett. 1956. november elején egysége parancsra tüzelõállást
foglalt a Budapest déli kijáratánál lévõ
Juta-dombnál. November 4-én hajnalban egy erõs szovjet
harckocsioszlopot átengedtek Budapest felé. Késõbb
lõttek egy egyedül elhaladó harckocsivontatóra,
de találatot nem értek el. Reggel egy szovjet-magyar vegyes
alakulat érkezett állásuk közelébe, mellyel
tûzharcba kerültek. Több katonát lelõttek, és
több gépjármûvet megsemmisítettek. Magyar
János a tûzharcban nem vett részt, ám azt követõen
lement a kilõtt jármûvekhez, ahol a szétszóródott
kisebb értékû használati tárgyak közül
többet magához vett. Ezeket szétosztotta társainak,
magának csak egy doboz cigarettát tartott meg (ez képezi
az ítéletben szereplõ lopás bûntettének
tárgyi alapját). Ekkor látta meg, hogy Kálmán
Dezsõ két civilt - ÁVH-sokat - igazoltat. Õ is
csatlakozott a csoporthoz, majd a foglyokat agyonlõtték. Ezt
követõen tüzelõállást váltottak
a Határ útnál lévõ salakdombokhoz, ahol
ismét tüzet nyitottak szovjet egységekre, egy oldalkocsis
motorkerékpárt kilõttek. 1958. január 2-án
tartóztatták le. Elsõ fokon 1958. augusztus 14-én
mozgalomban való részvétel és egyéb vádak
alapján halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb
Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa
1958. november 13-án jogerõre emelte. November 15-én
kivégezték.
Budapesten született, 1923. április 23-án. Egyéves
korában elvesztette édesanyját. másfél
éves korában édesapját. Mindketten tüdõbajban
haltak meg.
Anyjának testvére vette magához Budafokra. ö nevelte
és taníttatta Hat elemit és négy polgárit
végzett. Tizenhat éves korában. 1939-ben belépett
a Nyilaskeresztes Pártba.
Gyermekkorától gyógyíthatatlan szembetegség
kínozta. rendkívül rosszul látott. ezért
nem hívták be katonának.
Kitanulta az esztergályos szakmát. 1945 után vasesztergályosként
dolgozott. 1951 -ben megnõsült. 1952 novemberében született
gyermekük négy hónap múlva meghalt. Sztálin
halála napján temetik gyermeket, a temetõben megjegyzést
tesz Sztálinra, izgatás vádjával négy év
börtönre ítélik. 1956 januárjában amnesztiával
szabadul, segédmunkás lesz a Rákosi Mátyás
Mûveknél.
Az 1956-os forradalomban játszott szerepérõl felesége
semmit nem tud.
1958. március I 7-én tartóztatják. A Gyorskocsi
utcában van vizsgálati fogságban. Tárgyalására
a Fõ utcában kerül sor 1958. szeptember 30-án. A
vád ellene: összeesküvés. szervezkedés. Hahálra
ítélik. 1959. január 13-án kivégzik.
Sírjának helyérõl a család úgy szerez
tudomást, hogy egy rokon kórházba kerül, ahol egy
kórterem ben fekszik egy Kozma utcai börtönõrrel.
Ö árulja el, hogy a kivégzetteket az Újköztemetõ
301-es parcellájában temették el.
Felesége utoljára 1986-ban volt kint a temetõben, de
ott igazoltatták, azóta nem mert kimenni.
1915-ben született, 45 elõtt a rendõrségnél volt írnok, 48-ban leszerelték., A Vasmûben dolgozott, itt Csepelen. a kerékpárüzemben. Szíjgyártó volt a szakmája.
56-ban megválasztották a csepeli nemzetõrség parancsnokának, - sok ismerõse volt ott a Kisgazdapártból. Õ volt a civil ügyek intézõje, a harcokban nem vett részt. Családja elmondása szerint több ávós lakását is megvédte a kirablástól.
57 márciusában elvitték. majd kiengedték. Visszament dolgozni a kerékpárüzembe. Május 24-én. sötétedés után újra kereste a rendõrség. Sütõ százados tartóztatta le. Közölte, hogy a Kozma utca 13-ba viszik,
Az elsõfokú tárgyalás a Fõ utcában, a Katonai Bíróságon volt. Három másik vádlottal került egy perbe, akikkel korábban nem is ismerték egymást. A másodrendû vádlott volt Major Ernõ. A tárgyalás elsõ fokon egy hétig tartott, száz tanút hallgattak ki. Dr. Kacián Lóránd volt a védõügyvéd, akit a másodfokú tárgyalás (1958. március 4-én) elõestéjén letartóztattak, és Tökölre vittek. A család csak a tárgyalás elõtt közvetlenül tudta meg, hogy mi történt. Az új, kirendelt Ügyvédnek (Kádár. . .) csak a tárgyalás alatt volt alkalma megismerkedni az üggyel A szünetben úgy nyilatkozott, hogy biztos a felmentõ ítélet, hiszen egy terhelõ vallomás sem hangzott el a per során. A vádlottak azonban ekkor már biztosak voltak az ítéletben, a nyakukon mutatták: kötél Ez a második tárgyalás csupán egy napig tartott. Az elsõ fokon hozott három halálos ítélet közül kettõt helyben hagytak (bíró: Ledényi...). Major Ernõ ítéletét 12 évrõl halálra változtatták. Az ügyben szereplõ negyedrendû vádlott halálos ítélet helyett 10 évet kapott.
58 március 5-én táviratot kapott a család - az utolsó beszélõre édesanyja és sógora ment el 6-án, sötétedésekor végezték ki, utolsó szavai ezek voltak: "Éljen Magyarország! Éljen Nagy Imre! Ártatlanul halunk meg!"
Kapuzárás után vitték a furnér ládákat a temetõbe - a család megleste, hová temetik õket.
Hosszú éveken át minden nap. majd hetente kiment a felesége, a testvére a sírhoz.
Major Ernõ felesége és testvére elmondta, hogy a Nagy Imre kivégzése elõtti napon három sírt láttak kiásva, kettõt egymás mellett, egyet külön. Majorné kint volt a sírnál a virágokat locsolni. Egy fekete autó állt ott, és három kövér ávós nézte a kiásott sírokat. A sofõr szólt a néninek: jobban jár, ha elmegy. Pár hét múlva látták, hogy virág van a sírokon. Késõbb már soha. Ez feltûnõ volt, mert akkoriban szinte
valamennyi sírt gondozták. Azt gondolták, Nagy Imrééket temették oda.
Nagy Imre kivégzésének egyéves évfordulóján Major Ernõnét a munkahelyén behívatták az irodába, levetkõztették és megmotozták. Munka után kiment a temetõbe. Az erdõbõl rendõrök jöttek elõ, köztük egy elég fiatal nõ. Durván beszéltek az asszonnyal, kérdezték, kije fekszik itt, miért jött ki a temetõbe, lökdösték, azt mondták: "takarodjon!". A néni elmondása szerint, azt gondolta, most megverik, - "de akkor úgy volt az ember, hogy nem félt". Végül nem verték meg, csak durván kiabáltak vele, és elzavarták a sírtól.
59, 60, 61 Halottak napján lovas rendõrök taposták szét a sírokat. Munkásõrök is voltak kint, igazoltatták az embereket.
Volt, aki csináltatott sírkövet, azt kalapáccsal verték szét darabokra. A legutóbbi idõkig mindig volt ott vagy rendõr, vagy civil nyomozó. "Most, mikor elkezdõdtek az exhumálások, kimentem a temetõbe, virágot akartam vinni. Nem engedtek be a parcellába. Egy rendõrnek odaadtam a virágot, hogy tegye a sírra. És olyan rendes volt, hogy tényleg odatette."
A felesége többször kérte a holttest kiadását.
Az ügyvéd kimásolta a vádiratból a vádpontokat, és átadta a családnak:
II. rendû vádlott ellen a BHÕ. 1. pont (I) bekezdésében foglalt népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének büntette miatt, mert október 30-án a csepeli nemzeti bizottmány megválasztásakor ajánlkozott arra, hogy Csepelen megszervezi a nemzetõrséget. Ajánlkozása alapján a szükséges megbízást megkapta, és az említett idõtõl kezdve olyan nemzetõrséget szervezett meg, melynek tagjai jelentõs részben bûnözõkbõl álltak. Mint a nemzetõr zászlóalj parancsnoka, gondoskodott a nemzetõrség felfegyverzésérõl, és irányítása alatt képezték át a nemzetõrséget harcoló egységgé. A nemzetõrség keretén belül egy politikai nyomozó csoportot szervezett volt horthysta nyomozók vezetésével, mely az ellenforradalmárok számára nemkívánatos személyeket üldözte, és elõzetes letartóztatásba helyezte.
A nemzetõrségen belül mûködött egy csoport, melynek feladata volt a kilõtt szovjet harci jármûvekbõl menekülõ szovjet katonák megsemmisítése. Vádlott parancsnoksága alá tartozó nemzetõrség hajtotta végre az utak felrobbantását és vádlott személyes utasítására zárták el az utakat a szovjet csapatok elõl vasbugával, illetve olajjal megrakott szerelvényekkel.
Magyar Zoltán
Kazáron (Nógrád megye) született. Az elemi iskola befejezése után a salgótarjáni tûzhelygyárban kitanulta a vasesztergályos-szakmát, majd szakmájában a Mávautnál helyezkedett el. 1953-ban vonultatták be a határõrséghez tényleges katonai szolgálatra. A forradalom idején az Ózd közelében lévõ Susán, a határõrõrsön volt szolgálatvezetõ. 1956. október 29-én reggel több teherautóval civilek érkeztek az õrshöz, akik arra hivatkozva, hogy Ózdon az ÁVH-sok lövik a tüntetõket, fegyvert, lõszert, segítséget kértek a határõröktõl. Magyar a raktárt felnyitotta, s onnan fegyvert, lõszert, kézigránátokat adott ki a civileknek, akik kérték a határõröket, hogy õk is tartsanak velük. Magyar és több katona felültek az egyik gépkocsira, és õk is bementek a városba. A kaszinó elõtti téren ekkor már zajlott a népítélet, egy ÁVH-s tisztet már felakasztottak. Magyar ezt látva visszaindult az õrsre. étközben beült egy katonai gépkocsiba, amelyik Cs. Nagy Zsigmond rendõrtisztet vitte a munkástanácsra. A fõtérre érve a tömeg felismerte Cs. Nagyot, kirángatták az autóból, és õt is meggyilkolták. A lincselésben nem vett részt. 1956 novemberében leszerelt, és letartóztatásáig a szakmájában dolgozott tovább. 1958. március 30-án tartóztatták le. Elsõ fokon 1958. szeptember 12-én szervezkedésben való részvétel és gyilkosság vádjával halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa 1958. október 17-én jogerõre emelte. Október 22-én kivégezték.
Mansfeld Péter
Budapesten született. Szülei 1946-ig saját üzlettel rendelkezõ fodrászok voltak. 1950-ben elváltak, ezután fiuk rövid idõre intézetbe került, de anyja hamarosan újra magához vette. Az általános iskola nyolcadik osztályának elvégzése után esztergályos ipari tanuló lett. 1956 októberében csatlakozott a Széna téri felkelõkhöz. A harcokban nem vett részt: gépkocsin fegyvert, élelmiszert szállított. Összekötõként járt az óbudai Schmidt-kastélyban és a Szabad Nép-székházban. November 5-én behatolt Piros László volt belügyminiszter villájába, ahonnan fegyvert hozott el, amit otthon elrejtett. A forradalom bukása után folytatta az iskolát. 1957-ben kisebb lopások sorozatát követte el, ezért egy év börtönbüntetésre ítélték, de annak végrehajtását három év próbaidõre felfüggesztették. 1958. februárban barátjával elhatározták, hogy fegyveres csoportot alakítanak. Rendõrök és munkásõrök lefegyverzése révén kívántak fegyvereket szerezni. Február 17-én elrabolták az osztrák követség elõtt posztoló rendõrt, akit lefegyvereztek, majd szabadon engedtek. További akcióik nem jártak eredménnyel. Tervezték bebörtönzött ismerõsök kiszabadítását, és hogy bosszút állnak a feljelentõkön. 1958. február 19-én tartóztatták le. Elsõ fokon 1958. november 21-én életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték szervezkedésben való részvétel és egyéb bûncselekmények vádjával. Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1959. március 19-én halálbüntetésre súlyosbította. Két nap múlva kivégezték - tizenegy nappal tizennyolcadik születésnapja után.
Mayer Antal
Budapesten született. Négy elemit végzett. Tizenkét éves volt, amikor anyja öngyilkosságot követett el, ettõl kezdve anyai nagyszülei nevelték, igen nehéz anyagi körülmények között. Hogy segítsen, alkalmi munkákat vállalt: vizet árult, újságot kézbesített. Apja beadta az aszódi nevelõintézetbe, ahonnan azonban nyolc hónap múlva megszökött. Anyagi helyzete nõsülése után sem javult: az Auguszta-telepen laktak nyomorúságos körülmények között. 1933-tól a háborúig minden évben bíróság elé került: lopásokért kisebb büntetéseket kapott. Sorkatonai szolgálatát 1936-1937-ben a légvédelemnél töltötte. Ezt követõen újra meg újra behívták: részt vett a Felvidék, Kárpátalja, valamint a Délvidék visszafoglalásában. A nyilas hatalomátvétel után,1944 decemberében belépett az SS-be, a Várban teljesített szolgálatot. A szovjet csapatok elõl családjával együtt Németországba menekült, ott esett amerikai hadifogságba. Miután hazatért, egy ideig bujkált, s csak akkor költözött újra a családjához, amikor sikerült új lakást szerezniük. 1948-ban a Budapesti Villanyszerelõ Vállalatnál helyezkedett el, ahol mûvezetõi beosztásban dolgozott. A forradalom kitörésekor Komlón dolgozott, csak október 28-án érkezett Budapestre. Másnap a VI. kerületben jelentkezett nemzetõrnek. Felfegyverezték, állandó járõrszolgálatra osztották be, ennek során házkutatásokban is részt vett. Október 31-én egy nagyobb tömeg két nemzetõr kíséretében kísérte be Tóth Ferenc ÁVH-s századost az Eötvös utcai nemzetõr-parancsnokságra, ahol jelen volt Mayer is. Megkezdték a százados kihallgatását, ám az egyre fenyegetõbb tömeghangulat hatására utóbb kiadták az épületbõl a lincselõknek. A szovjet csapatok támadását követõen érdembeli parancs híján a nemzetõrség épületét bezárta, a kulcsot leadta a házmesternek, és hazament. 1957. május 7-én tartóztatták le. Elsõ fokon 1957. szeptember 22-én mozgalomban való részvétel, valamint egyéb vádak alapján halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1958. január 9-én jogerõre emelte. Január 14-én kivégezték.
Mányi Erzsébet
Rákosszentmihályon (Budapest) született földmûvescsaládban. Szülei nyolcéves korában elváltak, ezután mind a négy gyereket az apja nevelte. 1952-ben kimaradt a közgazdasági gimnázium harmadik osztályából, és Budapesten, a Belügyminisztérium tudakozójában kezdett el dolgozni. Fél év után áthelyezték a Gyûjtõfogház telefonközpontjába. Újabb fél év után kilépett, és hazaköltözött apjához, Gyulára. Nem sokkal ezután közveszélyes munkakerülés és okirat-hamisítás címén két hónap börtönbüntetésre ítélték. Szabadulását követõen rövid ideig a család földjén, majd a békéscsabai baromfi-feldolgozó vállalatnál dolgozott. Ezt követõen a Gyulai Mezõgazdasági Technikumba került adminisztrátornak. Hamarosan újból bíróság elé állították: a gyulai járásbíróság lopás vádjával hat hónap börtönbüntetésre ítélte, melyet nem kellett teljes egészében letöltenie. 1956. október 23-án legálisan szabadult a nagyfai büntetõintézetbõl. A forradalom idején Szegeden és Békéscsabán tartózkodott, november elsõ napjaiban utazott haza Gyulára. Itt 1956. december 17-én a tüntetõk ki akarták szabadítani a rendõrség fogdájából az elõzõ napon letartóztatott társaikat. Ellenük kirendelték a karhatalmat, amely erõszakkal oszlatta szét a tömeget, egy fiatal súlyosan megsebesült. Ekkor határoztak úgy többen, hogy fegyvert szereznek a gyulai karhatalom ellen. Elõször a gyulavári rendõrségen próbálkoztak, és miután ez az akciójuk nem volt eredményes, mentek ki a határõrõrsre, ahol már sikerült fegyverhez jutniuk. A gyulavári hídnál foglaltak el tüzelõállást, de a forradalmi tanács volt elnökének rábeszélésére még aznap hiánytalanul visszavitték a fegyvereket, és hazamentek. Összetûzésre nem került sor, a perben mégis tizennégy vádlottat ítéltek el. 1957. január 3-án tartóztatták le. A Szegedi Katonai Bíróság statáriális eljárás során fegyver- és lõszerrejtegetés vádjával 1957. január 10-én halálra ítélte. Miután felterjesztett kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elutasította, február 2-án agyonlõtték a békéscsabai lõtéren.
Mecséri János
Gyõrben született. Apja asztalossegédként, anyja pedig varrónõként dolgozott. Anyagi okokból tizenhat éves koráig a nagyszüleinél nevelkedett. A hat elemi elvégzése után lakatostanonc lett, 1939-ben tett szakvizsgát. Ezt követõen több munkahelyen dolgozott, mindig a szakmájában. 1941-ben belépett az MSZDP-be, 1943-tól tagja volt a Vasasszakszervezetnek. 1944-ben behívták katonának. 1945 márciusában Németországban alakulatától két társával megszökött; hamarosan amerikai hadifogságba estek. A következõ év februárjában jött haza, korábbi munkahelyén helyezkedett el Gyõrben mint csoportvezetõ. Itt ismerte meg majdani feleségét, aki a szövõgyárban dolgozott. 1948 novemberében önként jelentkezett tiszti iskolára, a tanfolyam elvégzése után századosként Esztergomban és Tatán teljesített szolgálatot. 1950-tõl 1952-ig Moszkvában, a Sztálin Akadémián tanult. Ennek elvégzése után nevezték ki 1954-ben az esztergomi 7. gépesített hadosztály parancsnokának. 1956. október 23-án parancsra több alegységét Budapestre küldte a rend fenntartására, október 30-ig biztosítási és objektumõrzési feladatokat láttak el. Október 26-án személyesen irányította Esztergomban a felkelõk által elfoglalt épületek visszaszerzését. Október 27-én Csolnokra és Szentendrére rendelt ki csapatokat. Október 28-án tizenöt ÁVH-st látott el tartalékos tiszti igazolvánnyal. Október 30-án Budapestre rendelték, itt azonban nem kapott megfelelõ eligazítást. Ekkor fölkereste Maléter Pált, akit kérésére tájékoztatott a szovjet csapatok budapesti elhelyezkedésérõl, megkezdett kivonulásukról. Másnap kinevezték a budai körzet parancsnokának. Felsõbb parancsra egységei felderítették, elfoglalták és õrizték az ottani ÁVH-s objektumokat. November 1-jén ugyancsak parancsra egységeivel lezáratta a Budapestre vezetõ utakat. November 2-án kinevezték a Kormányõrség parancsnokává. November 3-án õ vezette azt a biztosító részleget, amely Tökölrõl a Parlamentbe és vissza kísérte a szovjet delegációt. étközben ellenõrizte a Juta-dombnál lévõ tüzelõállást. Aznap este mint a magyar küldöttség kíséretének parancsnokát fegyverezték le és ejtették foglyul a tököli szovjet parancsnokságon. Elsõ fokon 1958. augusztus 14-én szervezkedés vezetése vádjával halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa 1958. november 13-án jogerõre emelte. November 15-én kivégezték.
1917-ben született Eperjesen. A gimnáziumi érettségi után a prágai egyetem orvostudományi karán tanult, itt részt vett a németellenes diákmegmozdulásokban. Négy szemeszter elvégzése után megszakította tanulmányait, hazaköltözött Eperjesre. Az Egyesült Magyar Pártban vállalt szerepe révén összeütközésbe került a szlovák diktatúrával. 1938 novemberében nővéréhez költözött Budapestre, ahol folytatta orvosi tanulmányait, amelyeket végül anyagi okok miatt nem tudott befejezni. A magyar állampolgárság megszerzése érdekében önként jelentkezett katonai szolgálatra. 1940 őszén fölvették a Ludovika Akadémiára. Tisztté avatása után Kassán szolgált, majd 1944-ben a keleti frontra vezényelték, ahol hadifogságba esett. Itt önként jelentkezett a németek elleni harcra; a partizániskola után 1944 őszén Erdélyben került egységével bevetésre. 1945 januárjában az Ideiglenes Kormány védelmére szervezett zászlóalj parancsnoka lett, tavasztól a HM őrzászlóalját vezette. A forradalom kitöréséig a néphadseregben teljesített szolgálatot, 1956-ban ezredesi rangban. 1956. október 24-én déltől a Honvédelmi Minisztériumban ő látta el a főügyeleti szolgálatot. Másnap a vezérkari főnök parancsára öt harckocsival és az azokat kísérő tiszti iskolásokkal a Kilián laktanyában tartózkodó egyik egységének megsegítésére indult. Mivel csak az ő parancsnoki harckocsija jutott el az épületig, felsőbb jóváhagyással tűzszünetet kötött a környéken harcoló felkelőegységekkel. Ennek lejárta után 27-28-án katonáival ellenőrzése alá vonta a laktanyát közrefogó épületszárnyakat, majd értesülve a kormány által elrendelt tűzszünetről, beszüntette a felkelők elleni harcot, ezt jelentette a minisztériumnak is. A Corvin közben részt vett a fegyverletételi tárgyalásokon. Nagy Imre hívására a Parlamentben jelen volt a munkástanácsok küldötteivel folytatott tárgyalásokon, majd 31-én a Nemzetőrség megszervezése érdekében tartott megbeszélésen. November 1-jén Nagy Imre kinevezte a honvédelmi miniszter első helyettesévé, 3-án miniszterré. November 3-án a Parlamentben a szovjet hadvezetéssel tárgyaló bizottság tagja. Este a tököli szovjet bázison a tárgyalás folytatására érkezett magyar küldöttség többi tagjával együtt Szerov tábornok, a KGB vezetője letartóztatta. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével 1958. június 15-én szervezkedés kezdeményezése és vezetése, zendülés, valamint hazaárulás vádjával halálra ítélte a fellebbezés lehetősége nélkül. Másnap kivégezték.
Micsinai István
Perbetén (Szlovákia) született. Az elemi iskola elvégzése
után a vasútnál kezdett el dolgozni mint pályamunkás.
Nemsokára behívták katonának. Miután leszerelt,
rendõri szolgálatba lépett. 1951-ben megvált a
rendõrségtõl, és a Csepel Autógyárban
helyezkedett el elõbb segédmunkásként, majd betanított
lakatosként. Az októberi eseményeket kezdetben passzív
szemlélõként figyelte. Október 26-án találkozott
Láng Sándorral, akivel korábban együtt dolgozott
a rendõrségen. â már elõzõ nap bekapcsolódott
a felkelésbe, és csatlakozásra szólította
volt kollégáját is. Micsinai vonakodott, de másnap
elment a pesterzsébeti nemzetõrség gyûlésére,
felvételre azonban csak november 2-án jelentkezett. November
4-én a pesterzsébeti nemzetõrök fegyvert fogtak
a szovjet támadás hírére. Micsinai eleinte nem
akart velük tartani, végül mégis elkísérte
Lángot, aki közölte vele, hogy az õ feladatuk egyes
személyek felkutatása, és elõállításuk
a nemzetõrségre. Kész lista alapján keresték
fel a megadott személyeket, akik - a bírósági
iratok szerint - Láng haragosai voltak. Láng becsöngetett
a lakásokba, falhoz állította az otthon tartózkodókat,
és többeket kivégzéssel fenyegetett. Az akció
során az MSZMP helyi szervezetének megalapításán
dolgozó Tunner Kálmánt Láng Sándor a pincében
agyonlõtte. A bíróság szerint mindeközben
Micsinai is többször adott le fenyegetõ lövéseket
a levegõbe, noha szemtanúk szerint ezzel ellentétben
több alkalommal csitítani próbálta ital hatása
alatt álló társát. Micsinai semmilyen más
akcióban nem vett már részt, otthonában tartózkodott,
de pisztolyát magánál tartotta. Mivel Láng Sándor
a forradalom bukása után külföldre menekült,
a bíróság Tunner Kálmán halálát
Micsinain torolta meg. 1956. november 24-én tartóztatták
le. Elsõ fokon 1957. február 28-án szándékos
emberölés és egyéb cselekmények vádjával
tizenöt év börtönbüntetésre ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1957. április 15-én halálos ítéletre
súlyosbította. Április 18-án kivégezték.
Modori Sándor
Borszörcsökön (Veszprém megye) született. Az öt
elemi elvégzése után cselédként kezdett
el dolgozni. 1943-ban behívták katonának. 1944 karácsonyán
szovjet hadifogságba esett, 1947. december 3-án jött haza.
Nemsokára Budapestre költözött, hivatalsegéd
lett a KSH-ban. 1951-tõl vájárként dolgozott elõbb
a földalatti építésénél, majd különbözõ
építõipari vállalatoknál. 1956. október
30-án lakóhelyén jelentkezett nemzetõrnek, de
fegyverhiányra hivatkozva elutasították. Másnap
csatlakozott Kovács Dezsõ Wesselényi utcai fegyveres
csoportjához. (Az eljárás során a Köztársaság
téri pártház ostromában való részvétel
miatt is felelõsségre vonták.) Október 31-én
részt vett a BM Rövid utcai épületének átkutatásában,
ahonnan harminc-negyven kézifegyvert hoztak el. November 2-án
az Fõvárosi Villamosvasút Vállalat Akácfa
utcai központjának megtámadásakor az épület
körülzárásában vett részt; itt fegyveres
harcra nem került sor. Másnap a megnövekedett létszámú
csoport áttette székhelyét a Royal Szállóba.
November 4-ét követõen fegyveresen harcolt a szovjet csapatok
ellen, de még a csoport feloszlása elõtt, november 6-án
feladta a kilátástalannak ítélt küzdelmet,
és a tetõkön keresztül menekülve hazament. November
12-én munkahelyén felvette a munkát. 1957. július
29-én tartóztatták le. Elsõ fokon 1958. június
30-án szervezkedésben való részvétel és
rablás vádjával halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
Különtanácsa 1958. október 4-én jogerõre
emelte. Három nap múlva kivégezték
Molnár Imre
Tiszagyulaházán (Hajdú-Bihar megye) született. Az
általános iskola után reálgimnáziumban
érettségizett. Egyetemi felvételi kérelmét
helyhiányra hivatkozva elutasították. Szikszóra
került, ahol az ottani kultúrháznak lett az igazgatója.
1954 augusztusában innen vonult be katonai szolgálatra a szerencsi
határõrkiképzõ egységhez. Itt tiszthelyettesi
iskolára küldték, melynek elvégzése után
Budapestre került felderítõtiszti iskolára. Mikor
végzett, alhadnaggyá léptették elõ, és
a gyõri határõrkerület felderítõ-alosztályához
osztották be. Mivel itt több nézeteltérése
volt parancsnokával, hamarosan kérte leszerelését.
Kérelmét nem fogadták el, ekkor döntött úgy,
hogy külföldre szökik. 1956. július 22-én polgári
ruhában - de szolgálati fegyverével - Ausztriába
távozott. 1956. október 27-én részt vett a magyar
forradalom mellett szervezett bécsi rokonszenvtüntetésen,
ahol elszavalta a Nemzeti dalt, majd beszédet intézett az egybegyûltekhez.
Dicsérte a hazatérni, a forradalomban részt venni szándékozókat,
és felajánlotta, hogy a csoportot maga fogja átvezetni
a határon. Október 28-án érkeztek a hegyeshalmi
határátkelõhöz, ahol azonban a határõrparancsnok
megtiltotta nekik a belépést. Ekkor a csoport visszatért
Ausztriába. November 3-án Molnár újra átjött
a határon egy kint élõ ismerõsével, hogy
annak kisfiát Ausztriába menekítsék. Már
útban vissza, Ausztria felé egy járõr elfogta
õket, és mindhármukat elõállította.
1956. november 3-án tartóztatták le. Elsõ fokon
1957. július 20-án mozgalomban való részvétel
és kémkedés vádjával halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
Különtanácsa 1957. augusztus 30-án jogerõre
emelte. Több mint egy hónap múlva, október 3-án
végezték ki.
Molnár Károly
Hajmáson (Somogy megye) született. A nyolc általános
elvégzése után segédmunkásként dolgozott
a fõvárosban különbözõ iparvállalatoknál.
Eközben kitanulta a hegesztõ- és a géplakatosszakmát.
Belépett az MKP-ba, majd az egyesülés után az MDP-nek
is tagja volt, egészen annak megszûnéséig. 1950-tõl
1952-ig teljesített sorkatonai szolgálatot. 1950-ben a Szegedi
Hadbíróság izgatás címén négyhavi
börtönre ítélte, erre késõbb kegyelmet
kapott. Szakmájában dolgozott a Vörös Csillag Traktorgyárban.
1956. október 24-én reggel munkába indult, amikor a XVIII.
kerületben találkozott egy barikádot építõ
csoporttal: ekkor szerzett tudomást a forradalomról. Másnap
õ is ott volt a kerületi pártbizottság elõtti
tüntetésen, amikor az épület melletti emlékmûrõl
leverték a vörös csillagot. Ekkor a pártbizottság
épületébõl tüzet nyitottak a tüntetõkre,
amit szabályos ostrom követett. Molnár itt jutott fegyverhez,
amellyel részt vett a pártbizottság épületének
elfoglalásában. Október 26-án csatlakozott a XVIII.
kerületi rendõrkapitányságon megszervezõdött
fegyveres csoporthoz, megalakították a kerület forradalmi
nemzeti bizottságát. Házkutatásokat tartottak
ÁVH-s tisztek lakásán, közülük egyeseket
elõ is állítottak a rendõrkapitányságra.
A szovjet támadást követõen székhelyüket
áttették a Boka János Gimnáziumba, ugyanakkor
telefonon tájékoztatták Király Bélát
a csoport helyzetérõl, ellátottságáról,
valamint elhatározásukról, hogy a végsõkig
ellenállnak a szovjet inváziónak. November 8-án
Molnár a bázisukra akart kísérni egy árulónak
vélt felkelõt, ám amikor az váratlan mozdulatot
tett, agyonlõtte. A csoport 10-én adta föl a kilátástalan
küzdelmet. Molnár néhány társával
már november 9-én elhatározta, hogy Nyugatra menekül.
Taksony határában azonban szovjet csapatok letartóztatták
és átadták õket a magyar hatóságoknak.
Elsõ fokon 1957. december 4-én szervezkedés vezetése
és egyéb vádak alapján életfogytiglani
börtönbüntetésre ítélték. Ezt 1958.
június 30-án a Legfelsõbb Bíróság
Katonai Kollégiumának Különtanácsa halálos
ítéletre súlyosbította. Július 5-én
kivégezték.
Molnár Sándor
Pusztaegresen (Fejér megye) született. Apját nem ismerte,
az aszódi javító-nevelõ intézetben nevelkedett.
A négy elemi után két gimnáziumi osztályt
végzett, majd bányászként dolgozott. 1953-ban
a székesfehérvári járásbíróság
elõbb orgazdaság, majd társadalmi tulajdon kárára
elkövetett lopás címén ítélte el négy,
illetve hat hónapi börtönbüntetésre. 1956. október
24-én, 26-án és 27-én is részt vett a székesfehérvári
tüntetéseken, majd november 4-én csatlakozott ahhoz a fegyveres
csoporthoz, amelynek Babolcsai István volt a vezetõje. Hamarosan
õt tekintették Babolcsai helyettesének. Több alkalommal
hatott fékezõleg a parancsnokra, például egy ízben
megakadályozta, hogy kézigránátot dobjanak egy
olyan ház pincéjébe, ahol ÁVH-sokat sejtettek,
vagy hogy valakit erõszakkal kényszerítsenek a csoportba
való belépésre. A helyi gimnáziumban csatlakozásra
szólították föl a tanulókat (az akció
a tanári kar ellenállásán megbukott), ugyanakkor
a diákoktól kapott fegyverekkel jelentõs mértékben
sikerült megerõsíteni a csoport fegyverzetét. Minden
ellenállás nélkül elfoglalták a székesfehérvári
(öreghegyi) rádióállomást, ahol kiépítették
a védelmet. Megtámadtak két, az adó felé
közeledõ szovjet katonát. Miután bekerítették
õket, Babolcsai utasította Molnárt, hogy adja ki a tûzparancsot,
de õ vonakodott ezt megtenni. Ekkor a parancsnok maga nyitott tüzet,
mire Molnár is lõtt a katonák felé, akik azonban
el tudtak menekülni. Délután a bázist már
egyre többen hagyták el, végül este Babolcsai feloszlatta
a csapatot. 1957. június 19-én tartóztatták le.
Elsõ fokon 1957. december 5-én szervezkedésben való
részvétel vádjával tíz év börtönbüntetésre
ítélték. Cselekedetét a Legfelsõbb Bíróság
Katonai Kollégiumának Különtanácsa 1958. március
3-án gyilkosságnak minõsítette, így ítéletét
halálbüntetésre súlyosbította. Március
6-án kivégezték.
Motzer Nándor
Sopronban született. A gimnáziumi érettségi után,
mivel az egyetemre nem vették fel, segédmunkásként
kezdett el dolgozni a Soproni Fésûsfonógyárban.
1951-tõl hivatásos katona: elvégezte a kétéves
térképészeti tiszti iskolát, és a Magyar
Néphadsereg Térképészeti Intézetében
volt kartográfus hadnagyi rangban. Többszörös kiváló
dolgozó és sztahanovista. 1956. november 12-én menetlevelet
és parancsot állított ki saját magának,
és a Térképészeti Intézet egyik polgári
alkalmazottjával Ausztriába szöktek. Mivel apja német
nemzetiségû volt, az NSZK-ban megkapta a német állampolgárságot;
és kérte felvételét a nyugatnémet hadseregbe.
1958. április 11-én - ismeretlen okból - átszökött
az NDK-ba, ahol letartóztatták, és átadták
a magyar hatóságoknak. 1958. május 31-én tartóztatták
le. Elsõ fokon hûtlenség és egyéb vádak
alapján 1959. február 16-án halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
Különtanácsa 1959. április 3-án jogerõre
emelte. Április 9-én kivégezték.
Nagy András
Debrecenben született. Az általános iskola nyolcadik osztályának
elvégzése után Budapestre költözött az
édesanyjához, aki 1942 óta külön élt
a családtól. Itt az Április 4. Gépgyárban
kitanulta a vasesztergályos-szakmát, 1953-ban szabadult fel.
1954-ben hívták be katonai szolgálatra, addig a Láng
Gépgyárban dolgozott. Sorkatonai szolgálatát Budapesten,
a Kinizsi laktanyában teljesítette, 1956 márciusában
szerelt le. Ezt követõen az Autóvillamossági Felszerelések
Gyárában, majd lakatos kisiparosoknál dolgozott. 1957
elején felkereste korábbi munkatársa, Ábrahám
József, és megkérte, hogy a debreceni szovjet katonai
repülõtérrõl egy volt katonatársa, a per
során hét évre ítélt Szalai Sándor
segítségével szovjet gyártmányú
lokátorcsöveket és katonai témájú
szakkönyveket, valamint egyéb, a repülõtérre
vonatkozó információkat szerezzenek. Nagy Andrásék
a feladatot végrehajtották; ezért Ábrahám
több esetben pénzt is adott nekik. 1957. október 25-én
tartóztatták le. Elsõ fokon 1958. március 27-én
tizenhét év börtönbüntetésre ítélték
hûtlenség és társadalmi tulajdon sérelmére
elkövetett cselekmények vádjával. Ezt a Legfelsõbb
Bíróság Katonai Kollégiumának Különtanácsa
1958. június 9-én halálbüntetésre súlyosbította.
Két nap múlva kivégezték.
Nagy József
Székesfehérváron született, házasságon
kívüli gyerekként. Nyolcéves koráig nagyszülei
nevelték, ekkor szülei összeházasodtak, és
magukhoz vették. Tizenkét éves korában elvesztette
anyját, rövid idõre menhelyre adták. Apjával
a késõbbiekben nem volt jó a viszonya, többször
megszökött otthonról, egy ízben fél évre
a fóti nevelõintézetbe került. Az általános
iskola elvégzése után a sertésvágóhídon
tanult hentesnek, 1952-ben szabadult. Egy rövid megszakítással
- ekkor a BM polgári alkalmazottjaként személyi igazolványok
kiosztása volt a feladata - 1957 januárjáig itt dolgozott.
Szívesen olvasott szépirodalmat, mûveltsége alapján
felkelõtársai egyetemistának vélték. 1956.
október 24-én csatlakozott a Corvin közi fegyveresekhez,
az elkövetkezõ napok harcaiban rajparancsnokként vett részt.
Október 26-án megsebesült, négy napig a Péterfy
Sándor utcai kórházban ápolták. Október
30-án visszatért a Corvin közbe, összekötõnek
osztották be. Beválasztották a nemzetõrség
fõparancsnokságába, õ látta el igazolvánnyal
a környéken harcoló fegyvereseket. November 4-én
a szovjetek támadása szétszórta csapatát,
õ néhány társával a Kálvin téren
folytatta a küzdelmet. Másnap hazament a lakására,
fegyverét is magával vitte. Volt harcostársa, Szabó
Lajos (Bástya-csoport) vonta be õt a Központi Honvéd
Kórházban szervezõdõ ellenállásba,
ahol Nagy hamarosan az ún. Bástya-csoport egyik meghatározó
személyiséggé vált. A IX., XIV. kerületben
további illegális csoportokat hozott létre. Fegyvereket
gyûjtöttek, röpcédulákat készítettek
és terjesztettek, megkísérelték egy szervezetbe
tömöríteni a különbözõ helyeken és
formában küzdõ egységeket. Megpróbálták
felvenni a kapcsolatot Kéthly Annával és Király
Bélával, ám küldöttük nem járt
sikerrel. Az Élünk szerkesztõinek lebukása után
kiadták az Újra Élünk címû, egyetlen
kiadást megélt lapot. Január 7-én a szervezkedést
feloszlatták. Jugoszláviába akart szökni, de a határ
közelében elfogták. 1957. október 21-én tartóztatták
le. Elsõ fokon szervezkedés vezetése és egyéb
vádak alapján 1958. május 22-én halálra
ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1959. február
10-én jogerõre emelte. Február 18-án kivégezték.
Kaposváron született 1896-ban. Négy év gimnázium után kitanulta a géplakatos szakmát. 1915-ben behívták katonának, a következő év nyarán orosz hadifogságba esett; a Vörös Gárdában harcolt a polgárháborúban. 1920-ban belépett a bolsevik pártba, majd egy év múlva hazatért Magyarországra. Itthon részt vett az MSZDP munkájában, de 1925-ben kizárták. Alapító tagja lett az MSZMP-nek. 1927-ben rövid időre letartóztatták, szabadulását követően Bécsbe emigrált, de illegálisan több alkalommal visszatért Magyarországra. 1930-ban küldöttként érkezett Moszkvába a KMP kongresszusára, ahol 1945-ig maradt. Dolgozott a Komintern Agrártudományi Intézetében, a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalában, valamint a moszkvai rádiónál, ahol a magyar nyelvű adások szerkesztője volt. 1944 végén az MKP vezetésének tagjaként tért vissza Magyarországra. Az Ideiglenes Kormányban földművelési miniszter, ezt követően rövid ideig belügyminiszter, az MKP egyik titkára, 1947-1949 között az Országgyűlés elnöke. Ellentétbe került a párt irányvonalával, elsősorban agrárkérdésben, és noha önkritikát gyakorolt, kizárták a pártvezetésből. 1953-ban szovjet kezdeményezésre lett miniszterelnök, megpróbált átfogó gazdasági, politikai reformokat megvalósítani. 1955 elején leváltották tisztségeiből, a pártból is kizárták. Nem volt hajlandó önkritikára, programjához ragaszkodott, sőt azt számos elemében tovább is fejlesztette. 1956. október 23-án a tüntetők követelésére visszavették a párt legfelső vezetésébe, és ismét ő lett a miniszterelnök. E tisztségében egyfelől igyekezett a forradalom legfőbb célkitűzéseit elfogadtatni az MDP-, valamint a szovjet vezetéssel, másfelől mérsékelni igyekezett az általa túlzottnak ítélt követeléseket. A társadalom akaratával egyre inkább azonosulva tűzszünetet hirdetett, fellépett a szovjet csapatok távozásáért, deklarálta a többpártrendszer újbóli bevezetését. Válaszul arra, hogy a fegyverszünet ellenére újabb szovjet csapatok érkeztek az országba, november 1-jén bejelentette az ország semlegességét, kilépését a Varsói Szerződésből. November 4-én hajnalban a jugoszláv követségre menekült. 22-én a Kádár-kormány menlevelével hagyta el az épületet, ám a szovjetek őrizetbe vették és Romániába deportálták. 1957. április 14-én tartóztatták le Snagovban. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével 1958. június 15-én szervezkedés kezdeményezése és vezetése, valamint hazaárulás vádjával halálra ítélte a fellebbezés lehetősége nélkül. Másnap kivégezték.
Nagy József
Kislétán (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) született.
1941-ben fejezte be a hat elemit, ezt követõen segédmunkásként
dolgozott Szabolcsban. Munkahelyeit a jobb fizetés reményében
sûrûn váltogatta: volt vagonrakodó a MÁV-nál,
segédmunkás a Demecseri Keményítõgyárban
és a pesti Papírfeldolgozó Vállalatnál,
villanyszerelõ az ÉVISZ-nél. 1950-ben behívták
katonának. Szolgálatát Vácott töltötte.
1952-ben õrvezetõként szerelt le. Ezután másfél
évig járõrszolgálatot teljesítõ
rendõr volt, de az alacsony fizetés miatt 1954 decemberében
leszerelt, és a Csepel Vas- és Fémmûveknél
helyezkedett el szállítómunkásként. 1956.
október 26-án jutott fegyverhez a csepeli rendõrkapitányság
elfoglalásakor. Csatlakozott egy Pestrõl teherautón jött
kb. húsz fõs fegyveres csapathoz, akik Kalamár Józsefet,
Csepel tanácselnökét keresték, akit azzal gyanúsítottak,
hogy október 24-én agyonlõtt egy tüntetõt.
Miközben hiába keresték a tanácselnököt,
az elõlük láthatólag menekülni próbáló
Bordás András, Kossuth-díjas esztergályos vonta
magára a fegyveresek figyelmét. Üldözõbe vették
az ismeretlent, bekerítették, és ekkor Nagy József
célzás nélkül elsütötte felé a
fegyverét. Bordás András azonnal meghalt. A csoport ezután
a Duna-ághoz ment, ahol híreik szerint ÁVH-sok akartak
átkelni Csepelre. Csatárláncban közelítették
meg a partot, amikor géppuskasorozat érte õket. A Nagy
József mellett haladó férfit találat érte,
mire Nagy eldobta fegyverét, és hazament. 1957. március
15-én tartóztatták le. Elsõ fokon gyorsított
eljárás során mozgalomban való részvétel
és gyilkosság vádjával 1957. június 14-én
halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa húsz év
börtönbüntetésre mérsékelte, tettét
nem gyilkosságnak, hanem szándékos emberölésnek
minõsítve. Az ítélet ellen a Legfõbb Ügyész
törvényességi óvást nyújtott be. Ennek
nyomán a Legfelsõbb Bíróság Elnökségi
Tanácsának Népbírósági Törvényszéke
1958. február 20-án újratárgyalta az ügyet,
és helyreállította az eredeti, elsõ fokú
ítéletet. Február 28-án kivégezték.
Nagy József
Telkiben (Pest megye) született. Szüleit nem ismerte, nevelõszülõknél
nõtt fel. Tízévesen került Budapestre, ekkor nevelõapja
a saját nevére vette. A fõvárosban fejezte be
az általános iskolát, ezt követõen szabógépésznek
tanult, de sohase dolgozott a szakmájában. 1945-ben egy szovjet
alakulathoz csapódva bebarangolta az országot, átszökött
Nyugatra, ahonnan csak 1946 legvégén tért haza. Többször
került bíróság elé lopásért,
csavargásért - egy alkalommal statáriális eljárás
során tizenkét évi fogházra ítélték,
ám kegyelmet kapott, így hamarosan szabadlábra került.
Az elítéltetései közötti idõkben csavargott,
alkalmi munkákból tartotta fenn magát. 1956. október
25-én szabadult az oroszlányi büntetés-végrehajtási
munkahelyrõl, amikor a tömeg minden elítéltet kiszabadított.
Nagy József Galgóczi Zoltánnal és másokkal
a fõvárosba indult, ahová október 28-án
érkeztek meg. Itt jelentkeztek a Wesselényi utcai felkelõcsoportnál,
és másnap részt vettek a forradalmi bizottság
megválasztásában is. Október 30-án, értesülve
a Köztársaság téri pártház ostromáról,
azonnal a helyszínre siettek, és bekapcsolódtak a küzdelembe.
Kezdetben a tárazásban segített, míg egy idõsebb
felkelõtõl meg nem kapta annak fegyverét. A bírósági
ítélet indoklása szerint részt vett az elfogott
védõk bántalmazásában, kivégzésében
is. Az ostrom után Galgóczival együtt csatlakozott a Corvin
közi fegyveresekhez, de másnap visszatértek a Wesselényi
utcai csoporthoz. Több razziában, igazoltatásban mûködött
közre. November 3-áról november 4-ére virradóra
Kovács Imre felkelõ vezetésével lefegyverezték
az Eötvös utcai katonai fegyverraktár õrségét,
ahonnan jelentõs fegyvert és egyéb katonai felszerelést
szereztek. Mivel a csoport ez akció révén nehézfegyverekkel
is rendelkezett, november 4-én nagy veszteségeket okoztak a
támadó szovjet csapatoknak. Nagy József másnap
hajnalig harcolt fegyveresen. November 25-én Galgócziékkal
Csehszlovákiába menekült, ahol letartóztatták,
majd 1957. január 21-én átadták õket a
magyar hatóságoknak. Azok szabadon engedték, majd hamarosan
ismét õrizetbe vették, hogy kitöltse a forradalmi
események következtében félbeszakadt büntetését.
Elsõ fokon szervezkedés vezetése, gyilkosság és
egyéb vádak alapján 1958. szeptember 4-én halálra
ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa az 1958. november 25-én
jogerõre emelte. November 28-án kivégezték.
Nagy József
Kaposváron született. Három elemi osztály elvégzése
után egy ideig apjával együtt fuvarozott, majd a jobb kereset
reményében elment bányásznak. Az 1950-es évek
elején Budapestre jött. Közveszélyes munkakerülés,
majd egyéb vádak alapján újra meg újra
elítélték. 1956 júniusában behívták
katonának. Megszökött, de hamarosan elfogták és
õrizetbe vették. 1956. október 30-án szabadult,
ekkor tagja lett a Széna téri fegyveres csoportnak, a Maros
utcai laktanyába került. November 4-én társaival
a II. kerületi pártbizottság, onnan a KSH épületébe
húzódtak vissza. Itt egyesültek a Frankel Leó utcai
csoporttal, és velük a rózsadombi Barcs-féle villába,
majd onnan a pesthidegkúti SZOT-üdülõbe mentek. Ekkor
még Szabó János (Szabó bácsi) is velük
volt. A szovjet csapatok megérkezése miatt innen is tovább
kellett menekülniük. Az egység egyes tagjai tûzharcba
keveredtek a szovjetekkel, a többiek ezalatt az erdõn keresztül
elmenekültek. Solymáron át Pilisszentivánra mentek,
ahol a munkásszálláson szálltak meg. A csoport,
mely ekkor már tíz fõre apadt, itt fel is oszlott. A
pilisszentiváni nemzetõrség a szovjetekkel együtt
gyûjtötte össze a faluban szétszórt fegyvereket.
Nagy József az egyik nemzetõrrel két alkalommal is kísérletet
tett a vasúti sínek felrobbantására a Budapest-Esztergom
vonalon. Elsõ fokon 1958. augusztus 1-jén életfogytiglani
börtönbüntetésre ítélték szervezkedés
kezdeményezése és egyéb vádak alapján.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa halálos ítéletre súlyosbította
1959. április 17-én. Április 23-án kivégezték.
Nagy Lajos
Kecskeméten született. Az elemi iskola elvégzése
után mezõgazdasági munkákból élt.
Késõbb kitanulta a vájármesterséget, és
ezt követõen szakmájában dolgozott. 1945-ben háborús
bûncselekmény címén hat hónapra, majd még
a negyvenes években két alkalommal lopás vádjával
ítélték egy év két hó, másodszorra
egy év börtönbüntetésre. Belépett a kecskeméti
nemzetõrségbe. Október 31-én negyedmagával
lefoglalt a helyi MDP-szervezettõl több mint kétszázharmincezer
forintot, melynek egy részét a nemzetõrség és
más fegyveres szervezetek kiadásaira, valamint gépkocsivezetõknek
fizette ki, de egy jelentõs részt az iratok szerint megtartott
magának. 1956. november 15-én két társával
fegyveresen kirabolták a kecskeméti postahivatalt, onnan százezer
forintot tulajdonítottak el. Ezért a cselekményéért
egy elõzõ perben tizenöt év börtönbüntetésre
ítélte a szegedi megyei bíróság. Elsõ
fokon mozgalomban való részvétel, valamint társadalmi
tulajdon kárára elkövetett cselekmény vádjával
halálra ítélték. (Az elsõfokú eljárás
iratai megsemmisültek.) Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1957. szeptember 23-án
jogerõre emelte. Október 1-jén kivégezték.
Nagy Sándor S
Budapesten született. A gimnáziumi érettségi után
elvégezte a Ludovika Akadémiát, majd Szegeden kezdte
meg tiszti szolgálatát. 1930-ban Budapestre vezényelték,
ahol a karpaszományos tisztiiskolán lett oktatótiszt,
majd századparancsnok. 1941-ben a Ludovika huszárszázadának
századparancsnoka, majd a Délvidéken szolgált
az ott állomásozó egység parancsnokaként.
1942-tõl õrnagy, majd alezredes, a szervezési osztályon
volt lovassági elõadó. 1945-ben Nyugatra menekült,
ahonnan a következõ évben hazajött. 1950-ig alkalmi
munkákat végzett, majd a rákospalotai bõrkonfekció-üzemben
helyezkedett el, ahol hamarosan csoportvezetõ lett. 1956. október
30-án, majd november 1-jén felkereste Kósa Pált,
akinek felajánlotta szolgálatait, katonai szakértelmét,
ezt azonban Kósáék elutasították arra hivatkozva,
hogy ha az ifjúság vérét hullatta a szabadságért,
akkor méltók a vezetésre is. November 4-én az
újpesti 6-os számú rendõrõrsre ment, és
az ott tartózkodó fegyveresek fölött átvette
a parancsnokságot. Az egységet felfegyverezte, velük a
Szent László úti sorompónál foglalt tüzelõállást.
Igazoltatták a járókelõket, a gyanúsakat
a Könyves Kálmán Gimnázium épületében
lévõ bázisra kísérték. November
6-án Gábor László, a nemzetõrség
parancsnok-helyettese õt nevezte ki az újpesti fegyveres erõk
parancsnokává. Másnap egy kisebb csoportot küldött
az angyalföldi pályaudvarra a fosztogatások megakadályozására.
November 8-án felvették a harcot a szovjet páncélosegységekkel,
harc közben visszavonultak az "öreg temetõ"-be,
de ekkor már sokan lemorzsolódtak. Ezt észlelvén
õ is elhagyta az egységet, és hazament. 1956. december
13-án tartóztatták le. Elsõ fokon szervezkedés
kezdeményezése és vezetése, valamint társadalmi
tulajdon sérelmére elkövetett bûncselekmények
vádjával 1959. március 15-én halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1959. július 23-án jogerõre emelte. Július
30-án kivégezték
Nagy Zoltán
Budapesten született házasságon kívüli gyerekként.
Anyja, aki cseléd volt, gyermekét menhelyre kényszerült
adni. Hat elemi osztályt végzett. Tizennyolc évesen vidékre
került gazdákhoz. Különbözõ munkahelyeken,
de mindig bányában dolgozott. Négy alkalommal volt büntetve
közveszélyes munkakerülés címén, 1953-ban
pedig sikkasztás vádjával ítélte egy év
három hónap börtönbüntetésre a Pécsi
Megyei Bíróság. 1954. október 5-én szabadult,
és a forradalom kitöréséig Komlón, majd Ormosbányán
volt csillés. 1956. október 26-án, értesülve
a megyei fõkapitányság elõtti sortûzrõl,
a bányából többen a Zsolcaikapu utcához siettek.
Itt Nagy Zoltán Balázs Gézával vezette a garázsbejárat
betörését, ami sikerült is. Az elfogott védõk
közül többeket felkoncoltak. Nagy Zoltánra nem sikerült
a bíróságnak rábizonyítania, hogy részt
vett volna a lincselésekben. Október 27-én ismét
tüntetõ tömeg gyûlt össze, ezúttal a megyei
tanács épülete elõtt, követelve az elõzõ
napi vérengzés letartóztatott irányítóinak
felelõsségre vonását. A tömegben ott volt
Nagy Zoltán is. Nyolc órakor átvonultak a megyei börtön
épületéhez, behatoltak az udvarra. A börtön parancsnoka
nem érezte elég erõsnek az õrséget ahhoz,
hogy megtagadja a tüntetõk követelését, így
kiadta a foglyokat, akiket a megyei tanács épületéhez
kísértek. A tanácsteremben folyt a gyanúsítottak
kihallgatása, amikor a tüntetõk közül többen
(köztük Nagy Zoltán) betörték a kaput, és
behatoltak a terembe. Vörös Balogh István rendõr alezredest
és Németh János rendõr hadnagyot sikerrel kimenekítették,
de Antal Gyula rendõr törzsõrmestert a benyomulók
az erkélyhez szorították, ütni kezdték, majd
kidobták az ablakon, az épület elõtt állók
pedig agyonverték, majd tetemét felakasztották a szovjet
hõsi emlékmûre. 1957. január 18-án tartóztatták
le. Elsõ fokon 1957. május 16-án gyorsított eljárás
során halálra ítélték mozgalomban való
részvétel és gyilkosság vádjával.
Ítéletét a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1957. július
17-én jogerõre emelte. Három nap múlva kivégezték.
Németh József
Szombathelyen született. A hat elemi után elvégzett egy
ipariskolát, majd kõmûvessegédként kezdett
dolgozni. 1926-ban került föl Budapestre, ahol szintén építkezéseken
dolgozott. Késõbb kitanulta a vízvezetékszerelõ-szakmát,
és a forradalom elõtt e munkakörben alkalmazták
az Élip Központi Gépjavítóban. 1944 márciusától
fél évig volt katona, a néphadseregben nem szolgált.
1945 után négy alkalommal került bíróság
elé: kétszer csavargás, egyszer-egyszer pedig veszélyeztetés,
illetve lopás címén vonták felelõsségre.
1956 õszén Herenden töltötte utolsó büntetését,
innen október 27-én szabadult a helybeliek akciója nyomán.
Veszprémen keresztül Budapestre utazott, ahol azonnal bekapcsolódott
a Keller Károly vezette Thököly úti fegyveres csoport
tevékenységébe. Október 30-án reggel értesültek
a Köztársaság téri ostromról, ekkor egy nagyobb
csoport Keller vezetésével azonnal a helyszínre ment.
Részt vettek az ostromban és a bírósági
iratok szerint a tér elfoglalását követõ
atrocitásokban. Az esti órákban megszállták
a BM Május 1. úti épületét, onnan felszerelési
tárgyakat, élelmiszert szállítottak a Thököly
útra. November 4-én a szovjet agresszió hírére
megerõsítették bázisukat, és a környezõ
házakban is kiépítettek tüzelõállásokat.
A közeli benzinkút tartályait felnyitva nagy mennyiségû
MOLOTOV-koktélt készítettek. Ettõl a naptól
folyamatosan támadták a körzetükben felbukkanó
szovjet egységeket. A délelõtt folyamán több
szovjet páncélost támadtak meg kézifegyverekkel,
valamint kézigránátokkal, visszafordulásra kényszerítve
õket. Másnap sikerült egy a város központja
felé tartó harckocsit, majd egy páncélkocsit megállítaniuk,
a kocsit kísérõ szovjet katonák közül
többen elestek. November 6-án egy szovjet teherautót és
az azt kísérõ páncélost támadták
meg gyalogsági fegyverekkel, benzinespalackokkal, valamint kézifegyverekkel.
A támadás következtében a jármûvek
kigyulladtak, többen a helyszínen meghaltak. Néhány
szovjet katona a környezõ lakásokba húzódott
vissza. A lakók értesítették a felkelõket,
akik megtámadták a szovjeteket, és végeztek velük.
A sebesülteket a Péterfy Sándor utcai kórházba
szállították. Másnap a döntõ túlerõ
elõl már visszavonultak, a csapat feloszlott. 1958. október
1-jén tartóztatták le. Elsõ fokon 1959. május
26-án halálra ítélték mozgalomban való
részvétel és egyéb vádak alapján.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1959. október 26-án jogerõre emelte. Október
28-án kivégezték.
Nickelsburg László
Budapesten született. Apja 1919-ben belépett a Vörös
Hadseregbe, ezért bebörtönözték, ott szerzett
betegségébe halt bele 1927-ben. Édesanyja egyedül
nevelte föl négy gyermekét. Az elemi után mûszerésznek
tanult, 1941-ben szabadult fel, és egy kisiparosnál kezdett
el dolgozni. Tagja lett a vasasszakszervezetnek. 1944-ben munkaszolgálatra
hívták be, ám onnan november 4-én megszökött,
és a háború végéig bujkált. Ekkor
tudta meg, hogy édesanyját és három testvérét
deportálták, és mindannyian elpusztultak. A háború
után szakmájában dolgozott, mûvezetõ, majd
termelésiosztály-vezetõ, többszörös sztahanovista
élmunkás volt. 1953-ban belépett az MDP-be. 1956. október
31-ig minden másnap jelentkezett munkahelyén, de mivel nem volt
munka, hazament. Ezen a napon a Baross téri fegyveresek igazoltatták,
majd felszólították, hogy lépjen be a nemzetõrségbe.
Nickelsburg tudott a kormány felhívásáról
is, így elfogadta az ajánlatot. Hamarosan õ lett a Baross
téri csoport vezetõje. Legfõbb céljának
a rend fenntartását, a fosztogatások, önkényeskedések
megakadályozását tartotta. Felvette a kapcsolatot a Corvin
közi, az Almássy téri csoportokkal, valamint a BM Budapesti
Fõosztállyal. Többször elnökölt a különbözõ
csoportok tárgyalásain. November 4-én beszédet
mondott egységének, melyet igyekezett szabályos katonai
alakulattá formálni. Megkísérelték feltartóztatni
a Kerepesi úton a Keleti pályaudvar felé nyomuló
szovjet páncélosokat. Miután a túlerõ szétszórta
a csapatot, bekapcsolódott az önkéntes mentõszolgálat
munkájába, a Péterfy Sándor utcai kórházba
szállítva a sebesülteket. Itt került kapcsolatba Angyal
Istvánnal, akinek segített röpcédulák készítésében.
November 6-án mentés közben megsebesült, november
13-ig kezelték a kórházban. November 25-én Bécsbe
szökött, de december 5-én visszatért az országba.
Mint az egyik legtekintélyesebb fegyveres csoport vezetõjére,
rá akarták építeni az illegális ellenállás
fegyveres részét, de ebben már nem vállalt szerepet.
1956. december 14-én letartóztatták, majd hamarosan szabadon
engedték. Mivel nem volt hajlandó együttmûködni
az állambiztonsági szervekkel, februárban ismét
letartóztatták, és hamarosan jogerõsen életfogytig
tartó börtönbüntetésre ítélték.
Miközben büntetését töltötte a Váci
Országos Börtönben, 1959-ben a BM pótnyomozást
rendelt el a Baross téri csoport ügyében. Új eljárás
alá vonták, a Legfelsõbb Bíróság
különtanácsa 1961. július 15-én szervezkedés
vezetése vádjával halálra ítélte
a fellebbezés lehetõsége nélkül. Augusztus
26-án kivégezték.
Oláh Miklós
Miskolcon született. Apja postaforgalmi igazgató volt. â
1953-ban szerzett gimnáziumi érettségit. Ezután
egy ideig a Bükki Erdõrendészetnél dolgozott figuránsként,
majd 1954-ben a MÁV-nál helyezkedett el. Különbözõ
munkakörökben dolgozott: legutoljára raktárosként.
Aktívan sportolt, természetjáró és barlangász
volt. A Szabadságharcos Szövetség ejtõernyõs-szakosztályának
volt a tagja. 1956. október 26-án értesült a tüntetésrõl,
a Belvárosba indult körülnézni. A Zsolcai utcai rendõrõrsön
fölfegyverkezett, majd a megyei munkástanácshoz ment, ahol
Nagy Attila tanácsára beállt nemzetõrnek. Negyedmagával
a postánál teljesített õrszolgálatot. November
27-én délután a tanácsháza elõtti
téren megakadályozták, hogy megverjenek egy személyt,
akit a tömeg ávósnak és zsidónak nevezett.
Ennek során õk is az emberek dühének céltáblájává
váltak. Ezután csalódottan elment a munkástanácshoz,
és kilépett a nemzetõrségbõl, fegyverét
is leadta. Ezt követõen munkahelyén dolgozott, ahol beválasztották
a munkástanácsba. December 9-én a késõ
esti órákban értesült arról, hogy a városban
tüntetés van. Másnap délután - korábban
elrejtett pisztolyát magához véve - bement a Belvárosba.
A nyomda épülete felõl lövések hangja hallatszott,
ekkor csatlakozott egy a Sörkertben megbúvó kisebb csoporthoz.
Megpróbálták lefegyverezni az ugyanott tartózkodó
rendõröket és munkásõröket, kísérletük
azonban kudarcot vallott. Késõbb egy munkásõrt
pisztolyával megfenyegetett, így sikerült annak géppisztolyát
megszerezniük. Hamarosan csatlakoztak a Tizes honvéd utcai laktanya
elõtti tüntetéshez. A hátsó kapun át
bejutottak az udvarra, ahol megpróbáltak tárgyalni a
parancsnokkal. Obrendek Sándor õrnagy azonban tárgyalás
helyett fegyverrel szorította ki õket. Visszavonulóban
Oláh és egyik társa, Lukovics László is
leadott riasztólövést, ezek közül az egyik halálosan
megsebesítette a tisztet. Hamarosan szovjet harckocsik érkeztek,
amelyek szétkergették a tüntetõket. Ekkor megpróbáltak
MOLOTOV-koktélt készíteni, és Oláh egy
lövést is leadott pisztolyából az egyik páncélos
felé. Az géppisztolysorozattal válaszolt, mire a fiatalok
elmenekültek. 1957. január 16-án tartóztatták
le. Elsõ fokon 1957. február 12-én gyorsított
eljárásban mozgalomban való részvétel és
egyéb bûncselekmények vádjával halálra
ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
1957. március 19-én ugyancsak gyorsított eljárásban
jogerõre emelte. Miután kegyelmi kérvényét
az Elnöki Tanács elutasította, április 12-én
kivégezték.
Ozsvát Károly
Budapesten született. Apja, 1939-ben bekövetkezett haláláig,
tagja volt az illegális kommunista pártnak. A hét elemi
osztály elvégzése után ipari tanuló lett;
1952-ben szabadult fel mint finommechanikai és optikai mûszerész.
Ekkor a MOM-ban szakmájában helyezkedett el. Ugyanebben az évben
behívták katonának. Miután leszerelt, rendõrnek
jelentkezett, de 1956 tavaszán elbocsátották a testülettõl,
mert a szolgálati út megkerülésével tartóztatott
le személyeket. A Fonalkészítõ Gyárban
helyezkedett el szénhordóként. 1956. október 30-án
részt vett a Köztársaság téri pártház
ostromában. Az ítélet indoklása szerint részt
vett az elfogott védõk agyonlövésében. Október
31-én csatlakozott a Ráday utcai fegyveres csoporthoz tartozó
Kabelács testvérekhez, akikkel ÁVH-s tisztek lakásán
tartottak házkutatásokat. November 2-án több társával
behatolt Toldi Ferenc ÁVH-s tiszt lakására. November
3-án egy kisebb csoporttal megszállták az Egressy út-Vorosilov
út sarkán lévõ épülettömböt,
hogy az ott tartózkodó államvédelmiseket lefegyverezzék
és letartóztassák. Az akció során két
ÁVH-s tisztet és két BM-beosztottat állítottak
elõ, akiket a Fõ utcai katonai börtönbe vittek. November
4-én tüzelõállást foglaltak a Ferenc körút
22. számú ház elsõ emeletén, két
napig tûzharcot vívtak a szovjet egységekkel. November
5-én jelentõs mennyiségû élelmiszert hoztak
el a Nagyvásárcsarnokból, melynek egy részét
a Bakáts téri kórházba szállították.
Ezen a napon székhelyüket áttették a Ráday
utcai diákotthonba. Esses Róberttel teljesített szolgálatot,
amikor annak fegyvere elsült, és olyan szerencsétlenül
sebesítette meg Ozsvátot, hogy lábát a kórházban
amputálni kellett. 1958. május 8-án tartóztatták
le. Elsõ fokon 1959. január 26-án szervezkedésben
való részvétel és egyéb bûncselekmények
vádjával halálra ítélték. Ezt a
Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1959. május 12-én jogerõre emelte. Május
14-én kivégezték.
(1938 június - 958 november 22.)
Egyszerû munkáscsalád nyolcadik. legkisebb, dédelgetett
gyermeke. Õ volt az "Öcsi".
18 éves 56-ban. a Ferenc téri felkelõk közé
kerül. azok elfogadják vezetõjüknek. Angyal Istvánékkal
és Bárány Jánosékkal együtt tartják
a frontot a szovjet támadásokkal szemben.
A felkelõk között sok volt a fiatal, a szinte gyerek is.
Nagyon kedves, vidám. talpraesett fiú volt. Mindenki hamar megszerette.
Elsõ fokon a Fõvárosi Bíróság "népbírósági"
tanácsa. Halász Pál tanácselnök ítéli
többüket halálra.
Ítéletét jóváhagyja a legfelsõbb
bíróság, de kivételesen felterjesztik kegyelmi
kérvényét az Elnöki Tanácshoz.
Társait kivégzik. ö marad. A Kisfogházban mindenki
drukkol, reménykedik. hogy a kis vidám, kedves Laci talán
megmenekül.
Még a durva. a halálraítéltektõl félõ),
a sok kivégzésben eltompult fegyõrök is neki szorítanak.
A Másodfokú tárgyalás után 2 nappal beszélõn
találkozik szüleivel.legkisebb nõvérével,
fiatal feleségével. Ott nem búcsúztak el, reménykedtek.
Az egyik õr odasúgta:
"Ne sírjon néni, a Laci kegyelmet kap".
"Miért nem disszidáltál kisfiam? " kérdi
sírva édesanyja.
"Nem loptam, nem raboltam, nem öltem meg senkit, miért mentem
volna külföldre? Harcoltam a hazámért"
A család,egyszerû emberek, reménykednek. Nem kapnak értesítést
a kegyelmi kérvény elutasításáról.
Az ügyvéd nem meri megmondani a kivégzés tényét.
A már kifizetett 4000 forinton felül nem fogad el pénzt.
"Ennyit tudtam tenni" mondja s nem mer az anya szemébe nézni.
A család tovább reménykedik. Nem kaptak halotti bizonyítványt:
jó jelnek tekintik. Beszélgetnek a többi halálraítélt
hozzátartozójával: Biztosan nem végezték
ki õket, hanem elvitték egy titkos börtönbe. amirõl
senki sem tud, valahol Szekszárd mellett, ahol nem lehet látogatni
õket, de élnek! S ez a fontos, hogy élnek'
Telnek, múlnak az évek, nincs bizonyosság az öcsi
haláláról, öcsi tehát él! Elõször
a papa halt meg, majd 1971 - ben a mama, abban a tudatban, hogy legkisebb
gyermekük, kedvencük él.
Tavaly felhív telefonon egy izgatott nõi hang: "Onestyák
Mária vagyok, olvastam a maga listáját, ott az öcsi
neve mellett egy felkiáltójel van, mit jelent az? "
"Azt, hogy 18 éves volt 56-ban."
"Nem azt jelenti, hogy él? "
"Nem, én is halálraítélt voltam akkor, s
hallottam, amikor kivitték, amikor kiáltotta, hogy éljen
a szabad Magyarország."
"Biztos? mi úgy tudtuk, hogy egy titkos börtönben van
és él még."
S elsírta magát.
(Milyen csodálatosak a hitek és a legendák. A porig sújtott
emberek természetes, õsi válasza az iszonyatra, az elfogadhatatlanra.
Igazuk volt. Az az abszurd, ami történt. Megengedhetetlen. Nem
lehet igaz.)
Mécs Imre.
Palotás József
Szombathelyen született. Szüleit nem ismerte; Sárváron
nevelkedett nevelõszülõknél. A hat elemi elvégzése
után nem volt állandó munkahelye; kisebb ingóságok
ellopása miatt Aszódra került. Itt kitanulta a kovácsmesterséget,
1952-ben szabadult föl. A sárvári cukorgyárban kezdett
el dolgozni, majd a következõ évben Tatabányán
volt csapatcsillés. 1954-ben Ceglédre költözött,
és az ottani Gépgyár és Vasöntödében
lett lakatos. 1955 nyarától sorkatonai szolgálatot teljesített,
de betegsége miatt fél év után leszerelték.
1956. november 1-jén csatlakozott a Baross tér 19. szám
alatti felkelõcsoporthoz, részt vett annak különbözõ
fegyveres akcióiban. November 4-én, miután bázisukat
találat érte, székhelyüket áttették
a Landler Jenõ utca 44. számú házba; ekkor választották
a csoport parancsnokává. November 6-án az iratok szerint
részt vett a Divatcsarnok kifosztásában. Másnap
a Bethlen mozit megszállva tartó ÁVH-s egységet
támadták meg, majd egy kisebb szovjet egységgel is felvették
a harcot a Hernád utcában. November 8-a után kapuõr
volt a Péterfy Sándor utcai kórházban. 1957. január
elején - értesülve volt parancsnokának, Gyöngyösi
Miklósnak a letartóztatásáról - megpróbálta
elhagyni az országot, de Zalaszentgróton letartóztatták.
Elsõ fokon 1957. november 20-án életfogytiglani börtönbüntetésre
ítélték szervezkedés vezetése, gyilkosság,
valamint egyéb vádak alapján. A Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1958. március
11-én ítéletét halálbüntetésre
súlyosbította. Március 14-én kivégezték.
Panczer Ferenc
Budapesten született. Apját nem ismerte, anyja egyedül nevelte.
A nehéz anyagi körülmények ellenére négy
gimnáziumi osztályt végzett el, amikor 1916-ban, tizennégy
évesen, önkéntesként bevonult katonának.
Ôrmesterként szerelt le a háború után. Kitanulta
az autószerelõ-, majd a villanyszerelô-szakmát
is. 1937-ben súlyos balesetet szenvedett - munka közben lezuhant
az állványról -, ennek következményeit élete
végéig szenvedte. 1941-ben belépett a Nyilaskeresztes
Pártba, 1944-ben a VII. kerületi pártszervezet nyomozója
lett. Ezért a népbíróság 1945-ben hétévi
fegyházra ítélte. 1952-ben súlyos betegen szabadult.
Ablaktisztítóként, majd 1954-tôl villamoskalauzként
dolgozott. 1956. október végén fegyvert szerzett, és
vélhetôleg részt vett egyes fegyveres harcokban. A vád
szerint jelen volt a Köztársaság téri pártház
ostrománál, és részt vett az azt követô
kivégzésekben. November 1-jén a VIII. kerületben
jelentkezett nemzetôrnek, másnap ôrséget adott.
November 3-án a fôvárost elhagyva volt feleségéhez
utazott Nagykátára, ahonnan csak 14-én tért vissza
Budapestre. Felvette ugyan a munkát, de folyamatosan agitált
a Kádár-kormány és annak szovjet segítôi
ellen, a december 11-12-i sztrájk mellett. 1957. június 18-án
tartóztatták le. Elsô fokon 1958. június 13-án
szervezkedésben való részvétel és egyéb
vádak alapján halálra ítélték. Ezt
a Legfelsôbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1958. október 20-án jogerôre emelte. A
forradalom második évfordulóján végezték
ki.
Pópa (Papp) József
Budapesten született. 1939-ben öccsével együtt menhelyre
adták szülei, mivel nem tudták eltartani õket. Egy
év múlva hazatérhetett, sõt a polgári iskolába
is beíratták. Hamarosan azonban elvesztette apját, így
az iskolát nem tudta befejezni. Különbözõ helyeken
segédmunkásként dolgozott, majd a Déli pályaudvaron
árult újságot. 1945-ben belépett az SZDP-be, melynek
megszûnéséig tagja volt. A háború befejezõdése
után a Ganz Villamossági Gyár öntödéjében
dolgozott. 1949 és 1951 között töltötte tényleges
katonai szolgálatát. 1949-ben függelemsértés
címén tizenöt havi börtönbüntetésre
ítélték, amelyet le is töltött. Leszerelése
után visszament a Ganzba, elvégzett egy tanfolyamot, és
centrifugálöntõként dolgozott tovább. 1954
novemberében újabb egy évre behívták katonának.
Miután leszerelt, régi munkahelyére segédmunkásnak
vették vissza. 1956. október 24-én csatlakozott a Széna
téren gyülekezõ fegyveresekhez, majd a késõbbiekben
a Déli pályaudvar környékén mûködõ
csoportokban tevékenykedett. Október 27-én beválasztották
munkahelyének munkástanácsába, melynek hamarosan
elnökhelyettese lett. E tisztségében megakadályozta
a káderanyag elégetését, azt kiosztotta a munkásoknak.
November 27-ig a szociális ügyek felelõse volt. Az átszervezett
munkástanácsból kimaradt. November 4-én a pályaudvarról
személyszállító vagonokat toltak a villamossínekre,
barikádokat építettek utcakõbõl, hogy megakadályozzák
a szovjet páncélosok mozgását. A délelõtt
folyamán mégis elvonult a Belváros felé egy harckocsioszlop.
Az utolsó páncélos oldalán öt szovjet katona
tartózkodott, ezekre tüzet nyitottak a fegyveres felkelõk,
majd lõttek a menekülni próbálókra is, akik
közül hárman meghaltak, ketten pedig megsebesültek.
Délután egy újabb harckocsioszlop tört át
a barikádon, az azt követõ szerkocsit azonban benzinespalackokkal,
kézigránátokkal megsemmisítették. E harc
során hét vagy nyolc szovjet katona halt meg, több súlyosan
megsebesült. A következõ napokban belépett munkahelye
gyári õrségébe. December 10. körül a
Maros utcai laktanya elõtt rálõtt egy szovjet-karhatalmista
vegyes alakulatra. Emiatt másnap a szovjet hatóságok
letartóztatták, a Fõ utcába vitték; de
szilveszterkor szabadon engedték. 1957. július 17-én
tartóztatták le. Elsõ fokon 1958. február 19-én
mozgalomban való részvétel és gyilkosság
vádjával halálra ítélték. Ezt a
Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1958. április 11-én jogerõre emelte. Április
16-án kivégezték.
Patyi István
Kiskunmajsán (Bács-Kiskun megye) született. A négy
polgári osztály elvégzése után három
évig kõmûvesmester apja mellett inaskodott, majd felváltva
hol apjával, hol pesti építkezéseken dolgozott.
1938-ban mesterképzõ tanfolyamot végzett, majd kiváltotta
az ipart, és 1949-ig Kiskunmajsán és környékén
dolgozott, hol több, hol kevesebb munkással. Miután önállóságát
feladni kényszerült, egy állami építõvállalatnál
lett brigádvezetõ. 1952-ben ingóságok eltulajdonítása
miatt perbe fogták. Mivel az eljárás során sérelmezte
a bíróság elfogultságát a párttag
felperes és annak ugyancsak párttag tanúi javára,
a bíróság végül három év börtönbüntetésre
ítélte lopás és (az eljárás alatt
elkövetett) izgatás vádjával. Tizennégy hónap
letöltése után közkegyelemmel szabadult 1954-ben.
Ismét kõmûvesként helyezkedett el, de hamarosan
újból bíróság elé került. Mivel
megvádolta a vállalat vezetését, hogy meghamisítják
a raktárkönyvet, azok feljelentették õt, hogy nem
számolt el kilépésekor a felvett munkaruhával.
A dombóvári járásbíróság
sikkasztás vádjával hét hónap börtönbüntetésre
ítélte 1955-ben, de már két hónap letöltése
után szabadult, mivel kiderült, hogy a vállalatvezetés
valóban manipulált a raktárkönyvvel. A forradalomig
szakmájában dolgozott, elõször a dombóvári
Serneválnál, majd a Mohácsi-szigeten. 1956. október
26-án hétvégére ment haza Kiskunmajsára.
Másnap az állat- és kirakodóvásárra
ment be a városba. A délelõtt során nagyobb tömeg
verõdött össze, amely tüntetni kezdett a régi
rendszer, annak szimbólumai és helyi képviselõi
ellen. Leverték vagy lemeszelték a vörös csillagokat,
levertek egyes köztáblákat. Patyi egy zászlót
lobogtatva vett részt a megmozdulásban. Egyre hangosabban követelték
Neményi Józsefnek, a begyûjtési hivatal volt vezetõjének,
valamint a tanácselnöknek és a párttitkárnak
a megbüntetését. Neményit otthonából
a tanácsházához vitték, hogy a tömeg elõtt
számoljon be viselt dolgairól. Ott bezárták a
pincébe, hogy a többi vezetõvel együtt hallgassák
ki. A párttitkár keresésére indultakat azonban
értesítették, hogy az már elmenekült a faluból.
Ekkor visszafordultak, és elõhozták Neményi Józsefet
a pincébõl. Ahogy kiért az épületbõl,
a tömeg nekiesett és agyonverte. 1956. november 26-án tartóztatták
le. Elsõ fokon 1957. február 22-én szándékos
emberölés vádjával tizennégy évi börtönbüntetésre
ítélték. Ez ellen csak a védõ nyújtott
be fellebbezést. A Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1957. szeptember 28-án mozgalom vezetése és
gyilkosság vádjával ítéletét halálbüntetésre
súlyosbította. Október 10-én kivégezték.
Pálházi Ferenc
Hernádnémetiben (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) született.
Tizenkilenc éves korában jelentkezett csendõrnek. Öt
év szolgálat után leszerelt, és két év
múlva Miskolcon megszerezte a gimnáziumi érettségit.
Saját földjén gazdálkodott, majd a harmincas évek
közepén Budapesten dolgozott autóbusz-kalauzként.
1942-ben a X. Népfelkelõ Gyalogezredhez hívták
be szolgálatra; 1944-ben fõhadnagyként szerelt le. Mádra
költözött a nõvéréhez, ott gazdálkodott.
1946-ban megverte a helyi katolikus papot és a jegyzõt, ezért
négy hónap fogházbüntetésre ítélték.
Szabadulása után Budapestre költözött, ahol szobafestõként
dolgozott. A következõ években köztörvényes
bûncselekmények vádjával többször indítottak
ellene bírósági eljárást. 1956. október
29-tõl a Szabad Nép-székház felkelõinek
egyik vezetõje. Az ÁVH-s tisztek és más vezetõ
személyek után nyomozó egység parancsnoka lett.
Az általuk elfogott személyek közül legalább
két fõt bizonyítottan kivégeztek. 1957. január
18-án tartóztatták le. Az elsõfokú eljárás
iratai lappanganak. Ügyét másodfokon a Legfelsõbb
Bíróság Népbírósági Tanácsa
tárgyalta; szervezkedés vezetése, gyilkosság és
egyéb vádak alapján 1957. május 7-én halálra
ítélték. Május 10-én kivégezték
Pálinkás (Pallavicini) Antal 1922 július 30-án született Budapesten nagybirtokos arisztokrata családban. A gimnáziumi érettségi után a csepeli Weiss Manfréd Gépgyárban kezdett el dolgozni. 1940 decemberében önkéntesként vonult be katonának, 1941-ben felvették a Ludovika Akadémiára, 1943-ban avatták páncélos hadnaggyá. A német megszállás után bekapcsolódott az antifasiszta ellenállásba, részt vett a Magyar Front létrehozásában. A Bajcsy-Zsilinszky Endre vezette ellenállási mozgalom katonai csoportjának az összekötője volt. A vezetők lebukása után átment a szovjetekhez, ahol tagja lett egy önkéntes hadosztálynak, bevetésükre azonban nem került sor. A szovjet hadifogságból 1946 februárjában érkezett haza Magyarországra. Miután igazolták, megmaradhatott a katonai pályán. 1948-ban megkapta a Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozatát. 1947-ben belépett az MKP-ba, tagjelölt volt az MDP-ben, de jelöltségét 1954-ben származása miatt megszüntették. 1951-ben arisztokrata nevét a plebejus hangzású Pálinkásra változtatta. 1955 júliusában helyezték a rétsági helyőrségbe, ahol utolsó beosztása ezredtörzsfőnök volt. 1956. október 30-án a rétsági harckocsizó ezred Forradalmi Katonatanácsának elnökévé választották. Kapcsolatban volt a helyi civil forradalmi szervezetekkel, a nemzetőrség részére több alkalommal fegyvert és lőszert adott ki. Október 31-én felsőbb parancsra ő szervezte meg az előző napon kiszabadított Mindszenty József hercegprímás Budapestre kísérését. November 4-én, a szovjet csapatok támadásának hírére az ezredparancsnok parancsára riadót rendelt el, védelmi terepszakaszt foglaltak el, a civil felkelőknek nagy mennyiségű fegyvert adtak ki. Mégsem vették föl a harcot, letették a fegyvert a szovjetek előtt. 1957. január 4-én saját kérésére leszerelték. 1957. február 6-án tartóztatták le. Első fokon a Budapesti Katonai Bíróság népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének vádjával 1957. szeptember 16-án életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Ezt a katonai felsőbíróság különtanácsa halálos ítéletre súlyosbította. 1957. december 10-én kivégezték.
Pekó István
Budapesten született napszámosszülõk egyetlen gyermekeként.
Hat elemi osztályt végzett, de már tízéves
korától dolgozott, elõször cselédként,
majd napszámosként. A katonaságtól honvédként
szerelt le. Négy hold kishaszonbérleten próbált
meg gazdálkodni, ezt 1950-ben feladta, és ez idõtõl
állami gazdaságoknál vagy építõvállalatoknál
vállalt munkát hétgyermekes családja eltartására.
1956. október 27-én a dolgozók együtt jöttek
be a városba az állami gazdaságból az állat-
és kirakodóvásárra, melyre nagyobb tömeg
gyûlt össze. Az emberek hamarosan tüntetni kezdtek a régi
rendszer, annak szimbólumai és helyi képviselõi
ellen. Leverték vagy lemeszelték a vörös csillagokat,
levertek egyes köztáblákat. Egyre hangosabban követelték
Neményi Józsefnek, a begyûjtési hivatal volt vezetõjének,
valamint a tanácselnöknek és a párttitkárnak
a megbüntetését. Neményi lakásához
mentek, õt - Pekó István és mások - otthonából
a tanácsházához vitték, hogy a tömeg elõtt
számoljon be viselt dolgairól. Ott bezárták a
pincébe, hogy majd a többi vezetõvel együtt hallgassák
ki. A párttitkár keresésére indultakat értesítették,
hogy már elmenekült a faluból. Ekkor visszafordultak, és
Kolompár Mátyás felhozta Neményi Józsefet
a pincébõl, akinek, ahogy kiért az épületbõl,
nekiestek az emberek, és agyonverték. 1957. január 12-én
tartóztatták le. Elsõ fokon 1957. február 22-én
szándékos emberölés vádjával nyolc
év börtönbüntetésre ítélték.
Ez ellen csak a védõ nyújtott be fellebbezést.
A Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa mozgalom vezetése és gyilkosság vádjával
1957. szeptember 28-án ítéletét halálbüntetésre
súlyosbította. Október 10-én kivégezték.
Petrus József
Balatonszemesen (Somogy megye) született. A nyolc általános
elvégzése után bátyja gazdaságában
dolgozott kisegítõ családtagként. 1951-ben két
alkalommal is elítélték: elõször közveszélyes
munkakerülés címén kapott rövidebb ideig tartó
büntetést, majd csalás és lopás vádjával
ítélték el három évre. Amnesztiát
kapott, így beiratkozott a tatai vájáriskolába,
amelyet 1953-ban el is végzett, majd ugyanitt dolgozott bányászként.
1955-ben a jobb kereset reményében Pécsre ment, az uránbányába.
Hamarosan azonban újra bíróság elé került:
a siófoki járásbíróság lopásért,
csalásért hét év börtönbüntetésre
ítélte. Büntetését a komlói büntetõ
munkahelyen töltötte. 1956. november 4-én a börtön
forradalmi bizottsága engedte szabadon. Hamarosan tudomást szerzett
a Mecsekben szervezõdõ fegyveres ellenállásról,
és csatlakozott a "láthatatlanok"-hoz. November 18-án
beküldték Pécsre, hogy toborozzon megbízható
embereket a harc folytatásához. Útja nem járt
eredménnyel, visszafelé pedig értesítették,
hogy távollétében a csoport maradéka a parancsnok
vezetésével Jugoszláviába menekült. Hogy
börtönbüntetését ne kelljen folytatnia, felajánlotta
szolgálatait a szovjet parancsnokságnak. A szovjetek ezt követõen
az õ útmutatásai alapján kísérelték
meg a Mecsekben az ellenállás maradványait felszámolni,
de sikertelenül, mivel Petrus félrevezette õket. December
8-án Tatabányára utazott, hogy beszerezze az igazolványait.
A helyi MTH-ban nevelõként vállalt munkát, és
a rendõrséggel együttmûködve részt vett
az elszórt fegyverek összegyûjtésében. 1957.
január 3-án visszatért Pécsre, újra megpróbált
a szovjeteknek dolgozni, de kevés sikerrel, mert azok hamarosan rájöttek,
hogy Petrus félrevezeti õket. Január 5-én önálló
fegyveres csoport szervezésébe kezdett, akikkel március
15-én újra lehetne kezdeni a harcot. Február 10-én
letartóztatták, majd néhány napi fogva tartás
után szabadon engedték, de kitiltották Pécsrõl.
Tatabányára költözött, ahol a bányában
helyezkedett el, de továbbra is együttmûködött
a helyi rendõrséggel a fegyverek összegyûjtésében.
Rendõrségi kapcsolatait fölhasználva többektõl
csalás útján pénzt szerzett, hogy külföldre
szökhessen. Március elején visszatért Pécsre,
ahol felvette a kapcsolatot a távollétében szervezõdött
fegyveres csoportokkal, de 1957. március 15-én letartóztatták.
Elsõ fokon 1957. június 25-én szervezkedés kezdeményezése,
vezetése, valamint egyéb vádak alapján halálra
ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1958. február
26-án jogerõre emelte. Március 5-én kivégezték.
Pércsi Lajos
Földesen (Hajdú-Bihar megye) született. Az elemi iskola elvégzése
után kovácsnak tanult, majd mezõgazdasági munkásként
helyezkedett el. 1929-ben részt vett egy tüntetésben, ezután
több évig nem kapott állást. 1933-ban kezdte meg
sorkatonai szolgálatát; négy év továbbszolgálatot
vállalt, így 1939-ben õrmesterként szerelt le.
1941-ben jelentkezett hivatásos katonának, 1944 második
felében részt vett az Alföldön folyó harcokban.
Decemberben csapattestétõl megszökött, átment
a szovjetekhez, akik hazaküldték Debrecenbe. A felhívás
nyomán jelentkezett a demokratikus hadseregbe. 1947-ben felvették
a Kossuth Katonai Akadémiára, alhadnagyként avatták
tisztté. Különbözõ helyõrségekben
teljesített szolgálat után Budapestre került, a
HM Katonai Tanintézeti Csoportfõnökségre. 1955-ben
elvégezte a Hunyadi János Lövész Tiszti Iskolát.
Az MKP, majd az MDP tagja volt. A forradalom elsõ napjaiban vidéken
töltötte szabadságát. Október 30-án
utazott fel Budapestre, ahol alakulatát keresve jutott el a rádió
épületéhez. Itt részt vett a felkelõk által
elõállított ÁVH-s tisztek kihallgatásában
(gyilkosság gyanúja miatt õrizetbe vették és
a fogdában helyezték el õket). November 2-án az
egység parancsnoka, Solymosi János ezredes, a VIII. kerület
katonai parancsnoka helyettesévé nevezte ki. November 4-én
Nagy Imre felhívása nyomán az óbudai Schmidt-kastélyhoz
ment, ahol már körülbelül 80-90 fegyveres gyülekezett.
Itt Pércsi õrnagy megszervezte a védelmet, járõröket
küldött ki, megsemmisíttette a Hármashatár-hegyen
lévõ rádió adó-vevõ állomást.
Másnap folytatta az egység katonai megszervezését,
aznap tüzet is nyitottak egy szovjet oszlopra. Felderítõik
két szovjet katonát elfogtak. Éjjel azonban kilátástalannak
ítélte a további harcot, és lakására
távozott. November 16-án jelentkezett a Petõfi Akadémián;
a tiszti nyilatkozatot nem írta alá, leszerelt. 1957. május
31-i letartóztatásáig a MÁV-nál volt mozdonyvezetõ-gyakornok.
Elsõ fokon 1958. február 28-án halálra ítélték
szervezkedés vezetése vádjával. A Legfelsõbb
Bíróság Katonai Kollégiumának Különtanácsa
1958. május 8-án helybenhagyta az ítéletet. Május
10-én kivégezték.
Pintér József
Mélykúton (Bács-Kiskun megye) született. Apját
korán elvesztette, édesanyja egyedül nevelte fel. Kilencéves
korában egy háborús baleset következtében
amputálni kellett mindkét lábát, mûlábat
kapott. A nyolc általános elvégzése után
kitanulta a géplakatosszakmát, majd szakmájában
kezdett el dolgozni az Elzett Vasárugyárban. Sem pártnak,
sem egyéb társadalmi szervezetnek nem volt a tagja. A forradalom
alatt részt vett a fegyveres harcokban a Rákóczi úton,
talán már a rádió ostrománál is
ott volt. Október végén megsebesült a szemén,
a Rókus kórházban részesítették
elsõsegélyben. Jelen volt a Köztársaság téri
pártház ostrománál, ahova nem sokkal az épület
elfoglalása elõtt érkezett meg. November 5-én
a munkásszállón, ahol lakott, megõrzésre
átvette szobatársának pisztolyát, és a
ruhásszekrényébe dugta. December 25-én feljelentés
alapján házkutatást tartottak a szobájukban, ekkor
önként adta elõ az eltett fegyvert. Azonnal letartóztatták.
A Budapesti Helyõrség Katonai Bírósága
1957. január 7-én megtartott statáriális tárgyaláson
halálra ítélte fegyver- és lõszerrejtegetés
vádjával. A kegyelmi tanáccsá átalakult
statáriális bíróság kegyelemre ajánlotta,
de kérvényét az Elnöki Tanács elutasította.
Január 16-án kivégezték.
Polya Ferenc Sándor
Kiskundorozsmán (Csongrád megye) született. A négy
elemi elvégzése után - még alig tizenkét
évesen - egy téglagyárban dolgozott. Utóbb kitanulta
a villanyszerelõi szakmát, és huszonnyolc éven
át a Kõbányai Porcelángyárban alkalmazták.
1937-tõl kisebb megszakításokkal a háború
végéig katona volt a lovas tüzérosztálynál,
tizedesként szerelt le. 1950-ben betöréses lopás
vádjával egy év négy hónap börtönre
ítélték. A forradalom alatt otthon tartózkodott,
a harcokban nem vett részt. Novemberben munkahelye közelében
talált egy géppisztolyt, azt otthon szétszerelte, és
elrejtette a padláson. Élettársa az esetet munkahelyén
elmondta a munkaügyi osztály egyik dolgozójának,
aki jelentette az igazgatónak, az pedig megtette a feljelentést.
Az 1957. március 16-án tartott házkutatás során
a nyomozók megtalálták a fegyvert, és letartóztatták
Pólya Ferencet. A Budapesti Helyõrség Katonai Bírósága
1957. március 21-én megtartott statáriális tárgyaláson
fegyver- és lõszerrejtegetés vádjával halálra
ítélte. Április 8-án kivégezték.
Pópa (Papp) József
Budapesten született. 1939-ben öccsével együtt menhelyre
adták szülei, mivel nem tudták eltartani õket. Egy
év múlva hazatérhetett, sõt a polgári iskolába
is beíratták. Hamarosan azonban elvesztette apját, így
az iskolát nem tudta befejezni. Különbözõ helyeken
segédmunkásként dolgozott, majd a Déli pályaudvaron
árult újságot. 1945-ben belépett az SZDP-be, melynek
megszûnéséig tagja volt. A háború befejezõdése
után a Ganz Villamossági Gyár öntödéjében
dolgozott. 1949 és 1951 között töltötte tényleges
katonai szolgálatát. 1949-ben függelemsértés
címén tizenöt havi börtönbüntetésre
ítélték, amelyet le is töltött. Leszerelése
után visszament a Ganzba, elvégzett egy tanfolyamot, és
centrifugálöntõként dolgozott tovább. 1954
novemberében újabb egy évre behívták katonának.
Miután leszerelt, régi munkahelyére segédmunkásnak
vették vissza. 1956. október 24-én csatlakozott a Széna
téren gyülekezõ fegyveresekhez, majd a késõbbiekben
a Déli pályaudvar környékén mûködõ
csoportokban tevékenykedett. Október 27-én beválasztották
munkahelyének munkástanácsába, melynek hamarosan
elnökhelyettese lett. E tisztségében megakadályozta
a káderanyag elégetését, azt kiosztotta a munkásoknak.
November 27-ig a szociális ügyek felelõse volt. Az átszervezett
munkástanácsból kimaradt. November 4-én a pályaudvarról
személyszállító vagonokat toltak a villamossínekre,
barikádokat építettek utcakõbõl, hogy megakadályozzák
a szovjet páncélosok mozgását. A délelõtt
folyamán mégis elvonult a Belváros felé egy harckocsioszlop.
Az utolsó páncélos oldalán öt szovjet katona
tartózkodott, ezekre tüzet nyitottak a fegyveres felkelõk,
majd lõttek a menekülni próbálókra is, akik
közül hárman meghaltak, ketten pedig megsebesültek.
Délután egy újabb harckocsioszlop tört át
a barikádon, az azt követõ szerkocsit azonban benzinespalackokkal,
kézigránátokkal megsemmisítették. E harc
során hét vagy nyolc szovjet katona halt meg, több súlyosan
megsebesült. A következõ napokban belépett munkahelye
gyári õrségébe. December 10. körül a
Maros utcai laktanya elõtt rálõtt egy szovjet-karhatalmista
vegyes alakulatra. Emiatt másnap a szovjet hatóságok
letartóztatták, a Fõ utcába vitték; de
szilveszterkor szabadon engedték. 1957. július 17-én
tartóztatták le. Elsõ fokon 1958. február 19-én
mozgalomban való részvétel és gyilkosság
vádjával halálra ítélték. Ezt a
Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1958. április 11-én jogerõre emelte. Április
16-án kivégezték.
Született 1930. május 7-én Budapesten. Meghalt negyedmagával
1958. április 22-én, Budapesten, a Gyûjtõ Kisfogházának
tövében.
1956. okt. 30-án ismerkedtünk össze. A Péterfy Sándor
u.-i Kórház területén az elõzõ napokban
megalakult Önkéntes Mentõszolgálat keretében
dolgozott lelkesen, mint mentõsofõr Nch-Eckhardt Géza.
Akkor simára borotvált arcú fiatal férfi volt
(26 éves), késõbb a börtönben bajuszt növesztett.
Ez inkább lompos volt. mint elegánsan nyírt, hiszen a
börtön kozmetikai szolgáltatásait ritkán lehetett
igénybe venni. Én ismeretségünk elsõ napján
kaptam a helyettes igazgatótól a megbízást, hogy
a kórház nevében vezessem ezt az önkéntes
alakulatot.
Ismeretségünk néhány nap alatt bajtársi barátsággá
mélyült. Mint "sofõr" (hiszen tulajdonképpen
az lkarus gyár üzemmérnöke volt) elvállalta
a legveszélyesebbnek ígérkezõ feladatokat is,
amiket hajmeresztõ, ugyanakkor megnyugtató ügyességgel
teljesített. Errõl nov. 4-én, az orvtámadás
kezdetének napján kétszer is személyesen meggyõzõdtem.
A nyugalmasnak látszó 3-a éjszakáját otthon
töltöttem és hajnalban távoli ágyúszó
ébresztett. Azonnal felhívtam a kórházat, Géza
vette fel a kagylót (szolgálatvezetõi állásunk
a kocsibejáró portásfülkéjében volt).
Röviden tájékoztatott, hogy a Thököly úton
özönlenek befelé a tankok. Mikor jeleztem, hogy nekem akkor
a kórházban a helyem, azonnal válaszolt: "jövök
érted kocsival". Akkor még nem tudtam, hogy jövetele
nem veszélytelen, ugyanis akkori, Liszt Ferenc téri lakásomhoz
a kórházból jövet át kell kelni a körúton.
Azon pedig a Rákóczi út felõl idõnként
végig lõttek a tankok ágyúi. A Dohány utcai
keresztezõdésnél "ugrottunk át" a körúton,
amelyet barikádok szegélyeztek. Ezeknek résein lehetett
át cikk-cakkozni, hogy közben a körúton felgyorsítva
mintegy "átugorjon". És ugyanezt délután
még egyszer megtette - a kedvemért (ekkor vittük reggel
otthon hagyott családom at a kórházba, hogy együtt
lehessünk). Ezt nem felejthettem el Gézának. Aztán
végezte önfeláldozó munkáját addig,
míg 6-án .szinte futótûzként terjedt szét
a kórházban, hogy "Gézát meglõtte
egy orvlövész ávós". Persze azonnal felkerült
a traumatológiai seb. osztályra, ahol megfelelõen ellátták,
és este már szép repülõsínbe helyezett
bal' karral fogadta a hozzá özönlõ látogatókat.
Mostanában elõkerült _ zárójelentése
szerint a bal felkarcsontot érte a lövedék. Az iránta
megnyilvánuló figyelmességgel kb. 40 méteres vezeték
lefektetésévei ágyához tették a telefont.
Dec. 21-én távozott a kórházból. Akkor
már csökkenõben volt a tömeges megmozdulásokban
megnyilvánuló ellenállás, és kezdetét
vette az igazi "illegális" munka. Õ fõleg érzelmi
jelek kifejezésére buzdított, így arra is, hogy
szilveszter éjszakáján égõ gyertyát
tegyünk az ablakba, az elesettekre emlékezve ezzel is. Amikor
otthon kitettük a gyertyát, néhány más ablakban
is hamarosan láthatók lettek. Többször felkeresett
a kórházban, míg aztán január elején
közölte Bécsbe távozási szándékát.
Ezt helyeselni lehetett, de azt már nem, hogy vissza is akart jönni.
Errõl nem lehetett lebeszélni. Talán kétszer kaptam
üzenetet; személyesen csak május közepén "találkozhattunk",
a Fõ utcai Vizsgálati osztályon, amikor a nyomozás
lezártakor az iratokat áttanulmányozhattuk. A Gézára
vonatkozó anyag lehetett vagy 300 oldalnyi.
1957 szeptemberében került sor a Markó utcában "Péch
Géza és társai" perére. A hírhedt
Tutsek-tanács tárgyalta, mint felújított népbíróság.
A komisz modorban lefolytatott tárgyalási sorozat után
okt. 4-én, zordan borús, esõs pénteken hirdettek
ítéletet. "Meglepõ" volt, hogy a Fõ
utcán megsodort öt kötélbõl "csak"
egyet utalt ki Tutsek; vérengzõ természete ismeretében
máig is érthetetlen az õ átmeneti gyengesége.
De amit õ mulasztott, azt pótolta 1958 áprilisában
a szelíd modoráról hírhedt Borbély János.
Õ a feljebbviteli tárgyaláson kenetteljes modorban négy
halálos ítéletet hozott. Gézára és
három társára: Balogh Lacira, Békési Bélára
és Gerlei Jóskára.
A két tárgyalási idõszak között a Gyûjtõben
néhány napig egy zárkában laktunk. Végre
valamelyest kibeszélhettük magunkat. Ekkor ismerhettem meg nézeteit:
hívõ katolikusként valamilyen keresztény-szocialista
irányzatban látta a jobb jövõ felé vezetõ
utat. Egyéni politikai .ambíciók azonban nem fûtötték;
szíve szerint gazdálkodott volna egy kisebb földbirtokon.
És ez a birtok alig fél négyzetméterre zsugorodott
a 301. parcella egy utólag felhantolt domborulatán.
A Il. fokú ítélethozatal idején 16 tagú
csoportunk nagyobb része a kisfogházban volt elhelyezve, az
emeleti zárkákban. Így egyik bajtárunk fültanúja
volt április 22-én kora reggel négyük búcsú
kiáltásainak. Szerinte Géza a "keresztényszocialista
Magyarországot", Békési Béla a magyar függetlenséget
éltette, míg Gerlei József mondani. Géza az utolsó
napokban még a Rabkórházban feküdt. Itt módjában
volt egy beteg pap társától az utolsó kenetben
részesülni. Ez üt nyilván megnyugtatta. Az õ
nyughelyüket viszont mi annál zaklatottabban tudjuk viszontlátni.
Gézánkról itt csak mozaikszerû emlékeket
tudtam feleleveníteni. Amikor megölték. 28. évében
volt, most 59 éves lenne. Elõttem azonban. és azt hiszem
családja, barátai és bajtársai elõtt is
mint kedves mosolyú, nyílt tekintetû, szerényen
öntudatos és magától értetõdõ
bátorságot mutató fiatal férfi jelenik meg.
Lambrecht Miklós
Preisz Zoltán
Marosvásárhelyen (Románia) született. Négy
év középiskola elvégzése után kitanulta
a szerszámkészítõ lakatos szakmát. 1944-ben,
a nyilasuralom idején munkaszolgálatra hívták
be. Ugyanezen év novemberében Budapesten tíz év
börtönre ítélték államfelforgatás,
nemzetvezetõ-gyalázás és szökés vádjával.
Decemberben azonban újra megszökött, és a háború
végéig bujkált. 1945-ben belépett a rendõrségbe,
nyomozó lett. 1950-ben létszámfelettiként fõhadnagyi
rangban szerelték le, a szakmájában helyezkedett el.
1954-ben vesztegetés, zsarolás és egyéb vádak
alapján nyolc év börtönbüntetésre ítélték.
1956. november 1-jén szabadult ki a tiszapalkonyai börtönbõl.
Azonnal Budapestre utazott, ahol másnap beállt a Szabad Nép-székház
fegyveresei közé. Társait rávette, hogy tartóztassák
le Sarkadi István ügyészt, aki perében a vádat
képviselte, november 4-én Sarkadit agyon is lõtték.
A második szovjet támadást követõen fegyveres
és futárszolgálatot látott el a Szabad Nép-székházban.
November végén Ausztriába szökött; december
30-án hazajött Magyarországra, a vád szerint az
amerikai hírszerzés megbízásából
akart térképeket vásárolni. 1957. január
2-án tartóztatták le. Az elsõfokú eljárás
iratai lappanganak. A Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa szervezkedés vezetéséért, gyilkosságért
és egyéb cselekményekért 1957. május 7-én
halálra ítélte. Május 10-én kivégezték.
Preiszmayer Ágoston
December 6-án a kádári hatalom erejét demonstráló
tüntetéseket szervezett (vörös zászlós
tüntetés). A karhatalmi és szovjet fedezettel vörös
zászlók alatt felvonuló tüntetõket a járókelõk
szidalmazták, több helyütt megtámadták. A Keleti
pályaudvar környékén Preszmayer is csatlakozott
a felvonulók ellen fellépõkhöz; a karhatalom feloszlatta
az ellentüntetõket. Preszmayer ekkor elhatározta, hogy
a csepeli gyárban maga próbál elõkészíteni
egy újabb felkelést, ennek érdekében agitálta
a vele dolgozó fiatalokat. Január 11-én, a munkástanács
felszámolása ellen tiltakozó csepeli tüntetésen
beszédet mondott, melyben egyebek mellett azt követelte, hogy
Kádár János helyett újra Nagy Imre legyen a miniszterelnök.
A bírósági iratok tanúsága szerint arra
szólította föl az egybegyûlt munkásokat, hogy
másnap fegyveresen vonuljanak a Keleti pályaudvarhoz. Azonban
hamarosan erõsítést kapott a karhatalom, és megkezdték
a tömeg feloszlatását. Ezt követõen feleségével
megpróbált Ausztriába szökni, de 1957. január
17-én Mosonszentjános közelében a határõrök
elfogták õket. 1957. január 29-én tartóztatták
le. Elsõ fokon szervezkedés kezdeményezése és
egyéb cselekmények vádjával 1957. május
25-én halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb
Bíróság Népbírósági Tanácsa
1957. november 4-én jogerõre emelte. November 7-én kivégezték.
Rajki Márton
Zentán (Jugoszlávia) született. A Pázmány
Péter Tudományegyetem jogi karának elvégzése
után ügyvédként kezdett dolgozni, 1928-tól
Újpesten. 1938-ban belépett az Újpesti Katolikus Körbe.
1942-ben katonai szolgálatra vonult be, ám 1944-ben munkaszolgálatra
vezényelték. 1945 áprilisának elejétõl
részt vett az FKGP helyi szervezetének létrehozásában.
A háborús és népellenes perekben védõügyvédként
vállalt részt. 1945-tõl az újpesti katolikus fõplébánia
egyházközségének jogtanácsosa. 1956. október
23-án részt vett a tüntetéseken. Másnap jelen
volt Újpesten a szovjet emlékmû ledöntésénél.
Az ezután megalakuló ideiglenes nemzeti bizottság elnökévé
választották. Október 27-én utasítást
ad a Nemzeti Bank újpesti fiókjának felnyitására,
hogy az üzemek dolgozóit kifizethessék, mivel a kormány
a felkelés miatt letiltotta a fizetéseket. Jóváhagyta
fegyveres csoportok szervezését. Az ítélet állítása
szerint megtiltotta, hogy kommunisták is részt vehessenek a
munkástanácsokban. Október végén háttérbe
szorult, a vezetést a nála radikálisabb Kósa Pál
vette át Újpesten. Ekkor került kapcsolatba Csík
József apát plébánossal, és elhatározták,
hogy megalakítják a Keresztény Szocialista Pártot,
végül azonban a Keresztény Párt elnevezés
mellett döntöttek. Röplapokon vázolták politikai
céljaikat, melyek szerint a kommunistáknak is megfelelõ
részt kell kapniuk Magyarországon a hatalomból. November
elsõ napjaiban e párt szervezésével foglalkozott.
1957. május 10-én tartóztatták le. Elsõ
fokon szervezkedés kezdeményezése és vezetése
vádjával 1959. március 15-én halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1959. július 23-án jogerõre emelte. Július
30-án kivégezték.
Zilizen (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) született földmûvescsaládban. Az általános iskola elvégzése után elõbb egy helybéli gazdánál, majd Sajóbábonyban, a Magasépítõ Vállalatnál dolgozott. 1950-ben vonult be katonai szolgálatra, ahol egy év után önként jelentkezett tiszti iskolára. Tanulmányait a Bem Légvédelmi Tüzértiszti Iskolán 1952-ben fejezte be, az esztergomi 51. légvédelmi tüzérosztályhoz osztották be szakaszparancsnoknak, hadnagyi rangban. 1956. október 23-án éjszaka egységét riadóztatták, és lövegek nélkül Budapestre rendelték, így a hónap végéig a fõvárosban biztosítási feladatok ellátásában vett részt. Október 27-én Szabó Pál õrnagy parancsára a Sztálin hídhoz (mai Árpád híd) indultak. A Frankel Leó utcában felkelõk ugráltak fel a harckocsikra, és átvették az irányítást. Rémiást az óbudai rendõrkapitánysághoz irányították, ahol a páncélosok fedezete alatt elfoglalták az épületet, és elvitték az ott lévõ fegyvereket. Október 31-én az alakulat visszament Esztergomba a lövegekért, majd két könnyû és egy közepes lövegrajjal harcállást foglaltak a Juta-dombnál. November 4-én reggel a soroksári rendõrségrõl hozott fegyvereket kiosztották az egységükhöz érkezõ civileknek. Egy hajnalban érkezõ szovjet harckocsioszlopot átengedtek Budapest felé, mert az túl nagy erõt képviselt. Késõbb ütege lõtt egy egyedül elhaladó harckocsivontatóra, ám találatot nem értek el. Reggel egy szovjet-magyar vegyes alakulat érkezett állásuk közelébe, amellyel tûzharcba kerültek. Több katonát lelõttek, és több gépjármûvet megsemmisítettek. Ezt követõen tüzelõállást váltottak a Határ útnál lévõ salakdombokhoz, ahol ismét tüzet nyitottak szovjet egységekre, egy oldalkocsis motorkerékpárt kilõttek. A forradalom leverése után 1957. március 31-ig, az alakulat felszámolásáig Esztergomban teljesített szolgálatot, ekkor Börgöndre vezényelték. 1957 október 19-én tartóztatták le. Elsõ fokon 1958. augusztus 14-én szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának Különtanácsa 1958. november 13-án jogerõre emelte. November 15-én kivégezték.
Renner Péter
Brnóban (Csehország) született. Édesanyja zsidó
volt, családját a németek a háború alatt
elhurcolták. A háború befejezõdését
követõ diszkriminációs intézkedések
elõl menekültek Magyarországra, majd anyja néhány
év múlva Londonba költözött, és felvette
az angol állampolgárságot. Esztergomban érettségizett,
majd két évig térképészetet tanult a Földtani
Intézetben. 1953 õszén vonult be katonai szolgálatra.
A következõ évben szolgálati titoksértés
miatt fél év börtönbüntetésre ítélte
a katonai bíróság. 1955-ben szerelt le, és még
ugyanebben az évben a Fõvárosi Bíróság
ítélte el fél évre devizabûntettért.
1956. október 23-án csatlakozott a Szabad Nép-székház
elõtti tüntetéshez, és jelen volt a Sztálin-szobor
ledöntésénél is. Este Csepelen segített röpcédulák
terjesztésében. Másnap a Margit hídnál
õrizetbe vették, öt napig a Jászai Mari téri
BM-épületben tartották fogva, ahol bántalmazták
is, október 29-én szabadult. A Kilián laktanyához
indult, de útközben elõállították
a Práter utcai fegyveresek. Még aznap este ugyanott õrszolgálatra
osztották be. Rövid idõ múlva Pongrátz Gergely
rajparancsnoknak nevezte ki; a Corvin közi csoport és a nemzetõrség
parancsnoksága között volt összekötõ. A
szovjetek támadása után november 9-ig vett részt
a fegyveres harcban, majd november 26-án Ausztriába menekült.
Bécsben felvette a kapcsolatot a Várfalvi Lajos, Oltványi
László és Buri István vezette Magyar Forradalmi
Tanáccsal. Az õ megbízásukból, részletes
utasításokkal jött vissza Magyarországra 1957. február
9-én. Fel akarta venni a kapcsolatot a mûködõ munkástanácsokkal,
megismerni céljaikat, politikai állásfoglalásukat;
tájékozódni kívánt, hogyan lehetne az illegalitásban
élõket és a letartóztatottak családjait
segíteni. Egy nappal tervezett visszautazása elõtt, 1957.
február 27-én letartóztatták. Lebuktatásában
döntõ szerepe volt Szabó Miklósnak, az emigráns
Kisgazdapárt titkárának, aki a magyar hírszerzés
ügynöke volt. Rennert elsõ fokon szervezkedés vezetése
és egyéb vádak alapján 1957. október 31-én
halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Katonai Kollégiumának Különtanácsa az 1958.
február 3-án jogerõre emelte. Február 5-én
kivégezték.
Rizmayer József
Kakucson (Pest megye) született. Az öt elemi elvégzése
után egy ideig a községi gulyás mellett bojtárkodott,
majd segédmunkásnak állt az útépítõ
vállalathoz. 1951-ben fiatalkorúként háromhavi
felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte
a dabasi járásbíróság társadalmi
tulajdon rongálása címén. A következõ
évben súlyos testi sértés vádjával
ezer forint pénzbüntetésre ítélték,
majd 1953-ban lopásért kellett ötszáz forint büntetést
fizetnie. A budapesti események hírére Kakucson is tüntetést
tartottak, melynek során leverték és megrongálták
a földmûves-szövetkezet tábláját. 1956.
október 28-án este Rizmajer több falujabelivel együtt
iszogatott a kocsmában. Innen indultak el, hogy leszámoljanak
azokkal, akiktõl a múltban sérelmeket szenvedtek. Elõször
a szemközt lévõ párthelyiségnek, majd Farkas
Istvánnak, a helyi téesz egyik alapítójának
az ablakait verték be. Megtámadták a begyûjtési
bizottság elnökének a házát, majd a párttitkárét
is. Innen Gavló Józsefhez mentek. Gavló 1945 óta
volt tagja a kommunista pártnak, õ volt a helyi tanács
elnöke, a téesz másik megalapítója, párttitkára,
valamint brigádvezetõje. A támadók behatoltak
a házba, késekkel fenyegetõzve elkergették a tanácselnök
lányát és feleségét, majd dulakodás
kezdõdött. Ennek során leverték a lámpát,
és a sötétben többen is megszúrták Gavlót,
aki elvérzett, mert nem tudtak neki szakszerû segítséget
nyújtani, mivel a faluban nem volt orvos. Másnap nagygyûlést
tartottak, megválasztották a nemzeti bizottságot és
a fegyveres nemzetõrséget, melynek Rizmajer is tagja lett. Nemzetõrként
házkutatást tartott az iskola igazgatójának, az
1919-es kommunista HORVÁTH Imrének a házában,
fegyvert keresve nála. 1957. január 31-én tartóztatták
le. Elsõ fokon 1957. június 7-én gyorsított eljárás
során életfogytiglani börtönbüntetésre
ítélték szervezkedés vezetése és
gyilkosság vádjával. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1957. augusztus 27-én
halálos ítéletre súlyosbította. Augusztus
31-én kivégezték.
Rusznyák László
Csilizradványban (Szlovákia) született. Kora gyermekkorában
elvesztette édesanyját. Tizenhat évesen költözött
Budapestre: öntõtanoncnak szegõdött a kispesti Vörös
Csillag Traktorgyárba; az iskola kollégiumában lakott.
1952-ig dolgozott a gyárban, ekkor áthelyezték a Gamma
Gyárba, amit õ nem fogadott el. A munkaközvetítõ
a dorogi bányába irányította. Még ugyanebben
az évben Dorogról vonult be sorkatonai szolgálatra Aszódra,
a gépkocsizó tüzérekhez. Itt ugyan beiratkozott
a tiszthelyettesi iskolára, mégis csak tizedesként szerelt
le. 1955-tõl a forradalom kitöréséig a pilisszentiváni
bányában dolgozott. 1956. október 26-án mintegy
kétszáz társával gyalog érkezett Budapestre,
ahol a Széna téri fegyveres csoporthoz csatlakozva több
társával részt vett a november 27-28-i harcokban. Miután
28-án a szovjetek szétverték az egységet, visszatértek
Pilisszentivánra. Itt parancsnokká választották,
megszervezte az õrséget, s a rend fenntartásában
együttmûködtek a helyi nemzetõrséggel. Október
31-én a Szabó János (Szabó bácsi) által
küldött teherautókon tértek vissza a fõvárosba,
s alakították meg másnap a "Bányászbrigádot".
Bázisuk a Maros utcai volt ÁVH-s laktanyában volt. November
3-án Bán Róbert vezetésével Ausztriába
indultak, hogy onnan fegyvereket szerezzenek a további harchoz. Gyõrben
azonban Szigethy Attilától nem kapták meg a határ
átlépéséhez szükséges engedélyt,
így eredeti tervükrõl le kellett tenniük. Szigethy
ugyanakkor írásbeli meghatalmazással Szombathelyre küldte
a csoportot, hogy segítsék az ottani forradalmi tanács
munkáját, fegyverezzék le az ÁVH-s határõr
egységet. Késõ délután érkeztek
a városba, megszállták a Söptei úti laktanyát,
és hozzákezdtek a kapott feladat végrehajtásához.
Itt estek fogságba másnap reggel, miután a szovjet csapatok
4-én hajnalban puskalövés nélkül elfoglalták
a laktanyát. Elsõ fokon gyorsított eljárás
során 1957. július 23-án halálra ítélték
szervezkedés vezetése és rablás vádjával.
A Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1957. november 23-án jogerõre emelte az ítéletet.
November 29-én kivégezték.
Schiff János
Pesterzsébeten (Budapest) született. Az általános
iskola nyolc osztályának elvégzése után
segédmunkásként a Csepeli Papírgyárban
kezdett dolgozni. Katonai szolgálatát Tatabányán
a légvédelemnél töltötte le, utána visszament
eredeti munkahelyére. 1956. október 28-án barátai
felhívására jelentkezett a csepeli nemzetõrségbe,
ahová magával vitte október 24-én szerzett karabélyát
is. Felvették, de igazolvány nélkül osztották
be szolgálatra. November 6-ig elsõsorban kapuõrséget
adott, emellett részt vett a raktár õrzésében,
a közlekedés irányításában. November
6-án az Ady Endre utcai csoportba osztották be, ahol már
aznap tûzharcba kerültek a szovjet csapatokkal. November 7-én
és 8-án egész nap kemény ellenállást
tanúsítottak, védték a rájuk bízott
körzetet, de november 9-én, belátva a helyzet reménytelenségét,
a csoport feloszlott. Fegyvereiket részben elrejtették, részben
eldobták. 1957 januárjában Schiffet felkereste egyik
ismerõse, aki egy készülõ újabb fegyveres
felkelésrõl hozott hírt, és felhívta, hogy
csatlakozzon a MÚK mozgalmához. Schiff ekkor vett magához
egy a harcok után közterületen elrejtett fegyvert. A március
végén tartott házkutatás során megtalálták
nála a pisztolyt. 1957. április 3-án tartóztatták
le. A Budapesti Katonai Bíróság 1957. április
9-én statáriális tárgyaláson fegyver- és
lõszerrejtegetés vádjával halálra ítélte.
Miután felterjesztett kegyelmi kérvényét az Elnöki
Tanács elutasította, április 25-én kivégezték.
Sikó Dezsõ
Diósgyõrben született munkáscsaládban. Az
elemi iskola elvégzése után dolgozni kezdett. 1950 és
1953 között Nagykanizsán teljesített katonai szolgálatot,
õrmesteri rangban szerelt le. Az LKM alkalmazásában volt
kazánfûtõ. 1955-ben tartalékos szolgálatra
hívták be. Ez idõ alatt társadalmi tulajdon kárára
elkövetett sikkasztás címén egy év börtönre
és lefokozásra ítélte a Kecskeméti Katonai
Bíróság. A forradalom idején munkahelye munkástanácsának
tagjává választották, az õ feladata volt
a fegyveres testületek ellenõrzése. Utóbb (büntetett
elõélete miatt) leváltották. 1956. október
26-án a lövöldözés hírére sietett
a megyei fõkapitánysághoz, ahol már folyt az épület
ostroma. Éppen akkor érkezett, amikor az emberek fölismerték
az épületbõl civil ruhában menekülni próbáló
Gáti Gyula rendõr alezredest. Sikó azok között
volt, akik bántalmazták, majd egy teherautó után
kötve a szovjet hõsi emlékmûhöz vonszolták.
Miután Gáti Gyulát a tömeg felakasztotta, Sikó
kivette a halott zsebébõl az igazolványát, és
az adatokat fölolvasta a jelenlévõknek, majd beszédet
mondott az ÁVH ellen. A tömegbõl Freimann Gyula szót
emelt a rendõrtiszt meggyilkolása ellen, mire õt is meggyanúsították,
hogy ÁVH-s ügynök. Üldözõbe vették,
elfogták, és õt is felakasztották az emlékmûre.
Október 27-én jelen volt a megyei tanács épülete
elõtti tüntetésen, majd a tömeggel együtt vonult
a börtön elé. Szász Zoltánnal és a börtön
parancsnokával végigjárták a cellákat,
fenyegették, bántalmazták a letartóztatott rendõrtiszteket,
majd a megyei tanács épületéhez kísérték
õket, hogy a megyei munkástanács ítélkezzen
fölöttük. Nem gyõzvén kivárni az eljárás
végét, a tömegbõl többen behatoltak a tanácsterembe.
Vörös Balogh István rendõr alezredesnek azzal az ürüggyel,
hogy megmutatja a külföldi rádiókat zavaró
adókat, sikerült kimenekülnie, kimentették Németh
János hadnagyot is. Antal Gyula rendõr törzsõrmestert
azonban, aki elõzõ napon kapus volt, és használta
a fegyverét, a benyomulók az erkélyhez szorították,
bántalmazták, majd letaszították az utcára,
ahol a tömeg agyonverte. 1957. január 8-án tartóztatták
le. Elsõ fokon 1957. május 16-án gyorsított eljárás
során halálra ítélték mozgalomban való
részvétel és gyilkosság vádjával.
Ítéletét a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1957. július
17-én jogerõre emelte. Három nap múlva kivégezték
Silye Sámuel
Jászkiséren (Jász-Nagykun-Szolnok megye) született
földmûvescsaládban. Apját 1946-ban rövidebb
idõre kuláklistára tették, majd az állam
elfogadta a neki ismételten fölajánlott földet. A
nyolc általános befejezése után elvégezte
a gimnáziumot, de az egyetemre nem vették fel. Vasesztergályosnak
tanult, és szakmájában helyezkedett el. 1953 õszén
egy budapesti alegységhez vonult be sorkatonának, a forradalom
idején mint rádiós rajparancsnok teljesített szolgálatot.
1956. október 30-án, amikor alakulatánál is megalakult
a forradalmi katonai tanács, abba õt is beválasztották.
A szovjet csapatok november 4-i támadásakor felsõbb parancsra
tüzelõállást foglaltak Kõbányán.
Silye légvédelmi ütegének állása a
Csajkovszkij-parkban volt, de mind a sorkatonák, mind a tisztek közül
többen dezertáltak. A harchoz készülõ civil
fegyvereseknek ütegparancsnoka fegyvert és lõszert adott,
majd hívásukra Silye és még tíz-egynéhány
sorkatona csatlakozott hozzájuk, hat löveget is magukkal víve.
November 4-én délután tüzeltek a közeledõ
szovjet harckocsikra, mindegyiket eltalálták, három kigyulladt,
de vissza tudott vonulni, egyet megsemmisítettek. Az egyik löveg
másnap is egyórás tûzharcot vívott a támadó
szovjet csapatokkal. November 6-án lõszerutánpótlást
kaptak, állást változtattak a Sörgyár melletti
üres telekre, és innen nyitottak tüzet egy szovjet helikopterre,
valamint egy harckocsira. November 8-án a szovjetek - egy nagyobb támadás
elõkészítéseként - ágyútüzet
zúdítottak állásaikra, mire Silye és társai
beszüntették a további harcot. Silye ezután két
napot töltött a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban, majd
november 10-én hazament a családjához. 1959. június
6-án tartóztatták le. Elsõ fokon szervezkedésben
való részvétel és gyilkosság vádjával
1959. szeptember 21-én halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
Különtanácsa 1959. november 18-án jogerõre
emelte. November 21-én kivégezték..
Simon Gábor
Budapesten született házasságon kívüli gyermekként.
Anyja szövõnõ volt, késõbb férjhez
ment, és magához vette a fiát. Az elemi iskola elvégzése
után kitanulta a szabószakmát. Tizenhat éves korában
elhagyta a szülõi házat. 1952-tõl különbözõ
köztörvényes cselekmények vádjával többször
folyt ellene bírósági eljárás. A különbözõ
büntetései közötti idõkben szabóként,
illetve varrógépmûszerészként dolgozott.
A forradalom a kecskeméti börtönben érte. Október
26-án a tüntetõ tömeg betörte a börtön
kapuját, és kiszabadította az elítélteket.
Õ azonnal a fõvárosba indult, 28-án érkezett
Pestimrére. Október 30-án indult el a Belváros
felé, hogy civil ruhát szerezzen magának. A Kilián
laktanya közelében találkozott Galgóczi Zoltánnal,
akit korábbi büntetései során ismert meg. Együtt
mentek a Köztársaság térre. Simon ekkor még
nem rendelkezett fegyverrel, így õ csak nézõje
volt az itteni eseményeknek. Az ostromot követõen csatlakozott
a Baross téri fegyveres csoporthoz, ahol még ugyanezen a napon
õrséget is adott. November 4-én egész nap harcban
álltak a Keleti pályaudvar felõl támadó
szovjet csapatokkal, s mivel nehézfegyverzettel is rendelkeztek, jelentõs
veszteségeket okoztak nekik. Simon egységével a Szabadság
Szálló épületébõl lõtte a szovjeteket.
A hotel a délután folyamán több belövést
kapott, így azt kénytelenek voltak feladni. A Garay utcában
harcoló csoporthoz csatlakozott, és velük folytatta a küzdelmet
november 9-ig. Ekkor a Péterfy Sándor utcai kórházba
mentek át, ahol a Baross tériek parancsnoksága is tartózkodott.
1957 elején tartóztatták le, hogy folytassa a forradalom
nyomán félbeszakadt büntetését. Elsõ
fokon szervezkedés vezetése, gyilkosság és egyéb
vádak alapján 1958. szeptember 4-én halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1958. november 25-én jogerõre emelte. November
28-án kivégezték.
Sipos Zsigmond
Budapesten született. Apja a MÁV-nál dolgozott. Szüleit
hamar elvesztette, két testvérével állami gondozásba
került. A nyolc általános elvégzése után
vasesztergályosnak tanult, 1954-ben szabadult fel a Csepel Vas- és
Fémmûvekben. 1955-ben társadalmi tulajdon sérelmére
elkövetett bûncselekmény vádjával három
év börtönbüntetésre ítélte a Budapest
XX. kerületi bíróság. Az edelényi büntetõ
munkahelyrõl a forradalom szabadította ki. Szabadulását
követõen Budapestre jött. Itt húgával, Judittal
együtt bekapcsolódott a fegyveres harcokba. A fegyveres ellenállás
letörése után letartóztatták, de hamarosan
szabadlábra helyezték. Rakodómunkásként
kezdett el dolgozni. 1956 decembere folyamán társaival elhatározta,
hogy felkészülnek a harc újrakezdésére. Ennek
érdekében tervezték, hogy fegyvereket szereznek. Ugyancsak
tervezték, hogy kiszabadítják Maléter Pált
a Fõ utcai börtönbõl. Hogy ehhez fegyvert szerezzenek,
meg akarták ostromolni az egyik XI. kerületi rendõrõrsöt.
Emellett 1956. december 30-tól több betörést követtek
el, egyik alkalommal, 1957. január 18-án meggyilkoltak két
öregasszonyt. 1957. január 12-én késõ este
Sipos Zsigmond a Nádor utcában lelõtte Bojti Imre karhatalmista
õrnagyot. A csoport tevékenysége a MÚK jegyében
lendült föl. Röpcédulákat írtak és
terjesztettek Budapest több kerületében Forradalmi Ifjúság,
Illegális Forradalmi Munkástanács aláírással,
ezekben követelték Magyarország semlegességét,
megismételték a forradalom fõbb demokratikus célkitûzéseit.
Március 15-én egész nap járták Budapest
utcáit, agitáltak, fényképeztek, ám a várt
újabb felkelés elmaradt. Ekkor Sipos elhatározta, hogy
május elsején fölrobbantják a pártvezetõk
alatt a dísztribünt. Ehhez bányából akartak
robbanóanyagot szerezni. Azonban rögtön azt követõen,
hogy 1957. március 26-án jelentkezett az oroszlányi bányánál,
letartóztatták. Elsõ fokon gyorsított eljárás
során 1957. június 21-én szervezkedés vezetése,
gyilkosság, valamint egyéb bûncselekmények vádjával
halálra ítélték. A Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1957. augusztus 13-án
jogerõre emelte az ítéletet. A jogerõs halálos
ítélet után két társával megszökött
a Markó utcai börtönbõl, ám még aznap
elfogták mindannyiukat. Augusztus 15-én kivégezték.
Soltész József
Budapesten született. Apja a MÁV-nál dolgozott. Szüleit
hamar elvesztette, két testvérével állami gondozásba
került. A nyolc általános elvégzése után
vasesztergályosnak tanult, 1954-ben szabadult fel a Csepel Vas- és
Fémmûvekben. 1955-ben társadalmi tulajdon sérelmére
elkövetett bûncselekmény vádjával három
év börtönbüntetésre ítélte a Budapest
XX. kerületi bíróság. Az edelényi büntetõ
munkahelyrõl a forradalom szabadította ki. Szabadulását
követõen Budapestre jött. Itt húgával, Judittal
együtt bekapcsolódott a fegyveres harcokba. A fegyveres ellenállás
letörése után letartóztatták, de hamarosan
szabadlábra helyezték. Rakodómunkásként
kezdett el dolgozni. 1956 decembere folyamán társaival elhatározta,
hogy felkészülnek a harc újrakezdésére. Ennek
érdekében tervezték, hogy fegyvereket szereznek. Ugyancsak
tervezték, hogy kiszabadítják Maléter Pált
a Fõ utcai börtönbõl. Hogy ehhez fegyvert szerezzenek,
meg akarták ostromolni az egyik XI. kerületi rendõrõrsöt.
Emellett 1956. december 30-tól több betörést követtek
el, egyik alkalommal, 1957. január 18-án meggyilkoltak két
öregasszonyt. 1957. január 12-én késõ este
Sipos Zsigmond a Nádor utcában lelõtte Bojti Imre karhatalmista
õrnagyot. A csoport tevékenysége a MÚK jegyében
lendült föl. Röpcédulákat írtak és
terjesztettek Budapest több kerületében Forradalmi Ifjúság,
Illegális Forradalmi Munkástanács aláírással,
ezekben követelték Magyarország semlegességét,
megismételték a forradalom fõbb demokratikus célkitûzéseit.
Március 15-én egész nap járták Budapest
utcáit, agitáltak, fényképeztek, ám a várt
újabb felkelés elmaradt. Ekkor Sipos elhatározta, hogy
május elsején fölrobbantják a pártvezetõk
alatt a dísztribünt. Ehhez bányából akartak
robbanóanyagot szerezni. Azonban rögtön azt követõen,
hogy 1957. március 26-án jelentkezett az oroszlányi bányánál,
letartóztatták. Elsõ fokon gyorsított eljárás
során 1957. június 21-én szervezkedés vezetése,
gyilkosság, valamint egyéb bûncselekmények vádjával
halálra ítélték. A Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1957. augusztus 13-án
jogerõre emelte az ítéletet. A jogerõs halálos
ítélet után két társával megszökött
a Markó utcai börtönbõl, ám még aznap
elfogták mindannyiukat. Augusztus 15-én kivégezté
Somogyi Tibor
Murakeresztúron (Zala megye) született. Az általános
iskola elvégzése után technikumba járt; 1954-ben
érettségizett, majd a szakmájában kezdett el dolgozni.
1955 novemberében kezdte meg sorkatonai szolgálatát.
A hadseregben elvégezte a tiszthelyettesi iskolát, és
hadmûveleti írnoki beosztásban szolgált a piliscsabai
gépesített ezredben. November 2-ig állomáshelyén
tartózkodott. Ekkor egy harckocsival, amelynek õ volt a parancsnoka,
Budapestre indultak. A páncélos útközben elromlott,
így csak másnap értek a fõvárosba, ahol
egy harckocsiszertárba vontatták be a jármûvet.
Ezt követõen parancsnokai engedélyével rokonai csepeli
lakására távozott. November 4-én hajnalban Nagy
Imre rádiószózatának hatására jelentkezett
a csepeli nemzetõregységnél, ahol fegyvert kapott. Kõrösi
Sándor fõhadnagy vezetése alatt részt vett a szovjetek
elleni harcban, az egyik 85 mm-es löveg kezelõje, irányzója
volt. November 7-én szovjet harci repülõkre nyitottak tüzet,
egy IL-28-as gépet le is lõttek, 8-án pedig két
szovjet harckocsit is eltaláltak: az egyik sérülten el
tudott menekülni, a másik azonban kiégett. November 8-án
este, látva a túlerõ nagyságát, a csoport
beszüntette a kilátástalan küzdelmet, és feloszlott.
1957. június 28-án tartóztatták le. Elsõ
fokon 1957. december 14-én szervezkedésben való részvétel
és gyilkosság vádjával életfogytiglani
börtönbüntetésre ítélték. Ezt a
Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
Különtanácsa 1958. március 4-én halálos
ítéletre súlyosbította. Két nap múlva,
a huszonharmadik születésnapján végezték
ki.
Budapesten született. A hat elemi elvégzése után
kitanulta a lakatosszakmát. 1955-tõl az újpesti Prés-
és Szerszámgyárban dolgozott. Tagja volt a DISZ-nek és
az MSZT-nek, mindkettõben kultúrmunkát végzett.
Az Újpesti Dózsa ökölvívó szakosztályának
sportolójaként 1955-ben az országos ifjúsági
bajnokság harmadik helyezettje, ugyanebben az évben a budapesti
bajnokságnak gyõztese volt. A sport mellett festészettel
is foglalkozott. 1956. október 23-án este munkából
ment haza. Csatlakozott a Szabad Nép-székház elõtt
folyó tüntetéshez, majd a Möhosz helyiségébõl
fegyvert szerezve részt vett a rádió ostromában
és elfoglalásában. Az elkövetkezõ napokban
fegyveres szolgálatot vállalt a felkelõk által
elfoglalt Víg utcai rendõrkapitányságon. Október
30-án részt vett a Köztársaság téri
pártház ostromában, az elsõk között
hatolt be az épületbe. November 4-én bekapcsolódott
a Rákóczi téri vásárcsarnok elõtt
a barikád építésébe, társaival fegyvert
hozott a Práter utcai iskolából, azonban a szovjet tankok
megjelenésekor visszavonultak a Víg utcai kapitányságra,
ahol november 6-án feloszlott a csoport. Géppisztolyát
hazavitte, elrejtette. Háromszor próbált meg Ausztriába
menekülni, de minden alkalommal elfogták. 1957. január
végén elbocsátották munkahelyérõl,
majd január 30-án egy házkutatás során
megtalálták az elrejtett fegyvert, azonnal le is tartóztatták,
és fegyverrejtegetés vádjával megindították
ellene az eljárást. Elsõ fokon 1957. március 25-26-án
tartott gyorsított tárgyaláson fegyver- és lõszerrejtegetés
vádjával hat év börtönbüntetésre
ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1957. április
25-én megtartott ülésén - az elkövetett cselekmény
minõsítését is megváltoztatva - halálos
ítéletre súlyosbította. Kegyelemre egyedül
a büntetõtanács elnöke javasolta felterjeszteni. Április
27-én kivégezték.
Sörös Imre.
Temerinben (Jugoszlávia) született földmûvescsaládban.
A család 1947-ben költözött Szekszárdra. Az ottani
gimnáziumban érettségizett. Miután nem engedték
továbbtanulni, 1952-ben Jugoszláviába szökött,
ám a határ közelében elfogták, és
átadták a magyar hatóságoknak. Hûtlenség
és kémkedés gyanújának vádjával
1953 tavaszán jogerõsen halálra ítélték.
Fél évet töltött a siralomházban, amikor õsszel
ítéletét kegyelembõl életfogytiglani börtönbüntetésre
változtatták. 1956. július 12-én szabadult Csolnokról
amnesztiával. A Dunántúli Áramszolgáltató
Vállalatnál helyezkedett el elektrolakatosként. 1956.
november 3-án teherautóval élelmiszert szállított
a budapesti felkelõk részére, egyébként
a forradalmi eseményekben nem vett részt. November 7. körül
Ausztriába menekült. Ott kapcsolatba került az emigrációval,
elsõsorban a Várfalvi Lajos, Oltványi László
és Buri István vezette Magyar Forradalmi Tanáccsal. Vállalta,
hogy Magyarországról átszökteti családtagjaikat,
ismerõseiket, ha ennek fejében támogatják továbbtanulását.
1957. január elejéig három sikeres utat tett meg, melynek
eredményeképpen 50-60 személyt juttatott ki Ausztriába,
köztük a Magyar Forradalmi Tanács vezetõinek rokonait,
ismerõseit, másokat általában anyagi ellenszolgáltatás
fejében. Még december végén egy Leslie Silly nevû
angol hírszerzõ (a bécsi angol konzulátus munkatársa)
megbízásából vállalta egy rendszerellenes
csoport megszervezését, adatszolgáltatást a megszálló
szovjet csapatokról, és egy rádió adó-vevõ
üzembe helyezését. Ennek érdekében vette
fel a kapcsolatot Zsigmond Lászlóval, a MÁV munkástanácsának
tagjával, aki hajlandó volt segíteni az illegális
csoport megszervezését és a szovjet csapatokra vonatkozó
információk gyûjtését. Sikerült a behozott
rádió adó-vevõt elrejtenie. Január végén
újra Magyarországra jött, ám a határon elfogták,
és embercsempészés vádjával három
hónap börtönbüntetésre ítélték.
Két nappal szabadulása elõtt, április 28-án
indították meg ellene az eljárást a szervezkedésben
való részvétele miatt. Elsõ fokon szervezkedés
vezetése és egyéb vádak alapján 1957. október
31-én halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb
Bíróság Katonai Kollégiumának Különtanácsa
1958. február 3-án jogerõre emelte. Február 5-én
kivégezték.
Spannberger György.
Pilisvörösváron (Pest megye) született bányászcsaládban.
Négy gimnáziumi osztály elvégzése után
abba kellett hagynia a tanulást, mivel apját leszázalékolták.
Egy cipésznél elõbb inas, majd 1931-tõl segéd
lett. A háború idején a katonai behívó
elõl többször megszökött, végül 1944-ben
munkaszolgálatra Németországba vitték. Hazatérve
egy ideig Solymáron lakott, majd élettársával
egy lakatlan, VI. kerületi lakást foglalt el. Élettársa
többször is följelentette, végül a bíróság
öt év börtönbüntetésre ítélte,
melyet büntetõ munkahelyen töltött le. 1954 februárjában
szabadult. Letartóztatásáig lakatosként dolgozott,
elõször az 1. sz. Autójavító Vállalatnál,
majd a Ruggyantagyárban. 1956. október 23-án részt
vett a rádió ostromában, majd belépett a nemzetõrségbe.
November 6-án megtámadtak egy szovjet járõrt.
A két sebesült katonát a küzdelem után kórházba
vitték, ahonnan azok visszatérhettek csapattestükhöz.
A fegyveres harc bukása után továbbra is fegyvereket
gyûjtöttek, valamint röpcédulákat készítettek
és terjesztettek. Feljelentés alapján a lakásán
tartóztatták le 1957. február 15-én. Elsõ
fokon 1957. július 20-án gyilkosság vádjával
halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1957. október
31-én jogerõre emelte. November 8-án kivégezték.
Szabó János
Szamosardón (Románia) született. Mivel anyja még
a háború elõtt, apja pedig a háború alatt
meghalt, a család egyik ismerõsénél nevelkedett.
Az elemi befejezése után 1945-ben Romániából
áttelepült Magyarországra, Békéscsabára.
Önként jelentkezett a hadseregbe, ahonnan 1946 decemberében
alhadnagyként szerelt le. Visszatért Békéscsabára,
ahol a Textilipari Vállalatnál helyezkedett el sofõrként.
1947 októberében betöréses lopás vádjával
letartóztatták, és a Gyulai Törvényszék
rögtönítélõ bírósága tíz
év börtönbüntetésre ítélte. Az
ennek letöltése során elkövetett szökési
kísérleteiért ötször hoztak ellene újabb
ítéletet, így büntetése végül
meghaladta a tizennégy évet. 1956. október 10-én
az Elnöki Tanács kegyelmi határozata folytán került
szabadlábra. Kecskemétre költözött, ahol a helyi
Hûtõipari Vállalatnál helyezkedett el sofõrként.
1956. október 26-án csatlakozott a helyi tüntetéshez,
részt vett a rabok kiszabadításában, a városparancsnokság
elfoglalásában, lefegyverzésében. Egy kisebb csoporttal
Nagykõrösre ment, ahol segítettek a helyi rendõrség,
majd a pártbizottság épületének elfoglalásában.
Ugyanezen a napon lefegyverezték a kocséri és a jászkarajenõi
rendõrõrsöt, utóbbi község postahivatalából
46 000 Ft-ot magukkal vittek. Október 27-ére virradóan
megszállták a tiszakécskei permetezõgyárat,
lefegyverezték a gyári õrséget, majd megostromolták
a rendõrség épületét, de elfoglalniuk nem
sikerült. Kecskemétre visszatérve a csoport feloszlott.
Szabó október 27-én néhány társával
Kecskeméten rövid tûzharcot vívott egy helybeli magyar
katonai egységgel, ekkor meg is sebesült. Másnap jelentkezett
a kecskeméti nemzetõrségbe, ahol november 4-ig teljesített
szolgálatot. 1956. november 18-án tartóztatták
le. Elõször Szegeden gyorsított eljárás során
postarablásért és jogtalan fegyverhasználatért
tizenkét év börtönbüntetésre ítélték,
amelyet a Legfelsõbb Bíróság tíz évre
szállított le. Miközben jogerõs büntetését
töltötte, ismét perbe fogták a forradalomban játszott
szerepéért. Elsõ fokon 1959. november 5-én szervezkedés
kezdeményezése, vezetése, gyilkosság, valamint
egyéb vádak alapján halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1960. február 29-én jogerõre emelte. Március
2-án kivégezték.
Szabó Károly Dr.
Ócsán (Pest megye) született, földmûvescsaládban,
apja negyven kataszteri holdon volt felesbérlõ. A hat elemi
elvégzése után egy ideig a család gazdaságában
dolgozott, majd 1943-ban a Beszkártnál lett villamoskalauz,
egyidejûleg belépett az Egyesült Keresztény Pártba.
1945 után egyik pártnak sem volt tagja. Katonai szolgálatot
nem teljesített. 1956. október 28-án Ócsán
a nemzeti bizottság elnökhelyettesévé választották,
részt vett a helyi nemzetõrség tevékenységében
is. A nemzeti bizottság döntött a tanács vb-alkalmazottai
állásának megszüntetésérõl,
valamint különbözõ gazdasági és közellátási
kérdésekben; a téesz feloszlásáról,
az elvett földek tulajdonosoknak való visszaadásáról
azzal a kikötéssel, hogy erre csak törvényes keretek
között, a gazdasági év végén kerülhet
sor. A nemzetõrség lefegyverezte a helyi, kommunista vezetésû
polgárõrséget, elõállított fegyvertartással
gyanúsított személyeket, a mezõgazdasági
osztály volt vezetõjét, valamint két ÁVH-s
tisztet. November 9-én egy átvonuló szovjet egység
lefegyverezte a nemzetõrséget, amely azonban hamarosan újjáalakult.
A nemzeti bizottság választott vezetõi is folytatták
munkájukat. Határozatot hoztak budapesti gyerekek átmeneti
elhelyezésérõl; a választott bizottság
vezetõ szerepének megõrzésérõl,
a régi vezetõk visszatérésének megakadályozásáról,
valamint arról, hogy a téesz földjét vissza kell
adni a volt tulajdonosoknak. Megválasztották a helyi tanács
vb-elnökhelyettesévé, de megválasztását
a járási szervek nem hagyták jóvá. Ennek
ellenére a község képviseletében több
alkalommal tárgyalt a fõvárosban, Dabason és a
környezõ községekben. A visszaálló tanácsi
szervekkel sikerült kompromisszumos megoldásra jutniuk, melynek
értelmében a nemzeti bizottság - javaslattevõ
és véleményezõ jogkörrel - folytathatta munkáját.
December 10-én a községbe érkezõ járási
párt- és tanácsi vezetõkkel a tanácsházán
tárgyaltak, miközben tüntetés bontakozott ki a fõtéren.
Többen benyomultak a tanácsterembe is, ahol nekitámadtak
Biksza Miklósnak, az MSZMP járási vezetõjének.
Õ az utcára menekült, ám az emberek hamarosan utolérték,
bántalmazták, majd egyikük, Kövecses Ferenc egyetemi
hallgató agyonlõtte. 1957. augusztus 17-én tartóztatták
le. Elsõ fokon 1958. június 28-án szervezkedés
vezetésének vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre
ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1959. január
12-én halálbüntetésre súlyosbította.
Két nap múlva kivégezték.
Steiner Lajos 1930-ban született Budapesten. Apja korai halála után nagybátyja fogadta örökbe. Az elemi iskola után négy polgárit végzett, majd dolgozni kezdett: először nevelőapja mellett volt fuvaros, majd alkalmi munkákat végzett. 1948-ban lopás vádjával előbb nyolc hónap, majd a következő évben másfél év börtönbüntetésre ítélték. Utóbbi letöltése után behívták katonának, ahol önkényes eltávozásért tíz hónap börtönre ítélték. Miután leszerelt, megnősült, felesége a Párisi Cukrászdában dolgozott, két gyerekük született. A FŐSZEFU-nál helyezkedett el, itt dolgozott letartóztatásáig. 1956. október 28-án csatlakozott a VII. kerületi nemzetőrséghez, amelynek hamarosan a parancsnoka lett. Őrszolgálatot adtak, járőröztek a közrend fenntartása érdekében; letartóztattak és a Markó utcai börtönbe kísértek egyes ÁVH-s tiszteket. November 1-jén megakadályozta az ÁVH VII. kerületi épületének feldúlását, és hogy a majdani felelősségre vonáshoz szükséges dokumentáció sértetlen maradjon, egyes iratokat lefoglalt és magával vitt az épületből. Október 30-án részt vett a Köztársaság téri pártház ostromában. Jelen volt a fegyveres csoportok parancsnokainak november 3-i gyűlésén, ahol a VII. kerület egyik körzetének ellenőrzésével bízták meg. November 4-én felvették a harcot a támadó szovjet csapatokkal, 9-éig tartottak ki, ekkor, hogy csatlakozzanak Király Béla egységéhez, Budára, majd onnan Nagykovácsiba mentek, ahol már senkit sem találtak. A csoport nagy része ekkor Ausztriába menekült. Steiner visszajött öccsével a fővárosba, majd családjával vidékre költözött. Miután a Népszabadság egyik cikke őt nevezte a VII. kerületi fegyveresek vezérének, mégis elhagyta az országot és az NSZK-ba menekült. 1957-ben felvette a kapcsolatot Király Bélával, akinek ajánlására rövid időre tagja lett a Magyar Szabadságharcos Szövetségnek. 1957 nyarán a bécsi magyar követség segítségével, az amnesztiában bízva, legálisan jött vissza az országba. 1957. június 25-én tartóztatták le. Elsőfokon a Fővárosi Bíróság népbírósági tanácsa szervezkedés kezdeményezése, vezetése és egyéb vádak alapján halálra ítélte 1958. április 9-én. Ítéletét a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa jogerőre emelte. 1958. augusztus 5-én kivégezték.
Erdélyi szegényparaszti családban született 1897-ben. A hat elemi után két polgári osztályt végzett, majd kitanulta a géplakatos szakmát. 1914-ben behívták katonának, végigharcolta a világháborút. A Tanácsköztársaság idején századparancsnok volt a Vörös Hadseregben. Trianon után az elcsatolt országrészen maradt, vasúti munkásként dolgozott. Megnősült, két fia született, de hamarosan elvált feleségétől. 1944-ben költözött Magyarországra, a Földművelésügyi Minisztériumnál lett sofőr, majd 1946-tól alkalmi munkákat végzett. Újra megnősült, felesége előző házasságából született lányát adoptálta. 1945-ben belépett az MKP-ba, majd az egyesülés után egy évig az MDP-nek is tagja volt. 1949-ben tiltott határátlépés kísérletéért három hónap börtönbüntetésre ítélték. Szabadulását követően újra sofőrként helyezkedett el az Élelmiszerfuvarozó, majd a Zöldség- és Gyümölcsszállítási Vállalatnál. 1953-ban kémkedés vádjával újra letartóztatták, de kilenc havi előzetes letartóztatás után szabadon engedték. 1956. október 25-én csatlakozott a Széna téri fegyveresekhez, akiknek hamarosan a vezetője lett. Az épülő metró fúrótornyát és a környező felvonulási épületeket megszállva építették ki védelmi állásaikat. Megpróbálták megállítani, feltartóztatni a szovjet csapatokat, de a nagy erejű támadások újra meg újra szétszórták az egységet, amely azonban minden alkalommal újjászerveződött. Október végén a Maros utcai volt ÁVH-s laktanyába helyezték át főhadiszállásukat. A tűzszünet időszakában felügyeltek a rendre, ellenőrizték a közúti forgalmat, házkutatásokat tartottak ÁVH-s tisztek, pártfunkcionáriusok lakásán, többeket letartóztattak. November 4-ét követően kemény harcokat vívtak a szovjet csapatokkal, majd amikor a Széna teret már nem tudták tartani Hűvösvölgy-Solymár irányába vonultak vissza. Az SZKP Elnökségének delegációja jelölte ki az azonnal hadbíróság elé állítandók közé. 1956. november 19-én tartóztatták le. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Ledényi Ferenc hadbíró ezredes vezette különtanácsa szervezkedés vezetésének vádjával 1957. január 14-én halálra ítélte a fellebbezés lehetősége nélkül. 19-én kivégezték.
Szabó Lajos
(1930 február 9 -1959 február 18)
Munkáscsaládból származott, édesapja szabósegéd,
tüdõbeteg, röviddel Lajos születése után
meghalt, ezután édesanyja szövõgyárba ment
dolgozni, keservesen nevelte gyermekét, majd férjhez ment, még
három gyermeke született. Nevelõapja rabbiátus természetû.
iszik. erõszakoskodik a családdal.
Elvégzi a nyolc elemit. 1945-ben segédmunkás, késõbb
motorszerelõ tanuló, Ezután katonáskodott. ahonnan
megszökött, elítélték. 1954-ben megnõsült.
egy kisleánya és fia született. A Danuvia gépgyárban
dolgozott betanított gépmunkásként.
A forradalom alatt a Corvin közben tevékenykedett. a Százados
úti kenyérgyárból kenyeret visz teherautókon
a felkelõknek, majd a híradócsoport parancsnoka lesz,
katonai adóvevõket telepít. Futárszolgálatot
is teljesít a Nemzetõrség parancsnoksága és
a felkelõk között. Egy amerikai újságírót
elkísér a Fõpostára, hogy Mindszentyrõl
képeket adjon fel. ezt a tényt külön felrója
neki a "népbíróság", Késõbb
Érdre megy. hogy ott is szervezze a nemzetõrséget, Felróják
azt is. Hogy a BM Fogarasi úti raktárából katonai
felszerelési holmikat (csizmákat, nadrágokat, pufajkákat,
bundasapkákat) vitt teherautóval a Corvin közbe és
ott szétosztotta a fázó felkelõk között.
(Társadalmi tulajdon kárára elkövetett "lopás".)
November negyedikén hajnalban, a szovjet támadás hírére
körbejárta a közeli laktanyákat, katonai körleteket
és a felkelõ valamint nemzetõr egységeket, és
riasztotta õket. A védelmi harcokban részt vett, majd
Nagy Józsefékkel visszavonultak a rettenetes orosz tûzerõ
hatására a Kálvin térre. Onnan hatodikán
hazament, de megállapodott társaival, hogy keresik egymást.
November 10-én megkereste Nagy Józsefet és azután
együtt tevékenykedtek, szervezték az ellenállást.
A szervezetben fedõneve "Lajdó" volt. (Gyermekkori
beceneve.)
A szervezet felgöngyölítése során 1957 május
7-én tartóztatták le. A nyomozás és tárgyalás
során bátran viselkedett, (õ volt a per másodrendû
vádlottja.) tõle sem kaptak a nyomózók újabb
neveket, másokat, nem vádolt, amit tett, azért vállalta.
a felelõsséget, csupán a bemocskolása végett
ráragasztott köztörvényes vádak ellen tiltakozott.
A halálra várakozás 9 hónapját nemes türelemmel,
kiegyensúlyozottan élte végig, csupán két
kisgyermeke és felesége sorsa aggasztotta. Bátran ment
a halálba, hazáját éltetette.
(Mécs Imre)
.
Szabó Pál
Egyeden (Gyõr-Moson-Sopron megye) született földmûvescsaládban.
Apja elesett az elsõ világháborúban. Két
polgári osztály után asztalostanoncnak állt, majd
bevonulásáig szakmájában dolgozott Egerben. 1937-ben
vonult be tényleges katonai szolgálatra, ahol elõbb továbbszolgálatot
vállalt, majd, már a világháború idején,
Jutason elvégezte az altiszti tanfolyamot. 1942-ben került ki
a szovjet frontra, 1945-ben Budapesten esett szovjet hadifogságba.
Márciusban önként jelentkezett az új magyar hadseregbe,
egységével Ausztriába, hadmûveleti területre
vezényelték, de a németek elleni harcokban már
nem vettek részt. 1946-ban belépett az SZDP-be, ahonnan 1947-ben,
még az egyesülés elõtt átlépett az
MKP-ba. Tagja lett az MDP-nek is. Elvégezte a Kossuth Katonai Akadémiát.
Szegeden, Komáromban, Esztergomban teljesített szolgálatot,
a forradalom kitörésekor õrnagyi rangban. 1956 októberében
az esztergomi 51. légvédelmi tüzérosztály
parancsnoka volt. Egységét október 23-án éjjel
riadóztatták, lövegek nélkül a fõvárosba
rendelték, ahol október végéig fõként
biztosítási feladatok ellátásában vettek
részt. Október 31-én visszamentek Esztergomba a lövegekért,
majd parancsra tüzelõállást foglaltak a Juta-dombnál,
a Soroksári úton illetve a Külsõ-Jászberényi
úton. November 4-én reggel a soroksári rendõrségrõl
hozott fegyvereket kiosztották az egységükhöz érkezõ
civileknek. Egy hajnalban érkezõ szovjet harckocsioszlopot átengedtek
Budapest felé, mert az túl nagy erõt képviselt.
Késõbb lõttek egy egyedül elhaladó harckocsivontatóra,
ám találatot nem értek el. Reggel egy szovjet-magyar
vegyes alakulat érkezett állásuk közelébe,
amellyel tûzharcba kerültek. Több katonát lelõttek,
és több gépjármûvet megsemmisítettek.
Ezt követõen tüzelõállást váltottak
a Határ útnál lévõ salakdombokhoz, ahol
ismét tüzet nyitottak szovjet egységekre, egy oldalkocsis
motorkerékpárt kilõttek. 1957. március 31-ig,
alakulata felszámolásáig parancsnoki beosztásban
maradt, ezt követõen Esztergomban a karhatalmi tiszti egység
századparancsnokaként teljesített szolgálatot
1957. október 19-i letartóztatásáig. Elsõ
fokon 1958. augusztus 14-én mozgalom vezetése vádjával
életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
Különtanácsa 1958. november 13-án halálbüntetésre
súlyosbította. November 15-én kivégezték.
Szántó Farkas Béla
Sajónémetiben (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) született.
Az elemi iskola elvégzése után gazdasági cselédként
dolgozott, majd 1948-ban jelentkezett katonának. Egyéves csapatgyakorlat
után felvették a tiszti iskolára, 1950-ben tisztté
avatták, 1955 szeptemberéig ütegparancsnokként teljesített
szolgálatot. A következõ évben a Kossuth Tüzértiszti
Iskolán elvégezte az osztályparancsnoki tanfolyamot,
melynek befejezését követõen - a forradalom kitörésekor
- éppen szabadságát töltötte a Balatonon. 1948-tól
az MDP tagja volt. Balatonkenesén értesült a forradalom
kitörésérõl. November 1-jén Budapestre utazott,
és másnap szolgálatra jelentkezett a tüzértiszti
iskolán. Egy budapesti laktanya védelmére rendelték
ki. A szovjet támadást követõen az alakulatnál
a rend felbomlott, a katonák nagy része megszökött,
õ is a lakására indult. étközben a XVIII.
kerületi Béke téren látta, hogy civil fegyveresek
próbálnak két légvédelmi ágyút
tüzelõállásba helyezni. A felkelõk kérésére
elmagyarázta a löveg mûködtetését, majd
átvette a parancsnokságot. Tüzet nyitottak egy szovjet
repülõgépre, de nem találták el. Másnap
több alkalommal is tüzeltek szovjet katonai egységekre, akik
végül kilõtték tüzelõállásukat.
A csoport ekkor a közeli temetõbe menekült; a talált
légvédelmi fegyvereket is magukhoz véve november 8-áig
több alkalommal, de kevés eredménnyel támadták
a szovjet erõket; ekkor a csapat feloszlott. Szántó Farkas
Béla november 10-én jelentkezett alakulatánál;
mivel a tiszti nyilatkozatot nem írta alá, leszerelték.
1958. augusztus 27-i letartóztatásáig bányászként
dolgozott. Elsõ fokon 1958. október 31-én szervezkedés
vezetése és gyilkosság vádjával halálra
ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Katonai Kollégiumának Különtanácsa 1958. december
8-án jogerõre emelte. December 29-én kivégezték.
Szász Zoltán
Sajószentpéteren (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
született. Apja és fivérei a helyi bányában
dolgoztak. Három elemi osztályt végzett. Lopásért
1946-ban hat, 1947-ben három hónap fogházbüntetésre
ítélték. 1950-tõl 1953-ig Sopronban töltötte
sorkatonai szolgálatát. Leszerelése után ismét
bányában helyezkedett el, de munkahelyét hamarosan otthagyta.
1954-ben közveszélyes munkakerülésért négy
hónap börtönbüntetésre ítélte a
Miskolci Városi Bíróság. Szabadulása után
ugyancsak bányászként dolgozott. 1956 nyarán eljárás
indult ellene ékszerlopás vádjával, ezért
1957 márciusában másfél év börtönbüntetésre
ítélte a Miskolci Megyei Bíróság. 1956.
október 25-én személyes ügyben járt Miskolcon,
ahol az Egyetemvárosban csatlakozott a diákok tüntetéséhez.
Másnap egész nap otthon tartózkodott, így csak
hírbõl értesült a megyei fõkapitányság
ostromáról. Október 27-én jelen volt a megyei
tanács épülete elõtti tüntetésen, a
tömeggel együtt vonult a börtön épülete elé.
Többekkel együtt õ is benyomult annak udvarára, ahol
az elõzõ napon letartóztatottak kiadatását
követelték. Sikó Dezsõvel és a börtön
parancsnokával végigjárták a cellákat,
fenyegették, bántalmazták is a letartóztatott
rendõrtiszteket, majd a megyei tanács épületéhez
kísérték õket, hogy a megyei munkástanács
ítélkezzen fölöttük. Nem gyõzvén
kivárni az eljárás végét, Szász
Zoltán több társával behatolt a tanácsterembe.
Vörös Balogh István rendõr alezredesnek azzal az ürüggyel,
hogy megmutatja a külföldi rádiókat zavaró
adókat, sikerült kimenekülnie, kimentették Németh
János hadnagyot is. Antal Gyula rendõr törzsõrmestert
azonban, aki elõzõ nap fegyverét használta a tüntetõkkel
szemben, a benyomulók az erkélyhez szorították,
bántalmazták, majd letaszították az utcára,
ahol a tömeg agyonverte. 1957. január 11-én tartóztatták
le. Elsõ fokon 1957. május 16-án gyorsított eljárás
során halálra ítélték mozgalomban való
részvétel és gyilkosság vádjával.
Ítéletét a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1957. július
17-én jogerõre emelte. Három nap múlva kivégezték.
Szegedi Flórián
Kispesten (Budapest) született munkáscsaládban. Szülei
anyagi gondjaik miatt hároméves korában menhelyre adták,
ahonnan csak hat évvel késõbb vették újra
magukhoz. Az elemi iskola elvégzése után segédmunkásként
helyezkedett el. 1945-ben behívták katonának, de betegsége
miatt leszerelték. 1948-ban mégis hivatásos katonának
jelentkezett, a Kossuth Lajos Katonai Akadémián végzett
csapattiszti iskolát, szolgálatát alhadnagyi rangban
kezdte meg. 1951-ben fegyelemsértés és önkényes
eltávozás címén a Budapesti Katonai Törvényszék
lefokozásra és másfél év börtönbüntetésre
ítélte. Szabadulása után újra meg újra
bíróság elé került, hol hatósági
közeg elleni erõszak, hol könnyû testi sértés,
hol pedig társadalmi tulajdon kárára elkövetett
sikkasztás vádjával. Szabadlábon segédmunkásként
vagy vízvezeték-szerelõként dolgozott Budapesten.
A forradalom kitörésekor is eljárás folyt ellene.
A rendõrségi õrizetbõl október 26-án
szabadult ki. Másnap jelentkezett a Koroly T. György hadnagy parancsnoksága
alatt szervezõdõ kispesti nemzetõrségbe. November
3-ig csak rendfenntartó feladatokat látott el. Ekkor csatlakozott
a Bojtor Béla vezetése alatt a nemzetõrségbõl
kiváló fegyveres csoporthoz, és velük készült
a szovjetek elleni harcra. A Wekerle-telepen egy általános iskolát
tettek meg bázisuknak: õr- és járõrszolgálatot
adtak, kiképzést tartottak a katonai ismeretekkel nem rendelkezõknek.
November 4-e után felvették a harcot a támadó
szovjet hadsereggel, de a túlerõvel szemben nem tudták
tartani állásaikat, így kénytelenek voltak visszavonulni.
A harcokban megsebesült, a kispesti rendelõben részesítették
elsõsegélyben. November 9-ig álltak ellen a túlerõnek.
1957. július 24-én tartóztatták le. Elsõ
fokon 1958. április 3-án szervezkedés vezetése
és egyéb vádak alapján halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1958. augusztus 29-én jogerõre emelte. Szeptember
3-án kivégezték.
Szelepcsényi István
Budapesten született. Nyolc általános iskolai osztályt
végzett. 1947-ben a Fõvárosi Bíróság
három év és hat hónap börtönbüntetésre
ítélte szervezkedés vádjával. Büntetését
részben a Fiatalkorúak Ceglédi Büntetõintézetében
töltötte le, ahol elvégezte a villanyszerelõi ipari
iskolát. Nem sokkal szabadulása után szervezkedésért
ismét elítélték, ezúttal két év
javító-nevelõ munkára. Ezt a büntetését
is Cegléden töltötte. 1953 nyarán szabadult, s még
ez év decemberében egyéves sorkatonai szolgálatra
vonult be. A forradalom idején fegyveresen harcolt, részt vett
a Maros utcai ÁVH-s objektum elfoglalásában. November
2-án csatlakozott a Som Gyula nagykovácsi nemzetõrparancsnok
vezette fegyveresekhez. 1957 elején illegális csoportot szervezett;
guminyomdát, fegyvereket és lõszereket rejtegettek. A
tagoknak lõgyakorlatokat és kiképzést tartott.
Hruscsov 1958. áprilisi látogatása alkalmából
450 röpcédulát készítettek, ezeket különbözõ
budapesti kerületekben terjesztették. Tervezték a budapesti
Dimitrov-emlékmû felrobbantását is. 1959. március
21-én tartóztatták le. Elsõ fokon szervezkedés
kezdeményezése, vezetése és egyéb vádak
alapján 1959. július 17-én halálra ítélték.
A Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
Különtanácsa az ítéletet 1959. szeptember 3-án
jogerõre emelte. Szeptember 8-án kivégezték.
Szendi Dezsõ 1923. július 2-án született Tiszadobon
szegényparaszti család harmadik gyermekeként. Gépészkovács
inasként kezdett dolgozni. A II. világháborút
otthon vészelte át. mert a 23-as születésûeket
a Tiszántúlon már nem vonultatták be. A háború
után a Diósgyõri Vasgyárban dolgozott. majd itt
az "R gárda" parancsnoka lett. 1948 õszén a
KMP, mint fontos kádert kiemelte, és a Kossuth Akadémiára
küldte törzstiszti tanfolyamra. Ezt századosi rangban fejezte
be, csapattiszti képesítéssel. Õrnagyi. majd alezredesi
rangot kapott, s ezalatt páncéltörõ dandárparancsnoki,
majd az esztergomi hadosztály tüzérfõnöki beosztásában
szolgált. Az 1956-os forradalom alatt is ez volt a szolgálati
helye, Budapestre önként ment fel 23-a után. A forradalom
alatti tevékenységérõl nem tudni biztosat. Ha
nem ís az igazságot. de támpontokat a teljesen zárt
ajtók mögött lefolytatott tárgyalás anyagából
lehetne meríteni. Feltevések szerint parancsnoksága alá
tartozott a Juta dombi. - a szovjet benyomulás ellen harcoló
tüzérségi egység. Más feltevések szerint
parancsoksága alá tartozott a Köztársaság
téri pártház ostromában résztvevõ
3 harckocsi. Reméljük még egyszer kiderül az igazság.
Tény az, hogy 1957 õszén tartóztatták le,
s kész ítélet igazolására titkos tárgyaláson
ítélték el több társával. Egy barátja,
aki szintén hivatásos katonatiszt volt, az ítélet
hallatán le akart szerelni, de az akkori vezérkari fõnök
azt mondta neki: "ha leszerel, akkor úgy vesszük, hogy egyetért
a Szendi által elkövetettekkel. Az ítélet nem lesz
megváltoztatva, ezzel tartozunk a szovjet elvtársaknak".
1958. november 15-én kivégezték.
Halála, mint sok másé, alattomos bosszú. volt
egy túlbuzgó, rossz lelkiismeretû, áruló
vezetés részérõl, ezt fényesen bizonyítja,
hogy a tárgyalásról semmi nem szivárgott ki, s
halála okaként a halotti jelentésében ez állt:
meghalt tüdõgyulladásban.
(Szendi Gábor és Iván közlése alapján)
Szente István
Pusztazámorban (Pest megye) született. Apja Szente Károly.
Tizenketten voltak testvérek. Négy elemit, majd géplakatos-ipari
szakiskolát végzett Csepelen és Aszódon. A Csepeli
Vas- és Fémmûvekben helyezkedett el. 1956 szeptemberében
azonban - apjával együtt - a csepeli nagyvásártelepre
ment kocsikísérõnek. 1952-tõl négy esetben
állt bíróság elõtt lopásért,
valamint társadalmi tulajdon elleni bûncselekményekért.
1956. október 23-a éjszakáján a Boráros
téren gyülekezõ fegyveresekhez csatlakozott, akikkel másnap
a csepeli katonai kiegészítõ parancsnokság ellen
intéztek támadást. Október 25-én újból
Pestre igyekezett, de útközben az elõzõ napi harcban
való részvételéért letartóztatta
a csepeli rendõrség. A tüntetõk azonban hamarosan
kiszabadították; ezután részt vett a pártbizottság
épületének megszállásában, az ott
talált iratok elégetésében. Másnap belépett
a csepeli nemzetõrségbe. Részt vett a Corvin közi
harcokban. November elsõ napjaiban Csepelen apjával együtt
letartóztatták és átadták a BM Budapesti
Fõosztályának. November 4-én szabadultak, és
néhány napig részt vettek a fõvárosi fegyveres
harcokban a szovjet csapatok ellen. Ennek bukása után megpróbált
külföldre menekülni, de sem Ausztria, sem Jugoszlávia
felé nem sikerült elhagynia az országot. 1957-ben tiltott
határátlépés kísérletéért
négy hónap börtönre ítélték,
amit le is töltött. 1957. június 23-án tartóztatták
le újra. Elsõ fokon 1958. április 10-én halálra
ítélték mozgalom kezdeményezése és
vezetése vádjával. A Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1958. december 20-án
jogerõre emelte az ítéletet. December 23-án kivégezték.
Szente Károly
Pusztazámorban (Pest megye) született. Apja uradalmi kõmûves
volt, a családban tizenegy gyerek született, de csak öt érte
meg a felnõttkort. Hat elemit végzett. 1919-ben 13 évesen
részt vett a kommunista párt helyi szervezetének és
a direktórium munkájában. Az iskola befejezése
után különbözõ helyeken dolgozott mint segédmunkás,
lakatos, élelmiszer-beszerzõ. 1954-tõl a nagyvásártelepen
dolgozott, kocsikísérõ volt. 1925-ben kötött
házasságából tizenhárom gyermek született,
egy még csecsemõként meghalt. Fiai közül öten
aktívan részt vettek a forradalomban (István fiát
vele egy perben ítélték halálra). 1945-ben belépett
a MKP-ba, ahol 1948-ig aktívan tevékenykedett. Tagja lett az
MDP-nek is, de 1955-ben kizárták, mert egy taggyûlésen
szót emelt az ellen, hogy tagtársát egy volt nyilas párttag
akarja kizáratni. 1956. október 24-én Csepelen részt
vett a katonai kiegészítõ parancsnokság épületének
ostromában. A lövöldözés során veje halálosan
megsebesült. Másnap jelen volt a rendõrkapitányság
elõtti tüntetésen, ahol követelték a foglyok
(köztük egyik fia) szabadon engedését, a rendõrök
eltávolítását, lefegyverzését, és
az épület átadását. Követeléseiknek
csak az elsõ pontja teljesült. Részt vett a helyi pártbizottság
épületének elfoglalásában, az ott talált
iratok elégetésében; október 26-án a rendõrség
épületének elfoglalásában, a rendõrök
lefegyverzésében, ahol utánalõtt egy menekülõ
rendõrnek. Október 31-én tagja lett a csepeli sportcsarnokban
megválasztott nemzeti bizottságnak. November elsõ napjaiban
azonban a forradalmi szervek fiával együtt letartóztatták,
és átadták a Budapesti Rendõr-fõkapitányságnak.
November 4-én engedték szabadon, ezt követõen részt
vett a szovjetek elleni fegyveres harcban, meg is sebesült, január
közepéig kórházban ápolták. 1957.
január 12-én tartóztatták le. Elsõ fokon
halálra ítélték 1958. április 10-én
mozgalom kezdeményezése és vezetése, valamint
gyilkosság vádjával. 1958. december 20-án a Legfelsõbb
Bíróság Népbírósági Tanácsa
jogerõre emelte az ítéletet. December 23-án kivégezték.
Szigethy Attila
Kapuváron (Gyõr-Moson-Sopron megye) született. A polgári
iskola elvégzése után szülõhelyén
lett jegyzõ, elõször a járásbíróságon,
majd 1939-tõl a Körzeti Ipartestületnél. A harmincas
évek derekán csatlakozott a népi mozgalomhoz, 1939-ben
belépett az NPP-be, részt vett az 1943-as szárszói
konferencián. A német megszállás és a nyilas
hatalomátvétel után több üldözöttnek
nyújtott menedéket, õ bújtatta Dobi Istvánt
is. 1944-tõl részt vett a Békepárt tevékenységében.
1945-tõl az NPP helyi szervezetének vezetõje volt, tagja
volt a megyei képviselõ-testületnek. 1947 és 1957
között országgyûlési képviselõ,
noha a kommunista pártba nem lépett be. 1950-tõl 1954-ig
a Gyõr-Sopron megyei tanács elnökhelyettese, 1954 õszétõl
a HNF Gyõr-Sopron megyei alelnöke volt. Mint Nagy Imre reformjainak
lelkes hívét elmozdították a megyei tanács
élérõl. Erdei Ferenc közbenjárására
nevezték ki a Kistölgyfai Állami Gazdaság igazgatójának.
1955-ben szerzett diplomát a Soproni Erdészeti Akadémián.
A HNF 1956. október 11-én megalakult társadalompolitikai
és jogi bizottságának egyik alelnökévé
választották. 1956. október 26-án érkezett
Gyõrbe, ahol az ekkor megalakuló Ideiglenes Nemzeti Tanács
elnöke lett. Értesülve a mosonmagyaróvári sortûzrõl
Földes Gábort és Tihanyi Árpádot küldte
a városba a további vérontás megakadályozása
érdekében. Kezdettõl a forradalom konszolidációjáért,
a békés megoldásokért küzdött. Október
28-án ultimátumot intézett Nagy Imréhez, követelve
az ÁVH feloszlatását, a többpárti választások
kiírását és a tárgyalások megindítását
a szovjet csapatok kivonásáról. Október 30-án
a vagongyári munkások és a honvédség mozgósításával
szerelte le Somogyvári Lajos puccskísérletét.
Este megalakult a Dunántúli Nemzeti Tanács, amely másnap
megtartott elsõ ülésén õt választotta
elnökévé. Küldöttségük Budapesten
tárgyalásokat folytatott Nagy Imrével és Tildy
Zoltánnal. E tárgyalásokat követõen november
2-án felszólították az üzemeket a munka felvételére.
November 4-e után néhány napig bujkált, majd visszatért
Gyõrbe, ahol igyekezett megakadályozni a forradalom vezetõinek
letartóztatását. A forradalom leverése után
Kádár Jánosék kormánymegbízottként
vagy miniszterként kívánták megnyerni maguknak
- eredménytelenül. 1957 februárjában a HNF delegációjával
még Bulgáriába utazott, majd május 3-án
letartóztatták, és 9-én megfosztották képviselõi
mandátumától. Mielõtt ügyének bírósági
tárgyalására sor kerülhetett volna, többszöri
sikertelen kísérlet után, augusztus 12-én öngyilkosságot
követett el.
Debrecenben született. A debreceni református gimnáziumban
érettségizett, majd ugyanitt, a Tisza István Egyetem
Jogtudományi Karán szerzett diplomát 1939-ben. Egyetemi
hallgatóként bekapcsolódott a Márciusi Front tevékenységébe,
a demokratikus erõk antifasiszta összefogását szorgalmazta.
1938-ban tagja lett az illegális kommunista pártnak. 1940 tavaszán
letartóztatták, és társadalmi rend felforgatásának
vádjával három év fegyházban letöltendõ
szabadságvesztésre ítélték. 1944. március
15-én szabadult, ezt követõen a háború végéig
bujkált. 1944 végén Debrecen rendõrkapitánya,
majd a kommunista párt megbízza az országos rendõrkapitányság
megszervezésével. 1947-1949-ben a pártközpont katonai,
karhatalmi osztályának a vezetõje, 1948-tól a
KEB tagja. Miután 1949-ben megkérdõjelezte a Rajk és
társai elleni vádak megalapozottságát, tisztségeibõl
leváltották, a következõ évtõl vállalati
osztályvezetõként dolgozik a Terményforgalmi Vállalatnál.
1953 után Nagy Imre köréhez csatlakozik, 1956 elején
kizárják az MDP-bõl. 1953-tól a Budapesti Mûszaki
Egyetem esti tagozatos hallgatója gépészeti szakon. 1956.
október 13-án a barátok és bajtársak nevében
õ búcsúztatta a néphadsereg rehabilitált
fõtisztjeit az újratemetésen. 1956. október 22-én
részt vett és felszólalt a mûegyetemi nagygyûlésen.
A forradalom elsõ napjaiban a BM Budapesti Fõosztályán
Kopácsi Sándor mellett dolgozott. Tagja volt annak a Nagy Imréhez
közeli személyekbõl álló csoportnak, amely
október 27-én felkereste a miniszterelnököt, hogy
meggyõzze õt a politikai irányváltás szükségességérõl.
Október 28-a után Széll Jenõvel megszervezte,
majd vezette Nagy Imre miniszterelnöki titkárságát.
November 4-én családjával együtt a jugoszláv
követségre menekült, november 22-e után õt
is Romániába internálták. Snagovban tartóztatták
le 1957. március 27-én. A vizsgálat során a nyomozók
kérdéseire megtagadta a választ, szenvedélyesen
védte igazát, éhségsztrájkot folytatott.
A per megkezdésekor minden együttmûködést megtagadott,
ezért tárgyalták ügyét vádlott-társaiétól
elkülönítve. A Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével
1958. április 22-én - a Nagy Imre-pertõl elkülönítve
- szervezkedés kezdeményezése vádjával
halálra ítélte a fellebbezés lehetõsége
nélkül. Április 24-én kivégezték.
Szilágyi László
Gégényben (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) született
földmûvescsaládban. A gimnáziumi érettségi
után egyéves szövetkezeti kereskedelmi tanfolyamot végzett.
Rövid ideig a Színmûvészeti Fõiskola hallgatója
volt, majd tervelõadóként dolgozott a Nyíregyházi
Villanyszerelõ Vállalatnál. 1956. október 26-án
elhagyta munkahelyét, és beállt a tüntetõk
közé. Miután úgy értesültek, hogy a
Kossuth Gimnáziumban diákokat tartanak fogva, odavonultak. Tagja
volt az épületbe bejutó küldöttségnek,
majd az erkélyrõl mondott beszédében igyekezett
megnyugtatni a tömeget. Ledöntötték Pátzay Pál
kozák lovast ábrázoló szobrát, amit Malinovszkij
marsall kívánságára 1945-ben állíttatott
a város. A ledöntött szobor talapzatáról olvasták
fel a Borsod megyei munkások és a debreceni egyetemisták
követelésit, ezeket a nyomdában tízezer példányban
kinyomtattak. Innen Szilágyi az MTI-be ment, ahonnan követeléseiket
tartalmazó táviratot küldött Nagy Imrének.
Délután megalakították az ideiglenes városi
munkástanácsot, melynek elnöke lett. Este a munkástanács
tárgyalt a helyi párt- és tanácsi vezetõkkel.
Megállapodtak, hogy másnap küldöttgyûlésen
alakítják meg a megye új hatalmi szervét. A 27-ére
tervezett gyûlést azonban elsodorták az események:
a lakosság kövel dobálta meg a városon áthaladó
szovjet egységeket, mire azok tüzet nyitottak. Egy személy
meghalt, a munkástanács megválasztása pedig félbeszakadt.
Végül október 29-én alakult meg a megyei és
a városi munkástanács. A megyei munkástanács
elnökeként Szilágyi intézkedett, hogy a Nemzeti
Bank helyi vezetõje fizesse ki a dolgozók bérét.
Leváltotta a megbízhatatlan helyi vezetõket, a helyükön
maradók mellé ellenõröket nevezett ki. Tomasovszky
András vezetésével hírszerzõ csoportot
szervezett a szovjet hadsereg mozgásának megfigyelésére,
a megszerzett információkat a budapesti, miskolci, debreceni
forradalmi bizottságoknak továbbították. Engedélyezte
és támogatta az egykori koalíciós pártok
újjászervezését. Intézkedett a megyei tanács
és a pártbizottság egykori elnökeinek letartóztatása
érdekében. A munkástanács szócsövévé
alakították a megyei napilapot. November 1-jén a Dunántúli
Nemzeti Tanács kérésére összeállított
egy küldöttséget, hogy tájékoztassák
a gyõrieket az ország keleti részének helyzetérõl.
November 2-án a Borsod Megyei Munkástanáccsal vette fel
a kapcsolatot. November 5-én tagja lett a helyi kommunisták
bevonásával megalakult megyei forradalmi munkás-paraszt
bizottságnak, ám a szovjetek már másnap letartóztatták
és a forradalom több helyi vezetõjével együtt
az ungvári börtönbe szállították. Elsõ
fokon szervezkedés kezdeményezése és személyes
szabadság megsértésének vádjával
1957. december 13-án halálra ítélték. Ítéletét
a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
Különtanácsa 1958. április 28-án emelte jogerõre.
Május 6-án kivégezték.
(1926 november 16 -1959 január 22)
Régi kommunista munkás családból származott.
Maga is - haláláig annak vallotta magát. Angyal Istvánnal,
a Kisfogház halálos zárkájában a liberális
Kommunisták Szövetségérõl ábrándoztak,
s terveikbe engem, a nem kommunista halálraítéltet is
bevontak. Apja vasöntõ, régi mozgalmi ember, nagybátyjai
harcolnak a szovjet Vörös Hadseregben, a polgárháborúban,
egyik nagybátyja Lenin testõrségének tagja (vezetõje?).
Maga dramaturg, egy idõben a Rádió párttitkára,
hisz, ameddig lehet. 56 napjaiban részt vesz az Értelmiségi
Forradalmi Tanács megalakításában, majd október
30-án Kádár János elküldi a Tûzoltó
utcai felkelõkhöz, hogy azokat a kormány oldalára
állítsa.
Az ottani felkelõk vezetõje Angyal István, maga is kommunista
világnézetû.
November 4-e után õ is részt vesz a szellemi utóvédharcokban
és az
ellenállásban, decemberben abbahagyja,
Elsõ fokon a Fõvárosi Bíróság Tutsek
tanácsa, másodfokon a Legfelsõbb Bíróság
Borbély tanácsa ítéli halálra, de ritka
kivételként felterjesztik kegyelemre, 1958 december elején.
Karácsonyi beszélõjén olyan hírt kap, hogy
az Elnöki Tanács megszavazta a kegyelmet.
(Ottó birtokában voltak nagybátyjától örökölt
Lenin relikviák, köztük fontos, Trockijjal és Sztálinnal
kapcsolatos levelek. Ezeknek hollétérõl csak õ
és felesége tudott. Felajánlotta ezeket a relikviákat,
cserébe az életéért. Decemberben feltárta
a titkokat, lediktálta a levelek tartalmát és felfedte
rejtekhelyüket a belügyminisztérium tisztjeinek.)
Mindnyájan örültünk, hogy Ottó kegyelmet kapott.
Január 22-én váratlanul kinyitották a zárkáját,
kivitték, kivégezték. Közben még volt ereje,
s kiáltott nekünk:
"Isten veletek fiúk reátok gondolok, amíg tudok."
(Mécs Imre)
Szivák István
Hódmezõvásárhelyen született. 1946-ban a
család Budapestre költözött. Mivel nem járt iskolába,
a Bajza utcai Állami Nevelõintézetbe került, ahol
befejezte a nyolc általánost. 1951-ben a Gép- és
Radiongyárba ment villanyhegesztõ-tanulónak. Két
év múlva szabadult föl, ezt követõen különbözõ
munkahelyeken dolgozott, mindig a szakmájában. 1952-ben a pécsi
járásbíróság hét hónap börtönbüntetésre
ítélte társadalmi tulajdon kárára elkövetett
sikkasztás vádjával. 1955-ben Zalaegerszegre vonult be
katonának. Itt elkövetett cselekményeiért a katonai
bíróság három és fél év börtönbüntetésre
ítélte. Büntetését a komlói KÖMI-táborban
töltötte. 1956 októberében a komlói bányában
megalakult forradalmi bizottság a rabok egy részét szabadon
engedte. November 1-jén Budapestre utazott, és november 4-ig
a lakásán tartózkodott. A szovjet támadást
követõen csatlakozott a Keller Károly vezette Thököly
úti fegyveres csoporthoz. November 4-én a szovjet agresszió
hírére megerõsítették bázisukat,
és a környezõ házakban is kiépítettek
tüzelõállásokat, ezek egyikében teljesített
szolgálatot Szivák István. A közeli benzinkút
tartályait felnyitva nagy mennyiségû MOLOTOV-koktélt
készítettek. Ettõl a naptól folyamatosan támadták
a körzetükben felbukkanó szovjet egységeket. A délelõtt
folyamán több szovjet páncélost támadtak
meg kézifegyverekkel, valamint kézigránátokkal,
visszafordulásra kényszerítve õket. Másnap
sikerült egy a város központja felé tartó harckocsit,
majd egy páncélkocsit megállítaniuk, a kocsit
kísérõ szovjet katonák közül többen
elestek. November 6-án egy szovjet teherautót és az azt
kísérõ páncélost támadták
meg gyalogsági fegyverekkel, benzinespalackokkal, valamint kézifegyverekkel.
A támadás következtében a jármûvek
kigyulladtak, többen a helyszínen meghaltak. Néhány
szovjet katona a környezõ lakásokba húzódott
vissza. A lakók értesítették a felkelõket,
akik megtámadták a szovjeteket, és végeztek velük.
A sebesülteket a Péterfy Sándor utcai kórházba
szállították. Másnap a döntõ túlerõ
elõl már visszavonultak, a csapat feloszlott. 1957. április
8-tól folytatta korábbi büntetésének letöltését,
de június 2-án, ügyének felülvizsgálata
után szabadlábra helyezték. 1959. február 3-án
tartóztatták le. Elsõ fokon 1959. május 26-án
halálra ítélték mozgalomban való részvétel
és egyéb vádak alapján. Ezt a Legfelsõbb
Bíróság Népbírósági Tanácsa
1959. október 26-án jogerõre emelte. Október 28-án
kivégezték.
Szívós Géza
Budapesten született. Négy év középiskola elvégzése
után tüdõ- és mellhártyagyulladást
kapott, ezt követõen hosszabb idõre tüdõszanatóriumba
került. Felgyógyulása után fuvarosként helyezkedett
el. Tagja volt a DISZ-nek. 1956. október 30-án géppisztollyal
felfegyverkezve részt vett a Köztársaság téri
pártház ostromában. November 4-e után saját
fegyverén kívül talált fegyvereket is - géppisztolyokat,
kézigránátokat - elrejtett. November 7-én jelen
volt a Petõfi Kultúrotthonban azon a megbeszélésen,
amely a szovjetek elleni további harc lehetõségeirõl
folyt. Feljelentés alapján tartóztatták le 1956.
december 18-án. A Budapesti Helyõrség Katonai Bírósága
1957. január 3-án statáriális tárgyaláson
fegyver- és lõszerrejtegetés vádjával halálra
ítélte. Még aznap kora délután kivégezték
a Budapesti Országos Börtön udvarán.
Szmrek Benjamin.
Sáriban (Pest megye) született. A négy elemi elvégzése
után szülei földjén kezdett el dolgozni, majd 1951-ben
a fõvárosba költözött, és a Ferencvárosi
Malomnál helyezkedett el. 1954-ben visszament a családi gazdaságba.
Ugyanebben az évben ingó vagyon megrongálása címén
száz forint pénzbüntetésre ítélte
a dabasi járásbíróság. A következõ
évben lopásért hat hónap börtönbüntetést
kapott, amelyet a tatabányai büntetõ munkahelyen töltött
le. Kegyelemmel szabadult 1956 márciusában. Fél évig
a Soroksári Állami Tangazdaságban dolgozott, majd 1956
nyarának végén hazaköltözött szüleihez,
ahol a családi gazdaságban segített, emellett napszámba
járt. 1956. október 28-án a rádió hírei
hatására Sáriban a szikvízüzem volt tulajdonosa
visszavette üzemét, a kocsmáros hazaszállíttatta
korábban elkobzott felszerelését, melyben a falu fiataljai
segítették õket, nekik itallal fizettek. A részben
italos társaság ezt követõen határozta el,
hogy Sáriban is létrehozzák a nemzetõrséget,
ennek érdekében Dabasra indultak fegyverért. A rendõrõrsön
Kovács Imre törzsõrmester teljesített szolgálatot,
aki a felszólításra átadta Szmrek Benjaminnak
a pisztolyát. Ennek ellenére egyikük megütötte,
majd hátba szúrta a rendõrt. A visszaérkezõ
õrsparancsnokra, Barta Bertalanra ugyancsak rálõttek,
Szmrek hiába próbálta védeni, ezt az õrsparancsnok
a bírósági tárgyaláson is tanúsította.
Bartát csak megsebesítették, így el tudott menekülni.
A zsákmányolt fegyverekkel a helyi katonai kiegészítõ
parancsnokságra mentek. Ide egy háromfõs küldöttség
jutott be, akik több fegyvert kaptak a katonáktól. Szmrek
egy pisztollyal és egy géppisztollyal ment haza, amit a másnap
megalakuló nemzetõrség elvett tõle. Október
30-án két társával lovas kocsin Ürbõpusztára
indult, hogy hazaszállítsa a kukoricáját. A nemzetõröktõl
egy puskát vittek magukkal, hogy útközben vadásszanak.
Eközben iszogattak, és többször a levegõbe lõttek.
Véletlen baleset során agyonlõtték a helyi téesz
elnökét, Lengyel Lászlót. Egy a helyi nemzetõrséget
segítõ honvédegység letartóztatta a társaságot,
eközben Szmrek súlyosan megsebesült. 1957. január
7-én tartóztatták le. Elsõ fokon 1957. március
11-én szándékos emberölés vádjával
tizenöt év börtönbüntetésre ítélték.
Cselekményét 1957. szeptember 2-án a Legfelsõbb
Bíróság Népbírósági Tanácsa
szervezkedésben való részvételnek és gyilkosságnak
minõsítette, ezért ítéletét halálbüntetésre
súlyosbította. Három nap múlva kivégezték.
Szobonya Zoltán
Jánoshalmán (Bács-Kiskun megye) született. 1928-ban
érettségizett, majd beiratkozott a jogi egyetemre, de 1929-ben
behívták katonának. 1932-ben leszerelt, és Jánoshalmán
volt írnok, miközben magánúton tanult és
vizsgázott tovább. 1938-ban doktorált, gyakornokként,
majd aljegyzõként dolgozott 1943. novemberi bevonulásáig.
1945. április 2-án Mosonmagyaróvár mellett esett
szovjet hadifogságba. 1947. július 2-án tért haza;
itthon igazolták. Egy ideig járási jegyzõként
dolgozott, de 1948-ban nyugdíjazták. Még 1956-ban is
ügyvédjelölt volt Jánoshalmán. 1956. október
26-án munkahelyén értesült arról, hogy délután
felvonulás lesz a községben. A tüntetés elõtt
letartóztatták, és a helyi honvédség fogdájába
vitték, ahonnan még aznap délután szabadon engedték.
Október 28-án a jánoshalmi forradalmi bizottság
tagjává, egyben titkárává választották.
Október 29-én az õ javaslatára rendelte el a forradalmi
bizottság nemzetõrség szervezését a közrend
fokozott védelme érdekében. Másnap élelmet
küldtek a budapestiek megsegítésére, és megpróbálták
fölvenni a kapcsolatot a bajai forradalmi szervekkel. Október
31-én a forradalmi bizottság megfogalmazta tizenkilenc pontos
követelését, egyben engedélyezték az egykori
koalíciós pártok szervezését (nem gátolták
a kommunista párt munkáját sem); Szobonya az FKGP szervezésében
vett részt. November 4-én a szovjet csapatok támadásának
hírére a forradalmi bizottság általános
mozgósítást rendelt el Jánoshalmán: fegyverbe
hívták a lakosságot, megszervezték a helységbe
vezetõ utak védelmét, kötözõhelyeket
állítottak föl. Miután értesültek róla,
hogy a városok (Baja, Kalocsa) nem szálltak szembe a szovjetekkel,
õk is visszakoztak, fegyveres harcra nem került sor. 1957. február
8-án tartóztatták le. Elsõ fokon szervezkedés
kezdeményezése és vezetése vádjával
1957. november 27-én halálra ítélték. Ezt
a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1958. szeptember 17-én jogerõre emelte. Szeptember
29-én kivégezték.
Szörtsey István
Füzkuton (Románia) született. Apját hamar elvesztette,
nem sokkal késõbb anyja öngyilkos lett. Testvérei
közül is többen követtek el öngyilkosságot.
Õt magát többször kezelték elmegyógyintézetben.
Hat osztályt elvégzett a nagyszebeni német tannyelvû
gimnáziumban, majd kitanulta a könyvkötészetet, és
1912-ig szakmájában dolgozott. Ekkor behívták
katonának, 1918-ban õrmesterként szerelt le. 1919-ben
beállt a Vörös Hadseregbe, de bûncselekményei
miatt hamarosan eltávolították. A húszas évek
elején egy ideig Bécsben élt, ahol könyvkötõként,
illetve -ügynökként dolgozott. 1945-ig tizennégy alkalommal
került bíróság elé. 1944-ben zsidók
mentéséért Mauthausenbe deportálták, majd
miután onnan hazakerült, három évre internálták
a budaörsi táborba. Szabadulása után rehabilitálták,
az Igazságügy-minisztérium harmincötezer forint kártérítést
juttatott számára. Könyvügynökként helyezkedett
el. 1953-ban újból bíróság elé került
lopás vádjával, 1956-ban szabadult. 1956. október
24-én a Kilián laktanya épületében mûködõ
fegyveres csoport tagjaként kapcsolódott be a szovjet csapatok
elleni harcba. Október 25-én megsebesült, kórházba
került. Október 29-én hazafias gyászmisét
rendelt a Bakáts téri templom plébánosától,
a szertartás lebonyolítását másnap Turcsányi
Egonnal beszélte meg. Október 31-én kérésére
hordágyon vitték el a szentmisére. A mise végén
elõre megírt beszédet olvasott föl a híveknek,
melyben további harcra buzdította õket, és éltette
Mindszenty József bíborost. November 4-ére a Teréz-templomba
tervezett megemlékezést, erre azonban már nem került
sor. November 10-én gyógyultként bocsátották
haza a kórházból. 1957. február 11-én tartóztatták
le. Elsõ fokon 1957. szeptember 5-én mozgalom kezdeményezése
és egyéb vádak alapján életfogytiglani
szabadságvesztésre ítélték. Ezt a Legfelsõbb
Bíróság Népbírósági Tanácsa
1957. november 18-án halálos ítéletre súlyosbította.
November 21-én kivégezték.
Takács Kálmán
Sopronban született. Apja uradalmi gépész volt, majd kovács.
Kilencen voltak testvérek. Két év polgári elvégzése
után elõbb apja mellett a lakatos, majd a vasesztergályos-szakmát
tanulta ki. Volt pénzügyõr, vámõr; Gyõrben
az árvízi építkezésen telepvezetõként
dolgozott. Késõbb mint raktárvezetõ, fûtõ
és italmérõ is dolgozott. 1945-tõl tagja volt
az SZDP-nek, majd letartóztatásáig az MDP-nek, illetve
az MSZMP-nek is. 1956. október 26-án a lövöldözést
meghallva ment Sziklai Sándornak, a Hadtörténeti Intézet
igazgatójának a házához, ahova a tömeggel
együtt maga is behatolt. A bíróság ítélete
szerint része volt Sziklai halálában. 1957. február
5-én tartóztatták le. Elsõ fokon 1957. november
4-én szándékos emberölés és izgatás
vádjával tizenöt év börtönbüntetésre
ítélték. A védõ fellebbezése nyomán
került sor a másodfokú tárgyalásra, ahol
a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa gyilkosságért és szervezkedésben
való részvétel vádjával 1958. június
18-án halálra ítélte. Az ítéletet
majdnem fél évvel késõbb, 1958. november 6-án
hajtották végre
Tihanyi Árpád
Gyõrben született. Apja az elsõ világháborúban
közlegénybõl lett fõhadnagy, ezért vitézi
ranggal és birtokkal jutalmazták. Több testvére
népbiztos volt 1919-ben. Gyõrben végezte el a középiskolát,
majd ugyanitt kezdte el a tanítóképzõt, amelyet
Nagykõrösön fejezett be 1940-ben. Gyõrszemerén
kezdett tanítani, de több ízben is behívták
katonának. 1945 januárjában megszökött alakulatától,
elfogták, és egy másik egységgel Németországba
vitték. Február 22-én súlyosan megsebesült,
kórházba került, ott esett amerikai hadifogságba,
ahonnan 1946 januárjában tért haza. 1950-ben beiratkozott
a Pedagógiai Fõiskola levelezõ tagozatára, tanulmányait
1954-ben fejezte be. Gyõrött a Liszt Ferenc úti általános
iskolában tanított magyart és történelmet.
Részt vett az október 25-i gyõri tüntetésen,
az autóbusz pályaudvarnál õ szavalta el a Nemzeti
dalt. Október 26-án, miután hírét vette
a mosonmagyaróvári vérengzésnek, önként
vállalta, hogy segít helyreállítani a rendet,
megakadályozni a további vérontást a városban.
Egész kocsikaraván élén érkezett meg, de
mire a határõrlaktanyához értek, azt már
lefegyverezte a tömeg, a népítélet vihara már
elvonult. Visszatért a tanácsházára, ott a történtekrõl
kihallgatta a parancsnok letartóztatott politikai helyettesét,
majd az erkélyrõl beszédet mondott az egybegyûlt
tömegnek. Szólt a helyi vezetés demokratikus átalakításának
szükségességérõl, az ország elõtt
álló feladatokról, a szovjet csapatok kivonásának
szükségérõl és arról, hogy a sortûzért
felelõsek nem kerülhetik el a törvényes felelõsségre
vonást. Este visszatért Gyõrbe. Másnap részt
vett a pedagógusok vezetõségválasztó gyûlésén,
majd Szigethy Attilának beszámolt elõzõ napi útjáról.
E nap elmondott beszédében a forradalom nemzeti jellegét
domborította ki. Október végén Budapestre, majd
november 2-án Ausztriába utazott a Dunántúli Nemzeti
Tanács küldöttsége tagjaként, hogy tárgyaljanak
az osztrák parasztszövetséggel. November 4-én Bécsben
felkereste az amerikai követséget, ahol elsõsorban a forradalom
gazdasági megsegítését kérte, valamint
az ENSZ támogatását sürgette. November közepén
jött haza Magyarországra. Visszatérve jelentkezett a rendõrségen,
ahonnan bántatlanul elengedték. Egy hónap múlva,
1956. december 27-én tartóztatták le. Elsõ fokon
1957. június 10-én szervezkedés vezetése és
gyilkosság vádjával halálra ítélték.
A Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
Különtanácsa 1957. december 21-én jogerõre
emelte az elsõ fokon kiszabott ítéletet szervezkedés
vezetése és - gyilkosság helyett - hûtlenség
vádjával. December 31-én kivégezték.
Tomasovszky András
Alma-Atában (Független Államok Közössége,
Kazahsztán) született. 1928-ban családja áttelepedett
Magyarországra. Apja itthon aktívan politizált, 1945
után az FKGP képviselõje volt, majd fõispán
lett. Tomasovszky András a gimnázium elvégzése
után egy ideig a családi birtokon dolgozott, majd különbözõ
vállalatoknál volt villanyszerelõ. Belépett az
FKGP-be. Kétszer állt bíróság elõtt:
elõször engedély nélküli fakivágásért,
majd amerikai szövõlepke irtásának elmulasztásáért
vonták felelõsségre. Felesége 1956 nyarán
meghalt, ezután egyedül nevelte három gyermekét.
1956. október 26-án õ is részt vett a nyíregyházi
tüntetésen. A levert vörös csillag helyére kitûzte
a nemzeti lobogót, majd egy másik zászlóval a
Kossuth Gimnáziumba induló tömeg élére állt.
Jelen volt a szovjet emlékmû ledöntésénél,
a szobor talapzatáról õ olvasta föl a borsodi munkások
követelését, melyet aztán tízezer példányban
kinyomtattak. Az ennek alapján Szilágyi László
által megfogalmazott táviratot õ adta föl Nagy Imrének,
miután a hangosbemondón keresztül felolvasta az egybegyûlteknek.
Délután jelen volt a munkástanács megválasztásánál.
Innen többekkel a városi börtönhöz ment, ahonnan
kiszabadították a foglyokat. Ezt követõen eredménytelenül
próbáltak fegyvert szerezni a Damjanich laktanyából.
Október 29-én Szilágyi László õt
bízta meg a hírszerzõcsoport vezetésével.
A határ menti községekkel állandó telefon-összeköttetést
tartott, így tájékoztatta a szovjet csapatmozgásokról
a nyíregyházi, valamint a debreceni, miskolci és budapesti
forradalmi szerveket. A munkához fedõneveket használtak.
1957-ben fegyverrejtegetés vádjával három hónap
börtönbüntetésre ítélte a nyíregyházi
járásbíróság. Két testvére,
a szovjet hadsereg tisztjei, hiába jártak közben az érdekében.
1957. április 23-án tartóztatták le. Elsõ
fokon 1957. december 13-án szervezkedés kezdeményezése
vádjával halálra ítélték. A Legfelsõbb
Bíróság Katona Kollégiumának különtanácsa
1958. április 28-án ítéletét jogerõre
emelte. Május 6-án kivégezték.
1935. április 9-én született Budapesten, édesapja
- aki tanár volt, - második házasságából,
mint elég késõi gyermek.
Iskolai tanulmányait, bár tehetséges, nagymûveltségû
és tudás szomjas ifjú volt, a második gimnázium
után abba kellett hagynia.
Édesapja súlyos, gyógyíthatatlan betegséggel
kórházba került, így kettesben maradt édesanyjával.
Alig 18 évesen egy provokált szervezkedési ügyben
10 évre elítélik. Büntetése egy részét
Vácon töltötte, ahonnan az 56-os események során
szabadul és mivel édesanyja a József krt. 69-ben lakott,
csatlakozott a Corvin köz és környékén harcolókhoz.
Az elcsendesülõ viharok után mint segédmunkás
egy szerelõüzemben helyezkedik el, és munkája mellett
folytatja félbemaradt tanulmányait, hiszen minden vágya
és ambíciója az volt, hogy író és
újságíró legyen és így szolgálja
és segítse az igazságot, a szabadságot, nemzetét
és hazáját.
1957. február elején (5-én) keresték a hatóságok,
de éppen nem tartózkodott otthon. Attól kezdve menyasszonya
bújtatta, mert bízta az igazság gyõzelmében
és nem akarták hazájukat elhagyni.
1958 februárjában, mikor már végképp lehetetlenné
vált tovább maradásuk, február 24-én átszöktek
Jugoszláviába, de a jugoszláv határõrség,
ahol jelentkeztek, visszaadta õket a magyar hatóságoknak.
Elõször Kiskunhalasra vitték, majd az ÁVH megkeresésére
mindkettõjüket felszállították a Fõ
utcába.
A katonai bíróság 1958. szept. 30-okt.. l-jei elsõfokú,
majd 1959. jan. 7-i másodfokú határozatával életfogytiglanra
ítélte részben az elõzõ bûncselekményébõl
hátralévõ büntetése miatt, részben
a fegyveres harcokban való részvétel, de kémkedés
(hûtlenség), külföldi ellenséges szervekkel
való kapcsolattartás, tiltott határátlépés,
szökés vádjával. A jogerõre emelkedett ítélet
ellenére az ügyész késõbb élt óvási
jogával, és ennek alapján 1959. március 26. vagy
27-én harmadik tárgyalást tartottak, melyen az életfogytiglani
ítéletet halálosra változtatták, és
1959. március 28-án már végre is hajtották.
Ekkor még nem töltötte be 24. életévét,
és búcsúlevelében többek közt Így
Ír: "Szerettem volna még élni. Tõlem telhetõleg
boldoggá tenni Titeket. Szép családi életet élni.
De hát másképp lett."
(Menyasszonya visszaemlékezése)
.
Toracz Sándor
Budapesten született. Szülei 1930 tavaszán gyermekükkel
együtt kivándoroltak Argentínába, ahonnan 1938-ban
jöttek vissza. Édesanyja hamarosan meghalt, apja visszament a
tengerentúlra. A komlói vájáriskola elvégzése
után bányában kezdett dolgozni, majd 1955-ben a komlói
fatelepre került. Mivel itt több alkalommal szabálytalanul
adott ki faanyagot, egy év nyolc hónap börtönbüntetésre
ítélték. Büntetését a komlói
büntetés-végrehajtási munkahelyen töltötte,
ahonnan 1956. november 2-án szabadult ki. Budapestre utazott, ahol
a Palotás József vezette Baross téri csoporthoz csatlakozott.
Õrszolgálatot adott, részt vett ÁVH-s tisztek,
pártfunkcionáriusok felkutatásában, elõállításában.
November 5-én és 6-án fegyveres harcot vívtak
a szovjet egységekkel, melynek során könnyebb sérülést
szenvedett. November 7-én megostromolták a Bethlen téri
moziban lévõ ÁVH-s egységet. Csoportjukat a szovjet
csapatok csak november 10-én tudták szétverni. Ekkor
sem adták fel a küzdelmet: a Péterfy Sándor utcai
kórházban készített röplapok terjesztésében
segítettek. A vád szerint õ kísérte át
a kórházba azt az árulónak vélt személyt,
akinek haláláért a bíróság Tóth
Ilonát és társait tette felelõssé. A fegyveres
harc folytatása érdekében még november végén
is fegyverszerzõ akciókat folytattak, melyek során nagy
mennyiségû lõfegyvert, lõszert, kézigránátot
gyûjtöttek össze. 1957. március 28-án tartóztatták
le. Elsõ fokon szervezkedés vezetése és egyéb
vádak alapján 1958. június 4-én halálra
ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Katonai Kollégiumának különtanácsa 1958. augusztus
29-én jogerõre emelte. Az ítélethirdetés
után nem kért kegyelmet. Szeptember 3-án kivégezték.
Tóth György
Budapesten született. Szülei 1930 tavaszán gyermekükkel
együtt kivándoroltak Argentínába, ahonnan 1938-ban
jöttek vissza. Édesanyja hamarosan meghalt, apja visszament a
tengerentúlra. A komlói vájáriskola elvégzése
után bányában kezdett dolgozni, majd 1955-ben a komlói
fatelepre került. Mivel itt több alkalommal szabálytalanul
adott ki faanyagot, egy év nyolc hónap börtönbüntetésre
ítélték. Büntetését a komlói
büntetés-végrehajtási munkahelyen töltötte,
ahonnan 1956. november 2-án szabadult ki. Budapestre utazott, ahol
a Palotás József vezette Baross téri csoporthoz csatlakozott.
Õrszolgálatot adott, részt vett ÁVH-s tisztek,
pártfunkcionáriusok felkutatásában, elõállításában.
November 5-én és 6-án fegyveres harcot vívtak
a szovjet egységekkel, melynek során könnyebb sérülést
szenvedett. November 7-én megostromolták a Bethlen téri
moziban lévõ ÁVH-s egységet. Csoportjukat a szovjet
csapatok csak november 10-én tudták szétverni. Ekkor
sem adták fel a küzdelmet: a Péterfy Sándor utcai
kórházban készített röplapok terjesztésében
segítettek. A vád szerint õ kísérte át
a kórházba azt az árulónak vélt személyt,
akinek haláláért a bíróság Tóth
Ilonát és társait tette felelõssé. A fegyveres
harc folytatása érdekében még november végén
is fegyverszerzõ akciókat folytattak, melyek során nagy
mennyiségû lõfegyvert, lõszert, kézigránátot
gyûjtöttek össze. 1957. március 28-án tartóztatták
le. Elsõ fokon szervezkedés vezetése és egyéb
vádak alapján 1958. június 4-én halálra
ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Katonai Kollégiumának különtanácsa 1958. augusztus
29-én jogerõre emelte. Az ítélethirdetés
után nem kért kegyelmet. Szeptember 3-án kivégezték.
Tóth Ilona
Árpádföldön született. 1951-ben érettségizett
a Teleki Blanka Általános Leánygimnáziumban, ahol
õ volt a DISZ-titkár. Ugyanebben az évben felvették
az orvostudományi egyetemre. 1956 októberében a Szövetség
utcai kórházban volt belgyógyászati gyakorlaton.
Október 23-án diáktársaival együtt vett részt
a tüntetésen. 25-én a rádió felhívására
jelentkezett a Szövetség utcai kórházban. Mivel
ott nem tudtak munkát adni számára, átirányították
a Péterfy Sándor utcai kórházba. Itt bekapcsolódott
a már intenzíven mûködõ Önkéntes
Mentõszolgálat munkájába. November 1-jétõl
letartóztatásáig a Péterfy kisegítõ
részlegének megbízott vezetõje volt. A fegyveres
harc befejezõdése után bekapcsolódott a politikai
ellenállásba: részt vett röpcédulák,
illetve az Élünk címû illegális lap készítésében.
A bírósági ítélet szerint 1956. november
18-án meggyilkoltak egy ismeretlen férfit, akit ÁVH-snak
véltek. 1956. november 20-án tartóztatták le.
Elsõ fokon 1957. április 8-án gyilkosság és
izgatás vádjával halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1957. június 20-án jogerõre emelte, miközben
az elsõfokú ítélet minõsítését
izgatásról szervezkedésben való részvételre
súlyosbította. Június 26-án kivégezték.
Tóth József
Monoron született házasságon kívüli gyermekként.
Nagymamája nevelte. Nyolc elemit végzett. Elõbb segédmunkásként
dolgozott a Kertimag Termelõ Vállalatnál, majd kocsikísérõ
lett a Füszértnél. 1952-ben két hónapos tartalékos
katonai szolgálatot teljesített, ugyanebben az évben
orgazdaság címén négy hónapi börtönre
ítélte a monori járásbíróság.
1956. október 29-én a vele egy perben elítélt
Kóté Sörös Józseffel élelmiszert szállított
Monorról Budapestre, ekkor csatlakoztak a Vajdahunyad utcai fegyveres
csoporthoz. Több fegyveres akcióban is részt vett. Egyik
járõrszolgálata során elõállított
két uVH-s tisztet. A vádirat szerint részt vett a Köztársaság
téri pártház ostromában. Egyik szervezõje
volt annak a november 4-i támadásnak, melynek során kilõttek
egy szovjet lõszerszállító kocsit, és lelõtték
az azt kísérõ páncélkocsiban lévõ
katonákat is. November 6-án a kilátástalan küzdelmet
föladva hazament a családjához. 1957. július 18-án
tartóztatták le. Elsõ fokon mozgalomban való részvétel,
valamint egyéb vádak alapján 1958. július 23-án
halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1959. február
24-én jogerõre emelte. Február 26-án kivégezték.
Tóth László G
Felsõzsolcán (Borsod-Abaúj-Zemplén) született
középparaszti családban. Hároméves korában
elvesztette apját. A hat elemi elvégzése után
hentes és mészáros szakképesítést
szerzett. 1946-ban két testvérével hentesüzletet
nyitott a községben, ezt azonban 1951-ben feladni kényszerültek,
ekkor a miskolci Húsipari Vállalatnál helyezkedett el.
1955-ben eljárást indítottak ellene ittas állapotban
hatósági közeg ellen elkövetett erõszak vádjával,
és noha közel háromhavi vizsgálati fogság
után szabadon engedték, az ellene emelt vádat elejtették,
mégis munkahelyérõl fegyelmileg elbocsátották.
Egy évig saját földjén gazdálkodott, majd
a Borsodvidéki Szénbányászati Trösztnél
helyezkedett el segédmunkásként. 1956. október
26-án nagyobb tömeg követelte a rendõrkapitányság
elõtt az elõzõ nap letartóztatottak szabadon engedését.
Az épületbõl figyelmeztetõ lövéseket
adtak le, mire az emberek szétfutottak, majd ismét összegyûltek
a megyei fõkapitányság épülete elõtt.
Követelésükre négy-öt letartóztatottat
szabadon is engedtek, az emberek azonban továbbra sem mozdultak az
épület elõl. Különbözõ rémhírek
terjedtek el a lefogottak kivégzésérõl, ezek felkorbácsolták
az indulatokat, egyre hangosabban követelték a diákok szabadon
bocsátását. A megerõsített õrség
ekkor tüzet nyitott a tüntetõkre. Hárman azonnal meghaltak,
többen megsebesültek. A halottakat tehergépkocsikon körbevitték
a környezõ nagyüzemekben, bányákban. A Könnyûszerszámgépgyár
munkástanácsa kiosztotta a gyárban lévõ
fegyvereket, ezzel megkezdõdhetett a fõkapitányság
ostroma. Rövid tûzharc után a felkelõk elfoglalták
az épületet, és az elfogott védõk közül
többeket a helyszínen felkoncoltak. G. Tóth László
tagja volt annak a csoportnak, amelyik felismerte a civilbe átöltözött
Vörös Balogh István rendõr alezredest (a megyei rendõrkapitányság
vezetõjének helyettesét), akit Tóth egy zászlórúddal
bántalmazott, majd a megyei börtönbe kísértek
át. 1957. január 10-én tartóztatták le.
Elsõ fokon 1957. május 16-án gyorsított eljárás
során halálra ítélték mozgalomban való
részvétel és gyilkosság vádjával.
Ítéletét a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1957. július
17-én jogerõre emelte. Három nap múlva kivégezték.
Tóth Tibor
Budapesten született. Anyja artista volt, aki három hónapos
korától menhelyen neveltette fiát Gyulán. Apját
nem ismerte. Késõbb nevelõszülõkhöz
adták; ezután megint a gyulai menhelyre került. 1952-ben
önként vonult be katonának, ám korára való
tekintettel hat hónap múlva leszerelték. Ezt követõen
számos munkahelyen dolgozott egy-két hónapot segédmunkásként,
utoljára a Ganz Hajógyárban. 1956 szeptemberében
barátjával megpróbált Ausztriába szökni,
ám a határon elfogták, és október 22-én
Budapestre, a Markó utcai börtönbe szállították.
Innen október 28-án a felkelõk engedték szabadon.
1956. október 28-án csatlakozott a Kisfaludy utcában
mûködõ fegyveres csoporthoz, ahol elsõsorban õrszolgálatot
teljesített. Október 30-án délután Klenovszki
Istvánnal együtt ott volt a Köztársaság téren.
Tóth az elsõk között hatolt be az épületbe.
A per során elismerte, hogy részt vett az épület
átkutatásában, a bíróság azonban
a fogságba esett védõk bántalmazásában
is bûnösnek találta. November 4-én társaival
együtt fölvette a harcot a szovjet csapatok ellen. Másnap
visszavonultak a Víg utcába, de a harcot nem adták föl.
A Rákóczi térnél több esetben támadták
meg a szovjet páncélosokat, azoknak jelentõs veszteségeket
okozva. A november 6-i harcokban megsebesült, a Koltói Anna Kórházban
amputálták a bal lábát. Gyógyulása
után a Csepeli Vasmûben dolgozott segédportásként.
1958. szeptember 26-án tartóztatták le. Elsõ fokon
1959. augusztus 7-én szervezkedés vezetése, gyilkosság
és egyéb vádak alapján halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1959. december 18-án jogerõre emelte. Négy
nap múlva kivégezték.
Török István
Sárváron (Vas megye) született. Apja az SZDP, majd az MDP
tagja volt. Az általános iskola után a helyi cukorgyárban
kezdett dolgozni. 1949 és 1951 között vasesztergályos-tanfolyamot
végzett. Ekkor behívták katonának, szolgálata
alatt önként jelentkezett a Kossuth Tüzértiszti Iskolára.
1953 októberében alhadnaggyá avatták, azonban
ugyanakkor le is szerelték. A gyõri vagongyárban helyezkedett
el szakmájában. Aktív tagja volt a DISZ-nek, a Sárvári
Cukorgyárban több mint két évig ifjúsági
titkár volt, ugyanakkor fõtitkára a gyár Kinizsi-sportkörének.
1952-ben nyolc hónapig volt az MDP tagjelöltje, de jelöltségét
megszüntették. 1956. október 25-én csatlakozott
a gyõri tüntetéshez. A pártbizottság épületétõl
egy kisebb csoporttal a BM megyei fõosztályához indult,
annak vezetõi azonban ekkor még eredményesen tudtak föllépni
velük szemben. Visszamentek a pártházhoz, ahol a védõk
rájuk lõttek, mire a tüntetõk szétszaladtak.
Jelen volt a másnapi, nagy gyõri tüntetésen is,
beszédet mondott a városi tanács erkélyérõl.
A tömeg élén vonult a Rákóczi laktanyához,
hogy csatlakozásra bírják a katonákat. Tagja lett
a parancsnokkal tárgyaló küldöttségnek, ezt
követõen a BM fõosztályán is egyike volt
a felkelõk képviselõinek. Tihanyi Lajos ÁVH-s
századossal megállapodtak, hogy szabadon engedik a politikai
okokból letartóztatottakat. Az ugyanezen a napon átállt
rendõrségnek alhadnagyi rangban lett a tagja. Este egy közeli
faluba, Tétre küldték, hogy megakadályozza a civilek
és a rendõrök közötti összetûzést.
Másnap parancsra Dunaszegre ment egy incidenst kivizsgálni,
egyben fegyvereket vitt a téti nemzetõrség számára.
Október 28-án több nyugat-magyarországi városban
járt, hogy tájékoztathassa Szigethy Attilát a
kialakult helyzetrõl. Október 29-én részt vett
vagongyári munkahelye gyûlésén, itt megakadályozta,
hogy tettlegesen számoljanak le azokkal, akiket az elõzõ
rendszer vétkeseinek tartottak. Október 30-án egy küldöttség
tagjaként terjesztette Nagy Imre elé a vagongyár munkástanácsának
kérdéseit, követeléseit. Este, Somogyvári
Lajos híreit cáfolandó újból Budapestre
utazott, hogy pontosan tudja tájékoztatni Szigethy Attilát
a fõvárosi helyzetrõl. November 4-én illegalitásba
vonult, röpcédulákat másolt és terjesztett.
Tervezték, hogy megtámadják a szovjet egységeket,
ennek érdekében tárgyaltak gyõri katonatisztekkel
és az Aba Mihály vezette tatabányai nemzetõr csoporttal,
az akciót azonban mindig elhalasztották. November 18-án
Ausztriába, onnan az Egyesült Államokba menekült.
1957 októberében a magyar hatóságok segítségével
az amnesztiában bízva tért vissza Magyarországra,
ahol 1957. október 12-én azonnal letartóztatták.
Elsõ fokon 1958. május 3-án szervezkedés vezetése
és gyilkosság vádjával halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1958. november 25-én jogerõre emelte. December
2-án kivégezték.
Törzsök Géza
Budapesten született. A gimnázium elvégzése után
fémipari felsõiskolát végzett Romániában,
majd a szabómesterséget is kitanulta. Szakmáiban azonban
keveset dolgozott, jobbára alkalmi munkákból tartotta
fenn magát. 1934-tõl 1945-ig volt katona, fõhadnagyként
szerelt le. 1938-ban Hódmezõvásárhelyen belépett
a nyilaskeresztes pártba, tagja lett a Turul Szövetségnek
is. 1944. október 15-én, a nyilas hatalomátvételkor
részt vett a budai Vár elfoglalásában, majd védelmében
a németek oldalán, meg is sebesült. 1945-ben háborús
bûntett miatt internálták, de megszökött. 1947-ben
újra letartóztatták, ekkor a Budapesti Népbíróság
két év börtönbüntetésre ítélte.
Szabadulása után egy Váci utcai szabóvállalatnál
helyezkedett el. 1956. október 25-én egyik hangadója
volt annak a tüntetésnek, mely elõször a Belügyminisztérium
Jászai Mari téri épülete elõtt tiltakozott
az ÁVH és a szovjet csapatok jelenléte ellen, majd a
Deák téri rendõr-fõkapitányság elõtt
a politikai foglyok szabadon bocsátását követelte.
Itt tagja lett a küldöttségnek, amellyel Kopácsi Sándor
tárgyalt, aki utasítást is adott a foglyok szabadon bocsátására.
Október 30-án Törzsök újból fölkereste
Kopácsit, akitõl feladatot lért. Ekkor kapott rendõrigazolványt,
és beosztották a Király Béla irányítása
alá tartozó hadtápalbizottságba. Közvetített
Kopácsi és egyes egyetemi forradalmi bizottságok között.
November 4-e után csatlakozott egy XIII. kerületi fegyveres csoporthoz,
és velük harcolt a szovjet egységek ellen. Letartóztatásáig
röpcédulákat készített és terjesztett,
melyekben koalíciós kormányt és szabad választásokat
követelt. 1956. december 5-én tartóztatták le. Elsõ
fokon 1957. szeptember 7-én szervezkedés vezetése és
hûtlenség vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre
ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1957. december 27-én
jogerõre emelte. Ítéletét a legfõbb ügyész
törvényességi óvása nyomán a Legfelsõbb
Bíróság Népbírósági Tanácsának
Elnöki Kollégiuma 1958. május 15-én súlyosbította
halálos ítéletre. Május 20-án kivégezték.
.
Tutsch József
Soroksárpéteriben (Budapest) született. 1943-ban fejezte
be az elemi iskolát, segédmunkásként kezdett el
dolgozni a lõrinci téglagyárban. A polgári iskolát
munka mellett, magánúton végezte el, majd gépszerelõi
képesítést szerzett, és a MÁV-nál,
késõbb a Vörös Csillag Traktorgyárban helyezkedett
el. Katonai szolgálata alatt szerzett hivatásos jogosítványt,
leszerelése után sofõrként is dolgozott. Több
balesete volt, 1955-ben leszázalékolták, ezután
már csak helyettesítési munkákra járt vissza
a traktorgyárba. 1945-ben belépett az MKP-ba, majd az MDP-be.
1956 nyarán a bíróság társadalmi tulajdon
kárára elkövetett lopás vádjával nyolc
hónap javító-nevelõ munkára ítélte,
büntetésébõl kedvezménnyel szabadult. 1956.
október 23-án Pestlõrincen fegyveres csoport alakult,
hogy megakadályozzák a szovjet csapatok bejutását
a Belvárosba. A centrumba vezetõ fõútvonalon több
helyen barikádokat építettek. Tutsch kezdettõl
részt vett a csoport tevékenységében. Október
29-én nemzetõrnek jelentkezett a kispesti rendõrkapitányságon,
fegyveres járõrszolgálatra osztották be. Részt
vett a Köztársaság téri pártház ostromában.
Október 31-én átjelentkezett a pestlõrinci nemzetõrségbe.
November 4-én az egyik fegyveres csoport vezetõje lett. November
8-án megtámadtak egy kisebb szovjet páncélosegységet,
az egyik harckocsit kilõtték. A túlerõvel szemben
nem sokáig tudták tartani magukat, így november 10-én
három teherautónyi élelmiszerrel és egyéb
felszereléssel a Dunántúlra indultak, hogy csatlakozzanak
a hírek szerint a Bakonyban Király Béla és Maléter
Pál vezetése alatt még harcban álló egységekhez.
Soroksárnál szovjet katonák igazoltatták õket,
az egyik teherautót fegyverrejtegetés címén elkobozták.
Hazaérve a csoport feloszlott. A fegyveres harc bukása után
Tutsch megszervezte Pestlõrincen a Forradalmi Ifjúsági
Szövetséget, és az általa tartott gyûléseken
a sztrájk folytatása mellett agitált. 1958. március
28-án tartóztatták le. Elsõ fokon mozgalom kezdeményezése,
vezetése és egyéb vádak alapján 1959. május
7-én halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb
Bíróság Népbírósági Tanácsa
1959. szeptember 22-én jogerõre emelte. Szeptember 24-én
kivégezték.
Ujvári József
Budapesten született. Apját nem ismerte, 11 éves koráig
menhelyen, majd a kassai javítóintézetben nevelkedett.
Hat elemit végzett. 1948 és 1951 között sorkatonai
szolgálatát a határõrségnél teljesítette.
Leszerelése után egy ideig bányászként,
majd különbözõ munkahelyeken mint segédmunkás
dolgozott. 1956. október 24-én csatlakozott egy fegyveres csoporthoz,
velük részt vett a rádió elfoglalásában.
Október 27-én a VIII. kerületi nemzetõrség
parancsnokává választották, október 30-án
rábízták a rendõrség vezetését
is. Házkutatásokat, kihallgatásokat tartottak. November
4-én parancsnokságán riadót rendelt el, és
még a délelõtt folyamán támadást
intéztek két arra haladó szovjet páncélos
ellen. A környéken lakó civileket - sõt a fogdájukban
letartóztatásban lévõ ÁVH-sokat is - a
szovjetek elleni fegyveres harcra buzdította. November 8-a után
Ausztriába menekült, két hónap múlva azonban
visszatért Magyarországra. Ismételt menekülési
kísérlete azonban sikertelenül végzõdött,
a határõrség elfogta. Elõször tiltott határátlépés
kísérlete címén ítélték el,
majd megindították ellene az eljárást a forradalomban
való részvétele miatt. 1957. június 7-én
tartóztatták le. Elsõ fokon szervezkedés vezetése
és egyéb vádak alapján 1958. március 6-án
halálra ítélték. A Legfelsõbb Bíróság
Katonai Kollégiumának Különtanácsa 1958. június
23-án jogerõre emelte az ítéletet. Június
25-én kivégezték.
Vargha József
Kiskunfélegyházán született. Apját nem ismerte,
anyja mezõgazdasági cseléd volt. A hat elemi után
õ is cselédként, napszámosként kezdett
dolgozni. 1949-ben belépett a rendõrségbe, fegyelmi vétsége
miatt azonban 1951-ben elbocsátották a dunaföldvári
õrsrõl. Ezt követõen segéd-, illetve alkalmi
munkákat végzett; állandó munkahellyel nem rendelkezett.
1949-ben fegyverrejtegetés, 1951-ben okirat-hamisítás,
majd 1954-ben zsarolás vádjával folytattak ellene bírósági
eljárást. 1956. november 2-a és 6-a között
tagja volt a XXII. kerületi (budafoki) nemzetõrségnek,
a bírósági ítélet szerint részt
vett november 4-e után a balatoni mûút környékén
zajló harcokban. 1956. december közepén egyik ismerõsétõl,
egy rendõr törzsõrmestertõl megvette annak pisztolyát.
December végén találkozott Batonai Istvánnal és
Batonai Lászlóval, akiknek partizánparancsnokként
mutatkozott be. Azt állította, hogy Maléter 240 000 emberrel
folytatja az ellenállást, õ maga közel 30 000 ember
fölött rendelkezik, ágyúkkal, nehézfegyverzettel
megfelelõen el vannak látva. Fölhívta a két
testvért sztrájkok szervezésére, megbízható
személyek bekapcsolására, hogy legyenek készen
a harcra, ha megérkeznek Magyarországra az ENSZ-csapatok. A
késõbbiekben géppisztolyokat, kézigránátokat
szerzett, ezeket át is adta a harcot folytatni akaró fiataloknak,
akik közül többen még fiatalkorúak voltak. Noha
Vargának már nem volt fegyvere, amikor január 12-én
letartóztatták, mégis fegyverrejtegetés vádjával
indították meg ellene az eljárást. A Budapesti
Katonai Bíróság statáriális eljárás
során 1956. január 22-én fegyver- és lõszerrejtegetés
vádjával halálra ítélte. Az ítéletet
még aznap végrehajtották.
Vargha Péter
Kemencen (Pest megye) született. A hat elemi elvégzése
után dolgozni kezdett: földmûves- és erdészeti
munkákat végzett. 1953. november 11-én vonult be tényleges
katonai szolgálatra a határõrséghez. A forradalom
idején az Ózdhoz közeli Susán teljesített
szolgálatot. 1956. október 29-én reggel több teherautóval
civilek érkeztek az õrshöz, akik arra hivatkozva, hogy
Ózdon az ÁVH-sok lövik a tüntetõket, fegyvert,
lõszert, segítséget kértek a határõröktõl.
Ekkor több teherautó indult a laktanyából a városba,
az egyiken Varga Péter is a civilekkel tartott. A kaszinó elõtti
téren volt, amikor gépkocsival odavitték Horváth
József ÁVH-s hadnagyot. Varga a feldühödött tömeg
haragja elõl a gépkocsiból menekülni próbáló
Horváthot fegyvere tusával leütötte. A tömeg
ezt követõen a földön fekvõ embert agyonverte,
és lábánál fogva fölakasztották egy
fára. Varga a téren tartózkodott még akkor is,
amikor Cs. Nagy Zsigmond rendõr századost agyonverték,
majd szintén felakasztották. 1956. december 12-én leszerelt.
Az Ózdi Kohászati Mûvek kemenceépítõ
részlegénél helyezkedett el segédmunkásként.
1958. április 3-án tartóztatták le. Elsõ
fokon 1958. szeptember 12-én szervezkedésben való részvétel
és gyilkosság vádjával halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
Különtanácsa 1958. október 17-én jogerõre
emelte. Október 22-én kivégezték.
Vass Lajos
Budapesten született. A hat elemi elvégzése után
dolgozni kezdett: alkalmi segédmunkákból tartotta el
magát. Már tizenhat éves korában bíróság
elé került lopásért, ezt követõen is
több alkalommal ítélték el köztörvényes
bûncselekmények miatt. Legutolsó büntetésébõl
1956 nyarán szabadult, az oroszlányi büntetés-végrehajtási
munkahelyen ismerkedett meg Galgóczi Zoltánnal. Szabadulását
követõen postai segédmunkás volt. 1956. október
24-én csatlakozott a Práter utcai felkelõcsoporthoz.
Itt fölfegyverezték, s még aznap átesett a tûzkeresztségen:
több páncélozott harcjármûvet sikerült
megsemmisíteniük. Másnap a szovjetek felderítésére
vállalkozott, ennek során kézigránáttal
megsemmisítettek egy harckocsit. A nap során foglyul ejtett
sebesült katonákat kihallgatták, majd a Szent István
Kórházba szállították õket. Október
29-ig részlegparancsnoki beosztásban járõrszolgálatot
teljesített. A szovjet csapatokkal október 29-én vívott
harc után, otthagyva a Práter utcát, a Hársfa
utcai rendõrségre ment, hogy volt rabtársaival találkozzon.
Másnap találkozott is Galgóczi Zoltánnal és
Nagy József (Köztársaság tér)-fel, akik a
Köztársaság térre tartottak. Nemsokára az
õ egységét is riadóztatták, így
õ is a pártházhoz ment a Hársfa utcai egységhez
tartozó Burgermeiszter Józseffel és Lachky Alberttal.
Itt részt vett az ostromban és a bírósági
ítélet indoklása szerint az épület elfoglalását
követõ atrocitásokban is. Visszatérve a Hársfa
utcába, a további napokban járõrszolgálatot
látott el, kapuõrséget adott. November 4-én a
csoport átköltözött a Royal Szállóba.
Aknavetõvel és géppuskával több esetben visszavonulásra
késztették a szovjet csapatokat. November 7-én társával
megsemmisített egy a szovjeteknek utánpótlást
szállító személy- és teherautót.
November 9-én föladta a kilátástalannak ítélt
küzdelmet, fegyverét elrejtette. 1957 januárjáig
vidéken bujkált. 1957. március 4-én tartóztatták
le. Elsõ fokon szervezkedés vezetése, gyilkosság
és egyéb vádak alapján 1958. szeptember 4-én
halálra ítélték. A Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1958. november 25-én
az ítéletet jogerõre emelte. November 28-án kivégezték.
Veréb László
Budapesten született. Apja postai kézbesítõ volt.
Az általános iskola elvégzése után kitanulta
a szerszámkészítõ-szakmát, és Budaörsön
kezdett dolgozni a Prés- és Kovácsoltvasáru Gyárban.
1955-ben behívták katonának, Aszódra került,
a gépesített lövészezredhez. 1956. november 1-jén
egy külön feladat végrehajtása során több
társával megszökött, és hazament Törökbálintra,
szülei lakására. November 4-én jelentkezett a helyi
nemzetõr-alakulatba, ahol járõrözési feladatokat
látott el. Felsõbb parancsra, fegyvert keresve átkutatták
egy ÁVH-s tiszt lakását, a tisztet magát elõállították
a nemzetõrség parancsnokságára (ahonnan azzal
a feltétellel engedték haza, hogy lakását a vizsgálat
befejezéséig nem hagyhatja el). A nemzetõrség
feloszlatása után - hogy ne kelljen visszatérnie alakulatához
- jelentkezett a rendõrségen, rendészeti szolgálatot
látott el. Amikor már nem tartottak igényt munkájára,
akkor sem vonult be alakulatához. 1957 januárjában a
kiegészítõ parancsnokság névre szóló
behívóját megkapva testvére igazolványával
Jugoszláviába szökött, ahonnan saját kérésére
1957 áprilisában az NSZK-ba vitték. Itt a bírósági
iratok szerint az amerikai titkosszolgálat beszervezte és kiképezte.
1958 decemberében kapott hazatérési engedélyt
a magyar hatóságoktól, 1959. január 21-én
lépte át a határt. Másnap mint szökött
sorkatonát letartóztatták. Elsõ fokon 1959. augusztus
4-én halálra ítélték szervezkedésben
való részvétel, hûtlenség és egyéb
vádak alapján. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Katonai Különtanácsa az 1959. szeptember 3-án jogerõre
emelte. Október 6-án végezték ki.
Viskovics János
Lajosmizsén született szegényparaszti családban.
Apját, aki a Vörös Hadsereg katonája volt, orgoványi
tiszti különítményesek gyilkolták meg. A hat
elemi elvégzése után napszámosként kezdett
dolgozni. Utóbb Budapestre került, hol segédmunkásként,
hol rakodóként dolgozott. 1956. november 3-án a ház
lakói elhatározták, hogy fegyveres õrséget
alakítanak. Viskovics egy a házban lakó honvéd
századossal fegyvert és lõszert szerzett a Mátyás
laktanyából, majd egész éjjel õrségben
állt a ház elõtt. Másnap csatlakozott a Csizmadi
Ferenc vezette fegyveres csoporthoz a Váci út-Rákos-patak
sarkán. Hamarosan a csapat egyik vezetõ embere lett. Tanította
a jelentkezõket a fegyverek kezelésére, közvetítette
Csizmadi Ferenc utasításait. A hídõrség
parancsnokaként õ adott közvetlen utasítást
a Váci úton elhaladó szovjet csapatok megtámadására,
több alkalommal õ nyitott elsõként tüzet. Irányította
gyalogosok és jármûvek igazoltatását. Egy
járõrszolgálat során feltartóztattak egy
gyanúsan viselkedõ fiatalembert. Az illetõ nem tudta
igazolni magát, a nála lévõ Bibliában pedig
egy jelekkel ellátott Magyarország-térképet találtak.
Ebbõl Csizmadi arra a következtetésre jutott, hogy az illetõ
az ÁVH számára kémkedik, és azért
szimulál elmebetegséget, hogy õket megtévessze.
Egy félreesõ helyre kísérték, és
agyonlõtték. (Az illetõ - mint ez késõbb
kiderült - valóban elmebeteg volt.) November 4. és 8. között
több támadást hajtottak végre az arra elhaladó
szovjet páncélosegységek ellen, nem egy esetben komoly
veszteségeket okozva nekik. November 8-án egy erõs szovjet
tüzérségi támadás szétszórta
a csoportot. Viskovics ekkor letette a fegyvert, és hazament. 1957.
április 12-én tartóztatták le. Elsõ fokon
1958. augusztus 30-án szervezkedésben való részvétel,
gyilkosság és egyéb cselekmények vádjával
halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1958. november 10-én
jogerõre emelte. Két nap múlva kivégezték.
Weintráger László
Mosonmagyaróváron született szegényparaszti családban.
Apja gátõr volt. A hat elemi elvégzése után
fodrászsegédként kezdett dolgozni, majd 1950-ben jelentkezett
rendõrnek. 1953 januárjában egy tûzeset alkalmával
három tûzoltót és két gyermeket mentett
ki a lángokból, ezért soron kívül szakaszvezetõvé
léptették elõ, és ezer forint pénzjutalomban
részesítették. 1955 júliusában leszerelt,
és letartóztatásáig a Mosonmagyaróvári
Kötöttárugyárban dolgozott segédmunkásként.
1956. október 26-án részt vett a mosonmagyaróvári
tüntetésben, jelen volt a foglyok kiszabadításánál,
de nem tartott a tömeggel a határõrlaktanyához.
Délután elment a kórházhoz, megnézte a
kiterített halottakat, valamint a sebesülteket, majd hazament
családjához. Másnap éppen a kórház
elõtt ment el, amikor hallotta, hogy kiadják a tömegnek
az egyik gyilkosnak vélt tisztet, Stefkó Józsefet. Mivel
korábban jó barátságban voltak, megpróbált
segíteni Stefkónak. Azonban a tömegbõl valaki felismerte,
hogy korábban a rendõrségen dolgozott, és megfenyegették,
hogy ha nem segít az akasztásban, õ is hasonló
sorsra jut. Nem mert ellenkezni, tartotta a sebesült tisztet, amíg
annak nyakára hurkolták a kötelet. Amint tehette, elment
a helyszínrõl. 1957. február 5-én tartóztatták
le. Elsõ fokon 1957. június 10-én szervezkedésben
való részvétel és gyilkosság vádjával
halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Katonai Kollégiumának Különtanácsa 1957. december
21-én jogerõre emelte. Miután kegyelmi kérvényét
az Elnöki Tanács elutasította, 1958. január 15-én
kivégezték.
Zódor János
Nagykõrösön (Pest megye) született paraszti családban.
Négy általános iskolai osztály elvégzése
után az aszódi javító-nevelõ intézetbe
került, ahol két évig kovácsnak tanult. 1954-tõl
Tatabányán elvégezte a vájáriskolát.
1955-ben lopás vádjával került bíróság
elé, nyolc hónap börtönbüntetésre ítélték,
amit letöltött. Szabadulása után a Ganz Vagongyárban
dolgozott segédmunkásként. 1956. október 23-án
a munkásszállón értesült a tüntetésrõl.
Azonnal a Hõsök terére sietett, ahol szemtanúja
volt a Sztálin-szobor ledöntésének. Miután
híre jött, hogy a rádiónál az ÁVH-sok
lõnek a tüntetõkre, gépkocsin odament, és
csatlakozott az épületet ostromlókhoz. Annak elfoglalása
után a Rákóczi úton bocsátkozott harcba
a bevonuló szovjet csapatokkal. Október 25-én a Corvin
közi fegyveresekkel folytatta a küzdelmet, majd ugyanezen a napon
este Wágner István Berzenczey utcai csoportjának lett
a tagja, velük harcolt a fegyverszünetig. A foglyul ejtett katonákat
a Corvin közi parancsnokságra kísérte be. A fegyverszünet
idején felügyelt a rendre, a vöröskeresztes és
az élelmiszer-szállítmányok szétosztására.
Járõrszolgálatot, kapuõrséget adott, részt
vett igazoltatásokban, gyanús személyek elõállításában.
November 4-én az Üllõi úton, a Kilián laktanyával
szemben foglalt lõállást. Miután a szovjetek szétlõtték
az épületet, szétszóródtak, de fõhadiszállásuk
közelében folytatták a harcot. November 7-én társai
rábeszélésére tette le a fegyvert. 1956 decemberében
az Oroszlányi Szénbányáknál helyezkedett
el, ám szovjetellenes kijelentéseiért hamarosan elbocsátották.
Tatabányán dolgozott tovább 1957. július 5-i letartóztatásáig.
Elsõ fokon mozgalomban való részvétel, gyilkosság,
valamint egyéb vádak alapján 1958. március 31-én
halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa 1958. október
21-én jogerõre emelte. Október 24-én kivégezték
Zrinyi János
Sályon született. A hat elemi elvégzése után
szülei földjén dolgozott. Többször került
bíróság elé: 1945-ben nyolc, 1949-ben tíz
hónap börtönbüntetésre ítélték
lopás címén. 1951-ben izgatás vádjával
indítottak ellene eljárást, de bizonyítékok
hiányában felmentették. Munkahelyeit a jobb megélhetés,
valamint családi okok miatt gyakran váltogatta. 1956. október
25-én részt vett a nagytétényi tüntetésen.
A szérûskerti tüzérkörlet laktanyájához
vonultak fegyverért, ám akciójuk nem hozott eredményt.
Visszatérve a központba elfoglalták a kultúrotthont,
és az ott talált bútorokból hevenyészett
barikádot építettek a fõútra. Így
sikerült megállítaniuk az ercsi alakulat egyik teherautóját,
a katonákat lefegyverezték, a fegyvereket elzárták
a kultúrotthonban. Zrínyi Jánost még aznap beválasztották
az ideiglenes forradalmi tanácsba, majd tagja lett a másnap
megalakuló nemzeti bizottságnak és a nemzetõrségnek
is. Több elõállításban és kihallgatásban
vett részt, a letartóztatott Stollár László
ÁVH-s fõhadnagyot õ kísérte át a
Fõ utcára. Október 31-én teherautóval Gyõrbe
indult a nemzeti bizottság megbízásából,
ám autójuk elromlott, így kénytelenek voltak visszafordulni.
November 4-én õ vezette a tüzelõállás
kiépítését a nagytétényi sertéshizlaldánál.
Fáy Ferenc nemzetõrparancsnok megérkeztéig irányította
a helyi rendõrség lefegyverzését. Részt
vett a szérûskerti tüzérkörlet ingóságainak
a rendõrség épületébe szállításában.
November 6-án önként jelentkezõk segítségével
két löveget szállított Budafokra, az ott harcoló
fegyvereseknek. 1957. április 2-án tartóztatták
le. Elsõ fokon 1957. szeptember 5-én életfogytiglani
börtönbüntetésre ítélték szervezkedés
vezetése és egyéb vádak alapján. Ezt a
Legfelsõbb Bíróság Népbírósági
Tanácsa 1958. március 13-án halálbüntetésre
súlyosbította. Másnap kivégezték.
Zöld Ádám
Rábakethelyen született. Apja gimnáziumi tanár,
anyja tisztviselõ volt. â a szentgotthárdi gimnáziumban
érettségizett 1930-ban, ezt követõen két
évig egy fûrésztelepen dolgozott. 1932-1933-ban töltötte
katonai szolgálatát, leszerelése után szövõmunkásként
helyezkedett el Budapesten, majd 1936-tól Szentgotthárdon. 1941-tõl
1943-ig elvégzett egy jegyzõi tanfolyamot, Rábakethelyre
került segédjegyzõnek. Leventeoktató volt, a nyilasuralom
alatt Máriaújfalu katonai parancsnoka. 1945-ben a Szovjetunióba
deportálták, 1947 nyarán tért vissza. Segédjegyzõ,
1949-tõl az Adóügyi Hivatal vezetõje volt. 1947-ben
belépett a FKGP-ba, 1949-ben pedig az MDP tagjelöltje volt. 1950-ben,
miután hiába tiltakozott a község vezetésénél
a kitelepítések miatt, és családi élete
is megromlott, Jugoszláviába szökött. Ott az állambiztonsági
szolgálat be akarta szervezni magyarországi hírszerzõ
feladatokra, ezért 1951-ben átment Ausztriába. Salzburgban
belépett a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségébe,
a Caritasnál a kint élõ magyarok nyilvántartását
vezette. Németországi bányamunkára jelentkezett,
egy hónap után tolmácsként és felügyelõként
dolgozott. A forradalom hírére határozták el a
bányában dolgozó magyarok, hogy hazajönnek harcolni,
vezetõjüknek Zöld Ádámot kérték
föl. Bécsben megpróbáltak fegyverhez jutni, eredménytelenül.
November 1-jén tizenketten lépték át a magyar
határt, köztük két jugoszláv állampolgár.
Miután jelentkeztek a mosonmagyaróvári rendõrkapitányságon,
mindenki hazaindult a családjához. Zöld Ádám
családjával Csabrendeken telepedett le, és a helyi tanácsnál
állt munkába adóügyi csoportvezetõként.
1957. május 30-án tartóztatták le. Elsõ
fokon szervezkedés vezetése és hûtlenség
vádjával 1959. április 7-én halálra ítélték.
A másodfokú tárgyalás elõtt három
nappal meghalt a Mosonyi utcai rabkórházban.
Zsendovics László
Budapesten született. Apjának virágárus standja
volt a csepeli piacon, korai halála miatt anyja a Csepeli Vas- és
Fémmûvekben dolgozott. 1948-ban kezdett el segédmunkásként
dolgozni a vas- és fémmûvekben, a forradalom kitöréséig
ez volt az egyetlen munkahelye. 1952-ben vonult be katonai szolgálatra
Nagyatádra. A forradalom idején tagja volt a csepeli Királyerdõben
a Sorn Károly vezette fegyveres csoportnak. Különösen
kitûnt a november 4-ét követõ harcokban. November
8-án megsebesült, kórházba került. Október
27-én megfojtotta feleségét, majd eltüntette az
asszony holttestét, s azt a hírt terjesztette, hogy felesége
elhagyta az országot. 1957. június 22-én tartóztatták
le. Elsõ fokon 1958. április 10-én halálra ítélték
szervezkedésben való részvétel, valamint gyilkosság
és rablás vádjával. A Legfelsõbb Bíróság
Népbírósági 1958. december 20-án jogerõre
emelte az ítéletet. December 23-án kivégezték.
Zsigmond Imre
Doborgazszigeten (Gyõr-Moson-Sopron megye) született földmûvescsaládban.
Szülei a per idején tízholdas birtokukon gazdálkodtak.
Az elemi iskola néhány osztályának elvégzése
után õ is földmûvesként kezdett dolgozni.
Katona nem volt. Kisebb ügyek miatt háromszor került bíróság
elé: 1947-ben könnyû testi sértés címén
ítélték felfüggesztett pénzbüntetésre,
1952-ben közellátás veszélyeztetése miatt
ugyancsak felfüggesztett börtön- és pénzbüntetésre
ítélték, végül 1955-ben becsületsértésért
kellett száz forintot fizetnie. Tagja volt az MDP-nek, és öt
éven át volt Sárfenyõszigeten a tanács
végrehajtó bizottságának elnökhelyettese.
Miután leváltották, a család birtokán gazdálkodott.
1956. október 26-án Mosonmagyaróváron segített
a sebesülteket a kórházba szállítani, illetve
elsõsegélyben részesíteni õket. (A sortûzben
bátyja és sógora is megsebesült.) A tanácsháza
elõtt meghallgatta a beszédeket, majd hazament. Másnap
is ott volt a tanácsháza elõtt, amikor a laktanya parancsnokának
politikai helyettese, Vági József kiugrott az ablakon, és
részt vett a sebesült tiszt bántalmazásában,
majd Stefkó József megölésében is. Október
végén, mivel félt attól, hogy korábbi funkciója,
tettei miatt felelõsségre fogják vonni, Ausztriába
szökött, ahonnan 1957 januárjában jött vissza
Magyarországra. 1957. január 31-én letartóztatták.
Elsõ fokon 1957. június 10-én szervezkedésben
való részvétel és gyilkosság vádjával
halálra ítélték. Ezt a Legfelsõbb Bíróság
Katonai Kollégiumának Különtanácsa 1957. december
21-én jogerõre emelte. December 31-én kivégezték.
Zsigmond László
Szombathelyen született. 1943-ban mezõgazdasági technikumban
érettségizett, majd az Építõmesterek Ipartestületében
kezdett el dolgozni, de hamarosan behívták katonának.
Alakulata Németországba is követte a Wehrmachtot, és
ott 1945 májusáig harcolt. Ezért 1945 szeptemberében
a népbíróság három év börtönbüntetésre
ítélte, amit le is töltött. Szabadulása után
a Borforgalmi Vállalatnál, majd a Fûtõberendezések
Vállalatnál dolgozott. Megnõsült, két gyermeke
született. 1955-tõl kocsifelíróként dolgozott
a MÁV-nál, a Kelenföldi pályaudvaron. A forradalom
alatti tevékenységérõl csak annyit tudunk, hogy
a VII. kerületi nemzetõrségbe jelentkezett, és tagja
volt a MÁV munkástanácsának. 1957 januárjában
kereste õt fel a bécsi Magyar Forradalmi Tanács megbízásából
Sörös Imre. Az õ kérésére vállalta,
hogy feljegyzéseket készít a szovjet katonai egységek
mozgásáról, a Kelenföldi pályaudvaron megforduló
alakulatok minõségérõl és csapatnemeirõl.
Vállalta, hogy felkutatja a Bakonyban ellenálló fegyvereseket,
de nem volt hajlandó segítséget nyújtani az országot
elhagyni szándékozóknak. Február közepén
Renner Péterrel tárgyalt egy újabb fegyveres felkelés
elõkészületeirõl, az összegyûjtött
fegyverek megfelelõ elhelyezésérõl. Ígéretéhez
híven a szovjetekrõl gyûjtött információit
átadta Renner Péternek, akinek segített a rádió
adó-vevõt is elrejteni. Kereste a fegyvereseket a Bakonyban,
de (természetesen) nem találta meg õket. Segítséget
nyújtott röpcédulák terjesztéséhez
és egy illegális csoport létrehozásához.
1957. február 27-én tartóztatták le. Elsõ
fokon 1957. október 31-én szervezkedésben való
részvételért halálra ítélték.
Ezt a Legfelsõbb Bíróság Katonai Kollégiumának
Különtanácsa 1958. február 3-án jogerõre
emelte. Február 5-én kivégezték.
Kivégzési jegyzokönyv fiatalkorú
Mansfeld Péter ügyében.
A Budapesti Fovárosi Bíróság Népbírósági Tanácsa Tnb.I.8084/1958/6.
Jegyzokönyv.
Készült a népi dem. államrend megdönt. irányuló
szervezkedés vezetése és egyéb buntettek miatt
Blaskí József és társai ellen indított
bunügyben a Budapesti Fovárosi Bíróság Népbírósági
Tanács Tnb.I.8084/1958/5. sz. elsofokú és a Legfelsobb
Bíróság Népbírósági Tanácsa
Tnbf.IV.13./1959/3.sz. ítéletével megállapított
fk. Mansfeld Péter elítélt, - 1959.
március 21-én de. 9 órakor történt halálbüntetés
végrehajtásáról.
Jelen voltak:
f.k.Mansfeld Péter elítélt
Guidi Béla a tanács elnöke
Dr.Balogh János fogalmazó
Dr. Doktor János ügyész
Dr.Fáber Viktor bírósági orvos
Dr.Szabó Erno börtön orvos
Sárközy Tibor orsz. börtön pság részérol
Csúcs Mátyá ítéletvégrehajtó
Karácsony Sándor
Fülöp István ítéletvégrehajtó
segédei
A tanács elnöke megállapítja, hogy a megjelenésre
kötelezettek valamennyien megjelentek.
A tanács elnöke az elítéltet elovezetteti.
A tanács elnöke megállapítja, fk. Mansfeld Péter
személyazonosságát, majd felolvassa a Budapesti Fovárosi
Bíróság Népbírósági Tanácsa
1959. nov. hó 21. napján kelt Tnk.I.3084/1958/5.sz. elsofokú
és a Legfelsobb Bíróság Népbírósági
Tanácsa Tnbf.IV.13./1959/3.sz. másodfokú ítéletének
rendelkezo részét, valamint a kegyelmi tanácskozási
jegyzokönyvet, mely szerint ahalálos ítélet elítélten
végrehajtható.
A tanács elnöke az elítéltet az ítélet
végrehajtása céljából átadja az
ítéletvégrehajtónak azzal, hogy teljesítse
kötelességét.
Az ítéletvégrehajtó és segédei a
kivégzést 9 óra 22 perckor megkezdték, és
annak befejezését a tanács elnökének jelentették.
A tanács elnöke felhívja az orvosokat, hogy a halál
beálltáról gyozodjenek meg.
Az orvosok jelentik, hogy fk. Mansfeld Péter elítélt
szíve 9 óra 35 perckor megszunt dobogni.
Az ítélet végrehajtásánál jelenlevok
félórára visszavonultak.
Félóra múlva a tanács elnökének utasítására
az orvosok fk.MansfeldPéter, kivégzett elítéltet
újra megvizsgálják és ismételten jelentik,
hogyannak haláláról meggyozodtek.
A tanács elnöke az ítéletvégrehajtási
eljárást befejezettnek nyilvánítja azzal, hogy
az ítéletvégrehajtás során felmerült
100,-Ft orvosi költség - Ft uti költség a pótköltségjegyzék
tétele alatt nyert feljegyzést."
Kmf.
a tanács elnöke
fogalmazó
ügyész
bírósági orvos
börtön orvos az orsz. börtön pság részérol